MIAMI - EGY FELEJTHETETLEN NYARALÁS EMLÉKÉRE
Ahogy a korábbi bejegyzésben már részleteztem, totálisan belezúgtam Miamiba és egy felejthetetlen élményben volt részünk az öt nap alatt. Csodálatos az a város, pezsgő, vidám, az emberek kedvesek, mégis gyönyörű, pálmafák, óceán, homokos part, fehér házak, felhőkarcolók, fények, minden, amire gondolsz, amikor kimondod: MIAMI.
Amikor megérkeztünk a reptérre megcsapott a sós-párás levegő, amit azóta is érzek, amikor visszagondolok rá. A coloradoi télből a földi paradicsomba cseppentünk éjjel egykor. A szállodában sajnos mondták, hogy nincs túl sok szobájuk, de tudnak adni egy 9. emeleti félig dohányzó, nem óceánra nézőt. Mondtuk, hogy az hosszú távon nem lesz jó, de Laz (akit Lacinak hívtunk) már itt együttérzően jelezte, hogy természetesen ez reggel, ha lesz bent manager, változhat. A szoba nem volt gáz, bár a fürdőkád lehetett volna tisztább, de alapvetően ennyi pénzért okés volt. Különben is, vendéglátós/szállodás inkább ne mondjon ilyenekről véleményt, mert objektívet úgy se tud. Mindig lesz egy utolsó szösz a szőnyegen, amibe bele lehet kötni. :)
Szóval álomra hajtottuk fejünket, és bár aludtunk vagy 10 órát, reggel az ütvefúró hangja ébresztett minket. Mint a függöny elhúzása után kiderült, egy szállodát húznak fel éppen az utca túloldalán. Persze ezt Laz készségesen elfelejtette éjjel említeni... :)
Miután összekapartuk magunkat, elindultunk a partra, de előtte még tettünk egy kis kitérőt a front desk felé. Nagyjából 2 és fél percig tartott elintézni, hogy egy negyedik emeleti óceánra néző balkonos szobába költözzünk. :) Mit tesz a rutin...
Ezután lementünk a szálloda pooljánál lévő Aligator's bar-ba ebédelni (na az itteni kaja volt az egyetlen problámám), majd a partra, ahol hanyatt estem at óceán látványától. Sétálgattunk, majd jött a már szintén leírt első esti buli. Yeeeeey!
Másnap döglődtünk, szintén lásd ott, majd este a "lájtos buli" jegyében elmentünk a Mango's Tropical Café-ba, ami egy igazi fülledt latinos bár. Vacsiztunk, koktéloztunk és élveztük a gyönyörű seggek látványát. Igen. Azokét. Mert hogy a pincérnőknek meg a random bárpultra felugró fiúknak és lányoknak olyan testük (főleg fenekük volt), hogy nem bírtuk levenni róluk a szemünket. :)
Megnéztünk egy-két ilyen show-elemet, aztán hazamentünk. Ez is nagyon jó kis este volt.
Harmadik napra sajnos eléggé felhős lett az ég, így a Lincoln Road-ot vettük célba, ami kb a helyi Váci utca. Tele van shoppokkal, éttermekkel, Miamis mindent áruló boltokkal. Szó szerint bármit lehet kapni Miami felirattal. Bármit. :) Én vettem néhány pólót, képeslapokat és kulcstartót - of course I LOVE MIAMI felirattal. Ide gyalog mentünk, végig sétáltunk a szállodától a Collins Avenue-n, csináltunk képeket, majd itt ebédeltünk, és közben ledöbbenve tapasztaltuk, hogy a legnagyobb sor a H&M előtt van a legnagyobb sor. Konkrétan egy ember kijött, egy embert beengedtek rendszerben működött a beléptetés. Mint megtudtuk azért, mert állítólag ez az egyetlen H&M Miamiban. Vajon mit művelnének ezek Pesten? :D
Sötétedés előtt még lesétáltunk a partra, fényképeztünk, természetesen, majd elkeztünk készülődni az esti bulira, ami eredetileg a ngyon menő LIV-be lett tervezve. Meg is beszéltük a limuzinos barátunkkal, René-vel a puerto ricoi vállalkozóval (akinek egyébként igen jó teste van), hogy ez egy 10-essel drágább lesz, de megoldja. Aznap este "csak" valami batár nagy suv-ot küldött értünk, mondván ez "more private", de később mégis megint a limóban kötöttünk ki. Sajnos az úton meggyőztek minket, hogy mégis egy Cameo nevű helyre akarunk menni. Na az egy kalap szar volt. Főleg a zene. Többet nem is akarok írni róla, legalább a csajok jól érezték magukat. :) Én hazamentem, miután az amúgy is rózsás hangulatomra még rosszul is lettem a szivar füsttől. Ti. Miami-ban a szórakozóhelyeken olyannyira nem tilos a dohányzás, hogy külön kis szivart/cigit áruló lányka járkál körbe, és úgy pöfékelsz, ahogy akarsz. Ez egyébként a többi helyen nem zavart, mert valahogy megoldották mindehol a jó légtechnikát meg hűtést, kivéve itt.
Még ezen az estén megvettem a jegyeket a Space-be online, ahol mint kiderült a szombati vendég Mark Knight volt. Akinek mondd valamit, annak jó, akinek nem, annak annyit, hogy ő ilyen híres DJ, otthon is elég népszerű, nem túl szofisztikált, de azért jó zenéi vannak, és legalább a név garantálja a nagy bulit. De erről később.
Szombaton szintén nem volt valami döglesztő hőség, de amíg Valiék fent sziesztáztak, lementem napozni. Igaz néha magamra húztam a pulcsit a bikinire, de még így is sikerült némi színt összeszednem, és jó volt a napon hallgatni az óceán morajlását.
Délután még kajáltunk egyet az Ocean Driveon (ahol egyébként esténként buliztunk). Így néz ki éjjel, hát nem fantasztikus?
 |
| Ocean Drive - Miami / South Beach |
És elindultunk a Space-be, ahová a fuvart ezúttal is a zseniális Renével sikerült lezsíroznunk kisebb alkudozás árán (Renéről annyit, hogy ő abból él, hogy a szomjas turistáktól beszedi az egyébként szinte olcsónak mondható 35 dodót, majd a parasztvakító limuzinnal összeszedi őket, elviszi inni, ahol fizet a bárnak, majd elviszi őket különböző klubbokba, ahol fizetnek neki azért, hogy embereket vigyen oda, magyarul mindenki neki fizet, amiből ő igen jól él :) ), mivel a downtown, ahol a Space van, valószínűleg már a "területén" kívül esett.
Esténként valahogy így néztünk ki:
Ezúttal egy Lincoln-t kaptunk, szintén "more private" felkiálltással, de nem volt vele problémánk. :) Az open bar-ban, ahol ezúttal is kedvünkre ihattunk (bár szombaton már se a mojito, se Jack&Coke nem volt included), hozzáncsapódott két minneapolisi srác (na ez az a városnév, amit ők totálisan másképp ejtenek, mint mi), majd ők leszakadtak, mert nekik más "csomagjuk" volt, minket pedig elvittek a Space-be, ahová hajszál pontosan éjfélkor érkeztünk (addig szólt a jegyünk :D). Hát az a hely valami g**i jó!!! Mondtam Annáéknak, hogy nyugodtan menjenek másik terembe, ahol kedvükre való a zene, én a techno loft-ban tökre jól el leszek egyedül, és így is lett, kivéve, hogy ugye itt is érvényes volt a "csajként egy percig kell egyedül táncolnod" szabály. Miután meguntam az aktuális partnerem, tettem egy kört, és kiderítettem mikor kezd Mark Knight. Kettőre át is vonultam a Terrace-ra, ahol játszott, kb 20 percet késett csak, ami elég jó. Na itt a DJ pult előtt tomboltam végig (szintén valami ismeretlen ölelgető-táncoltató "géppel"). Zseniális buli volt, a csajoknak is tetszett, az egyetlen negatívummal, hogy 3kor el kellett indulnunk vissza a hotelbe, mert 5.30-ra meg volt rendelve a taxink.
Party fotók a Space Club Miami-ból itt és például az általunk sajnos kihagyott reggelig tartó after-partyról itt
Gyors tusolás után - és egy újabb taxi rendelése után, mert az eredeti "elfelejtett" jönni - elindultunk a reptérre, szokásos procedúra, vetkőzés, átvilágítás, becsekkolás, gyors reggeli és már repültünk is Atlantába. Ez az utam kevésbé volt élvezetes, mivel volt némi issue-m a gyomrommal, és nem annyira bírtam jól a pilóták kevésbé sima vasárnapi le- és felszállásait. :)
Ettől függetlenül az egész utat végigaludtuk, Atlantától Denverig is, ahol a havas Colorado fogadott minket a maga módján megkapó látványával.
Zseniális volt ez a pár nap, az egyik legnagyobb álmom vált ezzel valóra. Miami volt - ahogy már írtam is - az "álom-városom" és a Space az "álom-clubom". Hát mindkettő teljesült, messze túlszárnyalva azt, amit vártunk.
Már most hiányzik és vissza akarok menni!!! És vissza is fogok! ;-)
Végül néhány érdekesség a városról:
Miamiból gyakorlatilag nem sokat láttunk, mert mi South Beachen voltunk, ami egyébként az egyik legmenőbb része, tele szállodákkal, de a város nagyon nagy. Kb 5,5 millió lakosa van, és a Floridai félsziget egy jó nagy részén terül el. Hát, majd legközelebb megnézem a többi részét is. :)
Miamiban nincs akcentusunk. Mert igazából senki nem beszél angolul. Pontosabban szinte mindenkinek, akivel találkoztunk spanyol volt az anyanyelve. Nagyjából annyit tesz, hogy puerto ricoiak, cubaiak, meg a környező szigetekről "átúszottak" (tudom, ez gonosz), dolgoznak mindenhol. De legalább nagyon kedvesek. És a latin pasik is kezdenek megtetszeni.
Az előzetes jelzésekkel ellentétben a Taxi nem volt drága. Kb mint otthon, de Colorado Springsnél mindenképp olcsóbb. És nem utolsó sorban egyszer sem vertek át vele mineket.
Cocktail-ok: Így kevés helyen keverik, az biztos. Isteni ízük van, és olyan erősek, hogy a Bahama Mamákból én nem nagyon akartam egymás után kettőt meginni.
Miami sportélete a parton valami elképesztő. Mint a filmekben, futnak a homokban, bodyArtoznak (igen, felismertem) és jógáznak a homokban, longboardoznak, görkoriznak, bicikliznek, fergeteges!
És a legmeglepőbb: nem találkoztunk magyarral! :))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése