Ági goes to USA: Karácsonyon innen, Thanksgivigen túl...

A szokásos introt elhagyom, mindig magamat szívatom azzal, hogy nem írok, mert így lesz belőle egy kisregény, amit egyrészt senki nem olvas el, másrészt 3 óráig tart megírni... :D

Apropó kisregény, nem is hülye ötlet. :)

Tartalom:

Miami után az élet
Radigan report / Pozitív komment
Certified server
Megöl az unalom
Setupolás az élet
Happy Thanksgiving
Suit up, egy felejthető buli emlékére (se)
Szabadnapoffoncall
Karácsony in the USA

1.: Miami után az élet
Miami-t nehéz kiheverni, még mindig bármikor visszamennék, imádtam azt a helyet! Talán a nem is olyan távoli jövőben vissza is térek... :) Ennek érdekében például nem ártana megírnom a szakdolgozatom. Már elkezdtem levelezni a sulival ezzel kapcsolatban, de hát szokásukhoz híven nem túl gyorsak. Mindenesetre ha lemegy ez a karácsonyi őrület, muszáj lesz nekikezdenem a szebb jövőm érdekében.

2.: Radigan report / Pozitív komment
Akkor tudtam meg, hogy a Radigan (a Broadmoor házi ellenőre, aki elsősorban a AAA standardek szerint vizsgál, akik a gyémántokat adják) által vizsgálva voltunk, amikor hazaértem Miamiból. Az ellenőr szerint húszas évei végén járó :(((((( kaukázusi nő vagyok, 5 láb 3 inch magas, szőkésbarna na hajamat hátul összefogva hordom, fekete nadrágot és kötényt viselek, arany színű mintás mellénnyel és tojáshéj színű blúzzal valamint arany nyakkendővel, ezen kívül osztrák vagy kelet-európai akcentusom van, és Kim-nek hívnak, ami ugye egy tipikus osztrák (vagy kelet-európai név), és nyilván könnyebben megjegyezhető, mint a szintén három betűs Ági, amiről valószínűleg még sosem hallott, így nem is tudta tökéletesen megjegyezni...
No de ettől eltekintve, tutira én voltam az, és a csapat, amiben dolgoztunk. Mindannyian a legmagasabb 5 diamond minősítést kaptuk. :) Én voltam, aki megkérdezte, hogy mindennel meg van-e elégedve a brunch közben és ezt nagyon magas színvonalúnak itélte, ahogy az egész brunchot is. Nem véletlenül ilyen szigorú Zsuzsinéni, és nem véletlenül a mi departmentünk kapta az egyik legjobb értékelést. :) Egy-kettőt viszont jól lehúztak, még szerencse, hogy ez "csak" a belső ellenőr és nem az igazi. Bár veszítették már el miattuk az állásukat néhányan. A standard az standard, az öt csillag öt csillag, az öt gyémánt öt gyémánt, ezzel itt nem lehet szórakozni.
Ezen kívül kaptam még pozitív kommentet is vendégektől, akik szerint Awsome! voltam, és felejthetetlenné tettem az évfordulójukat. Ez olyan jó érzés! :)

3.: Certified server
Közben megjött az American Hotel & Lodging Association által hitelesített Certified Restaurant Server oklevelem és kitűzőm is, ami szerint (ahogy FiamTomi mondta) diplomás pincér lettem. Egy bazi vastag könyvet kellett hozzá átolvasni (akarom mondani megtanulni) és idióta, nem európai agyra tervezett, de ettől függetlenül (vagy pont ezért?) nehéz tesztet kitölteni. Sikerült. Jupi! Tök menő az a kis háromszög a névtáblám felett. :)

4.: Megöl az unalom
Miami óta nem voltunk sehol. :( Kicsit frusztrál. Mondjuk anyagilag is kissé megviselt vagyok, meg munka is volt / van, de azért így télen elég elkeserítő ez a punnyadás. Mondjuk Miami után már nem is vágyom itt bulizni. De remélem így az ünnepek körül azért valami történni fog.

5.: Setupolás az élet
Ez annyit jelent, hogy a brunch-ra összerakjuk a büfét. Nem tudom, hogy említettem-e már, hogy
a Lake Terrace-on csak lányok / nők dolgoznak, így ez azért nem egyszerű. Thanksgiving előtt például egész délután asztalokat, székeket, chafingeket és melegentartó lámpákat cipeltünk... A holiday brunch (karácsony, hálaadás) mondjuk extra nagy, de nagyjából ugyanezt csináljuk minden vasárnap hajnalban. Szoktuk is beszélgetni, hogy ha majd vége lesz, még egy pár hónapig biztos felébredünk vasárnap reggel fél ötkor, hogy menni kell a brunch-ra. :D :D

6.: Happy Thanksgiving
Mondták, hogy Thanksgiving-kor (Hálaadás), durva lesz a brunch, de hogy ennyire... Reggel 9-től délután négyig volt ültetés (pontosabban tovább, mert egy autópálya baleset miatt sok vendégünk késett), és gyakorlatilag végig teltház volt. Nem tudom pontosan mennyi, de legalább 6-700 ember megfordult nálunk. A büfé roskadozott szokás szerint, csak most kaviár, rákláb meg minden flancos kaja volt benne, az amúgy is meglévőkön kívül, plusz drágább is volt. Reggel héttől este majdnem nyolcig megállás nélkül dolgoztunk, de kaptunk a cafeteriában ingyen thanksgiving kaját (azért ez mindig jófejség a Broadmoor-tól, mikor ilyeneket csinál), plusz undorítóan sokat kerestünk. A legviccesebb az volt, hogy mindenki megköszönte, hogy a vendégeinkért feláldozzuk az ünnepnapot, és mindenki Happy Thanksgiving-et kívánt. Nem keserítettem el senkit azzal, hogy mi baromira nem ünnepeljük ezt a napot, de amúgy szívesen, egészen megható volt látni az amerikaikat ünnepelni!
Egészen addig, míg másnap meg nem láttam az interneten ezt a képet és el nem kezdtem röhögni:

Fekete Péntek: Mert csak Amerikában tapossák el egymást az emberek kiárusításokért, pontosan egy nappal azután, hogy hálát adtak mindazért, amilyük már megvan.

Ti. a Black Friday egy hatalmas népbutító akció, ahol az előre jól felárazott termékeket 60-70 % olcsóbban lehet kapni, és ezért ők képesek éjféltől sorban állni, nem ritkán agyontaposni egymást, hogy bejussanak egy-egy üzletbe. Mindezt valóban pojntosan egy nappal Hálaadás után. No comment. :)
Az őrület a LTDR-ban folytatódott egészen a következő hétfőig, ami elég jól fog esni a pénztárcámnak (remélem) így karácsony és lassan repjegy vásárlás előtt. (erről jut eszembe: NEM AKAROK HAZAMENNI)

7. Suit up! - Egy felejthető buli emlékére (se)
A buli lényege, hogy vágd magad csinosba (koktélruha, nagyestélyi, öltönynyakkendő) és menj át a szomszédba, ahol beer-pongoznak, mert ez itt minden buli elengedhetetlen idióta kelléke, amiről bár nincs pontos információm, de valami olyasmi, hogy az asztalra felrakott sörrel teli poharakba kell beletalálni egy ping-pong labdával, és aztán meginni. A cél nyilván a lerészegedés, de hogy ehhez minek kell ilyen hülye formát választani, azt nem tudom. Mindenesetre ez a buli annyira szar volt, hogy hajnal egykor inkább lementünk a Mekibe...

8. Szabadnapoffoncall
Jön a tél, kezd általános lenni a 2 nap szabadnap + egy On-call, amikor elvileg behívhatnak, így azért van időm pihenni, de egyelőre még nem olyan rosszak azok a napok, amikor dolgozom (majd elmúlik...), így nem annyira bánom. Ma is 10-ig aludtam, és úgy keltem fel, hogy nem fáj semmim. Egész jó érzés volt. :D Csak úgy, mint a délutáni edzés. Bármennyi előnye is van a reggeles (délelőttös) műszaknak, azért 9 hónapja 4 és 5 között kelni nem annyira vicces, és néha elég hisztisek vagyunk reggelente, főleg Vikivel, aki ugyanezt csinálja. Szerencse, hogy van még legalább 40 évem hozzászokni ehhez. :D

9. Karácsony in the USA
Voltunk a Broadmoor-ban a White Light Ceremony-n, ahol felkapcsolták azokat a fényeket, amiket szeptember óta installáltak mindenfelé a hotelban, hogy a Hálaadás utáni szombatra aztán az egész úgy nézzen ki, mint valami mesebeli palota. <3 Nagyon-nagyon szép, mindenhol csodálatos karácsonyi dekor van, és az összes fa meg épület csillog-villog. :) A különbség a hotel és a környéken lévő házak többsége között, hogy a szálloda ízléses, míg a "szomszédok" giccsversenyt rendeznek, de olyat, amit eddig még csak filmekben láttam. :) Nyilván itt nem az Elmű az áramszolgáltató. :)
Néhány kép zárásként.