Colorado Springs |
A jelentkezés nem túl bonyolult, mindössze egy angol nyelvű CV-t kell leadni. Ezeket kiválogatják, majd a szerencséseket behívják egy személyes interjúra, ami minden évben október végén van. A szálloda két képviselője (akik később a kinti kontaktok is lesznek) egyenként interjúztatnak mindenkit, természetesen angol nyelven. Nem túl bonyolult kérdések voltak, bár az is igaz, hogy felkészültem rájuk. Komplexusaimnak hála az átlagnál én ezt azért komolyabban vettem, és 2,5 hónapig kőkeményen jártam angoltanárhoz, ahol az utolsó hetekben specifikusan csak erre készültünk... nem volt olcsó, de nagyon megérte.
Most kicsit lassan, kb 5 hét múlva érkezett meg az e-mail. Azon az éjszakán, amikor már úgy feküdtem le, hogy OK, én megpróbáltam, de nem jött össze, ez van, nem dőlt össze a világ (DE).
Amikor hajnal ötkor elolvastam az e-mailt, el sem hittem! Ezután jött az igazán izgi rész. A papírok intézése az itthoni irodán keresztül viszonylag gyors és zökkenőmentes. Összesen kb 1 hónap volt, vízum interjúval együtt. Szintén nem olcsó mulatság. Az ügyintézés költsége, a vízum, a repjegy és a "költőpénz", ami az első hónapban a megéléshez lesz szükséges elég tetemes összeget tesz ki. Erről is állítják, hogy busásan megtérül, hát... később még visszatérünk rá, de remélem ez is így lesz :)!
A repülőút nagyjából 20 óra lesz, -8 óra az időeltolódással, két átszállással.
Amikor kiérkezünk, elvileg az első hónapban lesz szállásunk (önköltséges :) ), majd keresnünk kell lakást (remélem ezzel sem lesz problémánk). Az első hetekben trainingek zajlanak, orientáció lesz, ilyesmik. Nem nagyon lesz fizetés, de mindez szükséges ahhoz, hogy később dolgozni tudjunk. Ja, és egy apró félreértés miatt én 7 nappal később kezdem a programom, szóval lesz kb 10 napom kint, ami nem biztos, hogy baj. Nem tudom, mennyire reális, de én nagyon félek, hogy hogy fogom megértetni magam, és alkalmazni a kissé lyukacsos angoltudásom. Bár a szükség nagy úr, szokták mondani.
Az egész út lelki oldaláról még nem nagyon merek írni. Próbálom homokba dugni a fejem, és nem felfogni, hogy kiket és mennyi időre hagyok itt, de nagyon nehéz... :(
Az egyetlen dolog ami újra és újra elszomorít.
De hát keep smiling... majd lesz valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése