2012. december 30., vasárnap

Happy New Year! BÚÉK! Satöbbi

Ahogy említettem, az év végi hajtás itt van, sokaknak vagyok elmaradva válaszokkal. Bocsi.
Holnap Szilveszter, Lake Terrace + Room Service dupla, ma bruch volt, elsején 6-tól hosszított reggeli délután 2-ig, 2-án "csak úgy" simán LTDR, és csak 3-án leszek szabad. Holnap még egy jó leltár is befigyel. :)
Csak $$$ jeleket látok, de már azért elég fáradt vagyok. Azért ma volt egy-két nagyon kedves vendégem. Egy korábban mindenért háborgó asztalt (akik ezt a mai brunchot ajándékba kapták a korábbi rossz élmények miatt) elvarázsoltam, azt írták excellent volt a service by Agnes. :D Egy másik asztalomtól kaptam egy mini Új Testamentumot, mert azoknak, akik kedvesek velük, ilyet szoktak adni. :O Döbbenet, szóval összességében minden oks, megy a bolt, utána úgysem lesz már semmi, úgyhogy most keresek, amíg lehet.

ez milyen igaz...

NO, egy szónak is száz a vége...
NAGYON-NAGYON BOLDOG, 
SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!


Valószínűleg már csak 2013-ban jelentkezem, addig is legyetek rosszak, bulizzatok egy nagyot helyettem is holnap!
Pusz


2012. december 25., kedd

Túlélni a Karácsonyt

El sem hiszem, hogy túl vagyunk a karácsonyi Holiday Brunch-on. Rommá dolgoztuk ma magunkat, leszakad a lábam, volt is egy két paraszt (ez egy másik történet...) de azért összességében jó volt nagyon, és még meg is érte. Mert azért az emberek normálisabb fele tudja, hogy ez a nap nekünk is pont annyira Karácsony, mint nekik, csak mi dolgozunk, ők meg annyi pénzt költenek, aminek a felének is örülnénk. :) De ilyen ez a pop szakma, ahogy szokták mondani. Én például hiszem, hogy egyszer majd én fogok ennyi pénzt elverni egy Karácsony alkalmával a családommal, és most ezért dolgozom.
Filozofikus gondolatok tömkelege így hulla fáradtan... Hagyjuk is. :)

Tegnap Zsófiéknál vacsiztunk, és nagyon jó volt. Degeszre ettük magunkat, volt sali, bacon-ös rakott husi, göngyölt husi, beigli, muffin, sali, én főztem harcsapaprikást túrós csuszával, boroztunk, szóval nagyon kellemesen telt az este. Kicsit rám is jött a karácsonyi hangulat. Azért mégis csak ez volt az első...távol mindenkitől... De azért szerintem igyekeztünk egymásnak szebbé tenni, és ennek nagyon örülök.

Az Ünnep alkalmából hollywoodi forgatókönyvekbe illően este 5 körül leszakadt a hó is, úgyhogy szép fehér Karácsonyunk volt. Vegyes érzelmekkel fogadtam ugyan, de reggel Bubuka  nagyon jól viselkedett, szépen rendben beértünk dolgozni. Már csak egy nap, és aztán csütörtökön végre szabadnap! El sem hiszem!

Most viszont eldőlök! Puszik, egyétek meg a maradékokat! :D

Ja, és nézegessetek képeket itt!

Napi magyar:

Most nem volt, viszont az egyik nagyon cuki idős házaspár vendégem azt mondta, hogy nagyon remélik, hogy visszajövök, mert sok olyan mosolygós arcra van szükség, mint az enyém. :) Ez azért olyan jól tud esni! 


2012. december 22., szombat

Merry Christmas!

Dear Olvasók,

Ki tudja, mennyire fog kikészíteni a következő pár nap munkaügyileg, mindenesetre inkább megelőzöm magam, és ezúton kívánok NEKTEK nagyon boldog, békés Karácsonyt!

Élvezzétek, hogy a szeretteitekkel lehettek és örüljetek egymásnak! Egyetek helyettem is sok-sok halászlevet és beiglit, meg töltöttkáposztát, meg nagyiféle sütiket, és legalább egyszer rúgjatok is be egy kicsit! :)

Millió puszi és köszönöm, hogy egész évben velem voltatok virtuálisan. Lehet, hogy a jövő évet már 7000 feletti oldalmegjelenítéssel nyithatjuk! :)

 A teljesség igénye nélkül, külön 10 tonna puszit küldök Nektek:

Áron, Ildi, Nixi, Sipi, Fanni, Erzsi, Roland, Gergő, Zsolti, Gábor, Peti, Rita, Csilla, Ági (B), kisFiam és neje, Az MSc Hero-k, PG&Roni :), Ákos, Antim és Jacklyn, Ádám, Ádám&Lilla, Kata&Zoli, Zoli (B), Zsé és a többieknek is puszi! Ex-B'moorosok, Ex-Lite Spinninges kiscsaládom, Marcsika, Gabika, Réki, apu, anyu, mami, bátyó és mindenki, akit véletlenül kihagytam!
Pusssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzz


2012. december 19., szerda

T-90

Egyszerűen nem hiszem el, hogy telik itt az idő. Most olvastam vissza az előző (két hetes!!! bejegyzésem). Egyrészt azt hittem azt nem túl régen írtam, másrészt akkor még azt írtam, hogy 3,5 hónap. Ez azóta 3-ra redukálódott. Szörnyű. Nem akarom!!! Nem akarok hazamenni abba az országba. :( Nagyon hiányoztok, meg minden, de szeretem az itteni életem. Tényleg. :(
Még akkor is, ha amúgy ez a karácsonyi időszak eléggé szopó itt. Hazaküldtem már a család ajándékát, és azon izgulok, hogy érjen oda, kicsit jobban, mint a Nixiéké, mert az még mindig sehol nincs, pedig november utolsó hetében feladtam, de kb ennyit is jelentenek itt az ünnepek. A csajokkal majd megpróbálunk valamit összehozni, de erősen beosztásfüggő. Nekem egy hét alatt 3 brunch-om lesz, aminek egyrészt örülök, mert biztos jó pénz, másrészt viszont se Szenteste, se Karácsony, se Szilveszter. Szóval a beigli sütés gyanítom elmarad. És igazából attól félek, hogy még beszélni sem fogok tudni senkivel az időeltolódás miatt, hacsak nem lesztek éjjeli baglyok.
Amúgy minden oksa, durvák ezek a decemberi hétvégék, sokat dolgozunk (mármint mi a LTRD-on, de amúgy hétközben még nálunk sincs semmi, a héten pl hétfő-kedd-szerda offom van, mert gyakorlatilag üres a ház... na jó, nem teljesen, de eléggé). A múlthét végén még banquet shift is volt. Nem mintha annyira jól esett volna, de azért ők még mindig elég jól fizetnek, azt a pár órát meg a két napot kevés alvással ki lehet bírni a három szabadnap előtt.
Mostanában úgysem csinálunk semmit, eléggé nyugdíjas életet élünk ma is skippeltük az "év bmooros buliját" és inkább itthon néztünk egy borzalmas rossz filmet forraltborral és popcorn-nal. Teszem hozzá a filmet leszámítva tök jó volt! :)  Mint a mézeskalácsozás, ahová sokan átjöttek, főztünk forraltbort, szaggattunk, sütöttünk, dekoráltunk, jó volt a hangulat. Itt nézhetitek meg a fényképeket, ha még nem láttátok volna: Mézesfalás (a címet loptam Valitól :) ) Grátiszként egy pohár forraltbor a padlószőnyegre is került, de hála valinak és úgy 1,5 kiló sónak, meg a vegyszeres utótisztításnak, nyomtalanul eltűnt. :)
A lakásunk pedig egyre szebb lesz, tegnap végre egy újabb nagy álmunk teljesült, találtunk 4 teljesen egyforma és nagyon jó állapotban lévő széket! :) Boldog Karácsonyt nekünk! :)
Atyaég, tényleg mennyire nem akarom itthagyni ezt a "kvázi" gondtalan életet, ahol esténként csak úgy leülünk, ahol bármikor felkapcsolhatjuk maximumra a fűtést, ahol most már csak 3.10$ a benzin gallonja, ahol a szomszédok nyitvahagyják az ajtót mikor elmennek, hogy átmehessünk popcornt pattogtatni, mert a mi mikrónk épp gondolkozott, és és és még sorolhatnám....
Ettől függetlenül viszont már kezd úgy kinézni a gardróbom, mint egy raktár, mert kezdem felhalmozni a "majd jó lesz, mikor megyek haza" típusú cuccokat. Bár repjegyem még mindig nincs, és ha rajtam múlna, nem is vennék. Viszont most annyira nem tudok másról írni, hogy inkább abba is hagyom.
Holnap Nixiékkel skype-karácsony, ha lesze net (és lesz net, ugye?), aztán délután meg akarjuk nézni a Broadmoor Christmas házát, meg ha sötét lesz, lehet fotózok egyet-kettőt az új szipiszupi Norbert kamerával, ami még rólam is tud jó képet csinálni, úgyhogy lehet megtartom. :)

Ja, voltam pezsgő trainingen, ahol Perrier-Jouet és Mumm Napa champagne-okat és sparkling wine-okat kóstoltunk. Zseniális volt. Az előbbi egy viszonylag kicsi, ám annál nívósabb francia pezsgőpincészet, akinek az itteni értékesítője tartotta a traininget és kóstolót, az utóbbi pedig az ehhez a pincészethez tartozó Napa völgyi "leányvállalat", aki a nálunk (a hotelben) is nagyon népszerű Mumm Napa cuvee "M"-et is gyártja.
Ha valakit érdekel, érdemes megnézni a honlapjukat, már csak a látvényért is: www.perrier-jouet.com
Ízelítő:
Hát nem gyönyörű??? Perrier-Jouet Belle Epoque

No jó éjt! Igyekszem még Karácsony előtt jelentkezni! Ha eszembe jut még valami, frissítem a bejegyzést!
Legyetek jók!
Pusz

Ja, hát a lényeg kimaradt, a "Heti magyar" rovat.
Az International Centerben (a hotel egyik bazinagy rendezvényterme) volt szombaton az egyik karácsonyi műsoros vacsi. 600 főt vártunk, a legelső néni, aki belépett az ajtón, megkérdezte, hogy hol van az asztala. Válaszoltam, hogy máris mutatom. Szokásos kérdés: Where are you from? Szokásos válasz: I'm from Hungary. Mire a néni megszólalt, hogy "Remek, én is beszélek magyarul." Most azt meséljétek már el, hogy erre mekkora esély van... :O

2012. december 5., szerda

Karácsonyon innen, Thanksgivigen túl...

A szokásos introt elhagyom, mindig magamat szívatom azzal, hogy nem írok, mert így lesz belőle egy kisregény, amit egyrészt senki nem olvas el, másrészt 3 óráig tart megírni... :D

Apropó kisregény, nem is hülye ötlet. :)

Tartalom:


  1. Miami után az élet
  2. Radigan report / Pozitív komment
  3. Certified server
  4. Megöl az unalom
  5. Setupolás az élet
  6. Happy Thanksgiving
  7. Suit up, egy felejthető buli emlékére (se)
  8. Szabadnapoffoncall
  9. Karácsony in the USA


1.: Miami után az élet
Miami-t nehéz kiheverni, még mindig bármikor visszamennék, imádtam azt a helyet! Talán a nem is olyan távoli jövőben vissza is térek... :) Ennek érdekében például nem ártana megírnom a szakdolgozatom. Már elkezdtem levelezni a sulival ezzel kapcsolatban, de hát szokásukhoz híven nem túl gyorsak. Mindenesetre ha lemegy ez a karácsonyi őrület, muszáj lesz nekikezdenem a szebb jövőm érdekében.

2.: Radigan report / Pozitív komment
Akkor tudtam meg, hogy a Radigan (a Broadmoor házi ellenőre, aki elsősorban a AAA standardek szerint vizsgál, akik a gyémántokat adják) által vizsgálva voltunk, amikor hazaértem Miamiból. Az ellenőr szerint húszas évei végén járó  :(((((( kaukázusi nő vagyok, 5 láb 3 inch magas, szőkésbarna na hajamat hátul összefogva hordom, fekete nadrágot és kötényt viselek, arany színű mintás mellénnyel és tojáshéj színű blúzzal valamint arany nyakkendővel, ezen kívül osztrák vagy kelet-európai akcentusom van, és Kim-nek hívnak, ami ugye egy tipikus osztrák (vagy kelet-európai név), és nyilván könnyebben megjegyezhető, mint a szintén három betűs Ági, amiről valószínűleg még sosem hallott, így nem is tudta tökéletesen megjegyezni...
No de ettől eltekintve, tutira én voltam az, és a csapat, amiben dolgoztunk. Mindannyian a legmagasabb 5 diamond minősítést kaptuk. :) Én voltam, aki megkérdezte, hogy mindennel meg van-e elégedve a brunch közben és ezt nagyon magas színvonalúnak itélte, ahogy az egész brunchot is. Nem véletlenül ilyen szigorú Zsuzsinéni, és nem véletlenül a mi departmentünk kapta az egyik legjobb értékelést. :) Egy-kettőt viszont jól lehúztak, még szerencse, hogy ez "csak" a belső ellenőr és nem az igazi. Bár veszítették már el miattuk az állásukat néhányan. A standard az standard, az öt csillag öt csillag, az öt gyémánt öt gyémánt, ezzel itt nem lehet szórakozni.
Ezen kívül kaptam még pozitív kommentet is vendégektől, akik szerint Awsome! voltam, és felejthetetlenné tettem az évfordulójukat. Ez olyan jó érzés! :)

3.: Certified server
Közben megjött az American Hotel & Lodging Association által hitelesített Certified Restaurant Server oklevelem és kitűzőm is, ami szerint (ahogy FiamTomi mondta) diplomás pincér lettem. Egy bazi vastag könyvet kellett hozzá átolvasni (akarom mondani megtanulni) és idióta, nem európai agyra tervezett, de ettől függetlenül (vagy pont ezért?) nehéz tesztet kitölteni. Sikerült. Jupi! Tök menő az a kis háromszög a névtáblám felett. :)

4.: Megöl az unalom
Miami óta nem voltunk sehol. :( Kicsit frusztrál. Mondjuk anyagilag is kissé megviselt vagyok, meg munka is volt / van, de azért így télen elég elkeserítő ez a punnyadás. Mondjuk Miami után már nem is vágyom itt bulizni. De remélem így az ünnepek körül azért valami történni fog.

5.: Setupolás az élet
Ez annyit jelent, hogy a brunch-ra összerakjuk a büfét. Nem tudom, hogy említettem-e már, hogy
a Lake Terrace-on csak lányok / nők dolgoznak, így ez azért nem egyszerű. Thanksgiving előtt például egész délután asztalokat, székeket, chafingeket és melegentartó lámpákat cipeltünk... A holiday brunch (karácsony, hálaadás) mondjuk extra nagy, de nagyjából ugyanezt csináljuk minden vasárnap hajnalban. Szoktuk is beszélgetni, hogy ha majd vége lesz, még egy pár hónapig biztos felébredünk vasárnap reggel fél ötkor, hogy menni kell a brunch-ra. :D :D

6.: Happy Thanksgiving
Mondták, hogy Thanksgiving-kor (Hálaadás), durva lesz a brunch, de hogy ennyire... Reggel 9-től délután négyig volt ültetés (pontosabban tovább, mert egy autópálya baleset miatt sok vendégünk késett), és gyakorlatilag végig teltház volt. Nem tudom pontosan mennyi, de legalább 6-700 ember megfordult nálunk. A büfé roskadozott szokás szerint, csak most kaviár, rákláb meg minden flancos kaja volt benne, az amúgy is meglévőkön kívül, plusz drágább is volt. Reggel héttől este majdnem nyolcig megállás nélkül dolgoztunk, de kaptunk a cafeteriában ingyen thanksgiving kaját (azért ez mindig jófejség a Broadmoor-tól, mikor ilyeneket csinál), plusz undorítóan sokat kerestünk. A legviccesebb az volt, hogy mindenki megköszönte, hogy a vendégeinkért feláldozzuk az ünnepnapot, és mindenki Happy Thanksgiving-et kívánt. Nem keserítettem el senkit azzal, hogy mi baromira nem ünnepeljük ezt a napot, de amúgy szívesen, egészen megható volt látni az amerikaikat ünnepelni!
Egészen addig, míg másnap meg nem láttam az interneten ezt a képet és el nem kezdtem röhögni:
Fekete Péntek: Mert csak Amerikában tapossák el egymást az emberek kiárusításokért,  pontosan egy nappal azután, hogy hálát adtak mindazért, amilyük már megvan.
Ti. a Black Friday egy hatalmas népbutító akció, ahol az előre jól felárazott termékeket 60-70 % olcsóbban lehet kapni, és ezért ők képesek éjféltől sorban állni, nem ritkán agyontaposni egymást, hogy bejussanak egy-egy üzletbe. Mindezt valóban pojntosan egy nappal Hálaadás után. No comment. :)
Az őrület a LTDR-ban folytatódott egészen a következő hétfőig, ami elég jól fog esni a pénztárcámnak (remélem) így karácsony és lassan repjegy vásárlás előtt. (erről jut eszembe: NEM AKAROK HAZAMENNI)

7. Suit up! - Egy felejthető buli emlékére (se)
A buli lényege, hogy vágd magad csinosba (koktélruha, nagyestélyi, öltönynyakkendő) és menj át a szomszédba, ahol beer-pongoznak, mert ez itt minden buli elengedhetetlen idióta kelléke, amiről bár nincs pontos információm, de valami olyasmi, hogy az asztalra felrakott sörrel teli poharakba kell beletalálni egy ping-pong labdával, és aztán meginni. A cél nyilván a lerészegedés, de hogy ehhez minek kell ilyen hülye formát választani, azt nem tudom. Mindenesetre ez a buli annyira szar volt, hogy hajnal egykor inkább lementünk a Mekibe...

8. Szabadnapoffoncall
Jön a tél, kezd általános lenni a 2 nap szabadnap + egy On-call, amikor elvileg behívhatnak, így azért van időm pihenni, de egyelőre még nem olyan rosszak azok a napok, amikor dolgozom (majd elmúlik...), így nem annyira bánom. Ma is 10-ig aludtam, és úgy keltem fel, hogy nem fáj semmim. Egész jó érzés volt. :D Csak úgy, mint a délutáni edzés. Bármennyi előnye is van a reggeles (délelőttös) műszaknak, azért 9 hónapja 4 és 5 között kelni nem annyira vicces, és néha elég hisztisek vagyunk reggelente, főleg Vikivel, aki ugyanezt csinálja. Szerencse, hogy van még legalább 40 évem hozzászokni ehhez. :D

9. Karácsony in the USA
Voltunk a Broadmoor-ban a White Light Ceremony-n, ahol felkapcsolták azokat a fényeket, amiket szeptember óta installáltak mindenfelé a hotelban, hogy a Hálaadás utáni szombatra aztán az egész úgy nézzen ki, mint valami mesebeli palota. <3 Nagyon-nagyon szép, mindenhol csodálatos karácsonyi dekor van, és az összes fa meg épület csillog-villog. :) A különbség a hotel és a környéken lévő házak többsége között, hogy a szálloda ízléses, míg a "szomszédok" giccsversenyt rendeznek, de olyat, amit eddig még csak filmekben láttam. :) Nyilván itt nem az Elmű az áramszolgáltató. :)
Néhány kép zárásként.

Hát nem gyönyörű? 
Golf Club karácsonyfa

Ági Csodaországban (Winter Wonderland-nek hívják ilyenkor a  Broadmoor-t, nem alaptalanul)

Giccs1

:)

Giccs 2

A főbejárat előtti út

Golf Club 

Vali, Ági, Anna, Zsófi <3
Ja és 9 hónapja és 5 napja vagyok itt... Már csak 3,5... nem akarom. :( De persze azért hiányoztok!

2012. november 14., szerda

24 Hour Fitness

Na, végre megvettem a bérletem a fitness terembe. 8 hónap után ez haladás. Eddig is lejárogattam edzeni, de eddig csak az apartman fitness termébe, ami nem túl motiváló környezet, főleg nem egyedül.
A 3 percre lévő (kocsival) 24 Hour Fitness lett a kiválasztott, mivel Broadmoor alkalmazottként nagy kedvezményünk van, plusz ugye ez van a legközelebb.
Én, mint ex-saleses igazán érdeklődve vártam, mi fog velem történni. :)

Belépéskor nagyon kedvesek voltak, a recepció kör alakú, 2-3 lány és fiú állt benne. Mondtam, hogy mit szeretnék, és máris megkértek, hogy a kihelyezett számítógépen pötyögjem be az alapadataimat (név, telszám, születési idő). Mire végeztem, ott is termett Cameron a saleses kolléga, szép nagy ember, olyan igazi gyúrórudi. :) Körbevitt a teremben kb 2 perc alatt (pedig nagy, csak nem lökte a rizsát), beszélgettünk, hogy mit szeretnék, mik a céljaim (nyilván az ár nem nagyon volt kérdés, mert ugye ez egy fix kedvezmény), majd leültünk egy számítógéppel ellátott asztal mellé, ahol kitöltött még pár dolgot, majd elektronikusan aláírtam a szerződésem és kaptam össze-vissza két papírt, az egyik a befizetés igazolás volt, a másik az órarend. Az első és az utolsó hónapot kellett kifizetnem, de egyébként határozatlan időre szól, csak mielőtt meg szeretném szüntetni, egy hónappal előtte be kell jelentenem és akkor az lesz valóban az utolsó hónap.
Ez nagyjából szintén 5 percig tartott, majd odamentünk a recepciós pulthoz, ahol megkértek, hogy a kis billentyűzeten (kb mint egy POS terminál) pötyögjem be a számom, majd mindkét mutatóujjamat 3x bescannelték mert bizony itt a telefonszámod és az ujjlenyomatod együttes egyezésével jutsz be a terembe.
Nyilván itt nincs ombudsman, akinél feljelentést tenne a sok személyiségijogában vérigsértett érinthetetlen atyaisten... Itt ugyanis mindenki szépen bemutatja az érvényes ID-t, odanyomja a kis ujjacskáját a scanner-re, aláírja a 4 oldalas házirendet, de ami a legmeglepőbb, mindezt szó nélkül teszi, mert normáliséknál ez így működik.
És ami még furább, valószínűleg itt nem is lopnak el semmit az öltözőből. Ennek érdekében ugyanis a következőket teszi a vendég és a club 1.: ujjlenyomattal azonosítanak mindenkit 2.: az egész terem totálisan be van kamerázva 3.: a kedves vendég a saját lakatját hozza, amivel bezárhatja az öltözőszekrényét (elromlott, kinyitották, nyitva hagyta? - ki a hülye?), vagy ha ezt elmulasztotta, van olyan szekrény ahol 2x25 cent fejében bepakolhat, majd ahányszor kinyitja, annyiszor dobálhat bele még két quartert. Elmés megoldás ez is. És elfelejtettem a 4-et: itt nem annyira szokás lopni...
Szóval így működik itt a rendszer, havi 30$-ért, ami átszámítva kb 6400 Ft. Ezt az összeget egyébként lemondásig a klub minden hónapban 15-én levonja a számládról, mert ezt is aláírtad, és mert ez szintén itt így működik. Nem kérdezel, nem kötekedsz, aláírod, mert ez a normális. Mindenkinek beszedési megbízást adsz, mert ez "quick&easy" és mert itt az emberek többsége megengedheti magának a 30-40-50 $-os kiadásokat.
A terem egyébként elég nagy, szerintem legalább 60 cardio gép van benne, futópaddal, taposóval, lépcsőzővel, eliptikussal. Ezek többnyire Precore márkájúak, nem vadiújjak, nem a legnagyobbak, nem is a legjobbak, ellenben nem kell rájuk várni, annyi van belőlük. A terem másikfele Cybex gépekkel van tele, szokásos összeállításban. Ezek sem hightech cuccok, nekem kicsit gyúrós feelinget adnak, de hát engem ez úgysem érint, mert ugye TRX - Make your body your machine van, pont nem érdekelnek a gépek...
És akkor el is érkeztünk a lényeghez. Ott van egy szép nagy TRX állvány, rajta lóg 6 TRX, amihez odamész és használod. Pont. Mondjuk nem sok embert láttam ezt tenni, és rám is elég hülyén néztek tegnap, de ettől függetlenül engem ez lenyűgözött. :) Persze vihetem a sajátomat is, ha szeretném.
Csoportos óra teremből egy nagy és egy Spinning (erről később) terem van. Az órarend nem nagy durranás, yoga, pilates, zumba (pffuuuuuj), aqua fitness (ja, van pool is), cycling és body pump van, amit viszont ki akarok próbálni. Sajnos az órák többsége reggel van (reggel 5.30-as cycling... ha jól emlékszem otthon néha a 7 órásra se volt senki, itt meg már jövőhétre tele van, na nem mintha tudnék/akarnék menni), így nem nagyon marad választás, yoga pl egyáltalán nincs délután.
Visszatérve a pool-ra, kb 4 sávos 20 méteres medence lehet, gondolom áramoltatóval, egy jakuzzi, gőzkabin és szauna tartozik még hozzá. Szauna. Mondom szauna. Na ez az ittenieknek nem mond túl sokat. Otthon kb a mucsaröcsögei vellnessszben nagyobb kultúrája lehet a szaunázásnak, mint itt, ahol talpig edzős cuccban, - értsd: cipő, zokni, nadrág, póló, ipod a fülben - ülnek be és "élvezik" a meleget, legalább annyira, mint amennyire én ledöbbentem ezen. És jelzem, ki van írva, hogy szauna előtt tusolás elvárt, és fürdőruha viselése at any time....
Innen (is) bejutsz az öltözőbe, ami szintén nem túl fancy, nem a legújjabb, viszont tiszta és NAGY. Millió szekrény, wc, zuhanykabin. Nem kell várni, van szekrény, pedig nem kicsi a club és kevesen sincsenek.
És még egy furi dolog: van falikút, és a mosdókba is be van építve az ivókút. Nem kell szomjandögleni tehát edzés közben, ha nincs kedved megvenni a 2,5$-os literes ásványvizet.
Összességében tehát azt mondom egy 3*-ot adnék a helyre, 5-ből. Sok okos dolog van benne, kellően nagy, tisztaságra oké, de nem egy Lite Wellness - a felszereltségét illetően.
A vendégkör amúgy nagyon vegyes, korban is, nemben is, viszont mindenki békénhagyja a másikat, nem vizslatnak, nem udvariatlanok, mindenki csinálja a dolgát és pont.

