2012. február 29., szerda

T-9 óra

Bepakolva, becsekkolva, insomnia...
Kalandos lasztdéjemről később.
Most:
Köszönöm! Köszönöm, hogy a barátaim vagytok és felejthetetlenné tettétek az utolsó napokat itthon!
Nagyon fogtok hiányozni a családommal együtt, de tartjuk a kapcsolatot!!! Ugye?! Ugye.
Mucc... Kimi... :'((( Ti nagyon-nagyon!!!

Puszik

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése