Ma nem igazán történt semmi, de hogy ne maradjon el a napi post, írok. :) Úgy hallottam, egyesek ezzel kezdik a napot!
Nagyon köszi!!! :)
Ma Five Star Dining Trainingünk volt, ami egész jó volt, de egyre jobban idegesít, hogy egyre több mindent megértek a hallott/olvasott szövegből, és még mindig nem tudom magam kifejezni. :((( Úgy érzem, mintha be lennék zárva saját magamba. Nagyon dühítő és eléggé elkeserít. Én, aki állandóan dumálok és/vagy írok, mert grafomán is vagyok, nem tudok beszélni... Nem jó érzés. Valakinek valami tipp, hogy hogyan tudnék gyorsan tenni valamit?
Tudom, mindenki azt mondja, hogy majd belejövök, türelem, stb., de az nekem nincs!!! Én bizonyítani akarok, de így nem tudok. Én szeretnék exceptional service-t nyújtani, de így nem tudok. Utálom magam most ezért.
És így hogyan fogok xtra órákat felvenni, ha azt hiszik hülye vagyok? :(
A másik, hogy lehet hétvégén költözünk. Én örülnék. Ott legalább lehet lenne kivel bandázni. :S És az se lenne baj, ha lenne net a lakásban, mert itt most már az sincs.
Kicsit egyedül érzem most magam, mert Ti, a Barátaim, nem vagytok itt. Itt meg nincs senkim. :(
És ez a bejegyzés most elég pesszimistára sikeredett. Bocsesz. Néha elgondolkozom azon, hogy le kellene ülnöm és számot kellene vetnem önmagammal. Mindazzal, amit eddig elértem, azzal, amit el akarok érni. Megtalálni, hogy ki vagyok, mit vesztettem és mit nyerhetek azzal, hogy itt vagyok? Ehhez kellene némi lelkierő. Lassan eltelt 3hét, de 49 még hátra van. Szeretném látni mi lesz egy hónap múlva, de még egy hétre sem tudok előre tervezni.
Ez az én kihívásom, tudom, hogy nekem kell megcsinálni. Nem sajnáltatni akarom magam, csak szeretném, ha tudnátok, hogy élem ezt meg. És most, hogy leírtam jobb is egy picit!
Az iPhone készülékemről küldve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése