Time goes fast

Megint úgy kellene kezdenem a blogot, hogy "bocsi, hogy régen nem írtam, de annyi minden történt..." és így is van, csak ez már kezd uncsi lenni. Úgyhogy mellőzni fogom ezentúl ezeket a kliséket. Igen, igazatok volt, megmondtátok, hogy ez lesz, de azért nem szűntem meg teljesen, és igyekszem még mosolyt csalni az arcotokra USA-beli kalandjaimmal! :)

Aaaaaauto

Szerintem az elmúlt 6 hónap story-ja címre pályázhat az autóm szervizeltetése.
Pénzgyűjtögetés után elvittem Bubukát olaj, olajszűrő, gyertya, váltófolyadék meg még a franc tudja minek a cseréjére, a harmadikként kiválasztott German Motorsport nevű szervizbe, amit ajánlottak. A Balta nevű lett volna a másik, de ott az ukrán tulaj valahogy nem fogott meg... :) meg a bizalomgerjesztő cégnév sem.
Szóval maradt a GM, ahol több, mint 500$-ért egy nap alatt "meg is csinálták" a kocsit. Mondjuk már a hazaúton éreztem, hogy valami nem oké, de gondoltam csak azért, mert még friss a buherálás...
Ez volt azt hiszem kedden, de a hét utána elég sűrűnek ígérkezett, úgyhogy nem láttam rá esélyt, hogy visszavigyem péntekig. Pénteken mondták, oké-oké, hogy szar, de most nem érnek rá, úgyhogy hagyjam ott hétfőig, de hát az ugye no way, mert hétvégén is dupla shiftjeim voltak, tehát abban maradtunk, hogy hétfőn viszem vissza.
A probléma nagyvonalakban az volt a kocsival, hogy nem ment... Padlógáznál sem. 4000ig kipörgött a motor, utána mint egy repülő "megindult", olyan hanggal, mint egy traktor, meg füstölt, de 30-36 mph-nál többre nem nagyon volt képes...
Eléggé szar érzés volt úgy vezetni, hogy vártam, mikor hal meg szegény. Hétfőn végül visszavittem, és egy fél napos "átnézés" után közölték, hogy menjek el katalizátort venni, mert az a baja, hogy az el van tömődve, és mivel lefojtja a motort, és vörösen izzik, nem megy, ellenben van jó hely, ahol 200$-ért vehetek.
Ja, és ezt nem ártana gyorsan, mert amúgy le is éghet a motor. Meg az autó is.
Ezt vasárnap reggel apum is megerősítette, így elég "nyugodtan" indultam el a katalizátorért egy olyan helyre, amit pontosan nem is tudtam, hogy hol van. Közben azért apuval konzultáltunk, hogy csak fel kéne hívni az a titkos magyar szerelőt, hátha... Két körön keresztül meg is szereztem a számát Kristóftól, és nagyon kedves volt már a telefonban is, mondta, hogy ne vegyek semmit, ha az a baja, ő megszerzi olcsóbban, holnapra kész lesz. Visszajöttem, bepötyögtem az iphone-ba a címét és már mentem is, mint a szélvész, a félholt autóval.  Csak nagyjából 30x dudáltak le, pedig az I25-ra fel sem mertem menni, hanem csak a legsíkabbnak ítélt kerülőutakon tötyörögtem. Szerencsésen odataláltam, ahol Zoltán azzal fogadott, hogy "szia, egy-két henger nem megy..." :O
No, amíg mi kellemesen elbeszélgettünk a 86-ban családostól kiköltözött, 15 évig Chicago-ban autószerelő, majd 12 éve Springsben autószervíz tulajdonos életéről, a másik szaki Bubukát vizsgálta, majd szinte röhögve kérdezték meg, hogy tényleg azt mondták-e nekem ezek 500$-ért, hogy ez az autó tökéletes, csak mert valóban az volt, leszámítva, hogy a gyertyák vezetékét rosszul kötötték be, ezért a 6 hengerből 4 nem ment (már most szólok, hogy az autószakértők kíméljenek, már arra is büszke vagyok, hogy ennyit felfogtam a problémámból, és a végére ti is büszkék lesztek rám, hogy amerikában lányként ezt végigcsináltam úgy, hogy még magyarul sem értek az autókhoz).
Szóval két perc alatt megfixálta, majd elvitte egy próbakörre és közölték, hogy megy. Ja, és nem annyira kell bele katalizátort venni...
Ezen a ponton Zoltán megemlítette, hogy talán ilyen szarvas hiba miatt bemehetnék a bankba, hogy nem akarom mindet kifizetni a szerelőnek, és ne utalják a kártyámról át a pénzt. Meg megemlítette, hogy ha elég "tökös" vagyok, akár a GM-be is visszamehetnék, csak úgy szólni nekik, hogy balfaszok voltak.
Le is írta szépen angolul, mert kértem, hogy mi volt a baj. A kérdésre, hogy mivel tartozom, annyi volt a válasz, hogy a katalizátor árával, majd nevetve a kezembe nyomta a 0$-os számlát. Red Rocks Auto Clinic. Kedves Colorado Springsbe tévedő magyarok, csak ezt a szervizt kell megjegyezni, a többit el lehet felejteni.
Hazafele a csodaszépen muzsikáló Bubukával le is tértem az 8th Street-re beköszönni German Motorsportéknak, hogy "hello". Legbotrányosabb angolságommal elkezdtem mondani, hogy rossz, nem jó, ti csináltátok rosszul, stb... Szerencsére nem csak én voltam az officeban, így nőtt a hatékonyság is. :) Eljutottunk oda, hogy mit szeretnék, mire megkérdeztem, hogy szerintük mit kéne tenni, ha ilyen szarvas hibát követnek el? Azt mondja Kirk, oké, kapok next time engedményt. Mondom az remek, csak én ide nem jövök vissza... Akkor mit szeretnék? Itt azt találtam mondani, hogy 80$ költöttem az elmúlt egy hétben benzinre, mivel zabálta, mivel elrontották elég rendesen. Ez mondjuk majdnem igaz is volt, mert 3 nap alatt megevett egy negyed tanknyit Bmoor-Wildridge 2,8 mérföld viszonylatban. De visszakaptam 80 dodót készpénzben. Very nice. Az autó megy. No comment. :D

Felejthetetlen St. Stephen's Day

Kipattant az agyunkból, hogy tartsunk augusztus 20-i bulit, mert az milyen jó! Facebook event létrehozva, 20-25 vissza is igazolták, hogy jönnek. Hungarianosítottuk a lakást, Vali mindenhova piros-fehér-zöld krepp papír csíkokat rakott, vettünk lufit, piros-fehér-zöld poharakat, raktunk ki zászlót, és vártuk, hogy jöjjön a nép. Jött is 10-11 körül. És csak jött és jött és jött...

:)

Hungary

Még az elején

A bár

Én szorgalmasan vodka-sodáztam (szpesöl thenksz G. Ádám kiskorúnak a remek ötletért!), és a jéggel teli laundry kosár is kezdett megtelni piával, egyre inkább out of control lett a buli, egyszer kijött a secu is, hogy jöjjenek be az emberek a teraszról, mind a 15-en. Egy pont után rájöttünk, hogy valami gebasz van, mert túl sok az ismeretlen arc. Mert nem lett letiltva a hívj meg barátokat opció fb-on. Természetesen az "én hibámból", pedig négyen hostoltuk az eventet.... No mindegy, nem hányt senki össze semmit, egyben maradt a lakás, egy szép jelenetnek hála 2 körül ki is ürült, és mint kiderült, a nagytöbbség remekül érezte magát. :) Ami jó, mert ez lett volna a lényeg.
A teljes storyhoz az oltári nagy balhé is hozzátartozik, amit hajnalban az egyik lakótársammal sikerült kiviteleznünk. Ő eléggé részeg volt, én meg nagyon nem voltam józan, és hát a műsor egész durvára sikerült. Tanulság: az elfojtott problémákat és konfliktusokat ki kell beszélni, különben ha egyszer robban, az hangos lesz. Nem akarok részletekbe belemenni és nagyon remélem, hogy sikerült is még akkor a lélekjelenlétnek hála rendezni, tisztázni és helyrerakni a dolgokat, de azért elgondolkodtató volt ez az egész.
Tény és tudva lévő azok számára, akik ismernek, hogy megosztó személyiség vagyok. Túl őszinte, túl határozott, túl magának való személyiség. Ezzel soha nem vitatkoztam. Messziről és sok mindenen keresztül jutottam el idáig. Szerintem sokat változtam, már sokkal kevésbé vagyok "megmondó ember", sokkal kevésbé fogalmazok nyersen, de sajnos, akik nem ismernek - és itt a CS-i Mátyás király téren azért azok vannak többségben, akik egy kicsit sem ismernek - ez nem esik le. Boldogok a lelki szegények. Vagyis azok, akik eléggé faszagyereknek tartják magukat ahhoz, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva anélkül alkossanak rólam véleményt, és mondjanak kritikát, hogy mondjuk tudnák, hogy mikor kezdtem a főiskolát, vagy mi a vezetéknevem. Természetesen a legritkább esetben a szemembe, bár azt kell mondjam, van egy-két "elég bátor", aki a szemembe is meg meri villantani a parasztabbik oldalát. Pedig én tudom, hogy ugyanezek az emberek normálisak is tudnak lenni, sőt, csak valami miatt azt hiszik, hogy ez izgalmasabb, ha vadidegeneknek szólogatsz be. Mondhatnám, hogy ettől hosszabb a farkuk, de ez hülyén hangzik mindkét nemre vonatkoztatva. Nos ők azok, akik nem ismernek. És szerintem ilyenkor nem csak nekem kéne gondolkoznom....
Nevermind. Egy ilyen zárt közösségről elég jó kis tanulmányt lehetne írni. Tényleg olyan, mint a Barátok Közt, megvannak a szerepek, a szépkislánytól a gonosz gecin keresztül a szembeszomszédig, aki mindent tud. De szerencsére a karakterek és a sztori is folyton változik, kiírnak szereplőket és biztos jön majd egy új, akit megint lehet fikázni, meg egy másik menőmanó, aki új sleppet gyűjt magaköré. Ebben ez a szép.

Visszatérve arra, hogy mennyire sikerült jól a buli, reggel kilenckor a helyi Berényi Klaudiától, vagyis az apartman managertől átvehettem személyesen is Warning-ot (előzőleg az ajtóra rakták ki, csak rosszat... :D), ami itt egy  külön fogalom a magyarok körében. Szinte ciki, ha valakinek nincs a házán. :) Hármat lehet gyűjteni, mint a mesében, aztán mehetsz máshová, mert itt az a szokás, hogy a szomszédok nem feljönnek, hogy kussoljunk, hanem hívják a security-t meg a rendőrséget, és reggel futnak az officeba riportolni a szomszédokat, of course név nélkül.
Mondjuk nekünk akkor este szinte az összes szomszédunk itt bulizott, úgyhogy annyira nem nehéz kitalálni, hogy vajon ki írhatta az igen kedves levelet, amiben inconsiderate asshole-oknak és fucks-oknak vagyunk titulálva... Amúgy én kb csak röhögtem, mert a levél írójánál, mi összesen nem tudunk nagyobb asshole-ok lenni, és ráadásul még számolni sem tud az ostoba, mert azt írta, hogy 30 gyökér bulizott itt, pedig voltunk vagy hatvanan. :D :D :D :D :D

A B'moor-ban amúgy nem sok minden történt, bent voltunk látástól mikulásig, a room service meghalt a 3x1350 fős csoportnak hála 10 napig, mert teljes ellátásuk volt banquetten, és eléggé árérzékenyek voltak ahhoz, hogy ne rendelgessenek 28$-ért hamburgert a RS-ről. Ellenben volt egy csomó kérés, kéne pohár, tányér, kés, mikrózott walmartos kaja, meg hasonlók. Tök úgy éreztem magam, mint Magyarországon, ahol tesco-s zacsikkal közlekednek a hotelben. Hát itt most walmartos volt. Valahol mondjuk érthető, tényleg bazi drága hely, és lehet, hogy a company kifizeti, de az alkalmazottak nem feltétlenül. Mindegy, remélem az exta órák megmentik a fizumat, amúgy meg a banquettek poénok voltak, semmi extra ahhoz képest, hogy 1350 főre nyomtuk a vacsorákat és reggeliket. Egyszerre.
Mellesleg ki tudja, mikor lett volna alkalmam ekkora ültetett díszvacsorán felszolgálnom egyébként. Én erre például büszke vagyok. Vagyis erre is, meg úgy általában arra, hogy itt dolgozhatok.
És természetesen nem is lett volna az igazi, ha az első ilyen este a 4 darab 10 fős asztalunk közül az egyiktől nem jön oda hozzám egy hölgy, és nem kérdezi meg tökéletes magyarsággal, hogy "Szia Ági, te is magyar vagy?". :D Mint kiderült, egy Floridában élő erdélyi magyar volt, aki már nagyon rég kint él.
:D Ez a világ nem elég kicsi és mi tényleg mindenhol ott vagyunk!
Szóval volt itt minden az elmúlt napokban, és már lassan háromnegyed órája gépelem a mondandókat, úgyhogy megyek is aludni, holnap 6.00. Vissza a rendes kerékvágásba. Még az is lehet, hogy ordereink is lesznek.

És mi mással fejezhetném be mint, hogy írjatok és én is igyekszem válaszolni mindenkinek. Vasárnap offos vagyok, skypera alkalmas a reggeli órákban.
Puszmák!!!!



Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve