2012. március 6., kedd

Zűrös kedd...

Hú, hát most van miről beszámolnom, már érzem, hogy Amerikában vagyok.
Hol is kezdjem? Először is, végre találkoztam Ildivel, aki csoporttársam volt a kvifen és elvitt hozzájuk a wildridge-be. Tényleg jó kis környék, cuki apartmanokkal. Rögtön közölte is, hogy jó lenne mielőbb dönteni, mert nagyon fogynak a költözhető apartmanok...
Faggattam közben a munkáról is, és mint kiderült, az én ki hostess pozícióm egyrész osztott műszakú, másrészt (bocsi) "szopóág", de hát ez van, do my best... Ha ehhez szopni kll, akkor sincs mese. Majd meglátjuk.
Ezután találkoztunk Imivel aki - mily meglepő, szintén csoporttársam volt - lakást keres, mert mégsem tudott beköltözni az eredetileg tervezettbe. El is mentünk rögtön a saleses csajhoz, aki szintén közölte, hogy jó lesz sietni, mert már csak 4 lakás van szeptemberig.
Némi szervezés után meg is állapodtunk, hogy holnap letesszük a kauciót a 2 szobás apartmanért és egyelőre 3an költözünk április elsején. Nagyon-nagyon jó lenne!!!
Ebben szintén Ildi fog segíteni. Ezúton is köszi neki!!!

A lakás mizéria után átvitt a walmart-ba, ahol sikerült vennem egy látszólag 88$-os mountain bikeot (utálom magam ezért és azonnal akarom vissza a Csepelemet, most!!!). Szóval, vettem még lakatot és lámpát, Pringlest 1$-ért és fizettem 99$-t, amit sehogyse értettem, de erre még visszatérünk.
El is indultam hazafelé az Ildi által javasolt bicikli úton, iphonenomon a GPS-szel, mi bajom lehet. Hát ...
Először is: gyűlölöm az ostoba, lassú, szutyok mountain bikeot!!!
Másodszor: a (nem vicc) shimano váltója kb annyira az, mint én...
Harmadszor: találkoztam egy a kutya és a farkas közötti lénnyel (nem bántott)
Maaaaajd: sikeresen túlmentem a célon és mivel nem tudtam sehogyse átmenni a 2X4 sávos highway-n, vissza kelett fordulnom. Itt már eléggé kivoltam. És akkor jött a legjobb rész: leesett a lánc és sehogyse tudtam kiszedni és visszarakni. Na mondom ez pont olyan, mint a Gyilkos Elmékben, mindjárt jön a sorozatgyilkos pszichopata, majd miután kitépte a màjam, ott maradok és felfalnak a mókusok... És ekkor jött a megmentőm: Dan!!!
Kb 10 perc küzdelem után megjavította azt a sz@rt, és közben elcsevegtünk. Kérdezte, hogy ugye ott fogok dolgozni? Úgy látszik már ismernek minket... :D
Aztán elmentünk a "buddy"jához, aki kicsit előrébb várt rá. A kérdésenre, hogy mivel tartozom, csak annyit mondtak, hogy: vigyem vissza a walmart a ezt a tragacsot és hívjam őket, ha normális biciklit akarok... :))) ez itt USA. Megáll, segít, kérdez, elnavigál.

Erősen elgondolkoztam. Egyrészt, hogy mi lett volna, ha Dan és Dave nincs ott, másrészt, hogy igazuk van. Ez a "kerékpárszerűség" még azt a 60$-t sem éri meg, amiért ideadták...
Anyagi okokból kap még egy esélyt, egy utat a broadmoorig, de lehet hétvégén inkább visszaviszem.. :S
Ezzel a körrel nem lopta be magát a szívembe. :(
Most a tonhalas fussillim (home made) után csak egy zuhanyra és egy Gyilkos elmék epizódra vágyom...

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve

2 megjegyzés:

  1. Na itt nem lesz gond az ismerkedés. Te csak sutázz, sikkes európai módra, az amcsi fiúk meg majd szaladnak segíteni... Jó lesz ez!!! :)))

    VálaszTörlés
  2. Tudom, hogy hihetetlen, meg minden, de en a tobbseggel ellentetben nem a zold kartyaert jottem Amerikaba... :)

    VálaszTörlés