SPINNING... öööö Indoor Cycling.... ööööö IZÉ

Na akkor most jöjjön a lényeg, ma kipróbáltam, 8 hónap után újra Spinnerre ültem.
Legalább a kerékpár az volt... Túl sok elvárással nem érkeztem, mivel mondták, hogy ez nem Spinning, hanem cycling és így akkorát nem is csalódtam, ellenben igené "érdekes élményben volt részem.
Jelzem, mikor megláttam a lendkerék pörgését, már extázisba estem, mert mitbánomén mi fog történni, ha Spinner van a közelemben. A teremben kellemes levegő fogadott, a gépek U alakban, középen színpad, keverőpult (de minek???), a kiválasztott helyem elé beült egy kétajtósszekrény, így inkább arréb ültem egyel és beállítgattam az eszközt. Kifogástalan állapotban volt, minden eredeti rajta, klipsz, ülés, nem kattog, jó lesz. Ezután a instructor (szóval a csaj aki ott ült elöl és úgy csinált mint aki edzést tart) elővette az ipodját (rózsaszín volt) és kezdődött az óra egy kis nyújtással... Karok a magasba, hátul összekulcsol, jobbradől-balradől, néztem mint a moziban. Mindez nagyjából Taylor Swift kaliberű zenére. Ez volt az első pont, ahol elgondolkoztam, hogy kimegyek, de kivártam... :)
Jött is egy másik track DJ Shuffle remek keverésében, hasonló altató, bemelegítéshez. Ritmus, koncepció sehol, csak tekerés. Miután kellően felmelegedtünk (én mondjuk inkább lefagytam a döbbenettől), végre valami "hegyhez hasonló" zene jött, amire elkezdünk mászni. Na ennek a végére az edző  kb harmincas fordulattal tekert és majd kiköpte a tüdejét, akkora ellenállást tett rá. Én itt már rájöttem, hogy ha nincs koncepció meg ritmus, akkor majd csinálok én magamnak, és tekertem ahogy kedvem tartotta.
A "hegy után" jött a valódi döbbenet: sprintek. Nem ám 110... Szintén valami gagyi zenére "tekerd, ahogy csak bírod" felkiáltással egymás után vagy 4 (30 sec, 70 sec, 2 perc, 30 sec). Hát ők szerintem kipörgették a 130-at, és vessetek rám követ, én is, mert rájöttem, hogy tökre Goldsprintes feelingje van. :)))) Még egy-két ilyen óra és 25 alatt rakom majd az 500-at. :D :D
Tudta még fokozni, főleg hogy ő remekül érezte magát, meg bizonyára a többi vendég is, mondjuk egyszerre senki lába nem mozgott, de hát mindegy. Szóval megtette azt, amiről eddig még a mesékben sem hallottam, egy és ugyanazon zenére tekertetett hegyet és síkot sprinttel.... :O
Mondom ez a nem semmi, mi jöhet még. Áh, jump. Jump még nem volt. Nem kellett sokáig várnom, jöttek is a 10-es(!!!) jumpok, amit 5x leszámoltam, mert nem hittem el. De igazából nem is biztos, hogy 10-esek voltak, mert csak random benyögte, hogy Stand up majd random idő elteltével, hogy Sit down. Szóval lehet csak én léptem valahogy a ritmus nélküli botrányra 10-et. Mindegy is. Ezt a következőkben iktattam, és mikor elkezdte a hülyeségét, inkább kiálltam futni.
Még mindig volt 15 perc az órából, de már úgy voltam, hogy semm nem lephet meg, még a Skrillex sem... Akit érdekel ki ez a sz@r, elektronikus zenét játszó előadónak titulált darabostuctucotdubsteppel vegyítő művész, annak ajánlom a wikipediát figyelmébe. A zene tökéletesen alkalmatlan tekerésre, mégis lett belőle egy szép nagy hegy, mert ugye ez fejben dől el.
A végére még jutott egy-két-öt sprint (itt már csak 110-eket forgattam), és egy kis Coldplay, meg a szokásos nyújtás. Nem tudom, van-e egy edzőnek megalázóbb, mint ha valaki folyamatosan a fejét forgatja, és az órát nézi... Ha nincs, akkor bocsi. :)
Még annyit, hogy kézpozíciókból a néni egy azaz egy darabot ismert, ami a 2 és feles volt. Racing pozíciónak nevezte, de igazából se nem volt kettes, se nem volt hármas, valahol ott a kettő között. Nem tudom mennyire nézett UFÓ-nak, hogy én aztán síkön ülve nem voltam hajlandó az egyesből mozdulni, hegyen viszont lazán kiálltam hármasba...
És a legszörnyűbb... tartok tőle, hogy Spinning  oktató volt, mert az összes létező spinninges dumát lenyomta a Tear up!-tól (tépd szét = tegyél rá) a "csak ami a testednek jól esik", "ez a te választásod", hegy, sík, közepes hegy, legyen elég ellenállás a kiálláshoz, gyerünk bírod még, ti vagytok a legjobbak, yeah-jujjon át mindenig.
De kibírtam, bent maradtam (otthon valószínűleg már az első 10 perc után kijöttem volna), és még az is lehet, hogy visszamegyek. Döbbenet, de meg fogom tenni, mert van célom, és bazi mindegy, hogy milyen balf@sz bohóckodik ott előttem, nekem megtanították, hogy ez az egész miről szól, hogyan kell csinálni, és mit lehet vele elérni. És ez elég.
Egyébként mondták, hogy a termet egyedül is használjam nyugodtan, ha van kedvem... Azt talán nem merném bejátszani, hogy az órán bedugom a fülembe az Áron-féle zenéket, pedig a társaság igazán motiváló lenne. :)
Azért egy dolgot még meg kell említenem, ugyanolyan kellemes-fáradt érzéssel jöttem ki az óráról, még ha teljes sokkhatás alatt voltam is és legalább NEM SPIN RACINGET NYOMOTT!!!!!!!
Várom a véleményeket, hogy tudnám túlélni ezeket az órákat, esetleg van-e valaki otthonról, aki kedvet érez ahhoz, hogy Colorado Springsben legyen SPINNING oktató?!



2012. november 13., kedd

I was in Miami Bitch

Tematikus cikksorozatom első és legfontosabb eleme:

MIAMI - EGY FELEJTHETETLEN NYARALÁS EMLÉKÉRE

Ahogy a korábbi bejegyzésben már részleteztem, totálisan belezúgtam Miamiba és egy felejthetetlen élményben volt részünk az öt nap alatt. Csodálatos az a város, pezsgő, vidám, az emberek kedvesek, mégis gyönyörű, pálmafák, óceán, homokos part, fehér házak, felhőkarcolók, fények, minden, amire gondolsz, amikor kimondod: MIAMI.
Amikor megérkeztünk a reptérre megcsapott a sós-párás levegő, amit azóta is érzek, amikor visszagondolok rá. A coloradoi télből a földi paradicsomba cseppentünk éjjel egykor. A szállodában sajnos mondták, hogy nincs túl sok szobájuk, de tudnak adni egy 9. emeleti félig dohányzó, nem óceánra nézőt. Mondtuk, hogy az hosszú távon nem lesz jó, de Laz (akit Lacinak hívtunk) már itt együttérzően jelezte, hogy természetesen ez reggel, ha lesz bent manager, változhat. A szoba nem volt gáz, bár a fürdőkád lehetett volna tisztább, de alapvetően ennyi pénzért okés volt. Különben is, vendéglátós/szállodás inkább ne mondjon ilyenekről véleményt, mert objektívet úgy se tud. Mindig lesz egy utolsó szösz a szőnyegen, amibe bele lehet kötni. :)
Szóval álomra hajtottuk fejünket, és bár aludtunk vagy 10 órát, reggel az ütvefúró hangja ébresztett minket. Mint a függöny elhúzása után kiderült, egy szállodát húznak fel éppen az utca túloldalán. Persze ezt Laz készségesen elfelejtette éjjel említeni... :)
Miután összekapartuk magunkat, elindultunk a partra, de előtte még tettünk egy kis kitérőt a front desk felé. Nagyjából 2 és fél percig tartott elintézni, hogy egy negyedik emeleti óceánra néző balkonos szobába költözzünk. :) Mit tesz a rutin...

Ezután lementünk a szálloda pooljánál lévő Aligator's bar-ba ebédelni (na az itteni kaja volt az egyetlen problámám), majd a partra, ahol hanyatt estem at óceán látványától. Sétálgattunk, majd jött a már szintén leírt első esti buli. Yeeeeey!

Másnap döglődtünk, szintén lásd ott, majd este a "lájtos buli" jegyében elmentünk a Mango's Tropical Café-ba, ami egy igazi fülledt latinos bár. Vacsiztunk, koktéloztunk és élveztük a gyönyörű seggek látványát. Igen. Azokét. Mert hogy a pincérnőknek meg a random bárpultra felugró fiúknak és lányoknak olyan testük (főleg fenekük volt), hogy nem bírtuk levenni róluk a szemünket. :)
Megnéztünk egy-két ilyen show-elemet, aztán hazamentünk. Ez is nagyon jó kis este volt.

Harmadik napra sajnos eléggé felhős lett az ég, így a Lincoln Road-ot vettük célba, ami kb a helyi Váci utca. Tele van shoppokkal, éttermekkel, Miamis mindent áruló boltokkal. Szó szerint bármit lehet kapni Miami felirattal. Bármit. :) Én vettem néhány pólót, képeslapokat és kulcstartót - of course I LOVE MIAMI felirattal. Ide gyalog mentünk, végig sétáltunk a szállodától a Collins Avenue-n, csináltunk képeket, majd itt ebédeltünk, és közben ledöbbenve tapasztaltuk, hogy a legnagyobb sor a H&M előtt van a legnagyobb sor. Konkrétan egy ember kijött, egy embert beengedtek rendszerben működött a beléptetés. Mint megtudtuk azért, mert állítólag ez az egyetlen H&M Miamiban. Vajon mit művelnének ezek Pesten? :D

Sötétedés előtt még lesétáltunk a partra, fényképeztünk, természetesen, majd elkeztünk készülődni az esti bulira, ami eredetileg a ngyon menő LIV-be lett tervezve. Meg is beszéltük a limuzinos barátunkkal, René-vel a puerto ricoi vállalkozóval (akinek egyébként igen jó teste van), hogy ez egy 10-essel drágább lesz, de megoldja. Aznap este "csak" valami batár nagy suv-ot küldött értünk, mondván ez "more private", de később  mégis megint a limóban kötöttünk ki. Sajnos az úton meggyőztek minket, hogy mégis egy Cameo nevű helyre akarunk menni. Na az egy kalap szar volt. Főleg a zene. Többet nem is akarok írni róla, legalább a csajok jól érezték magukat. :) Én hazamentem, miután az amúgy is rózsás hangulatomra még rosszul is lettem a szivar füsttől. Ti. Miami-ban a szórakozóhelyeken olyannyira nem tilos a dohányzás, hogy külön kis szivart/cigit áruló lányka járkál körbe, és úgy pöfékelsz, ahogy akarsz. Ez egyébként a többi helyen nem zavart, mert valahogy megoldották mindehol a jó légtechnikát meg hűtést, kivéve itt.
Még ezen az estén megvettem a jegyeket a Space-be online, ahol mint kiderült a szombati vendég Mark Knight volt. Akinek mondd valamit, annak jó, akinek nem, annak annyit, hogy ő ilyen híres DJ, otthon is elég népszerű, nem túl szofisztikált, de azért jó zenéi vannak, és legalább a név garantálja a nagy bulit. De erről később.

Szombaton szintén nem volt valami döglesztő hőség, de amíg Valiék fent sziesztáztak, lementem napozni. Igaz néha magamra húztam a pulcsit a bikinire, de még így is sikerült némi színt összeszednem, és jó volt a napon hallgatni az óceán morajlását.
Délután még kajáltunk egyet az Ocean Driveon (ahol egyébként esténként buliztunk). Így néz ki éjjel, hát nem fantasztikus?
Ocean Drive - Miami / South Beach
Este még ittunk egy koktélt kedvenc bárosunknál, de sajnos eléggé elfoglalt volt, így sokat nem tudtunk beszeélgetni vele, pedig nagoyn cukipofa volt.
És elindultunk a Space-be, ahová a fuvart ezúttal is a zseniális Renével sikerült lezsíroznunk kisebb alkudozás  árán (Renéről annyit, hogy ő abból él, hogy a szomjas turistáktól beszedi az egyébként szinte olcsónak mondható 35 dodót, majd a parasztvakító limuzinnal összeszedi őket, elviszi inni, ahol fizet a bárnak, majd elviszi őket különböző klubbokba, ahol fizetnek neki azért, hogy embereket vigyen oda, magyarul mindenki neki fizet, amiből ő igen jól él :) ), mivel a downtown, ahol a Space van, valószínűleg már a "területén" kívül esett.
Esténként valahogy így néztünk ki:

 Ezúttal egy Lincoln-t kaptunk, szintén "more private" felkiálltással, de nem volt vele problémánk. :) Az open bar-ban, ahol ezúttal is kedvünkre ihattunk (bár szombaton már se a mojito, se Jack&Coke nem volt included), hozzáncsapódott két minneapolisi srác (na ez az a városnév, amit ők totálisan másképp ejtenek, mint mi), majd ők leszakadtak, mert nekik más "csomagjuk" volt, minket pedig elvittek a Space-be, ahová hajszál pontosan éjfélkor érkeztünk (addig szólt a jegyünk :D). Hát az a hely valami g**i jó!!! Mondtam Annáéknak, hogy nyugodtan menjenek másik terembe, ahol kedvükre való a zene, én a techno loft-ban tökre jól el leszek egyedül, és így is lett, kivéve, hogy ugye itt is érvényes volt a "csajként egy percig kell egyedül táncolnod" szabály. Miután meguntam az aktuális partnerem, tettem egy kört, és kiderítettem mikor kezd  Mark Knight. Kettőre át is vonultam a Terrace-ra, ahol játszott, kb 20 percet késett csak, ami elég jó. Na itt a DJ pult előtt tomboltam végig (szintén valami ismeretlen ölelgető-táncoltató "géppel"). Zseniális buli volt, a csajoknak is tetszett, az egyetlen negatívummal, hogy 3kor el kellett indulnunk vissza a hotelbe, mert 5.30-ra meg volt rendelve a taxink.
Party fotók a Space Club Miami-ból itt és például az általunk sajnos kihagyott reggelig tartó after-partyról itt
Gyors tusolás után - és egy újabb taxi rendelése után, mert az eredeti "elfelejtett" jönni - elindultunk a reptérre, szokásos procedúra, vetkőzés, átvilágítás, becsekkolás, gyors reggeli és már repültünk is Atlantába. Ez az utam kevésbé volt élvezetes, mivel volt némi issue-m a gyomrommal, és nem annyira bírtam jól a pilóták kevésbé sima vasárnapi le- és felszállásait. :)
Ettől függetlenül az egész utat végigaludtuk, Atlantától Denverig is, ahol a havas Colorado fogadott minket a maga módján megkapó látványával.

Zseniális volt ez a pár nap, az egyik legnagyobb álmom vált ezzel valóra. Miami volt - ahogy már írtam is - az "álom-városom" és a Space az "álom-clubom". Hát mindkettő teljesült, messze túlszárnyalva azt, amit vártunk.
Már most hiányzik és vissza akarok menni!!! És vissza is fogok! ;-)

Végül néhány érdekesség a városról:

Miamiból gyakorlatilag nem sokat láttunk, mert mi South Beachen voltunk, ami egyébként az egyik legmenőbb része, tele szállodákkal, de a város nagyon nagy. Kb 5,5 millió lakosa van, és a Floridai félsziget egy jó nagy részén terül el. Hát, majd legközelebb megnézem a többi részét is. :)

Miamiban nincs akcentusunk. Mert igazából senki nem beszél angolul. Pontosabban szinte mindenkinek, akivel találkoztunk spanyol volt az anyanyelve. Nagyjából annyit tesz, hogy puerto ricoiak, cubaiak, meg a környező szigetekről "átúszottak" (tudom, ez gonosz), dolgoznak mindenhol. De legalább nagyon kedvesek. És a latin pasik is kezdenek megtetszeni.

Az előzetes jelzésekkel ellentétben a Taxi nem volt drága. Kb mint otthon, de Colorado Springsnél mindenképp olcsóbb. És nem utolsó sorban egyszer sem vertek át vele mineket.

Cocktail-ok: Így kevés helyen keverik, az biztos. Isteni ízük van, és olyan erősek, hogy a Bahama Mamákból én nem nagyon akartam egymás után kettőt meginni.

Miami sportélete a parton valami elképesztő. Mint a filmekben, futnak a homokban, bodyArtoznak (igen, felismertem) és jógáznak a homokban, longboardoznak, görkoriznak, bicikliznek, fergeteges!

És a legmeglepőbb: nem találkoztunk magyarral! :))))))








2012. november 8., csütörtök

I'm falling in love with Miami

Oké, megvan az életcél: Miamiban akarok élni! :)
Még csak egy napja vagyunk itt, de ez a hely zseniális! :) Napsütés, pálmafák, koktélok bulihegyek, szuperkedves emberek, egy este után mintha otthon lettünk volna. Összehaverkodtunk a concierge-el, aki rendelt nekünk egy party limusint, ami először elvitt minket egy bárba, ahol 2 órán át korlátlanunk ihattunk, majd összegyűjtöttek minket és a limoval továbbvittek a Mansion nevű clubba, ahol VIP soron mehettünk be. Mindez 35 $ volt, ami meglehetősen jó üzletnek bizonyult. :)
Azt mondta előzőleg a hotel báros Alex, aki szintén nagy rajongónk lett hamar, hogy a szerdai bulik itt nem olyan jók, ehhez képest valami bazijót buliztunk! Nagyon jó táncosok, show-k, jó zene, táncpartnert keresni se kellett, valaki mindig akadt. Latin machok, turisták, volt ott minden, argentin, ausztrál, cubai, amit akartok, nem kell petrezselymet árulni. :)
A legnagyobb az volt, amikor elindultunk hazafelé és a munka után beugró Alex felajánlotta, hogy hozza a kocsiját és visszavisz minket a szállodába. Hát sok mindenre számítottunk, de arra nem, hogy egy bazinagy zsírúj BMW-vel fog leparkolni... Jól lehet itt bárosként keresni, úgy érzem... :)
Szóval rendben hazaértünk, felejthetetlen élményekkel!
Ma először az óceán parton fetrengtünk, majd ebéd utàn a szálloda poolján. Nincs rekkenő hőség, de a napon teljesen élvezhető. A mai program koktélozás lesz, úgy néz ki, holnap és szombaton pedig még jól odacsapunk az èjszakának. Szombaton a Space Miami a terv, Nr.1 álom club, alig várom!!! :)
Holnap pedig még egy kis Lincoln street-i városnézés a program, a sőtétbarna bőrszín építésén túl!
Nem akarok hazamenni!
De legább már tudom, hogy vaktában sem véletlenül volt ez az álom-városom! Én ide még így, vagy úgy, de visszatérek! ;-)

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve

2012. november 6., kedd

Úton

Denver - Dallas - Miami a mai trip. Jelenleg Dallas Fort worth reptéren vagyunk. Sajnos Jockey-val és Bobby-val nem találkoztam, de az utunk jó volt. Rájöttem, hogy szeretek repülni és a fel- és leszállás a legjobb! :)
Ja és az èjszakai Dallas fényei fentről volt eddig a legszebb-legérdekesebb dolog, amit valaha láttam! Teljesen lenyűgözött! :)
Jelentkezem!

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve

2012. november 3., szombat

Egy napom az elmeosztályon 18+

A következő cikk vulgáris kifejezéseket tartalmaz, melyek gátolhatják a kiskorúak szellemi fejlődését. A szerző erősen zilált idegállapotban vetette monitorra sorait, melyben logikai törések felfedezhetőek. Hülyék kíméljenek jeligére nem várunk kommenteket. Jó szórakozást kíván a szerk.!

Én igazán nem tudom, hogy a napom ott romlott-e el, amikor hajnali fél egykor Vali egyik ismerőse rámtörte az ajtót "Ja ez nem a WC" felkiáltással, vagy mikor reggel a kávéhoz vitt laktózmentes tejem (mert a szója tejet utálom, és bent csak az van) belefolyt a táskámban, de az, ami ma volt - egy felszolgáló számára- felér egy rémálommal.

Szombaton többnyire készülünk a brunchra, ezért ez egy hosszú nap, plusz amúgy is sokan vannak, mert ugye hétvége, ilyenkor azért van vendég a szállodában. Ennek szellemében viszonylag pozitívan álltam a naphoz, hogy "na, ma leakasztjuk a nagy lóvét" és hazajövünk szépen.
Faszt.
Mivel nem árt, ha napközben nem halsz éhen, többnyire igyekszünk elmenni "early break"-re, vagyis korai szünetre, ami kb azt jelenti, hogy a csúcsidő előtt, rögtön nyitás után elküldenek pár embert, a többieket meg amint lehet, váltásban. Hát ez volt nekem is a mai szép reményem, örültem is, hogy rögtön kaptam asztalt, gondoltam így mire az első kör vissza ér már be is fejezik, pénzt is keresek, mehetek is szünetre.
Faszt.
Ugye nálunk a fő vonal a büfé, de ma délelőtt 10-ig csak a'la carte asztalokat kaptam. Annál vannak mindenféle hülye standardek, amik biztosítják, hogy a hotel 5* 5gyémánt legyen, és az egyik ilyen sarkalatos pont a time-standard, vagyis 10 percen belül tálalni kell a meleg ételeket, 7 percen belül a hideget és 3 percen belül az italt. Hát eme első asztalom 28 percet várt a kajára, mert a konyha először elfelejtette, majd elégette a rendelésem egyik felét, és amúgy is csak egy szakács volt a hotline-on a Lake Terrace-ra meg a room service-re együtt... more than enough. Mondaná az amerikai. Már itt felbaszcsiztam az agyamat, mert láttam, hogy ebből nem lesz break, de ez még csak a kezdet volt.
Ezután mikor visszamentem az étterembe a konyhai őrjöngésemből, hogy "hol van már a kajám", realizáltam, hogy a csekkem eltűnt az asztalról, vagyis az aláírt, borravalóval ellátott papírfecnimnek hello. Ez nagyjából annyit tesz, hogy "köszi a részvételt, ez a kör neked ingyen volt", mert ha nincs meg az aláírt változatod, az fix, hogy a borravalódat nem kapod meg. Kezdett eldurrani az agyam. Persze senki sehol nem látta a nem túl feltűnő a5 méretű barna bőr check presentert, de hát megesik az ilyen...
A következő asztalom 25 percet várt, és még így is elfelejtették a szószt a kajához. A harmadik asztalom nem cifrázta túl, csak egy omlettet kért, de ez is meghaladta a képességeiket, 15 perc alatt sikerült nekiállniuk, majd rám tálalták a következő orderrel együtt, hogy véletlenül se tudjam egyszerre kivinni az összes kaját.
A másik rendelés itt szerencsére a konyha másik feléről jött, palacsinta és waffle (gofri) volt, de volt hozzá egy bacon és egy rántotta is. Nyilván megint erre kellett várnom, de miután nagynehezen kivittem, gondoltam most már minden rendben lesz.
Faszt.
A cuki bácsikám felesége a 2 perc utáni visszakérdezésnél (oda kell menni megtudakolni, hogy minden rendben van-e a kajával) megjegyezte, hogy minden nagyon jó, csak a waffle kihűlt, biztosan a gyümölcsök miatt. Hát gondoltam 'lófaszt azért... azért hűlt ki, mert 15 percet vártam a kurva baconre, hogy megcsinálják'. Ehelyett persze mély megbánással ajánlottam az újabbat, és ennél cikibb azért kevés dolog lehet egy étteremben.
Miután itt már teljesen ki voltam borulva, kértem egy 10 perces szünetet, kibőgtem magam, ettem egy kicsit, visszamentem, mondtam a hostesseknek, hogy most már minden fasza, jöhetnek az asztalok.
Mondták, hogy jó, akkor majd ültetnek.
Faszt.
Kb mindenki kapott asztalt rajtam kívül. Majd amikor végre kaptam egy három fős asztalt, közölték, hogy "ja, a vendég x.y. pincért szeretné, de annak nincs ekkora asztala, úgyhogy sorry, majd adunk neked egy másikat"
Persze, kaptam is, egy egy főset. Az ugye nyilván nem ugyanannyi pénz...
Még volt kb 2 asztalom, picipénzért, amikor kaptam végre egy négy főset, az elsőt aznap, fél órával zárás előtt. Mondom JUHÚ, végre meg van mentve a mai fizum. Erre a mexicoi maffiózó bácsi fogta magát, felállt, megkért, hogy vigyem utána a tányérját és átült az étterem másik felébe, mert ott jobban érzi magát. Hát meg az anyádat. -25 $ kb, amit buktam csak ezen az asztalon, de itt már tényleg minden mindegy volt. Odamentem a supervisorhoz és mondtam, hogy akkor ezt most hagyjuk abba, küldjön el breakre, vagy ablakot pucolni, vagy bárhová, de én már nem akarok asztalt kapni, mert abból semmi jó nem sült még ma ki.
És el is mentem és magamba roskadva azóta is próbálom kitalálni, hogy vajon milyen elbaszott csillag állás lehetett ma, aminek hála sikerült háromszor idegrohamot kapni, 10 évet öregedni és szinte mindenkit az őrületbe kergetni, mindezt semmi pénzért....
Napi bölcsességem, hogy "hiába teszel te meg mindent, ha mások kirakják eléd a lábaikat, el fogsz bukni..."
valamint, Fiam Tomi után szabadon: "ne add fel, úgysincs semmi remény"...
Így a nap végére azért odateszek egy :) smiley-t és remélem drága vendéglátós ismerőseim azért átérzik a kálváriámat és röhögnek egy jót. Remélhetőleg nem csak rajtam, hanem velem. :)

Reggel óraállítás, visszatérünk a 8 órás időeltolódáshoz megint, plusz Sunday Brunch. És eldöntöttem: holnaptól jó lesz megint!
:)

Pusz

2012. november 1., csütörtök

8 hónap

Éppen ma, november 1-én volt 8 hónapja, hogy leléptem kishazánkból. Telik az idő, nem? :)
Ma már nagyon hiányoztok. Tudom, halálra csépeltem már ezt a szöveget, de tényleg. Tudom, hogy a barátaim... Nem-nem... A BARÁTAIM tudják, hogy ez nekik szól. Nekik, akik az itt történtek után, az itteni emberek után még értékesebbek lettek számomra. Még ha már nagyon sokan nincsenek is otthon, vagy még csak tervezgetik ugyan, de már fél lábbal külföldön vannak. Tudom, hogy akik igazán fontosak, azok mindegy, hogy hol, mindegy mikor, de ott lesznek nekem.
És ezt most a legkevésbé sem közhelynek szántam. Szóval millió sok puszi nektek, és higyjétek el, ha nem is írok sűrűn, de nem felejtek, és nagyon-nagyon várom már hogy újra lássalak titeket!
(ui.: mielőtt a családom kiakadna, ez rájuk is vonatkozik)

Gyorshírek Colorado-ból:


  • Tegnap Halloween party volt az egyik magyar párnál, akik igazán kitettek magukért, volt kidobó, füstgép, DJ, kaja-pia, isteni dekor, bazi jó jelmezek, szóval jó kis buli volt! Be is szúrok egy életképet! :)


  • Kedden indulunk Miami-ba! Már nagyon várom, remélem szép időnk lesz, vasárnap jövünk haza. Nagyon még nem volt időm nézegetni, hogy mit érdemes megnézni, de remélem még a hétvégén tudok rá időt szakítani, és a csajokkal egyeztetni. Emlékszem, mikor megjöttem, 2 hétig csak CS-ről olvastam, és mint utóbb kiderült, hasznos volt az is. 
  • Munka ügyileg most elvagyok, nem túl sok, nem túl kevés, so-so. Kezdődik a tél, ezt mindenki tudja, de a Lake Terrace-t egyébként szeretem, szóval elvagyok. 
  • Időjárás: Az ősz tart még mindig, kellemes idő van, bár a kocsim már ezt a hideget sem szereti. Kicsit félek, hogy be fog hisztizni, ha megjönnek az igazi fagyok. :S Ja, és nem, Sandy még a környékünkön sem járt!!!


Mára ennyit, sajnos feltétlenül muszáj megnéznem a Blöfföt angolul és aludni is kellene, mert holnap hosszú nap lesz. A Blöffről még annyit, hogy rettenetesen felhúztam magam már az első 10 perc után, mert olyan akcentussal beszél benne mindegyik szereplő, hogy alig értem (aki látta, az tudja, aki nem, annak mondom, hogy az zsidón keresztül a cigányon át az oroszig mindenféle nemzetiségű szereplő van benne és mind a sáját kís ákcéntusát beszéli... :D )

2012. október 10., szerda

Long long time ago...

Atyaég, azt se tudom mióta nem írtam blogot. Pontosabbam nem tudom mióta nem volt időm blogot írni.
Mióta transzferáltam a Lake Terracera ( ahol egyébként hétfő óta server vagyok hell yeah!!! :D)...

...

Na ezt a múltkor Room Service-en kezdem el írni mert bazi uncsi volt, csak nem volt időm befejezni, mert a szupervigyor (supervisor) kitalálta, hogy inkább csináljunk egy cleaning duty-t, vagyis takarítsunk ki, mert az viccesebb, mint csak úgy ücsörögni. Mondjuk ez tény.
Szóval telik az idő, nem kicsit, hanem nagyon. Nagyon sokat dolgoztam (tudom, uncsi), és letettem a server vizsgákat is, úgyhogy - mint említettem - most már rendes pincérként nyomulok. Mondjuk egyelőre még szopóágon, a legrosszabb asztalokat kapom, de azért még mindig jobb, mint trainee órabérben lenni. A trénerem amúgy egy nagyon cuki csaj volt, imádom, nagyon segítőkész. 24 éves és két gyereke van. Ofkorsz.
Most már a teljes a magyar banda Viki, Zsófi, Móni és én ott nyomul, úgyhogy valahogy csak túléljük ezt a telet. :) A csapat amúgy viselhető, van egy-két csaj (mert hogy csak csajok vannak, vagyis volt egy jama, Steve, de ő megy most haza) akitől agyfaszt kapok, de annyira nem gáz.
A brunch mindig vicces, 11-12 óra megállás nélküli munka, egész jó pénz, sok vendég.
A héten voltam Keeping the Stars trainingen is, vagyis megtanultam, hogyan kell megtartani a Broadmoor Forbes által "adományozott" öt csillagját. Amúgy ezek nem szarral gurigáznak, tényleg egy rakat standardnek kell megfelelni, hogy az inspectorok (ellenőrök) elégedettek legyenek. Mondjuk attól nem félek, hogy nincsenek ők is egy picit "háziasítva", de azért biztos nem véletlenül verik ezeket a fejünkbe.
Szóval a training nem volt nagy durranás, amolyan amerikai agymosás szerűség, de egy dologra azért rájöttem: tök felesleges 6 (mire végzek már lehet 8) évet töltöttem el azzal, hogy haszontalan információkat tanuljak, mert annak, amit a BGF-en tanítanak szállodából meg vendéglátásból még véletlenül sincs köze a szolgáltatáshoz. Itt ugyanis mindenki magasról tesz arra, hogy hogy néz ki a szoba, meg a szálloda (persze, szép meg makulátlan, meg minden), de mégis azt mondják, hogy ilyen szép meg tiszta, meg csilivili szállodát bárhol találsz, a lényeg a személyzete, tehát rajtunk van. És hogy csakis miattunk jön ide a vendég, mert mi ennyire udvariasak és segítőkészek vagyunk, és MI nyújtunk élményt nekik. Azért ez elgondolkodtató. Mert itt tényleg mindenki a vendégért van, és a vendég panasz az a legrettenetesebb szó a házban, attól mindenki retteg, ezért mindent megtesz, hogy elkerülje. Nem vagyok én sem másképp. Ha dolgozom, a permanens broodmoor mosoly folyton ott figyel az arcomon. Non-stop. Mese nincs.
Ennek hála nagyon sok jófej vendéget összeszedek.

Erről jut eszembe.
A vendégeim az alábbi típusokba sorolhatók:
Alap, hogy 5 percen belül megkérdezik: Where are you from? Azaz szabadfordításban: honnan jöttél, mert hallom, hogy akcentusod van, és annyit vágok, hogy nem amerikai, de az életben nem hallottam még ilyet.
Ezek után:

A: Ooooh, Hungary. Nice = fogalmam sincs, de biztos szép hely... Attól függően mennyire látom értelmét, néha elkezdem magyarázni, hogy Juróp, és gyakorlaton vagyok, bla-bla.

B: Ooooh, Hungary. I was there many years ago / A couple months ago / 10 days ago (az utóbbival, aki 10 napja volt ott, pl ma találkoztam). It is a beautiful place. I know, Buda and Pest, very nice. You have a lot of church. Chain bridge, of course. Beautiful. How long have you been here? Oh, your english is very well. how can I pronounce your name? Égi?
Vagyis nem csak, hogy tudja hol van, de imádta, természetesen az összes turista látványossághoz elvitték, szigorúan csak Budapesten, nagy többség mondjuk dunai hajóúton volt, ismerik a gulyást és nagyon kedvesek a fura akcentusú kelet-európai intern-nel.

C: Oh Hungary, i was there last month / week. Business. Sárvár, beautiful place, close to Austria. Very nice. Oh, internship. Great. What do you learn? Good luck, nice to meet you... how can I pronounce your name? Égi?
Ők az üzletemberek, akik többnyire nem csak Pestet ismerik. Szeretik. Néha eldiskurálunk a gazdasági helyzetről. Mindig mondom, hogy a kormányunk nincs a helyzet magaslatán, de nem akarok panaszkodni, mert az olyan magyaros és köszönöm, nekem itt most nagyon jó. Ha megkérdezik, hogy akkor a gyakorlat után majd otthon ugye manager leszek, mindig röhögök egy jót. :D

D: How can I pronounce your name? Is that Ági? Oh, te is magyar vagy?
És igen, ez sem ritka. Legalább 4-5 (ha nem több) különböző magyar vendéggel találkoztam, amiben az a vicces, hogy mégis mekkor az eséye annak, hogy 1300 fő közül pont az én 10 fős asztalomnál ül egy, vagy hogy a banquett bárban egy nő elkezd velem beszélgetni és két lépésből odáig jutunk, hogy szól a Davidnek, aki magyarországon focizott és a többi nyelv mellett pl magyrul is bazi jól beszél sok év után.
Valljuk be, nem sok. Alapvetően. De egyre inkább úgy érzem, magyarként a világon nem tudsz elbújni. Vagy tudnak rólunk, vagy a leglehetlenebb helyeken, pl Manitou Springsben futsz össze velük az utcán.
Kinek van tippje miért van ez?
Vajon azért, mert otthon azt mondják: El lehet menni! És el is megyünk...

És eme filozófiai fejtegetés végére az aktuális kedvencem:
Kb az első hetemen kaptam egy asztalt, ahol egy nő ült két gyerekkel, meg a "lehet, hogy jön a férjével". A mellettük lévő asztalon a nagyi már megkajált, úgyhogy amíg a nő próbált enni, ő foglalkozott a gyerekekkel. Kicsit fel is húztam magam, hogy a f.szért kell mindent megkérdeznem kétszer, mert sehogy se érti, ennél azért már jobb az angolom, meg hogy még egy kis tejet, meg kanalat, meg cheerios-t meg a franc tudja még mit ne hozzak még, mert így, meg úgy. Na mondom, a hülye külföldi... Erre a reggeli végén, mikor viszem a csekket, jön a kérdés: Te magyar vagy? :D Szokásos diskurálás, ölelgetés, de kár, hogy csak ma megyünk el, pedig milyen jó volt magyarokkal találkozni.

Legközelebb (remélhetőleg holnap, vagy legkésőbb kedden) elmesélem, hogyan szúrom már ki élből az európaikat, országra pontosan!

Most jó éjt!
Holnap megyünk megnézni az Air Force Academy-t (remélhetőleg fiúkat is látunk), este banquett shift, kedden certified server vizsga, szerdán esti room service, de amúgy napközben itthon vagyok.
Puszkány

És hiányoztok


Szabó Ági

NEM Az iPhone készülékemről küldve

2012. szeptember 28., péntek

Egy nehéz hét éjszakája

Apa kezdődik! Apa kezdődik!
Holnap jön az újabb vicces hét, itt a várva-várt pénzes zsák, akarom mondani csoport. Lake Terrace, Banquets Bar duplák hétfőig, majd Lake Terrace Room Service duplák, és pénteken szabadnap. Addig meg már csak kettőt alszunk!
:D
Szóval drágáim, írjatok, küldjétek a csít és reméljétek, hogy rongyosra keresem magam, mert nagyon szeretnék elmenni Miami-ba!

Ja, és szőke vagyok, megint! :)

Pussszzz

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve

2012. szeptember 25., kedd

Hiking-working-sleeping-dreaming

Hahó everyone!

Rég nem jelentkeztem. Mondjam, hogy miért, vagy kitaláljátok? :D
Working:
Jelenleg még mindig trainee vagyok a Lake Terrace-on, de tök jó, mert a trainerem nagyon jófej, rengeteget tanít és hagy dolgozni. Ma már volt, hogy egyszerre 3 asztalt is hagyott, higy a-z-ig egyedül csináljak. Én meg igyekszem nagyon okos lenni, hogy a manager (ahogy mi hívjuk: Zsuzsi néni - a szerk.) boldog és elégedett legyen velem. Maximalista, minden szinten. Csupa rosszat hallottam róla, pedig eddig velem nagyon rendes volt. Nem cseszeget. Még... :D mondjuk nem is nagyon adok rá okot, úgyhogy ez így jó
Vasárnap már a brunch is jó volt, nem volt olyan agyhalál, mint múltkor. Mondjuk azért reggel 5.30-tól délután ötig megállás nélkül(!) dolgozni annyira nem vicces, de megéri.
Mellette PM-en extrázok Room Servicen, ami jó, mert nem szakadok meg, de néha (nem ma, amikor blogot is van időm írni, annyira szar az este) egész jó pénzeket is le lehet akasztani.
Ja, és a vicc kedvéért most betréneltetem magam banquet bartendernek is, hogy a hétvégén, mikor jön a batárnagy csoport a bárokban tudjak extrázni. Szép, tiszta, mókás meló és legalább tanulok valami újat is. A csapat nagyon jófej és nyugisabb, mint banquet servernek lenni. :)

Hiking:
Voltunk hegyet mászni. Hát az valami bazi jó volt!!! Yuriy volt a túravezetőnk a banquet-ről, vele jött még az egyik co-captain Mitchel (fiú) és Vali. Kb az út negyedéig bántam a percet, mikor ezt kitaláltuk, és azt hittem nem éljük túl. Vali is szidott, és nagyon nem volt őszinte a mosolyunk... Főleg mikor 1,5-es függőleges sziklákon mászkáltunk, meg bokrokon át (még mindig tiszta karcolás vagyok tőlük).
De aztán nagyon belejöttünk ès tökre élveztem. Gyönyörű helyeken voltunk, lélegzetelállító ez a táj, és a mozgás is jól esett, mert sajnos arra mostanában nagyon nincs időm és ezt érzem is, meg meg is látszik. :S
De attól tartok hamarosan leül a hotel és lesz szabadidőm, és akkor irány a 24hrs Fitness meg a spinning! Nagyon várom!
Visszatérve, lefele "síeltünk" a kavicsokon, futottunk a COG trail sínjei mellett, barlangot néztünk, szuper volt!

Sleeping:
Na ez a legnagyobb gondom. A héten még oké vagyok az alvással, de múlthéten volt olyan, hogy úgy aludtam 6 órát egy nap, hogy éjjel 4-et, délután kettőt. És ez a 6 óra amúgy már tök jónak számít.
Sajna a Red Bull függôségem kezd visszatérni. A kv-t nem tudom meginni napközben, viszont valamit muszáj tolnom, hogy ébren maradjak. És a power bar továbbra is a barátom reggeli helyett. Annyira jó lenne elmenni valahova pár napra pihenni...

Dreaming:
Ma délután a beauty sleepem alatt (így hívom a 20-60 perces két shift közötti "szépítő" alvásokat) végig a Broadmoorral álmodtam, hogy egész délután egy VVIP vendégnek ugrálok és mindig elbaszok valamit. Annyira realisztikus volt, h fél órával később ébredtem, mint akartam. :) Mindez valószínűleg azért mert a vendégünk volt reggel McCain szenátor és még két másik szenátor, aki Obama ellen indult a republikánusok jelöltjeként a 2008-as választásokon.
Hogy itt mennyire hájpolják a politikusokat, azt például az illusztrálja, hogy volt olyan vendég, aki ki akarta fizetni a szenátor asztalának reggelijét, örömködtek, hogy egy helyen reggelizhetnek vele, fotózkodni akartak, ilyesmi. Kb mintha hollywoodi sztár lenne. Mondjuk azt hiszem jó eséllyel ő volt a legismertebb ember, akivel valaha találkoztam.
Amúgy már javában tart a kampány, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek, mi lesz még itt, meg ki lesz a president of the US... :)

Na most ennyit, kerestem vagy 6 $-t, úgyhogy szerintem elcutoltatom magam. Megpróbálok mielőbb válaszolni mindenkinek!
Pusza



Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve

2012. szeptember 7., péntek

Shit happens - Friday 13th

Bubuka (hogy rohadjon meg) kórházba került.
Reggel ugyanis úgy döntött, hogy nem hajlandó elindulni...
Ennek hála sikeresen elkéstem, taxival kellett bemennem (nem olcsó) és egész nap gyomoridegem volt.
Természetesen még szoptunk is egy mélytorkosat így az utolsó hivatásos napomon a RS-en, mert a 6órásunk call in sickelt, én ugye kèstem és annyi orderünk volt, hogy 10.30ig meg sem álltunk. Akkor pedig megkaptam a remek 22 darabos South pick-up listemet (magyarul kurvasok koszos asztal egy nem túl közeli és kurvanagy épületenben).
Nekiálltam, viszonylag gyorsan kész is lettem, aztán még orderek, side worköm sehol, úgyhogy még negyed 4kor evőeszközt törölgettem Vandával...
Aztán taxi haza, próba elindítani Bubukát, of course sikertelenül. :S Az egyik szakács srác, Dan átjött és próbálta megfixálni, de neki se ment, még Tony szakértő tekintetei mellett sem. Úgyhogy hívtam na... Kit? Zoltánt, természetesen. Küldte a trailert, 55$ alaphangon, és majd hétfőn megnézi, folyik belőle a benzin, nem indul el.... Szinte semmi baja... Hogy a franc essen bele!!! Utáááálom!!!!!!!!! Remélem nem kell a gatyámat is rákölteni... :(((
Majd miután elment Bubuka, felmentünk Tonyékhoz, ittunk egy sört, kicsit jobb lett.
De azon kattogok, hogy hogy fogom megoldani a dolgozást, meg mindent és neeeee szopjam meg nagyon a számlával! :(((
Szorítsatok!
Btw holnap kezdek a Lake Terrace-on! Szerencsére ez is kellemesen stresszel...
Na, innen csak felfele van!!! Be positive! Várnak az új kalandok!

