2012. március 31., szombat
2012. március 30., péntek
Incredible USA
Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, amit igyekszem majd fotókkal is kiegészíteni.
Összeszedtem néhány érdekességet, amit szerintem tényleg csak akkor hisz el az ember, ha itt van, látja, tapasztalja.
És szorgalmasan gyűjtöm tovább a hasonló hihetetlen dolgokat.
Összeszedtem néhány érdekességet, amit szerintem tényleg csak akkor hisz el az ember, ha itt van, látja, tapasztalja.
- #1: a # hivatalos levélben is használják a number(szám) szó helyett
- Mindenki szipog. A vendég, a felszolgáló, mindenki. Gusztustalan, főleg úgy, hogy mindenhol ki van téve a papírzsepi. Nem tudom ezt megérteni. :O
- A wc ülőke elöl ketté van vágva és víz van a kagylóban :D Durvább változat, amelyik le van fóliázva, és lehúzás után a fólia fordul egyet, közben lemosódik. Ettől szerintem még nem kevésbé gusztustalan ráülni egy nyilvános vécére. :D
- Az autósok jobban félnek a biciklistől, mint otthon. Akkora ívben kerülnek ki (jelzem, szabályosan közlekedek, vagy legalábbis igyekszem), hogy néha félek, ők fognak felkenődni a fára
- Olcsóbb a bio (itt organic) cucc, mint a hagyományos.
- Fél órába telik 4 sornál kevesebb összetevővel rendelkező bármilyen fogyasztásra alkalmas élelmiszert találni (ami aztán organic lesz, és olcsóbb, mint a hagyományos. :D )
- Visszatöltik a bankkártyádra(!) a visszavitt termék árát (nem kp-ben kapod vissza)
- A supervisorom megjegyezte, hogy európai stílusban írok, és jó lenne, ha ezen változtatnék (ezen azóta egyébként ki vagyok akadva.... az volt a baja, hogy áthúzom a 7-est, és ők ezt így nem fogják megtanulni kiolvasni, úgyhogy ne írjam így. Ennyit arról, hogy segítőkészek és megértőek)
- Ugyannyiba kerül hívni az egész országot. :O Tök mindegy, hogy New York vagy Los Angeles
- Nincs szelektív hulladékgyűjtés (tehát kb feleslegesen erőlködünk vele Európában, mert itt a százszorosát pazarolják el)
- A McDonald's-ban a legkisebb McNuggets 20 db-os. A snacknek szánt McBite-ból a legkisebbet is alig tudtam megenni.
- Tényleg mindenkitől elkérik a személyit, aki 21 (a Broadmoorban 30) alattinak néz ki
- A hotel egyik(!) rendezvényterme akkora kb, mint a sportaréna küzdőterének a fele...
- Külön kutya van a vadlibák és kacsák elkergetésére, és van névtáblája is, mert alkalmazott
- A munkahelyi étkeztédben (továbbiakban Café) 50 Centből meg lehet reggelizni (kávé+péksüti), és 3,5 $-ból bőven jól lehet lakni (az átszámítva kb 700 Ft, amennyiből talán megúszol egy kis adag kínait otthon)
- És végül, de nem utolsó sorban: a személyzeti mozgáskorlátozott WC-ben a következő felirat van: "Kérjük ne használja a lábát a WC lehúzásához!"
És szorgalmasan gyűjtöm tovább a hasonló hihetetlen dolgokat.
2012. március 29., csütörtök
Gyorsan telő hét
Újra itt. :) Próbálok up to date maradni!
Ez a hét, a költözéssel kezdődődően elég zűrös volt.
Sokat gondolkozom mostanában, és igazából egyedül is jól elvagyok.
Beszélgetek az egyébként vinnyogó orosz lánnyal, és kiderült, hogy ő
is hasonlóan érez, magányos, meg hiányzik neki Európa. Nem utolsó
sorban jó gyakorlópartner. Holnap offon vagyok (nem mintha én kértem
volna, mert amúgy sincs órám...), úgyhogy lehet elmegyek vele a
"gym"-be. És holnap végre payday is lesz. Nem sok semmi, de már nagyon
várom.
A legutóbbi mély az tényleg mélypont volt, azóta tesóm, apum, meg anyu
jól leüvöltött, úgyhogy most már összeszedtem magam. Ma csináltam
életem első telefonos asztalfoglalását, és ha szombaton tényleg az a
vendég lesz ott, akkor, amikor kérte, akkor nagyon büszke leszek
magamra. :D
Tegnap voltam Loss Prevention tréningen (az a helyi biztonsági szolgálat), pénteken (ápr.6) pedig lesz
végre banquett tréning is, utána meg remélhetőleg xtra óra is, mert
jövőhéten csak 14 órám lesz (két hét alatt összesen 48, az nagyon
kevés :S). Viszont jön a Space (k*rva nagy rendezvény) meg a Húsvét. Felépítettek egy akkora
rendezvénysátrat a parkolóba, mint a Colorado Hall, vagy Broadmoor
hall? mindig keverem melyik a nagyobb (amit szintén nem hiszek el,
hogy milyen óriási). Lassan kezdődik a szezon. Állítólag. Szóval hátha lesz fizum is.
