Funny Sunday

Nos, először is szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy hála nektek, drága BARÁTAIM, akik ezt a blogot olvassátok és írtok nekem, még nem dőltem a kardomba, mert mindenki igyekezett megynyugtatni!
Ezúton is, még egyszer: nagyon-nagyon köszi! :-*
És akkor lássuk, mi történt a hétvégén!
Szombaton nagy lelkesedéssel felvettem a bringás szettem, hogy majd jól eltekerek a Broadmoorig, meg vissza, amikor is kb 50 méter után leesett a lánc a csodálatos, $60-os kerékpáromról. Oké-oké, gondoltam, hazatoltam, visszaraktam, elindultam újra. Nagyjából az 5 percre lévő shoppokig jutottam, de addigra kétszer leizzadtam, és úgy éreztem, mintha visszafele haladnék. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ez a tragacs nem kap több esélyt...
Este átjött néhány magyar a Wildridge-ből, az itteniek közül ketten és a két nagyon segítőkész puerto ricoi srác, akik itt a magyarok nagy barátai. Ittunk néhány - meglepően jó - sört, de semmi xtra, szocializálódásnak éppen jó volt.
Ismét okosabb lettem egy ex-charles court hostessnek köszönhetően, úgyhogy ki is tűztem magam elé a mindenki által erősen ajánlott bankett tréning mielőbbi elvégzését. Bár egyelőre még a holnapi orientáció miatt izgulok picit.
Reggeli után (és a lopott netnek hála, a reggeli melletti körbeszkájpolás után) elindultam a 'zistencsapásával vissza a walmartba. Otthon is nagy tapasztalatra tettem szert a vásárlói jogok érvényesítését illetően, ezért emiatf nem aggódtam. Sokkal inkább féltem az örökkévalóságig tartó, 2,7 mérföldes úttól, s mint kidült, aggodalmam nem volt alaptalan....
Szédítő, kb 5km/h-s sebességgel haladtam 105ös pedálfordulat mellett kék villámommal a cél felé.
Legalább 2 utcányit haladtam, az első technikai szünetig, amikor meg kellett igazítanom a láncot. Már ekkor megállt mellettem egy úr, valami terepjárófélével, de itt még udvariasan visszautasítottam a fuvart, mert kemény vagyok, mint a fagyott egér... És a mamám mindig azt mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel...
Haladtam még megközelítőleg 20 métert, amikor rájöttem, hogy haladásomat erősen gátolja az a tény, hogy befogott a hátsó fék. És nem enged ki.
Ekkor már láttam a rám váró poklot, és hangos káromkodás mellett elkeztem tolni a.... a.... Szóval ezt a vasra hegesztett két kereket. Elvégre alig 2 mérföldre voltam már csak.
És megjelent Robert, a Jamaicából ideimportált katona, a jóképességű Acura-val. Nos, gondoltam még egyszer nem szopatom meg magam, így elfogadtam a segítséget. :)
A csomagtartójában szerencsére hulla nem - csak néhány karton doboz volt - amit gyorsan átdobott a hátsó ülésre és már vitt is a walmartba.
Közben kiderült, hogy sexy az akcentusom, szóba került, hogy van-e barátom és volt-e már fekete, de mivel a GPS szerint jó irányba haladtunk, nagyon nem aggódtam. Robert nagyon szeretné, ha egyszer megmasszíroznám. Én szépen megköszöntem a fuvart, és nevetve közöltem, hogy Thailand nem = Hungary :). Később még hív. Csak addig álljon fél lábon, amíg felveszem! :) de amúgy tényleg nagyon hálásvagyok, hogy megkímélt egy 50 perces szenvedéstől.
Ezután már minden sima volt. Sokat nem kellett magyaráznom, mert hála a kitekert csavarnak, a hátsó fék addigra totál szétesett. Visszakaptam a 65 dolláromat és elhoztam a 180 dolláros új pacit! :) GMC márkájú, nem túl nehéz, sárga-fekete országúti. Csak úgy hasít! Halad, ha tekerek!!! Ez kell nekem! Remélem szerencsésebb leszek vele, mint az elődjével , bár eddig nagyon szimpatikus "srác"!
Fel is vittem a lakásba. Este még lehet visszaviszem a lakatot is, és kicserélem egy erősebbre. :)
Holnap hétfő, már 10 napja itt vagyunk, lejárt a szárító is, úgyhogy most megyek!
To be continued...

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve