2012. november 14., szerda

24 Hour Fitness

Na, végre megvettem a bérletem a fitness terembe. 8 hónap után ez haladás. Eddig is lejárogattam edzeni, de eddig csak az apartman fitness termébe, ami nem túl motiváló környezet, főleg nem egyedül.
A 3 percre lévő (kocsival) 24 Hour Fitness lett a kiválasztott, mivel Broadmoor alkalmazottként nagy kedvezményünk van, plusz ugye ez van a legközelebb.
Én, mint ex-saleses igazán érdeklődve vártam, mi fog velem történni. :)

Belépéskor nagyon kedvesek voltak, a recepció kör alakú, 2-3 lány és fiú állt benne. Mondtam, hogy mit szeretnék, és máris megkértek, hogy a kihelyezett számítógépen pötyögjem be az alapadataimat (név, telszám, születési idő). Mire végeztem, ott is termett Cameron a saleses kolléga, szép nagy ember, olyan igazi gyúrórudi. :) Körbevitt a teremben kb 2 perc alatt (pedig nagy, csak nem lökte a rizsát), beszélgettünk, hogy mit szeretnék, mik a céljaim (nyilván az ár nem nagyon volt kérdés, mert ugye ez egy fix kedvezmény), majd leültünk egy számítógéppel ellátott asztal mellé, ahol kitöltött még pár dolgot, majd elektronikusan aláírtam a szerződésem és kaptam össze-vissza két papírt, az egyik a befizetés igazolás volt, a másik az órarend. Az első és az utolsó hónapot kellett kifizetnem, de egyébként határozatlan időre szól, csak mielőtt meg szeretném szüntetni, egy hónappal előtte be kell jelentenem és akkor az lesz valóban az utolsó hónap.
Ez nagyjából szintén 5 percig tartott, majd odamentünk a recepciós pulthoz, ahol megkértek, hogy a kis billentyűzeten (kb mint egy POS terminál) pötyögjem be a számom, majd mindkét mutatóujjamat 3x bescannelték mert bizony itt a telefonszámod és az ujjlenyomatod együttes egyezésével jutsz be a terembe.
Nyilván itt nincs ombudsman, akinél feljelentést tenne a sok személyiségijogában vérigsértett érinthetetlen atyaisten... Itt ugyanis mindenki szépen bemutatja az érvényes ID-t, odanyomja a kis ujjacskáját a scanner-re, aláírja a 4 oldalas házirendet, de ami a legmeglepőbb, mindezt szó nélkül teszi, mert normáliséknál ez így működik.
És ami még furább, valószínűleg itt nem is lopnak el semmit az öltözőből. Ennek érdekében ugyanis a következőket teszi a vendég és a club 1.: ujjlenyomattal azonosítanak mindenkit 2.: az egész terem totálisan be van kamerázva 3.: a kedves vendég a saját lakatját hozza, amivel bezárhatja az öltözőszekrényét (elromlott, kinyitották, nyitva hagyta? - ki a hülye?), vagy ha ezt elmulasztotta, van olyan szekrény ahol 2x25 cent fejében bepakolhat, majd ahányszor kinyitja, annyiszor dobálhat bele még két quartert. Elmés megoldás ez is. És elfelejtettem a 4-et: itt nem annyira szokás lopni...
