Atyaég, azt se tudom mióta nem írtam blogot. Pontosabbam nem tudom mióta nem volt időm blogot írni.
Mióta transzferáltam a Lake Terracera ( ahol egyébként hétfő óta server vagyok hell yeah!!! :D)...
...
Na ezt a múltkor Room Service-en kezdem el írni mert bazi uncsi volt, csak nem volt időm befejezni, mert a szupervigyor (supervisor) kitalálta, hogy inkább csináljunk egy cleaning duty-t, vagyis takarítsunk ki, mert az viccesebb, mint csak úgy ücsörögni. Mondjuk ez tény.
Szóval telik az idő, nem kicsit, hanem nagyon. Nagyon sokat dolgoztam (tudom, uncsi), és letettem a server vizsgákat is, úgyhogy - mint említettem - most már rendes pincérként nyomulok. Mondjuk egyelőre még szopóágon, a legrosszabb asztalokat kapom, de azért még mindig jobb, mint trainee órabérben lenni. A trénerem amúgy egy nagyon cuki csaj volt, imádom, nagyon segítőkész. 24 éves és két gyereke van. Ofkorsz.
Most már a teljes a magyar banda Viki, Zsófi, Móni és én ott nyomul, úgyhogy valahogy csak túléljük ezt a telet. :) A csapat amúgy viselhető, van egy-két csaj (mert hogy csak csajok vannak, vagyis volt egy jama, Steve, de ő megy most haza) akitől agyfaszt kapok, de annyira nem gáz.
A brunch mindig vicces, 11-12 óra megállás nélküli munka, egész jó pénz, sok vendég.
A héten voltam Keeping the Stars trainingen is, vagyis megtanultam, hogyan kell megtartani a Broadmoor Forbes által "adományozott" öt csillagját. Amúgy ezek nem szarral gurigáznak, tényleg egy rakat standardnek kell megfelelni, hogy az inspectorok (ellenőrök) elégedettek legyenek. Mondjuk attól nem félek, hogy nincsenek ők is egy picit "háziasítva", de azért biztos nem véletlenül verik ezeket a fejünkbe.
Szóval a training nem volt nagy durranás, amolyan amerikai agymosás szerűség, de egy dologra azért rájöttem: tök felesleges 6 (mire végzek már lehet 8) évet töltöttem el azzal, hogy haszontalan információkat tanuljak, mert annak, amit a BGF-en tanítanak szállodából meg vendéglátásból még véletlenül sincs köze a szolgáltatáshoz. Itt ugyanis mindenki magasról tesz arra, hogy hogy néz ki a szoba, meg a szálloda (persze, szép meg makulátlan, meg minden), de mégis azt mondják, hogy ilyen szép meg tiszta, meg csilivili szállodát bárhol találsz, a lényeg a személyzete, tehát rajtunk van. És hogy csakis miattunk jön ide a vendég, mert mi ennyire udvariasak és segítőkészek vagyunk, és MI nyújtunk élményt nekik. Azért ez elgondolkodtató. Mert itt tényleg mindenki a vendégért van, és a vendég panasz az a legrettenetesebb szó a házban, attól mindenki retteg, ezért mindent megtesz, hogy elkerülje. Nem vagyok én sem másképp. Ha dolgozom, a permanens broodmoor mosoly folyton ott figyel az arcomon. Non-stop. Mese nincs.
Ennek hála nagyon sok jófej vendéget összeszedek.
Erről jut eszembe.
A vendégeim az alábbi típusokba sorolhatók:
Alap, hogy 5 percen belül megkérdezik: Where are you from? Azaz szabadfordításban: honnan jöttél, mert hallom, hogy akcentusod van, és annyit vágok, hogy nem amerikai, de az életben nem hallottam még ilyet.
Ezek után:
A: Ooooh, Hungary. Nice = fogalmam sincs, de biztos szép hely... Attól függően mennyire látom értelmét, néha elkezdem magyarázni, hogy Juróp, és gyakorlaton vagyok, bla-bla.
B: Ooooh, Hungary. I was there many years ago / A couple months ago / 10 days ago (az utóbbival, aki 10 napja volt ott, pl ma találkoztam). It is a beautiful place. I know, Buda and Pest, very nice. You have a lot of church. Chain bridge, of course. Beautiful. How long have you been here? Oh, your english is very well. how can I pronounce your name? Égi?
Vagyis nem csak, hogy tudja hol van, de imádta, természetesen az összes turista látványossághoz elvitték, szigorúan csak Budapesten, nagy többség mondjuk dunai hajóúton volt, ismerik a gulyást és nagyon kedvesek a fura akcentusú kelet-európai intern-nel.
C: Oh Hungary, i was there last month / week. Business. Sárvár, beautiful place, close to Austria. Very nice. Oh, internship. Great. What do you learn? Good luck, nice to meet you... how can I pronounce your name? Égi?
Ők az üzletemberek, akik többnyire nem csak Pestet ismerik. Szeretik. Néha eldiskurálunk a gazdasági helyzetről. Mindig mondom, hogy a kormányunk nincs a helyzet magaslatán, de nem akarok panaszkodni, mert az olyan magyaros és köszönöm, nekem itt most nagyon jó. Ha megkérdezik, hogy akkor a gyakorlat után majd otthon ugye manager leszek, mindig röhögök egy jót. :D
D: How can I pronounce your name? Is that Ági? Oh, te is magyar vagy?
És igen, ez sem ritka. Legalább 4-5 (ha nem több) különböző magyar vendéggel találkoztam, amiben az a vicces, hogy mégis mekkor az eséye annak, hogy 1300 fő közül pont az én 10 fős asztalomnál ül egy, vagy hogy a banquett bárban egy nő elkezd velem beszélgetni és két lépésből odáig jutunk, hogy szól a Davidnek, aki magyarországon focizott és a többi nyelv mellett pl magyrul is bazi jól beszél sok év után.
Valljuk be, nem sok. Alapvetően. De egyre inkább úgy érzem, magyarként a világon nem tudsz elbújni. Vagy tudnak rólunk, vagy a leglehetlenebb helyeken, pl Manitou Springsben futsz össze velük az utcán.
Kinek van tippje miért van ez?
Vajon azért, mert otthon azt mondják: El lehet menni! És el is megyünk...
És eme filozófiai fejtegetés végére az aktuális kedvencem:
Kb az első hetemen kaptam egy asztalt, ahol egy nő ült két gyerekkel, meg a "lehet, hogy jön a férjével". A mellettük lévő asztalon a nagyi már megkajált, úgyhogy amíg a nő próbált enni, ő foglalkozott a gyerekekkel. Kicsit fel is húztam magam, hogy a f.szért kell mindent megkérdeznem kétszer, mert sehogy se érti, ennél azért már jobb az angolom, meg hogy még egy kis tejet, meg kanalat, meg cheerios-t meg a franc tudja még mit ne hozzak még, mert így, meg úgy. Na mondom, a hülye külföldi... Erre a reggeli végén, mikor viszem a csekket, jön a kérdés: Te magyar vagy? :D Szokásos diskurálás, ölelgetés, de kár, hogy csak ma megyünk el, pedig milyen jó volt magyarokkal találkozni.
Legközelebb (remélhetőleg holnap, vagy legkésőbb kedden) elmesélem, hogyan szúrom már ki élből az európaikat, országra pontosan!
Most jó éjt!
Holnap megyünk megnézni az Air Force Academy-t (remélhetőleg fiúkat is látunk), este banquett shift, kedden certified server vizsga, szerdán esti room service, de amúgy napközben itthon vagyok.
Puszkány
És hiányoztok
Szabó Ági
NEM Az iPhone készülékemről küldve