2012. szeptember 5., szerda

Gyorsjelentés

Fáradt vagyok. Fáradt és kimerült. Ezzel úgy nagyjából el is mondtam az elmúlt 2 hetemet. Halál volt, komolyan. Főleg ez a Labor Day. Az egész nyári rekordokat megdöntöttük. 4 napig nem volt megállás. Tegnap már elég slow volt megint, de ma újra alakult. Még 1 napom van full time-ban a room servicen, pénteken egy csodálatos 6.30-as main shifttel. South pick-up! A kedvencem! :) Fura lesz elmenni, annak ellenére is, hogy az elmúlt napokban már a pokolba kívántam az egész bagázst. Sajnos már nem nagyon voltam pozitív, mert csak arra tudok gondolni, hogy aludni akarok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Csak egyszerűen aludni!!! Nem úgy, mint az elmúlt egy hétben. Mióta voltunk a Szomjas Répában (lsd korábbi bejegyzésemet), a rekordom kb 5 óra alvás volt, dupla shiftekkel. A legszebb, hogy már akkor sem tudok aludni, ha véletlenül az ágyam környékén vagyok. Ez már a vég.
Szombaton dupla shift után elmentünk Bulizni Valival, Annával és Anettel, akinek ez volt az utolsó estéje itt. Nem akarok beszélni a vodka-sodazas eredményéről, vagy inkább következményeiről. Maradjunk annyiban, hogy egy igen szép kilépő volt, és egy darabig nem iszom az tuti...
Mondjuk Anett sem az official way-t választotta a hazamenésre, de szerencsére azért csak megoldódtak a dolgok és már otthon van (sajnos :( ).
És igen, megint előkerült a téma. A héten búcsúbulik tömkelege van, már nem is számolom hányan mennek/mentek haza. Alig maradunk itt szerintem. A durva, hogy azt bánom, hogy az elején ennyire antiszociális voltam a csodálatos körülményeknek és a remek lakótársaknak hála. Így most olyan emberek kezdenek el hiányozni, akiket annyira nem is ismertem. De mivel itt sok választási lehetőséged nincs, így azokhoz kezdesz el kötődni, akikhez lehet. És mivel amúgy is kellően instabil és mazochista vagyok, még fel is erősítem magamban ezeket az érzelmi hullámokat.
Nem jó, tudom. Lehet kritizálni, meg okoskodni, de akkor is ez vagyok én, ahogy már leírtam, nem a változások embere.
Ezek a fáradtsággal kombinálva remek kombót alkotnak, jó úton haladok a teljes depresszió felé. Bár Áron és Mikee két új mixe és a zeneterápia valamelyest segített, de lehet az edzés sem lenne haszontalan. Lassan azt sem tudom merre van a gym, annyira nem volt se időm, se erőm lemenni. És már nem is lesz ugyanaz... Hiányozni fog a másik TRX az enyém mellől. :((((
Lehet vissza kellenem térni a Spinning terembe, így fél év után.
Amint megkapom a beosztásaimat, kitalálom, hogy mit kezdjek az életemmel a következő 6 hónapban, mert úgy érzem hosszú lesz ez a tél...
Ja, meg van az új uniformom, csodálatos ez is, majd rakok fel képet. Szombaton elvileg már a Lake Terrace-on kezdek, de a mostani managerünk azért nagyon jó fej és elvileg már be is osztott jövőhéten PM shiftekre. Mert ugye úgy fogok dolgozni, hogy reggel 6-tól kb egyig, kivéve vasárnap, amikor a Brunch van, mert akkor 5.30-tól délután 4-ig 5-ig. És így ugye vehetek majd fel esti shifteket banquetten meg RS-en. Aludni meg majd, hát valamikor...
És ma úgy elterveztem, hogy a meeting után (ahol egyébként elmondták, hogy milyen jól dolgozunk), eszem valami finomat, mert vettünk gyümölcsöt, majd lefekszem és bambulok ki a fejemből és holnap a tréningig nem kelek fel, amikoris hazaérve a boltból, realizáltam, hogy a jobb oldali ablakot nem lehet felhúzni többet. Úgyhogy "rácsöriztem" Zoltánra a Red Rock Auto Clinic-ben, hogy akkor jönnék, ha nem gond... Komolyan nem hiszem el basszus, hogy ezzel az autóval mindig van valami és én itt szopok vele....

....Néhány órával később....

Zoltán kegyetlen fazon. Kiszól az ajtó mögül: The window is closed. Don't open this anymore.... :D Magyarul most már azt sem lehet lehúzni. De azért az autó még jó. :D Hülyék kedvéért megkértem, hogy ragassza is le a gombokat ducktape-pel. :D 20$-ba fájt, de már nem is lett volna pofám eljönni fizetés nélkül. Ezt is poénkodva kérdezte meg, hogy "na mi van? akarsz itt pénzt hagyni?" :). Áldás ez a hapsi, komolyan mondom.

Most pedig lefekszem és mereven fogok magam elé bambulni, ahogy elterveztem,  amíg el nem alszom és remélem holnap délig nem kelek fel!

Zeneterápia indul: SWN & Mikee House Moments

2012. augusztus 31., péntek

A Szomjas Répa - És így múlik el fél év....

Fél év. Igen. Otthoni idő szerint pontosan 3,5 óra múlva lesz fél éve, hogy felszállt a gépem Liszt Ferihegyről.
Nem tudom elhinni. Annyi minden kavarog most bennem, hogy nehéz mondatokba foglalnom.
Először is masszív depresszióm van. Egész este Adele-től a Someone like you-t hallgattam. Na, ha valami nem használ ilyen állapotban, akkor ez szám.
Telihold is van. Pláne nem jó. És már megint mindenki elmegy. :((( Mármint nem mindenki, de megint sok olyan ember, akit igazából alig ismertem, mégis tudom, hogy jó emberek, akiket jobban meg kellett volna ismerni. És a "volna" a lényeg. Ha még egyszer csinálhatom majd, másképp fogom. Tanultam. Nem élünk kétszer, most kell jobban csinálni. Remélem azért még mindenkivel fogok valahol, valamikor találkozni.
Honvágyam is van. Sz@r kimondani, de tényleg. Hiányoznak a szüleim, meg a tesóim, meg a barátaim. Hiányzik egy rozéfröccs a Gödörnél (tudom, már Akvárium klubnak hívják), és feltekernék a várba, hogy lenézzek a Parlamentre, és lássam Budapestet olyannak, amilyen azokon a képeken volt, amit valamelyik reggel az egyik vendégem mutogatott nekem a telefonján. Nagyon édesek voltak.
Imádom ezt az országot, és azt gondolom alapvetően nem szeretem Magyarországot, de az az életem azért hiányzik. Mármint a jó részei. Jaj, annyira nehéz ezt megfogalmazni. Az, aki élt már távol, remélem érti. A többiek meg próbáljanak megérteni, hátha....
Magányos is vagyok. Fél éve egyedül nehéz. Megint eljutok arra a szintre, hogy egy próbababához is odabújnék. Dorothy ismét nem találja az útját.
Vajon mi lesz a következő hat hónapban? Jobb lesz? Rosszabb lesz? Lesznek új barátok? Mit csináljak másképp?
Megkaptam az utolsó schedule-ömet is a Room Service-re, 8-tól megyek a Lake Terrace-ra. Kicsit félek. A főnök néni eléggé híres, vagyis inkább hírhedt... De majd igyekszem nem okot adni a baszogatásra. Járok Hotel Management Trainingre is, ahol az Executive Commitee tagjai tartanak nekünk előadásokat a szálloda működéséről. Az első csütörtökön volt. Ann Alba, a resident manager tartotta, és nagyon jó volt! Egy csomó tök hasznos dolgot mondott, meg olyan szenvedéllyel beszélt a munkájáról, hogy megint rájöttem, legjobb lenne, ha azzal foglalkoznék, amivel éppen lehetne, mondjuk a karrieremmel, ahelyett, hogy azon kesergek, hogy egyedül vagyok. Szóval ez pl egy pozitív dolog.
Hamarosan indítok két másik projektet is, remélem mindkettő pozitív lesz a jövőre nézve.

Ma voltunk Kristóféknál és "összekukáztunk" pár dolgot a lakásba, meg a szobámba. Ezúton is köszi a segítségért a fiúknak! Jelentem, megtelt a szobám. Nem fér be más. Fél év után otthon érzem itt magam. De ahogy a srácokat néztem, már most kijelenthetem: nem várom a hazaköltözést. Ez egy igazi tortúra. És nem, innen nem lehet egy bőrönddel hazamenni... de még kettővel sem! :D És a sok kacatot, amit felhalmozol, mind el kell adni, ajándékozni, vagy ki kell dobni. Nagyon durva. Egy évre építesz életet, aztán 3-4 nap alatt jó eséllyel örökre magad mögött hagyod. Őrület.


Szomjas Répa. Nos ez igazából Thirsty Parrot, vagyis szomjas papagáj lenne, egy bar a downtownban, ahova tegnap spontán módon lementünk Valival és Annával és a drága Valim azt bírta mondani a taxisnak, aki egy állat volt (végig arról beszélt, hogy Magyarországnak háborúzni kéne Romániával, az elszakított területekért meg az indiánoknak is itt Amerikában, és hogy amúgy mi muszlimok vagyunk? Esküszöm leesett az arcom, akkora kretén volt), hogy a Thirsty Carrot-ba (szomjas répába) megyünk. Azóta ezen röhögünk. :D
Btw a hely nagyon mókás volt, épp salsa est volt, elég jól nyomták. A lányok piája (Malibu ananászlé, amit én ajánlottam nekik, mivel Pina Colada nem volt itt sem) nagy népszerűségre tett szert, mert megkérdezték többen, hogy mit isznak. :D
Ezután átmentünk az "oda többet nem megyünk" Mansion-be, ami kivételesen pozitív csalódást okozott. Elég jó volt a társaság is, a zene is, úgyhogy alapvetően jól elvoltunk. Főleg mert kb 3 hete készülünk lemenni a downtown-ba, csak kb hullák vagyunk mindannyian.
Ja, és Labor Day lesz, vagyis a munka ünnepe, amit mi valóban munkával fogunk ünnepelni, meg egy agyontöltött szállodával, ahol a csillárról is social guestek lógnak most, úgyhogy ha eltűnnék, hát ezért....

Napi önismereti bölcsesség:
Én nem vagyok a változások embere. Másképp fogalmazva gyűlölöm a változást. Rettentő nehezen alkalmazkodom, utálom az új szituációkat, utálok új emberek közé kerülni, de ha valamit/valakit  megkedvelek, borzalmasan nehezen engedem el. Így aztán maradjunk annyiban, rendesen szivatom magam pl olyanokkal, hogy egy ennyire változó környezetbe költözöm a világ végére... Lehet, hogy ez az egy év arra lesz jó, hogy ezen csiszoljak?

I'm no Angel




2012. augusztus 26., vasárnap

Manitou Springs

Ma laza vasárnapi programként elmentünk a Texas Road House-ba enni egy isteni 8oz sirloin steaket grillezett rákkal, majd kinéztünk Manitou Springsbe, a szomszédos "hippi" kisvárosba, amit imádok. Annyira mókás az a hely. Olyan, mintha valami giccstengerbe kerülnél, van mindenféle ajándékbolt, natúr kozmetikum   boltok, póló bolt, gumikacsa bolt, mindenbolt, de tényleg. És ez az egész egy nagyon cuki egyvelegben a csehókkal, fagyizókkal és éttermekkel. Meseszép kis hely.
El is töltöttünk egy pár órát ott, ettünk fagyit a Pikes Peak fagyizóban, vettem kalózos gumikacsa kulcstartót a gumikacsa boltban, játszottunk valami nagyon mókás lovacskás játékot, láttunk papagájokat, és voltunk olyan body care shopban, ahol a natúr krémeket az általad kiválasztott illat-eszenciákkal mixelik össze. Zseniális hely! A szanaszét száradt kezeimet remélem helyre teszi az a krém, amit vettem! :)
Egy szó, mint száz, szupi kis nap volt! Imádom ezt a várost! Meg a steaket! :)
Képek facebookon, amihez itt a nyilvános link is: i love Manitou Springs



2012. augusztus 24., péntek

Time goes fast


Megint úgy kellene kezdenem a blogot, hogy "bocsi, hogy régen nem írtam, de annyi minden történt..." és így is van, csak ez már kezd uncsi lenni. Úgyhogy mellőzni fogom ezentúl ezeket a kliséket. Igen, igazatok volt, megmondtátok, hogy ez lesz, de azért nem szűntem meg teljesen, és igyekszem még mosolyt csalni az arcotokra USA-beli kalandjaimmal! :)

Aaaaaauto

Szerintem az elmúlt 6 hónap story-ja címre pályázhat az autóm szervizeltetése.
Pénzgyűjtögetés után elvittem Bubukát olaj, olajszűrő, gyertya, váltófolyadék meg még a franc tudja minek a cseréjére, a harmadikként kiválasztott German Motorsport nevű szervizbe, amit ajánlottak. A Balta nevű lett volna a másik, de ott az ukrán tulaj valahogy nem fogott meg... :) meg a bizalomgerjesztő cégnév sem.
Szóval maradt a GM, ahol több, mint 500$-ért egy nap alatt "meg is csinálták" a kocsit. Mondjuk már a hazaúton éreztem, hogy valami nem oké, de gondoltam csak azért, mert még friss a buherálás...
Ez volt azt hiszem kedden, de a hét utána elég sűrűnek ígérkezett, úgyhogy nem láttam rá esélyt, hogy visszavigyem péntekig. Pénteken mondták, oké-oké, hogy szar, de most nem érnek rá, úgyhogy hagyjam ott hétfőig, de hát az ugye no way, mert hétvégén is dupla shiftjeim voltak, tehát abban maradtunk, hogy hétfőn viszem vissza.
A probléma nagyvonalakban az volt a kocsival, hogy nem ment... Padlógáznál sem. 4000ig kipörgött a motor, utána mint egy repülő "megindult", olyan hanggal, mint egy traktor, meg füstölt, de 30-36 mph-nál többre nem nagyon volt képes...
Eléggé szar érzés volt úgy vezetni, hogy vártam, mikor hal meg szegény. Hétfőn végül visszavittem, és egy fél napos "átnézés" után közölték, hogy menjek el katalizátort venni, mert az a baja, hogy az el van tömődve, és mivel lefojtja a motort, és vörösen izzik, nem megy, ellenben van jó hely, ahol 200$-ért vehetek.
Ja, és ezt nem ártana gyorsan, mert amúgy le is éghet a motor. Meg az autó is.
Ezt vasárnap reggel apum is megerősítette, így elég "nyugodtan" indultam el a katalizátorért egy olyan helyre, amit pontosan nem is tudtam, hogy hol van. Közben azért apuval konzultáltunk, hogy csak fel kéne hívni az a titkos magyar szerelőt, hátha... Két körön keresztül meg is szereztem a számát Kristóftól, és nagyon kedves volt már a telefonban is, mondta, hogy ne vegyek semmit, ha az a baja, ő megszerzi olcsóbban, holnapra kész lesz. Visszajöttem, bepötyögtem az iphone-ba a címét és már mentem is, mint a szélvész, a félholt autóval.  Csak nagyjából 30x dudáltak le, pedig az I25-ra fel sem mertem menni, hanem csak a legsíkabbnak ítélt kerülőutakon tötyörögtem. Szerencsésen odataláltam, ahol Zoltán azzal fogadott, hogy "szia, egy-két henger nem megy..." :O
No, amíg mi kellemesen elbeszélgettünk a 86-ban családostól kiköltözött, 15 évig Chicago-ban autószerelő, majd 12 éve Springsben autószervíz tulajdonos életéről, a másik szaki Bubukát vizsgálta, majd szinte röhögve kérdezték meg, hogy tényleg azt mondták-e nekem ezek 500$-ért, hogy ez az autó tökéletes, csak mert valóban az volt, leszámítva, hogy a gyertyák vezetékét rosszul kötötték be, ezért a 6 hengerből 4 nem ment (már most szólok, hogy az autószakértők kíméljenek, már arra is büszke vagyok, hogy ennyit felfogtam a problémámból, és a végére ti is büszkék lesztek rám, hogy amerikában lányként ezt végigcsináltam úgy, hogy még magyarul sem értek az autókhoz).
Szóval két perc alatt megfixálta, majd elvitte egy próbakörre és közölték, hogy megy. Ja, és nem annyira kell bele katalizátort venni...
Ezen a ponton Zoltán megemlítette, hogy talán ilyen szarvas hiba miatt bemehetnék a bankba, hogy nem akarom mindet kifizetni a szerelőnek, és ne utalják a kártyámról át a pénzt. Meg megemlítette, hogy ha elég "tökös" vagyok, akár a GM-be is visszamehetnék, csak úgy szólni nekik, hogy balfaszok voltak.
Le is írta szépen angolul, mert kértem, hogy mi volt a baj. A kérdésre, hogy mivel tartozom, annyi volt a válasz, hogy a katalizátor árával, majd nevetve a kezembe nyomta a 0$-os számlát. Red Rocks Auto Clinic. Kedves Colorado Springsbe tévedő magyarok, csak ezt a szervizt kell megjegyezni, a többit el lehet felejteni.
Hazafele a csodaszépen muzsikáló Bubukával le is tértem az 8th Street-re beköszönni German Motorsportéknak, hogy "hello". Legbotrányosabb angolságommal elkezdtem mondani, hogy rossz, nem jó, ti csináltátok rosszul, stb... Szerencsére nem csak én voltam az officeban, így nőtt a hatékonyság is. :) Eljutottunk oda, hogy mit szeretnék, mire megkérdeztem, hogy szerintük mit kéne tenni, ha ilyen szarvas hibát követnek el? Azt mondja Kirk, oké, kapok next time engedményt. Mondom az remek, csak én ide nem jövök vissza... Akkor mit szeretnék? Itt azt találtam mondani, hogy 80$ költöttem az elmúlt egy hétben benzinre, mivel zabálta, mivel elrontották elég rendesen. Ez mondjuk majdnem igaz is volt, mert 3 nap alatt megevett egy negyed tanknyit Bmoor-Wildridge 2,8 mérföld viszonylatban. De visszakaptam 80 dodót készpénzben. Very nice. Az autó megy. No comment. :D

Felejthetetlen St. Stephen's Day

Kipattant az agyunkból, hogy tartsunk augusztus 20-i bulit, mert az milyen jó! Facebook event létrehozva, 20-25 vissza is igazolták, hogy jönnek. Hungarianosítottuk a lakást, Vali mindenhova piros-fehér-zöld krepp papír csíkokat rakott, vettünk lufit, piros-fehér-zöld poharakat, raktunk ki zászlót, és vártuk, hogy jöjjön a nép. Jött is 10-11 körül. És csak jött és jött és jött...
:)

Hungary


Még az elején
A bár

Én szorgalmasan vodka-sodáztam (szpesöl thenksz G. Ádám kiskorúnak a remek ötletért!), és a jéggel teli laundry kosár is kezdett megtelni piával, egyre inkább out of control lett a buli, egyszer kijött a secu is, hogy jöjjenek be az emberek a teraszról, mind a 15-en. Egy pont után rájöttünk, hogy valami gebasz van, mert túl sok az ismeretlen arc. Mert nem lett letiltva a hívj meg barátokat opció fb-on. Természetesen az "én hibámból", pedig négyen hostoltuk az eventet.... No mindegy, nem hányt senki össze semmit, egyben maradt a lakás, egy szép jelenetnek hála 2 körül ki is ürült, és mint kiderült, a nagytöbbség remekül érezte magát. :) Ami jó, mert ez lett volna a lényeg.
A teljes storyhoz az oltári nagy balhé is hozzátartozik, amit hajnalban az egyik lakótársammal sikerült kiviteleznünk. Ő eléggé részeg volt, én meg nagyon nem voltam józan, és hát a műsor egész durvára sikerült. Tanulság: az elfojtott problémákat és konfliktusokat ki kell beszélni, különben ha egyszer robban, az hangos lesz. Nem akarok részletekbe belemenni és nagyon remélem, hogy sikerült is még akkor a lélekjelenlétnek hála rendezni, tisztázni és helyrerakni a dolgokat, de azért elgondolkodtató volt ez az egész.
Tény és tudva lévő azok számára, akik ismernek, hogy megosztó személyiség vagyok. Túl őszinte, túl határozott, túl magának való személyiség. Ezzel soha nem vitatkoztam. Messziről és sok mindenen keresztül jutottam el idáig. Szerintem sokat változtam, már sokkal kevésbé vagyok "megmondó ember", sokkal kevésbé fogalmazok nyersen, de sajnos, akik nem ismernek - és itt a CS-i Mátyás király téren azért azok vannak többségben, akik egy kicsit sem ismernek - ez nem esik le. Boldogok a lelki szegények. Vagyis azok, akik eléggé faszagyereknek tartják magukat ahhoz, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva anélkül alkossanak rólam véleményt, és mondjanak kritikát, hogy mondjuk tudnák, hogy mikor kezdtem a főiskolát, vagy mi a vezetéknevem. Természetesen a legritkább esetben a szemembe, bár azt kell mondjam, van egy-két "elég bátor", aki a szemembe is meg meri villantani a parasztabbik oldalát. Pedig én tudom, hogy ugyanezek az emberek normálisak is tudnak lenni, sőt, csak valami miatt azt hiszik, hogy ez izgalmasabb, ha vadidegeneknek szólogatsz be. Mondhatnám, hogy ettől hosszabb a farkuk, de ez hülyén hangzik mindkét nemre vonatkoztatva. Nos ők azok, akik nem ismernek. És szerintem ilyenkor nem csak nekem kéne gondolkoznom....
Nevermind. Egy ilyen zárt közösségről elég jó kis tanulmányt lehetne írni. Tényleg olyan, mint a Barátok Közt, megvannak a szerepek, a szépkislánytól a gonosz gecin keresztül a szembeszomszédig, aki mindent tud. De szerencsére a karakterek és a sztori is folyton változik, kiírnak szereplőket és biztos jön majd egy új, akit megint lehet fikázni, meg egy másik menőmanó, aki új sleppet gyűjt magaköré. Ebben ez a szép.

Visszatérve arra, hogy mennyire sikerült jól a buli, reggel kilenckor a helyi Berényi Klaudiától, vagyis az apartman managertől átvehettem személyesen is Warning-ot (előzőleg az ajtóra rakták ki, csak rosszat... :D), ami itt egy  külön fogalom a magyarok körében. Szinte ciki, ha valakinek nincs a házán. :) Hármat lehet gyűjteni, mint a mesében, aztán mehetsz máshová, mert itt az a szokás, hogy a szomszédok nem feljönnek, hogy kussoljunk, hanem hívják a security-t meg a rendőrséget, és reggel futnak az officeba riportolni a szomszédokat, of course név nélkül.
Mondjuk nekünk akkor este szinte az összes szomszédunk itt bulizott, úgyhogy annyira nem nehéz kitalálni, hogy vajon ki írhatta az igen kedves levelet, amiben inconsiderate asshole-oknak és fucks-oknak vagyunk titulálva... Amúgy én kb csak röhögtem, mert a levél írójánál, mi összesen nem tudunk nagyobb asshole-ok lenni, és ráadásul még számolni sem tud az ostoba, mert azt írta, hogy 30 gyökér bulizott itt, pedig voltunk vagy hatvanan. :D :D :D :D :D

A B'moor-ban amúgy nem sok minden történt, bent voltunk látástól mikulásig, a room service meghalt a 3x1350 fős csoportnak hála 10 napig, mert teljes ellátásuk volt banquetten, és eléggé árérzékenyek voltak ahhoz, hogy ne rendelgessenek 28$-ért hamburgert a RS-ről. Ellenben volt egy csomó kérés, kéne pohár, tányér, kés, mikrózott walmartos kaja, meg hasonlók. Tök úgy éreztem magam, mint Magyarországon, ahol tesco-s zacsikkal közlekednek a hotelben. Hát itt most walmartos volt. Valahol mondjuk érthető, tényleg bazi drága hely, és lehet, hogy a company kifizeti, de az alkalmazottak nem feltétlenül. Mindegy, remélem az exta órák megmentik a fizumat, amúgy meg a banquettek poénok voltak, semmi extra ahhoz képest, hogy 1350 főre nyomtuk a vacsorákat és reggeliket. Egyszerre.
Mellesleg ki tudja, mikor lett volna alkalmam ekkora ültetett díszvacsorán felszolgálnom egyébként. Én erre például büszke vagyok. Vagyis erre is, meg úgy általában arra, hogy itt dolgozhatok.
És természetesen nem is lett volna az igazi, ha az első ilyen este a 4 darab 10 fős asztalunk közül az egyiktől nem jön oda hozzám egy hölgy, és nem kérdezi meg tökéletes magyarsággal, hogy "Szia Ági, te is magyar vagy?". :D Mint kiderült, egy Floridában élő erdélyi magyar volt, aki már nagyon rég kint él.
:D Ez a világ nem elég kicsi és mi tényleg mindenhol ott vagyunk!
Szóval volt itt minden az elmúlt napokban, és már lassan háromnegyed órája gépelem a mondandókat, úgyhogy megyek is aludni, holnap 6.00. Vissza a rendes kerékvágásba. Még az is lehet, hogy ordereink is lesznek.

És mi mással fejezhetném be mint, hogy írjatok és én is igyekszem válaszolni mindenkinek. Vasárnap offos vagyok, skypera alkalmas a reggeli órákban.
Puszmák!!!!



Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve