A következő cikk vulgáris kifejezéseket tartalmaz, melyek gátolhatják a kiskorúak szellemi fejlődését. A szerző erősen zilált idegállapotban vetette monitorra sorait, melyben logikai törések felfedezhetőek. Hülyék kíméljenek jeligére nem várunk kommenteket. Jó szórakozást kíván a szerk.!
Én igazán nem tudom, hogy a napom ott romlott-e el, amikor hajnali fél egykor Vali egyik ismerőse rámtörte az ajtót "Ja ez nem a WC" felkiáltással, vagy mikor reggel a kávéhoz vitt laktózmentes tejem (mert a szója tejet utálom, és bent csak az van) belefolyt a táskámban, de az, ami ma volt - egy felszolgáló számára- felér egy rémálommal.
Szombaton többnyire készülünk a brunchra, ezért ez egy hosszú nap, plusz amúgy is sokan vannak, mert ugye hétvége, ilyenkor azért van vendég a szállodában. Ennek szellemében viszonylag pozitívan álltam a naphoz, hogy "na, ma leakasztjuk a nagy lóvét" és hazajövünk szépen.
Faszt.
Mivel nem árt, ha napközben nem halsz éhen, többnyire igyekszünk elmenni "early break"-re, vagyis korai szünetre, ami kb azt jelenti, hogy a csúcsidő előtt, rögtön nyitás után elküldenek pár embert, a többieket meg amint lehet, váltásban. Hát ez volt nekem is a mai szép reményem, örültem is, hogy rögtön kaptam asztalt, gondoltam így mire az első kör vissza ér már be is fejezik, pénzt is keresek, mehetek is szünetre.
Faszt.
Ugye nálunk a fő vonal a büfé, de ma délelőtt 10-ig csak a'la carte asztalokat kaptam. Annál vannak mindenféle hülye standardek, amik biztosítják, hogy a hotel 5* 5gyémánt legyen, és az egyik ilyen sarkalatos pont a time-standard, vagyis 10 percen belül tálalni kell a meleg ételeket, 7 percen belül a hideget és 3 percen belül az italt. Hát eme első asztalom 28 percet várt a kajára, mert a konyha először elfelejtette, majd elégette a rendelésem egyik felét, és amúgy is csak egy szakács volt a hotline-on a Lake Terrace-ra meg a room service-re együtt... more than enough. Mondaná az amerikai. Már itt felbaszcsiztam az agyamat, mert láttam, hogy ebből nem lesz break, de ez még csak a kezdet volt.
Ezután mikor visszamentem az étterembe a konyhai őrjöngésemből, hogy "hol van már a kajám", realizáltam, hogy a csekkem eltűnt az asztalról, vagyis az aláírt, borravalóval ellátott papírfecnimnek hello. Ez nagyjából annyit tesz, hogy "köszi a részvételt, ez a kör neked ingyen volt", mert ha nincs meg az aláírt változatod, az fix, hogy a borravalódat nem kapod meg. Kezdett eldurrani az agyam. Persze senki sehol nem látta a nem túl feltűnő a5 méretű barna bőr check presentert, de hát megesik az ilyen...
A következő asztalom 25 percet várt, és még így is elfelejtették a szószt a kajához. A harmadik asztalom nem cifrázta túl, csak egy omlettet kért, de ez is meghaladta a képességeiket, 15 perc alatt sikerült nekiállniuk, majd rám tálalták a következő orderrel együtt, hogy véletlenül se tudjam egyszerre kivinni az összes kaját.
A másik rendelés itt szerencsére a konyha másik feléről jött, palacsinta és waffle (gofri) volt, de volt hozzá egy bacon és egy rántotta is. Nyilván megint erre kellett várnom, de miután nagynehezen kivittem, gondoltam most már minden rendben lesz.
Faszt.
A cuki bácsikám felesége a 2 perc utáni visszakérdezésnél (oda kell menni megtudakolni, hogy minden rendben van-e a kajával) megjegyezte, hogy minden nagyon jó, csak a waffle kihűlt, biztosan a gyümölcsök miatt. Hát gondoltam 'lófaszt azért... azért hűlt ki, mert 15 percet vártam a kurva baconre, hogy megcsinálják'. Ehelyett persze mély megbánással ajánlottam az újabbat, és ennél cikibb azért kevés dolog lehet egy étteremben.
Miután itt már teljesen ki voltam borulva, kértem egy 10 perces szünetet, kibőgtem magam, ettem egy kicsit, visszamentem, mondtam a hostesseknek, hogy most már minden fasza, jöhetnek az asztalok.
Mondták, hogy jó, akkor majd ültetnek.
Faszt.
Kb mindenki kapott asztalt rajtam kívül. Majd amikor végre kaptam egy három fős asztalt, közölték, hogy "ja, a vendég x.y. pincért szeretné, de annak nincs ekkora asztala, úgyhogy sorry, majd adunk neked egy másikat"
Persze, kaptam is, egy egy főset. Az ugye nyilván nem ugyanannyi pénz...
Még volt kb 2 asztalom, picipénzért, amikor kaptam végre egy négy főset, az elsőt aznap, fél órával zárás előtt. Mondom JUHÚ, végre meg van mentve a mai fizum. Erre a mexicoi maffiózó bácsi fogta magát, felállt, megkért, hogy vigyem utána a tányérját és átült az étterem másik felébe, mert ott jobban érzi magát. Hát meg az anyádat. -25 $ kb, amit buktam csak ezen az asztalon, de itt már tényleg minden mindegy volt. Odamentem a supervisorhoz és mondtam, hogy akkor ezt most hagyjuk abba, küldjön el breakre, vagy ablakot pucolni, vagy bárhová, de én már nem akarok asztalt kapni, mert abból semmi jó nem sült még ma ki.
És el is mentem és magamba roskadva azóta is próbálom kitalálni, hogy vajon milyen elbaszott csillag állás lehetett ma, aminek hála sikerült háromszor idegrohamot kapni, 10 évet öregedni és szinte mindenkit az őrületbe kergetni, mindezt semmi pénzért....
Napi bölcsességem, hogy "hiába teszel te meg mindent, ha mások kirakják eléd a lábaikat, el fogsz bukni..."
valamint, Fiam Tomi után szabadon: "ne add fel, úgysincs semmi remény"...
Így a nap végére azért odateszek egy :) smiley-t és remélem drága vendéglátós ismerőseim azért átérzik a kálváriámat és röhögnek egy jót. Remélhetőleg nem csak rajtam, hanem velem. :)
Reggel óraállítás, visszatérünk a 8 órás időeltolódáshoz megint, plusz Sunday Brunch. És eldöntöttem: holnaptól jó lesz megint!
:)
Pusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése