2012. február 29., szerda

T-9 óra

Bepakolva, becsekkolva, insomnia...
Kalandos lasztdéjemről később.
Most:
Köszönöm! Köszönöm, hogy a barátaim vagytok és felejthetetlenné tettétek az utolsó napokat itthon!
Nagyon fogtok hiányozni a családommal együtt, de tartjuk a kapcsolatot!!! Ugye?! Ugye.
Mucc... Kimi... :'((( Ti nagyon-nagyon!!!

Puszik

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve

2012. február 28., kedd

T-2

Gyakorlatila 2 napom van már csak itthon, amivel szembesülni elég kiborító... Szokásomhoz híven van még 1-2 elintéznivaló... A
A pakoláshoz még neki se fogtam. :(
Tegnap takarítottunk, mert ugye kiköltözöm a saját lakásomból. 8 zsák szemét, egy fél nap és ragyogó tisztaság, hála a 4fős családi teamnek!
Este vacsi a két legnagyobb bicepsszel, drága mutánsaimmal és Anettal, majd insomnia...
Lelkileg egyre nehezebb. Utàlok búcsúzkodni, de ma is az lesz a program némi ügyintézés után, majd haza. Estére random házibuli szerveződött, utolsó puszi a barátoktól, valamint a felesleges italkészletek elfogyasztása. :)
És esik a hó!!! A tegnapi 12 fok után, jó lenne, ha ezt mielőbb befejezné! Én innen repülök!!!!!
T-2 nap

Ági

Az iPhone készülékemről küldve

2012. február 25., szombat

The Secret

Colorado Springs
Nagyon sokaknak elmondtam már, de nem mindenkinek, hogy hogyan is lehet ide kijutni. Nos, az első követelmény, hogy legyél BGF KVIK-es (korábbi nevén KVIF-es, ezt én sokkal jobban szeretem). A főiskolának több szállodával is jó kapcsolata van, de különösen ezzel. Közel 10 éve számtalan diák jutott ki ide a BGF segítségével, és a mai napig nagyon sok gyakornokot visznek ki tőlünk.
A jelentkezés nem túl bonyolult, mindössze egy angol nyelvű CV-t kell leadni. Ezeket kiválogatják, majd a szerencséseket behívják egy személyes interjúra, ami minden évben október végén van. A szálloda két képviselője (akik később a kinti kontaktok is lesznek) egyenként interjúztatnak mindenkit, természetesen angol nyelven. Nem túl bonyolult kérdések voltak, bár az is igaz, hogy felkészültem rájuk. Komplexusaimnak hála az átlagnál én ezt azért komolyabban vettem, és 2,5 hónapig kőkeményen jártam angoltanárhoz, ahol az utolsó hetekben specifikusan csak erre készültünk... nem volt olcsó, de nagyon megérte.
Most kicsit lassan, kb 5 hét múlva érkezett meg az e-mail. Azon az éjszakán, amikor már úgy feküdtem le, hogy OK, én megpróbáltam, de nem jött össze, ez van, nem dőlt össze a világ (DE).
Amikor hajnal ötkor elolvastam az e-mailt, el sem hittem! Ezután jött az igazán izgi rész. A papírok intézése az itthoni irodán keresztül viszonylag gyors és zökkenőmentes. Összesen kb 1 hónap volt, vízum interjúval együtt. Szintén nem olcsó mulatság. Az ügyintézés költsége, a vízum, a repjegy és a "költőpénz", ami az első hónapban a megéléshez lesz szükséges elég tetemes összeget tesz ki. Erről is állítják, hogy busásan megtérül, hát... később még visszatérünk rá, de remélem ez is így lesz :)!
A repülőút nagyjából 20 óra lesz, -8 óra az időeltolódással, két átszállással.
Amikor kiérkezünk, elvileg az első hónapban lesz szállásunk (önköltséges :) ), majd keresnünk kell lakást (remélem ezzel sem lesz problémánk). Az első hetekben trainingek zajlanak, orientáció lesz, ilyesmik. Nem nagyon lesz fizetés, de mindez szükséges ahhoz, hogy később dolgozni tudjunk. Ja, és egy apró félreértés miatt én 7 nappal később kezdem a programom, szóval lesz kb 10 napom kint, ami nem biztos, hogy baj. Nem tudom, mennyire reális, de én nagyon félek, hogy hogy fogom megértetni magam, és alkalmazni a kissé lyukacsos angoltudásom. Bár a szükség nagy úr, szokták mondani.
Az egész út lelki oldaláról még nem nagyon merek írni. Próbálom homokba dugni a fejem, és nem felfogni, hogy kiket és mennyi időre hagyok itt, de nagyon nehéz... :(
Az egyetlen dolog ami újra és újra elszomorít.
De hát keep smiling... majd lesz valami.

2012. február 24., péntek

Igyekszem mindenre gondolni...

Például, hogy bármikor/bárhonnan tudjak postolni a blogra! Mobilról is.

Az iPhone készülékemről küldve

Hogy jutott ez eszembe???

Minél inkább közeledik az utazás dátuma, annál jobban gondolkozom,  hogy jutott ilyesmi eszembe??? Miért kell nekem a világ másik felére utaznom egy ismeretlen világba, ahol - bár mindenem biztosítva van és legálisan intézve - vadidegen körülmények várnak... Nos, nem tudom a választ.
Néha vannak ilyen "bekattanásaim". Amikor úgy érzem, valami nagy dolgot be kell vállalnom, meg kell tennem. Az utolsó ilyen tavaly január környékén volt. Egy főiskolai beszélgetés során merült fel, hogy el kellene menni Colorado Springsbe, mert az vicces... :)
Sok-sok ismerős volt már kint, egytől-egyig állították, hogy valóban az, jó buli, nagy lehetőség.
Akkor még nem igazán vettem komolyan, de ahogy közeledett az októberi felvételi időpontja, egyre kevésbé akartam elengedni a gondolatot.
Múlthéten találtam egy post it-et a sídzsekim zsebében. Ez állt rajta:
"Remélem, amikor ezt a cetlit megtalálod, már tudod, hogy vár rád Colorado Springs! 2011.04.20"
Már tudom... Vár rám. T-6 nap