Megérkeztünk. Végre teljesült az álmom, volt egy 32 órás napom... :)
Nagyon kellemes utunk volt, egy-két izgi részt leszámítva.
Budapestről Düsseldorfba repültünk, ahol lett volna 50 percünk átszállni, ha az ottani köd miatt BUD-ról 30 perc késéssel indulunk. Így maradt 20, de szerencsére átértünk és a csomagjainkat is átpakolták. Ottani idő szerint kb fél 1kor el is indultunk.
A 8 óra 45 perces repülőút viszonylag gyorsan eltelt, a Lufthansa gondoskodott róla, hogy ne unatkozzunk az Airbus 330-on.
Chicagoi idő szerint kb fél3kor érkeztünk az O'Hare reptère. Nagyjából akkora, mint Szeged :)...
3 biztonsági ellenőrzés volt, a 2-nál Krisztit választották ki csomag ellenőrzésre, így kb egy fél órára elhagytuk egymást, mert nekem közben át kellett mennem a 2es Terminálra, ami majdnem a másik felén van, de szerencsére van vonat.
Ott volt egy kis időnk, pl hamburgert enni. Plusz lehuppant mellénk a United Airlines-os pilóta (aki egyébként a gépünket vezette Colorado Springsbe) és elkezdtünk vele beszélgetni, miután mogyoróval kínált minket ... 100% Amerika
A coloradoi út 2és fél óra volt egy nagyon pici gépen, Michael nevű pilótánkkal, of course. :)
A coloradoi reptérre kijött értünk Kriszti egyik barátnője. A hotelben felvettük az apartman kulcsait, ami tök jó lenne, ha lenne net meg használati eszközök. Meg fűtés... Bár tuti mi vagyunk a bénák, de este nem tudtuk elindítani azt, úgyhogy végig fagyoskodtuk az éjszakát. De elvileg ezt is megoldják, és úgy tűnik itt az irodában net is van.
Nagyon furàn érzem magam, most még eléggé kivagyok... :S na de: keep smiling!
Még jelentkezem!
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése