Szombaton vettünk telefonkártyát, amin van egy minimális adatforgalom is, így kevésbé érzem magam elzártnak az otthoniaktól, és tudok beszélni az itteniekkel. Ezen kívül voltunk a Walmart-ban bevásárolni, ahol kultúrsokkom lett. Nem tudom, hogy csak én csodálkozom-e rá, vagy minden európai, de a két literes Listerine (szájvíz), az egy gallonos tej (3,7 l), a kb 7 dl-s Nivea tusfürdő és társai kiverték a biztosítékot… Ezen kívül a már sokat emlegetett borzalmas kaja az, ami kicsit megvisel, bár bízom benne, hogy a szombati vásárlás során vett alapanyagokból sikerül majd valami ehetőt csinálnom (1.38$ teljes kiőrlésű Barilla Spaghettit vettem, ami otthon 600 Ft-ba kerül J). Minden műanyag, és mindennek legalább 4 sor az összetevője (vettünk olyan sajtot, amiben nem volt tej), és ebből az első három helyen szerepel a szója és a kukorica szirup (ezt talán már írtam is). Szóval lehet, hogy én el fogok szegényedni és/vagy fogyni, mert itt a többség – legalábbis az árukínálatból ítélve – zacskós levesen, zacskós tésztán és mindenféle előre csomagolt „ételeken” él. A felvágottak 3 dkg-s szeletekre vannak vágva, és tényleg fehér a tojás héja (bár az például tojás ízű, úgyhogy az eggs&sausages felkerült az étlapomra). Úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban, pedig igyekeztem ezekre felkészülni, de úgy látszik nem sikerült.
A szombati nap másik pozitívuma, hogy beszéltem egy most kint lévő volt csoporttársammal, aki ismét sok hasznos infoval látott el, plusz összeszervezett minket két másik magyar lánnyal, akik szintén most jöttek ki. Ez a lakás-keresés-találás-lakótárs vadászat dolog is elég meredek. A két lányzó például ki van akadva, hogy a hely, ahol lakunk, a helyi getto… Annyira szerintem nem szörnyű a helyzet, de ne is legyen semmi, ami ezt megcáfolja.
Utána olvastam egy-két dolognak, hogy ne legyek tudatlan, és minél jobban megértsem/megismerjem a várost, és többek között azt is megtudtam, hogy itt viszonylag magas a latin amerikaiak és a feketék aránya. Na és??? Ők helyi lakosok, maximum nekik lehet okuk tőlünk tartani, elvégre mi vagyunk az alienek. Állítólag többen túlélték a kint létet Colorado Springsben, úgyhogy a megfelelő óvatosság és elővigyázatosság mellett, én az ilyen nézeteket elítélem.
Mindenesetre jó volna mielőbb lakótársakat és lakást találni, a mindenki által erősen ajánlott Wildridge-ben. És mielőbb be kell szereznem egy biciklit is, és bár szívem szerint országútit vennék, lehet valami chopper-szerűség lesz belőle, mert azzal kényelmesebb munkába járni. Az autóvásárlás egyelőre szerintem kivitelezhetetlen (én leghamarabb 3 hét múlva kapok fizetést, amiből már levonják a mostani lakás felét, szóval az első hónap anyagi szempontból elég necces). Pikk-pakk el lehet költeni a dollárokat. Sokat gondolkozom például az árszínvonalon. A kaja drágának tűnik, de igazából szerintem az itteni fizetésekhez képest nem az, sőt jó néhány dolog olcsóbb, mint otthon. A mindennapos termékek kb olyan áron vannak, mint Németországban, csak itt nem 3€ egy darab sajt, hanem 3$. És egyébként minden sokkal nagyobb kiszerelésben van, tehát arányaiban végképp olcsóbb. Csak mondjuk amíg nem kapok fizetést, addig ezt nehéz elhinni/megélni.
Krisztinek hétfőn (ma) kezdődik az orientációja, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak neki mondani.
Én ma igyekeztem nagyon hasznosan tölteni az időt, úgyhogy elsétáltam a Broadmoor-ig. Oda-vissza kb 1,5 óra alatt megvolt, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra. 2x2,7 mérföld, bicóval szerintem egy fél óra kényelmes tempóban. J Remélem mielőbb tudok egyet venni, jelenleg nincs jobb ötletem, és ez még praktikusnak is tűnik. Plusz ugye én szeretek bicózni (miss u Áron, Spinning és csodálatoscsepelbikeom).
Egyébként totális extázisban sétáltam végig az utat. Annyira gyönyörű itt minden!!! Teljesen lenyűgöz ez a táj, egyszerűen leírhatatlan. Mondjuk sokat jelentett a megfelelő navigáció is. Ezúton köszönném meg Steve Jobs-nak az iPhone-t, a Google-nek a Google Maps-et, valamint a GPS kifejlesztőinek áldásos tevékenységét. J Nem tudtam eltévedni. :D
Visszafele még jobb volt, szerencsére elég átláthatóak itt az utak. Mondjuk azt hiszem nincs közvilágítás… legalábbis én nem láttam. Ez kicsit aggaszt… Remélem Maci Lacival sem fogok találkozni útjaim során.
A séta után ebédeltem (azt hiszem, nyitok egy új blogot „megfőzni Amerikát” témában, ahol a túlélő receptjeimet fogom megosztani), most pedig netezés után kipróbálom a laundryt a frissen beszerzett kártyámmal! Nagyon izgulok. J Remélem nem lesznek S-es méretűek.
Pussz
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAz utolsó 3 bekezdést végigröhögtem :D
VálaszTörlés