Szóval így működik itt a rendszer, havi 30$-ért, ami átszámítva kb 6400 Ft. Ezt az összeget egyébként lemondásig a klub minden hónapban 15-én levonja a számládról, mert ezt is aláírtad, és mert ez szintén itt így működik. Nem kérdezel, nem kötekedsz, aláírod, mert ez a normális. Mindenkinek beszedési megbízást adsz, mert ez "quick&easy" és mert itt az emberek többsége megengedheti magának a 30-40-50 $-os kiadásokat.
A terem egyébként elég nagy, szerintem legalább 60 cardio gép van benne, futópaddal, taposóval, lépcsőzővel, eliptikussal. Ezek többnyire Precore márkájúak, nem vadiújjak, nem a legnagyobbak, nem is a legjobbak, ellenben nem kell rájuk várni, annyi van belőlük. A terem másikfele Cybex gépekkel van tele, szokásos összeállításban. Ezek sem hightech cuccok, nekem kicsit gyúrós feelinget adnak, de hát engem ez úgysem érint, mert ugye TRX - Make your body your machine van, pont nem érdekelnek a gépek...
És akkor el is érkeztünk a lényeghez. Ott van egy szép nagy TRX állvány, rajta lóg 6 TRX, amihez odamész és használod. Pont. Mondjuk nem sok embert láttam ezt tenni, és rám is elég hülyén néztek tegnap, de ettől függetlenül engem ez lenyűgözött. :) Persze vihetem a sajátomat is, ha szeretném.
Csoportos óra teremből egy nagy és egy Spinning (erről később) terem van. Az órarend nem nagy durranás, yoga, pilates, zumba (pffuuuuuj), aqua fitness (ja, van pool is), cycling és body pump van, amit viszont ki akarok próbálni. Sajnos az órák többsége reggel van (reggel 5.30-as cycling... ha jól emlékszem otthon néha a 7 órásra se volt senki, itt meg már jövőhétre tele van, na nem mintha tudnék/akarnék menni), így nem nagyon marad választás, yoga pl egyáltalán nincs délután.
Visszatérve a pool-ra, kb 4 sávos 20 méteres medence lehet, gondolom áramoltatóval, egy jakuzzi, gőzkabin és szauna tartozik még hozzá. Szauna. Mondom szauna. Na ez az ittenieknek nem mond túl sokat. Otthon kb a mucsaröcsögei vellnessszben nagyobb kultúrája lehet a szaunázásnak, mint itt, ahol talpig edzős cuccban, - értsd: cipő, zokni, nadrág, póló, ipod a fülben - ülnek be és "élvezik" a meleget, legalább annyira, mint amennyire én ledöbbentem ezen. És jelzem, ki van írva, hogy szauna előtt tusolás elvárt, és fürdőruha viselése at any time....
Innen (is) bejutsz az öltözőbe, ami szintén nem túl fancy, nem a legújjabb, viszont tiszta és NAGY. Millió szekrény, wc, zuhanykabin. Nem kell várni, van szekrény, pedig nem kicsi a club és kevesen sincsenek.
És még egy furi dolog: van falikút, és a mosdókba is be van építve az ivókút. Nem kell szomjandögleni tehát edzés közben, ha nincs kedved megvenni a 2,5$-os literes ásványvizet.
Összességében tehát azt mondom egy 3*-ot adnék a helyre, 5-ből. Sok okos dolog van benne, kellően nagy, tisztaságra oké, de nem egy Lite Wellness - a felszereltségét illetően.
A vendégkör amúgy nagyon vegyes, korban is, nemben is, viszont mindenki békénhagyja a másikat, nem vizslatnak, nem udvariatlanok, mindenki csinálja a dolgát és pont.

