Lassan jön a második félidő...

Uff... Hát ez az elmúlt 2-3-4-5 nap valóban hosszúnak bizonyult. Múlthét kedd óta nem volt szabadnapom, ami nem olyan durva, csak valahogy mióta tényleg éldegélek, az alvási idő redukálódik....
A kemény rész pénteken kezdődőtt, amikor meló után Klàriék búcsúbulijára mentünk át. Egy üvegecske borocska után szerencsére meghoztam az értelmes döntést, és nem mentem el velük bulizni, így is majd' elpusztultam a dupla shift alatt (reggeltől-délutánig, 1,5 óra szünet, 20 perc alvás, 5.30-22.30-ig)... ezek után még azt hiszem újra átmentem Klárihoz, majd másnap egy szintén remek nap... Így történt, hogy reggel, miután vacogva nagykabátban mentem be égővörös szemekkel, megkérdezték, hogy milyen volt a buli... Hát, biztos jó volt, csak én nem ott voltam, hanem a Room Servicen.
De hétfőn szabadnapos voltam, kocsi mosással, takarítással majd - miután a mosóból kijövet úgy nézett ki, mintha vízköves lenne - waxolással telt. Nagyon szép lett ám. El sem tudom képzelni mi lenne vele, ha az elmúlt 18 évben költöttek volna rá... :)

No, ez volt a tényszerű része a dolgoknak, most akkor elkezdek lelkizni...
Lassan félidőhöz közeledünk, ami azt jelenti, hogy egy csomóan mennek haza, amitől kivagyok. :( Most még "csak" azok mentek, akik tavaly nyáron jöttek, de hamarosan azok is repülnek, akik márciusban jöttek fél évre... Elég durva. Ahogy Zsófi zseniálisan megfogalmazta: "ne aggódjatok, ennek mindjárt vége, Ti meg itt fogtok télen megrohadni!" Azóta ezen röhögök!
De tényleg így van. Tony, a szomszéd azzal nyugtat, hogy én legalább újra láthatom őket, ő meg talán soha. Ez is így van. De ettől még most nagyon rosszul érzem magam. :(
Kicsit elveszett, kicsit magányos vagyok, mire végre megtaláltam a közegem, elmennek... De hát ez a dolgok rendje, azt mondják, hát elhiszem. Ez az egész út egy bazi nagy önismereti tréning, az első naptól az utolsóig, és még van 7 hónapom, hogy elmélkedjek az élet nagy dolgain. El sem hinnétek, már mennyit változtam. Ezért is írom ezt a blogot, mert ez bizony igazi tükör lesz majd előttem, amikor lezárom ezt az évet.
Nagyon-nagyon durva érzés ezekbe belegondolni.
Lassan kiderül kinek hiányzom otthon és ki az akit már nem, vagy már eddig sem érdekeltem. Jelentem, a mérleg nem rossz, akit elvesztek, azt nem is sajnálom. Aki megmarad, csak az számít.

No, oké, ebből is elegem van. Jöjjenek az érdekességek:

Royal Gorge Bridge

Voltunk a Royal Gorge-nál ami egy bazi nagy és bazi szép híd és park egy bazi nagy kanyon felett/körül. Remélem kellően körülírtam. :)  Fényképek facebookon, leírás, képek itt.

Nem lehet szavakba önteni, hogy mennyire szép az a hely, és mennyire szép Colorado! Lehet, hogy csak szikla és fák, de én akkor is szeretem! Tényleg lélegzeteelállító.

És vasárnap 90. Pikes Peak International Hill Climb Rallyra megyünk! :))) Alig várom! Amerika második legrégebbi és leghíresebb rally versenye egyenesen fel a Pikes Peak-re!
12.42 mile course with 156 turns that begins at 9,390 feet and finishes at the 14,110 foot
Vagyis 19,98 km, 156 kanyar, 2862 méterről indulnak fel és 4300 méterre érkeznek, közben a légnyomás változás miatt az autók vesztenek az erejükből és a pilótákra is komoly fizikai terhet ró ez a szintkülönbség amit 2011-ben, a jelenlegi rekorder Nobuhiro Tajima  09:51.278   idő alatt tett meg... Elég durva, nem? Na ezt fogjuk megnézni! :) Alig várom!

Az edzésről: nagyon élvezem és lassan kezd látszani is a futás és a TRX eredménye... Most úgy érzem újra úgy találtam meg magam a sportban, mint anno a Spinninggel! Ami persze nagyon hiányzik, de most ezzel kell beérnem. Ha el is megyek majd, az úgysem lesz olyan, mint a legkedvencebb kedvenc oktatóm órái. Úgyhogy egyelőre erre koncentrálok, kezdek gyúrni a hosszabb futásokra, ma bekezdtem egy laza 50 percessel. És kibírtam. Hiába, tényleg fejben dől el. És én fejben eldöntöttem. Céljaim vannak. Ez segít minden nap!

A kajáról: és mégis!!! Kaptam fügét a kecskesajthoz! Yummi!!! Nagyon finom lett, plusz találtam élelmiszerboltot, ahol van csemege pult tök jó olasz felvágottakkal és mindenféle sajttal és nem heroin áron! A szép, hogy ez itt van 3 percre kocsival... Soha többet csomagolt cucc! Na nem mintha eddig ettem volna... :) Új kedvenc sajtom a Cheddar, no nem az, amit otthon a bigmac-be raknak, hanem az igazi! Nagyon sok változata van és nagyon finom! A Pepper Jack szintúgy, nem csak a neve miatt. :)

És igen, tudom, hogy eléggé hektikus lett ez a bejegyzés, és egy csomó mindent kihagytam, de ne haragudjatok... Késő van már és reggel újra vár a Room Service! Végre megint tudunk keresni, ellenben dolgozunk, mint a barom! A szombati buli előtt megnyertem egy grave yardot meg egy reception-t (mini bankett egy szobában), úgyhogy valószínűleg oda is, meg a PPIHC-re is kipihenten fogok érkezni.... De kit érdekel! Csak érjek oda! Majd alszom, ha meghaltam!
Puszi