SPINNING... öööö Indoor Cycling.... ööööö IZÉ

Na akkor most jöjjön a lényeg, ma kipróbáltam, 8 hónap után újra Spinnerre ültem.
Legalább a kerékpár az volt... Túl sok elvárással nem érkeztem, mivel mondták, hogy ez nem Spinning, hanem cycling és így akkorát nem is csalódtam, ellenben igené "érdekes élményben volt részem.
Jelzem, mikor megláttam a lendkerék pörgését, már extázisba estem, mert mitbánomén mi fog történni, ha Spinner van a közelemben. A teremben kellemes levegő fogadott, a gépek U alakban, középen színpad, keverőpult (de minek???), a kiválasztott helyem elé beült egy kétajtósszekrény, így inkább arréb ültem egyel és beállítgattam az eszközt. Kifogástalan állapotban volt, minden eredeti rajta, klipsz, ülés, nem kattog, jó lesz. Ezután a instructor (szóval a csaj aki ott ült elöl és úgy csinált mint aki edzést tart) elővette az ipodját (rózsaszín volt) és kezdődött az óra egy kis nyújtással... Karok a magasba, hátul összekulcsol, jobbradől-balradől, néztem mint a moziban. Mindez nagyjából Taylor Swift kaliberű zenére. Ez volt az első pont, ahol elgondolkoztam, hogy kimegyek, de kivártam... :)
Jött is egy másik track DJ Shuffle remek keverésében, hasonló altató, bemelegítéshez. Ritmus, koncepció sehol, csak tekerés. Miután kellően felmelegedtünk (én mondjuk inkább lefagytam a döbbenettől), végre valami "hegyhez hasonló" zene jött, amire elkezdünk mászni. Na ennek a végére az edző  kb harmincas fordulattal tekert és majd kiköpte a tüdejét, akkora ellenállást tett rá. Én itt már rájöttem, hogy ha nincs koncepció meg ritmus, akkor majd csinálok én magamnak, és tekertem ahogy kedvem tartotta.
A "hegy után" jött a valódi döbbenet: sprintek. Nem ám 110... Szintén valami gagyi zenére "tekerd, ahogy csak bírod" felkiáltással egymás után vagy 4 (30 sec, 70 sec, 2 perc, 30 sec). Hát ők szerintem kipörgették a 130-at, és vessetek rám követ, én is, mert rájöttem, hogy tökre Goldsprintes feelingje van. :)))) Még egy-két ilyen óra és 25 alatt rakom majd az 500-at. :D :D
Tudta még fokozni, főleg hogy ő remekül érezte magát, meg bizonyára a többi vendég is, mondjuk egyszerre senki lába nem mozgott, de hát mindegy. Szóval megtette azt, amiről eddig még a mesékben sem hallottam, egy és ugyanazon zenére tekertetett hegyet és síkot sprinttel.... :O
Mondom ez a nem semmi, mi jöhet még. Áh, jump. Jump még nem volt. Nem kellett sokáig várnom, jöttek is a 10-es(!!!) jumpok, amit 5x leszámoltam, mert nem hittem el. De igazából nem is biztos, hogy 10-esek voltak, mert csak random benyögte, hogy Stand up majd random idő elteltével, hogy Sit down. Szóval lehet csak én léptem valahogy a ritmus nélküli botrányra 10-et. Mindegy is. Ezt a következőkben iktattam, és mikor elkezdte a hülyeségét, inkább kiálltam futni.
Még mindig volt 15 perc az órából, de már úgy voltam, hogy semm nem lephet meg, még a Skrillex sem... Akit érdekel ki ez a sz@r, elektronikus zenét játszó előadónak titulált darabostuctucotdubsteppel vegyítő művész, annak ajánlom a wikipediát figyelmébe. A zene tökéletesen alkalmatlan tekerésre, mégis lett belőle egy szép nagy hegy, mert ugye ez fejben dől el.
A végére még jutott egy-két-öt sprint (itt már csak 110-eket forgattam), és egy kis Coldplay, meg a szokásos nyújtás. Nem tudom, van-e egy edzőnek megalázóbb, mint ha valaki folyamatosan a fejét forgatja, és az órát nézi... Ha nincs, akkor bocsi. :)
Még annyit, hogy kézpozíciókból a néni egy azaz egy darabot ismert, ami a 2 és feles volt. Racing pozíciónak nevezte, de igazából se nem volt kettes, se nem volt hármas, valahol ott a kettő között. Nem tudom mennyire nézett UFÓ-nak, hogy én aztán síkön ülve nem voltam hajlandó az egyesből mozdulni, hegyen viszont lazán kiálltam hármasba...
És a legszörnyűbb... tartok tőle, hogy Spinning  oktató volt, mert az összes létező spinninges dumát lenyomta a Tear up!-tól (tépd szét = tegyél rá) a "csak ami a testednek jól esik", "ez a te választásod", hegy, sík, közepes hegy, legyen elég ellenállás a kiálláshoz, gyerünk bírod még, ti vagytok a legjobbak, yeah-jujjon át mindenig.
De kibírtam, bent maradtam (otthon valószínűleg már az első 10 perc után kijöttem volna), és még az is lehet, hogy visszamegyek. Döbbenet, de meg fogom tenni, mert van célom, és bazi mindegy, hogy milyen balf@sz bohóckodik ott előttem, nekem megtanították, hogy ez az egész miről szól, hogyan kell csinálni, és mit lehet vele elérni. És ez elég.
Egyébként mondták, hogy a termet egyedül is használjam nyugodtan, ha van kedvem... Azt talán nem merném bejátszani, hogy az órán bedugom a fülembe az Áron-féle zenéket, pedig a társaság igazán motiváló lenne. :)
Azért egy dolgot még meg kell említenem, ugyanolyan kellemes-fáradt érzéssel jöttem ki az óráról, még ha teljes sokkhatás alatt voltam is és legalább NEM SPIN RACINGET NYOMOTT!!!!!!!
Várom a véleményeket, hogy tudnám túlélni ezeket az órákat, esetleg van-e valaki otthonról, aki kedvet érez ahhoz, hogy Colorado Springsben legyen SPINNING oktató?!



2012. november 13., kedd

I was in Miami Bitch

Tematikus cikksorozatom első és legfontosabb eleme:

MIAMI - EGY FELEJTHETETLEN NYARALÁS EMLÉKÉRE

Ahogy a korábbi bejegyzésben már részleteztem, totálisan belezúgtam Miamiba és egy felejthetetlen élményben volt részünk az öt nap alatt. Csodálatos az a város, pezsgő, vidám, az emberek kedvesek, mégis gyönyörű, pálmafák, óceán, homokos part, fehér házak, felhőkarcolók, fények, minden, amire gondolsz, amikor kimondod: MIAMI.
Amikor megérkeztünk a reptérre megcsapott a sós-párás levegő, amit azóta is érzek, amikor visszagondolok rá. A coloradoi télből a földi paradicsomba cseppentünk éjjel egykor. A szállodában sajnos mondták, hogy nincs túl sok szobájuk, de tudnak adni egy 9. emeleti félig dohányzó, nem óceánra nézőt. Mondtuk, hogy az hosszú távon nem lesz jó, de Laz (akit Lacinak hívtunk) már itt együttérzően jelezte, hogy természetesen ez reggel, ha lesz bent manager, változhat. A szoba nem volt gáz, bár a fürdőkád lehetett volna tisztább, de alapvetően ennyi pénzért okés volt. Különben is, vendéglátós/szállodás inkább ne mondjon ilyenekről véleményt, mert objektívet úgy se tud. Mindig lesz egy utolsó szösz a szőnyegen, amibe bele lehet kötni. :)
Szóval álomra hajtottuk fejünket, és bár aludtunk vagy 10 órát, reggel az ütvefúró hangja ébresztett minket. Mint a függöny elhúzása után kiderült, egy szállodát húznak fel éppen az utca túloldalán. Persze ezt Laz készségesen elfelejtette éjjel említeni... :)
Miután összekapartuk magunkat, elindultunk a partra, de előtte még tettünk egy kis kitérőt a front desk felé. Nagyjából 2 és fél percig tartott elintézni, hogy egy negyedik emeleti óceánra néző balkonos szobába költözzünk. :) Mit tesz a rutin...

Ezután lementünk a szálloda pooljánál lévő Aligator's bar-ba ebédelni (na az itteni kaja volt az egyetlen problámám), majd a partra, ahol hanyatt estem at óceán látványától. Sétálgattunk, majd jött a már szintén leírt első esti buli. Yeeeeey!

Másnap döglődtünk, szintén lásd ott, majd este a "lájtos buli" jegyében elmentünk a Mango's Tropical Café-ba, ami egy igazi fülledt latinos bár. Vacsiztunk, koktéloztunk és élveztük a gyönyörű seggek látványát. Igen. Azokét. Mert hogy a pincérnőknek meg a random bárpultra felugró fiúknak és lányoknak olyan testük (főleg fenekük volt), hogy nem bírtuk levenni róluk a szemünket. :)
Megnéztünk egy-két ilyen show-elemet, aztán hazamentünk. Ez is nagyon jó kis este volt.

Harmadik napra sajnos eléggé felhős lett az ég, így a Lincoln Road-ot vettük célba, ami kb a helyi Váci utca. Tele van shoppokkal, éttermekkel, Miamis mindent áruló boltokkal. Szó szerint bármit lehet kapni Miami felirattal. Bármit. :) Én vettem néhány pólót, képeslapokat és kulcstartót - of course I LOVE MIAMI felirattal. Ide gyalog mentünk, végig sétáltunk a szállodától a Collins Avenue-n, csináltunk képeket, majd itt ebédeltünk, és közben ledöbbenve tapasztaltuk, hogy a legnagyobb sor a H&M előtt van a legnagyobb sor. Konkrétan egy ember kijött, egy embert beengedtek rendszerben működött a beléptetés. Mint megtudtuk azért, mert állítólag ez az egyetlen H&M Miamiban. Vajon mit művelnének ezek Pesten? :D

Sötétedés előtt még lesétáltunk a partra, fényképeztünk, természetesen, majd elkeztünk készülődni az esti bulira, ami eredetileg a ngyon menő LIV-be lett tervezve. Meg is beszéltük a limuzinos barátunkkal, René-vel a puerto ricoi vállalkozóval (akinek egyébként igen jó teste van), hogy ez egy 10-essel drágább lesz, de megoldja. Aznap este "csak" valami batár nagy suv-ot küldött értünk, mondván ez "more private", de később  mégis megint a limóban kötöttünk ki. Sajnos az úton meggyőztek minket, hogy mégis egy Cameo nevű helyre akarunk menni. Na az egy kalap szar volt. Főleg a zene. Többet nem is akarok írni róla, legalább a csajok jól érezték magukat. :) Én hazamentem, miután az amúgy is rózsás hangulatomra még rosszul is lettem a szivar füsttől. Ti. Miami-ban a szórakozóhelyeken olyannyira nem tilos a dohányzás, hogy külön kis szivart/cigit áruló lányka járkál körbe, és úgy pöfékelsz, ahogy akarsz. Ez egyébként a többi helyen nem zavart, mert valahogy megoldották mindehol a jó légtechnikát meg hűtést, kivéve itt.
Még ezen az estén megvettem a jegyeket a Space-be online, ahol mint kiderült a szombati vendég Mark Knight volt. Akinek mondd valamit, annak jó, akinek nem, annak annyit, hogy ő ilyen híres DJ, otthon is elég népszerű, nem túl szofisztikált, de azért jó zenéi vannak, és legalább a név garantálja a nagy bulit. De erről később.

Szombaton szintén nem volt valami döglesztő hőség, de amíg Valiék fent sziesztáztak, lementem napozni. Igaz néha magamra húztam a pulcsit a bikinire, de még így is sikerült némi színt összeszednem, és jó volt a napon hallgatni az óceán morajlását.
Délután még kajáltunk egyet az Ocean Driveon (ahol egyébként esténként buliztunk). Így néz ki éjjel, hát nem fantasztikus?
Ocean Drive - Miami / South Beach
Este még ittunk egy koktélt kedvenc bárosunknál, de sajnos eléggé elfoglalt volt, így sokat nem tudtunk beszeélgetni vele, pedig nagoyn cukipofa volt.
És elindultunk a Space-be, ahová a fuvart ezúttal is a zseniális Renével sikerült lezsíroznunk kisebb alkudozás  árán (Renéről annyit, hogy ő abból él, hogy a szomjas turistáktól beszedi az egyébként szinte olcsónak mondható 35 dodót, majd a parasztvakító limuzinnal összeszedi őket, elviszi inni, ahol fizet a bárnak, majd elviszi őket különböző klubbokba, ahol fizetnek neki azért, hogy embereket vigyen oda, magyarul mindenki neki fizet, amiből ő igen jól él :) ), mivel a downtown, ahol a Space van, valószínűleg már a "területén" kívül esett.
Esténként valahogy így néztünk ki:

 Ezúttal egy Lincoln-t kaptunk, szintén "more private" felkiálltással, de nem volt vele problémánk. :) Az open bar-ban, ahol ezúttal is kedvünkre ihattunk (bár szombaton már se a mojito, se Jack&Coke nem volt included), hozzáncsapódott két minneapolisi srác (na ez az a városnév, amit ők totálisan másképp ejtenek, mint mi), majd ők leszakadtak, mert nekik más "csomagjuk" volt, minket pedig elvittek a Space-be, ahová hajszál pontosan éjfélkor érkeztünk (addig szólt a jegyünk :D). Hát az a hely valami g**i jó!!! Mondtam Annáéknak, hogy nyugodtan menjenek másik terembe, ahol kedvükre való a zene, én a techno loft-ban tökre jól el leszek egyedül, és így is lett, kivéve, hogy ugye itt is érvényes volt a "csajként egy percig kell egyedül táncolnod" szabály. Miután meguntam az aktuális partnerem, tettem egy kört, és kiderítettem mikor kezd  Mark Knight. Kettőre át is vonultam a Terrace-ra, ahol játszott, kb 20 percet késett csak, ami elég jó. Na itt a DJ pult előtt tomboltam végig (szintén valami ismeretlen ölelgető-táncoltató "géppel"). Zseniális buli volt, a csajoknak is tetszett, az egyetlen negatívummal, hogy 3kor el kellett indulnunk vissza a hotelbe, mert 5.30-ra meg volt rendelve a taxink.
Party fotók a Space Club Miami-ból itt és például az általunk sajnos kihagyott reggelig tartó after-partyról itt
Gyors tusolás után - és egy újabb taxi rendelése után, mert az eredeti "elfelejtett" jönni - elindultunk a reptérre, szokásos procedúra, vetkőzés, átvilágítás, becsekkolás, gyors reggeli és már repültünk is Atlantába. Ez az utam kevésbé volt élvezetes, mivel volt némi issue-m a gyomrommal, és nem annyira bírtam jól a pilóták kevésbé sima vasárnapi le- és felszállásait. :)
Ettől függetlenül az egész utat végigaludtuk, Atlantától Denverig is, ahol a havas Colorado fogadott minket a maga módján megkapó látványával.

Zseniális volt ez a pár nap, az egyik legnagyobb álmom vált ezzel valóra. Miami volt - ahogy már írtam is - az "álom-városom" és a Space az "álom-clubom". Hát mindkettő teljesült, messze túlszárnyalva azt, amit vártunk.
Már most hiányzik és vissza akarok menni!!! És vissza is fogok! ;-)

Végül néhány érdekesség a városról:

Miamiból gyakorlatilag nem sokat láttunk, mert mi South Beachen voltunk, ami egyébként az egyik legmenőbb része, tele szállodákkal, de a város nagyon nagy. Kb 5,5 millió lakosa van, és a Floridai félsziget egy jó nagy részén terül el. Hát, majd legközelebb megnézem a többi részét is. :)

Miamiban nincs akcentusunk. Mert igazából senki nem beszél angolul. Pontosabban szinte mindenkinek, akivel találkoztunk spanyol volt az anyanyelve. Nagyjából annyit tesz, hogy puerto ricoiak, cubaiak, meg a környező szigetekről "átúszottak" (tudom, ez gonosz), dolgoznak mindenhol. De legalább nagyon kedvesek. És a latin pasik is kezdenek megtetszeni.

Az előzetes jelzésekkel ellentétben a Taxi nem volt drága. Kb mint otthon, de Colorado Springsnél mindenképp olcsóbb. És nem utolsó sorban egyszer sem vertek át vele mineket.

Cocktail-ok: Így kevés helyen keverik, az biztos. Isteni ízük van, és olyan erősek, hogy a Bahama Mamákból én nem nagyon akartam egymás után kettőt meginni.

Miami sportélete a parton valami elképesztő. Mint a filmekben, futnak a homokban, bodyArtoznak (igen, felismertem) és jógáznak a homokban, longboardoznak, görkoriznak, bicikliznek, fergeteges!

És a legmeglepőbb: nem találkoztunk magyarral! :))))))








2012. november 8., csütörtök

I'm falling in love with Miami

Oké, megvan az életcél: Miamiban akarok élni! :)
Még csak egy napja vagyunk itt, de ez a hely zseniális! :) Napsütés, pálmafák, koktélok bulihegyek, szuperkedves emberek, egy este után mintha otthon lettünk volna. Összehaverkodtunk a concierge-el, aki rendelt nekünk egy party limusint, ami először elvitt minket egy bárba, ahol 2 órán át korlátlanunk ihattunk, majd összegyűjtöttek minket és a limoval továbbvittek a Mansion nevű clubba, ahol VIP soron mehettünk be. Mindez 35 $ volt, ami meglehetősen jó üzletnek bizonyult. :)
Azt mondta előzőleg a hotel báros Alex, aki szintén nagy rajongónk lett hamar, hogy a szerdai bulik itt nem olyan jók, ehhez képest valami bazijót buliztunk! Nagyon jó táncosok, show-k, jó zene, táncpartnert keresni se kellett, valaki mindig akadt. Latin machok, turisták, volt ott minden, argentin, ausztrál, cubai, amit akartok, nem kell petrezselymet árulni. :)
A legnagyobb az volt, amikor elindultunk hazafelé és a munka után beugró Alex felajánlotta, hogy hozza a kocsiját és visszavisz minket a szállodába. Hát sok mindenre számítottunk, de arra nem, hogy egy bazinagy zsírúj BMW-vel fog leparkolni... Jól lehet itt bárosként keresni, úgy érzem... :)
Szóval rendben hazaértünk, felejthetetlen élményekkel!
Ma először az óceán parton fetrengtünk, majd ebéd utàn a szálloda poolján. Nincs rekkenő hőség, de a napon teljesen élvezhető. A mai program koktélozás lesz, úgy néz ki, holnap és szombaton pedig még jól odacsapunk az èjszakának. Szombaton a Space Miami a terv, Nr.1 álom club, alig várom!!! :)
Holnap pedig még egy kis Lincoln street-i városnézés a program, a sőtétbarna bőrszín építésén túl!
Nem akarok hazamenni!
De legább már tudom, hogy vaktában sem véletlenül volt ez az álom-városom! Én ide még így, vagy úgy, de visszatérek! ;-)

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve

2012. november 6., kedd

Úton

Denver - Dallas - Miami a mai trip. Jelenleg Dallas Fort worth reptéren vagyunk. Sajnos Jockey-val és Bobby-val nem találkoztam, de az utunk jó volt. Rájöttem, hogy szeretek repülni és a fel- és leszállás a legjobb! :)
Ja és az èjszakai Dallas fényei fentről volt eddig a legszebb-legérdekesebb dolog, amit valaha láttam! Teljesen lenyűgözött! :)
Jelentkezem!

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve

2012. november 3., szombat

Egy napom az elmeosztályon 18+

A következő cikk vulgáris kifejezéseket tartalmaz, melyek gátolhatják a kiskorúak szellemi fejlődését. A szerző erősen zilált idegállapotban vetette monitorra sorait, melyben logikai törések felfedezhetőek. Hülyék kíméljenek jeligére nem várunk kommenteket. Jó szórakozást kíván a szerk.!

Én igazán nem tudom, hogy a napom ott romlott-e el, amikor hajnali fél egykor Vali egyik ismerőse rámtörte az ajtót "Ja ez nem a WC" felkiáltással, vagy mikor reggel a kávéhoz vitt laktózmentes tejem (mert a szója tejet utálom, és bent csak az van) belefolyt a táskámban, de az, ami ma volt - egy felszolgáló számára- felér egy rémálommal.

Szombaton többnyire készülünk a brunchra, ezért ez egy hosszú nap, plusz amúgy is sokan vannak, mert ugye hétvége, ilyenkor azért van vendég a szállodában. Ennek szellemében viszonylag pozitívan álltam a naphoz, hogy "na, ma leakasztjuk a nagy lóvét" és hazajövünk szépen.
Faszt.
Mivel nem árt, ha napközben nem halsz éhen, többnyire igyekszünk elmenni "early break"-re, vagyis korai szünetre, ami kb azt jelenti, hogy a csúcsidő előtt, rögtön nyitás után elküldenek pár embert, a többieket meg amint lehet, váltásban. Hát ez volt nekem is a mai szép reményem, örültem is, hogy rögtön kaptam asztalt, gondoltam így mire az első kör vissza ér már be is fejezik, pénzt is keresek, mehetek is szünetre.
Faszt.
Ugye nálunk a fő vonal a büfé, de ma délelőtt 10-ig csak a'la carte asztalokat kaptam. Annál vannak mindenféle hülye standardek, amik biztosítják, hogy a hotel 5* 5gyémánt legyen, és az egyik ilyen sarkalatos pont a time-standard, vagyis 10 percen belül tálalni kell a meleg ételeket, 7 percen belül a hideget és 3 percen belül az italt. Hát eme első asztalom 28 percet várt a kajára, mert a konyha először elfelejtette, majd elégette a rendelésem egyik felét, és amúgy is csak egy szakács volt a hotline-on a Lake Terrace-ra meg a room service-re együtt... more than enough. Mondaná az amerikai. Már itt felbaszcsiztam az agyamat, mert láttam, hogy ebből nem lesz break, de ez még csak a kezdet volt.
Ezután mikor visszamentem az étterembe a konyhai őrjöngésemből, hogy "hol van már a kajám", realizáltam, hogy a csekkem eltűnt az asztalról, vagyis az aláírt, borravalóval ellátott papírfecnimnek hello. Ez nagyjából annyit tesz, hogy "köszi a részvételt, ez a kör neked ingyen volt", mert ha nincs meg az aláírt változatod, az fix, hogy a borravalódat nem kapod meg. Kezdett eldurrani az agyam. Persze senki sehol nem látta a nem túl feltűnő a5 méretű barna bőr check presentert, de hát megesik az ilyen...
A következő asztalom 25 percet várt, és még így is elfelejtették a szószt a kajához. A harmadik asztalom nem cifrázta túl, csak egy omlettet kért, de ez is meghaladta a képességeiket, 15 perc alatt sikerült nekiállniuk, majd rám tálalták a következő orderrel együtt, hogy véletlenül se tudjam egyszerre kivinni az összes kaját.
A másik rendelés itt szerencsére a konyha másik feléről jött, palacsinta és waffle (gofri) volt, de volt hozzá egy bacon és egy rántotta is. Nyilván megint erre kellett várnom, de miután nagynehezen kivittem, gondoltam most már minden rendben lesz.
Faszt.
A cuki bácsikám felesége a 2 perc utáni visszakérdezésnél (oda kell menni megtudakolni, hogy minden rendben van-e a kajával) megjegyezte, hogy minden nagyon jó, csak a waffle kihűlt, biztosan a gyümölcsök miatt. Hát gondoltam 'lófaszt azért... azért hűlt ki, mert 15 percet vártam a kurva baconre, hogy megcsinálják'. Ehelyett persze mély megbánással ajánlottam az újabbat, és ennél cikibb azért kevés dolog lehet egy étteremben.
Miután itt már teljesen ki voltam borulva, kértem egy 10 perces szünetet, kibőgtem magam, ettem egy kicsit, visszamentem, mondtam a hostesseknek, hogy most már minden fasza, jöhetnek az asztalok.
Mondták, hogy jó, akkor majd ültetnek.
Faszt.
Kb mindenki kapott asztalt rajtam kívül. Majd amikor végre kaptam egy három fős asztalt, közölték, hogy "ja, a vendég x.y. pincért szeretné, de annak nincs ekkora asztala, úgyhogy sorry, majd adunk neked egy másikat"
Persze, kaptam is, egy egy főset. Az ugye nyilván nem ugyanannyi pénz...
Még volt kb 2 asztalom, picipénzért, amikor kaptam végre egy négy főset, az elsőt aznap, fél órával zárás előtt. Mondom JUHÚ, végre meg van mentve a mai fizum. Erre a mexicoi maffiózó bácsi fogta magát, felállt, megkért, hogy vigyem utána a tányérját és átült az étterem másik felébe, mert ott jobban érzi magát. Hát meg az anyádat. -25 $ kb, amit buktam csak ezen az asztalon, de itt már tényleg minden mindegy volt. Odamentem a supervisorhoz és mondtam, hogy akkor ezt most hagyjuk abba, küldjön el breakre, vagy ablakot pucolni, vagy bárhová, de én már nem akarok asztalt kapni, mert abból semmi jó nem sült még ma ki.
És el is mentem és magamba roskadva azóta is próbálom kitalálni, hogy vajon milyen elbaszott csillag állás lehetett ma, aminek hála sikerült háromszor idegrohamot kapni, 10 évet öregedni és szinte mindenkit az őrületbe kergetni, mindezt semmi pénzért....
Napi bölcsességem, hogy "hiába teszel te meg mindent, ha mások kirakják eléd a lábaikat, el fogsz bukni..."
valamint, Fiam Tomi után szabadon: "ne add fel, úgysincs semmi remény"...
Így a nap végére azért odateszek egy :) smiley-t és remélem drága vendéglátós ismerőseim azért átérzik a kálváriámat és röhögnek egy jót. Remélhetőleg nem csak rajtam, hanem velem. :)

Reggel óraállítás, visszatérünk a 8 órás időeltolódáshoz megint, plusz Sunday Brunch. És eldöntöttem: holnaptól jó lesz megint!
:)

Pusz

2012. november 1., csütörtök

8 hónap

Éppen ma, november 1-én volt 8 hónapja, hogy leléptem kishazánkból. Telik az idő, nem? :)
Ma már nagyon hiányoztok. Tudom, halálra csépeltem már ezt a szöveget, de tényleg. Tudom, hogy a barátaim... Nem-nem... A BARÁTAIM tudják, hogy ez nekik szól. Nekik, akik az itt történtek után, az itteni emberek után még értékesebbek lettek számomra. Még ha már nagyon sokan nincsenek is otthon, vagy még csak tervezgetik ugyan, de már fél lábbal külföldön vannak. Tudom, hogy akik igazán fontosak, azok mindegy, hogy hol, mindegy mikor, de ott lesznek nekem.
És ezt most a legkevésbé sem közhelynek szántam. Szóval millió sok puszi nektek, és higyjétek el, ha nem is írok sűrűn, de nem felejtek, és nagyon-nagyon várom már hogy újra lássalak titeket!
(ui.: mielőtt a családom kiakadna, ez rájuk is vonatkozik)

Gyorshírek Colorado-ból:


  • Tegnap Halloween party volt az egyik magyar párnál, akik igazán kitettek magukért, volt kidobó, füstgép, DJ, kaja-pia, isteni dekor, bazi jó jelmezek, szóval jó kis buli volt! Be is szúrok egy életképet! :)


  • Kedden indulunk Miami-ba! Már nagyon várom, remélem szép időnk lesz, vasárnap jövünk haza. Nagyon még nem volt időm nézegetni, hogy mit érdemes megnézni, de remélem még a hétvégén tudok rá időt szakítani, és a csajokkal egyeztetni. Emlékszem, mikor megjöttem, 2 hétig csak CS-ről olvastam, és mint utóbb kiderült, hasznos volt az is. 
  • Munka ügyileg most elvagyok, nem túl sok, nem túl kevés, so-so. Kezdődik a tél, ezt mindenki tudja, de a Lake Terrace-t egyébként szeretem, szóval elvagyok. 
  • Időjárás: Az ősz tart még mindig, kellemes idő van, bár a kocsim már ezt a hideget sem szereti. Kicsit félek, hogy be fog hisztizni, ha megjönnek az igazi fagyok. :S Ja, és nem, Sandy még a környékünkön sem járt!!!


Mára ennyit, sajnos feltétlenül muszáj megnéznem a Blöfföt angolul és aludni is kellene, mert holnap hosszú nap lesz. A Blöffről még annyit, hogy rettenetesen felhúztam magam már az első 10 perc után, mert olyan akcentussal beszél benne mindegyik szereplő, hogy alig értem (aki látta, az tudja, aki nem, annak mondom, hogy az zsidón keresztül a cigányon át az oroszig mindenféle nemzetiségű szereplő van benne és mind a sáját kís ákcéntusát beszéli... :D )