Hihetetlen, hogy ma épp négy hete, hogy megérkeztünk. Gyorsan telik az idő. Jó sok minden történt azóta. Itt is, otthon is.
Köszi azoknak, akik komolyan vették a felszólításomat, és írtak! Igyekszem mindenkinek válaszolni.
Külön köszönet Vankó Marcsinak a heti lakberendezési ötletbörzéért.
Amúgy ha valakinek van valami speciális igénye, írja meg, hogy miről olvasna szívesen. Akár itt is, kommentben. Nem szeretnék egysíkú lenni. :)
Készülök is egy különleges bejegyzéssel, az itteni furcsaságokról, fotókkal illusztrálva. :)
To be continued...
Ez a hét, a költözéssel kezdődődően elég zűrös volt.
Sokat gondolkozom mostanában, és igazából egyedül is jól elvagyok.
Beszélgetek az egyébként vinnyogó orosz lánnyal, és kiderült, hogy ő
is hasonlóan érez, magányos, meg hiányzik neki Európa. Nem utolsó
sorban jó gyakorlópartner. Holnap offon vagyok (nem mintha én kértem
volna, mert amúgy sincs órám...), úgyhogy lehet elmegyek vele a
"gym"-be. És holnap végre payday is lesz. Nem sok semmi, de már nagyon
várom.
A legutóbbi mély az tényleg mélypont volt, azóta tesóm, apum, meg anyu
jól leüvöltött, úgyhogy most már összeszedtem magam. Ma csináltam
életem első telefonos asztalfoglalását, és ha szombaton tényleg az a
vendég lesz ott, akkor, amikor kérte, akkor nagyon büszke leszek
magamra. :D
Tegnap voltam Loss Prevention tréningen (az a helyi biztonsági szolgálat), pénteken (ápr.6) pedig lesz
végre banquett tréning is, utána meg remélhetőleg xtra óra is, mert
jövőhéten csak 14 órám lesz (két hét alatt összesen 48, az nagyon
kevés :S). Viszont jön a Space (k*rva nagy rendezvény) meg a Húsvét. Felépítettek egy akkora
rendezvénysátrat a parkolóba, mint a Colorado Hall, vagy Broadmoor
hall? mindig keverem melyik a nagyobb (amit szintén nem hiszek el,
hogy milyen óriási). Lassan kezdődik a szezon. Állítólag. Szóval hátha lesz fizum is.
Hihetetlen, hogy ma épp négy hete, hogy megérkeztünk. Gyorsan telik az idő. Jó sok minden történt azóta. Itt is, otthon is.
Köszi azoknak, akik komolyan vették a felszólításomat, és írtak! Igyekszem mindenkinek válaszolni.
Külön köszönet Vankó Marcsinak a heti lakberendezési ötletbörzéért.
Amúgy ha valakinek van valami speciális igénye, írja meg, hogy miről olvasna szívesen. Akár itt is, kommentben. Nem szeretnék egysíkú lenni. :)
Készülök is egy különleges bejegyzéssel, az itteni furcsaságokról, fotókkal illusztrálva. :)
To be continued...
2012. március 27., kedd
Homesickness
Ma egy kedves Very VIP vendég megkérdezte, hogy van-e homesickness-em (honvágyam). Én meg rávágtam, hogy nincs. Sokat beszélek a szüleimmel, barátaimmal, de ennyi.
Aztán most elkezdtem Bumerángot hallgatni és elgondolkoztam. Tényleg nincs. Szégyen, nem szégyen, nekem ugyan nem hiányzik Magyarország. Hiányoznak a szüleim, a testéreim, a barátaim, a cicám, a Lite, de Magyarország egy kicsit sem. Néha csak "Sohaországnak" hívom magamban. Mert soha nem fog ott semmi változni. Nem titkoltan, ma ez a Schmittelés verte ki nálam a biztosítékot. Ilyen b@ssz@meg a mesében nincs, de tényleg. Ekkora blamázst! Megint rajtunk röhög a fél világ.
A névtáblámra az van írva, hogy Agi (ahogy ők mondják, Égi :) ) és sokszor kérdezik honnan jöttem, én meg lassan már nem merem mondani, hogy Magyarországról. Mert ugye mostanában miért vagyunk a hírekben? Schmittelés, EU bizottsági dá-dá, támogatás elvevés, rekord benzinár, rekord CHF árfolyam, rekord államadósság, elkobzott nyugdíj, stb... Ja, és kihagytam a "Magyarország többé nem lesz következmények nélküli ország..." Tényleg nem lesz. Mert ennek a sok marhaságnak lassan komoly következményei leszenek.
Valaki elárulná nekem, hogy miért kell minden normális embernek (és itt most nem magamra gondolok, hanem a több tucat ismerősömre, barátomra) elmennie onnan?
Ez annyira genyóság.
Na mindegy...
Amúgy minden oké, csak nem tudok aludni, pedig reggel megyek megint dolgozni. Holnap, holnapután csak reggeli shiftem lesz (bár holnap elvileg training), szóval remélhetőleg lesz időm írni.
Addig is pusz, schmitteljetek magatoknak egy doktorit! :)
Aztán most elkezdtem Bumerángot hallgatni és elgondolkoztam. Tényleg nincs. Szégyen, nem szégyen, nekem ugyan nem hiányzik Magyarország. Hiányoznak a szüleim, a testéreim, a barátaim, a cicám, a Lite, de Magyarország egy kicsit sem. Néha csak "Sohaországnak" hívom magamban. Mert soha nem fog ott semmi változni. Nem titkoltan, ma ez a Schmittelés verte ki nálam a biztosítékot. Ilyen b@ssz@meg a mesében nincs, de tényleg. Ekkora blamázst! Megint rajtunk röhög a fél világ.
A névtáblámra az van írva, hogy Agi (ahogy ők mondják, Égi :) ) és sokszor kérdezik honnan jöttem, én meg lassan már nem merem mondani, hogy Magyarországról. Mert ugye mostanában miért vagyunk a hírekben? Schmittelés, EU bizottsági dá-dá, támogatás elvevés, rekord benzinár, rekord CHF árfolyam, rekord államadósság, elkobzott nyugdíj, stb... Ja, és kihagytam a "Magyarország többé nem lesz következmények nélküli ország..." Tényleg nem lesz. Mert ennek a sok marhaságnak lassan komoly következményei leszenek.
Valaki elárulná nekem, hogy miért kell minden normális embernek (és itt most nem magamra gondolok, hanem a több tucat ismerősömre, barátomra) elmennie onnan?
Ez annyira genyóság.
Na mindegy...
Amúgy minden oké, csak nem tudok aludni, pedig reggel megyek megint dolgozni. Holnap, holnapután csak reggeli shiftem lesz (bár holnap elvileg training), szóval remélhetőleg lesz időm írni.
Addig is pusz, schmitteljetek magatoknak egy doktorit! :)
2012. március 26., hétfő
Wildridge
Na hahó!
Most csak egy rövidet, mert mindjárt lejár a szárító és utána mennem kell dolgozni, megint.
Tegnap átköltöztünk, elég szar éjszakám volt a szombat este és a vasárnap reggel után, ami elég húzós volt. :S Baromi sokan voltak, és még ugye nem nagyon vagyok képben. Vasárnap szerencsére nem csináltam túl nagy hülyeséget, és busserködtem, ami asztal leszedést/újraterítést jelent, az jó volt. :) Jobb busser vagyok, mint hostess. Egyelőre.
Ma reggel nem dolgoztam, így elmentem venni néhány dolgot, vettem ilyen tárolókat, és kicsit rendberaktam a cuccaimat. Most már legalább tudom, mi hol van. Kicsit jobb érzés így. Még egy komódot kell szereznem valahonnan, meg egy baldachint, amit itt canopynak hívnak. Láttam is már egy feketét, csak 30 $, szóval meg kell várnom a pénteki paychecket, de muszáj lesz megvennem, mert pont az ablak alatt van a matracom, és nagyon világos van, meg az legalább egy kicsit elszeparál.
Amúgy igyekszem összeszedni magam, ami nem könnyű. Reggel mindneki leüvöltött, most kicsit jobb. Ha majd az otthonomnak érzem ezt a helyet, remélhetőleg még jobb lesz. Csak még nem érzem annak.
Sok dolgot kellene még venni... na mindgy.
Most lépek. Hamarosan részletes beszámolóval jelentkezem.
Addig is írhatnátok, hogy mi van otthon.
Pusz
Most csak egy rövidet, mert mindjárt lejár a szárító és utána mennem kell dolgozni, megint.
Tegnap átköltöztünk, elég szar éjszakám volt a szombat este és a vasárnap reggel után, ami elég húzós volt. :S Baromi sokan voltak, és még ugye nem nagyon vagyok képben. Vasárnap szerencsére nem csináltam túl nagy hülyeséget, és busserködtem, ami asztal leszedést/újraterítést jelent, az jó volt. :) Jobb busser vagyok, mint hostess. Egyelőre.
Ma reggel nem dolgoztam, így elmentem venni néhány dolgot, vettem ilyen tárolókat, és kicsit rendberaktam a cuccaimat. Most már legalább tudom, mi hol van. Kicsit jobb érzés így. Még egy komódot kell szereznem valahonnan, meg egy baldachint, amit itt canopynak hívnak. Láttam is már egy feketét, csak 30 $, szóval meg kell várnom a pénteki paychecket, de muszáj lesz megvennem, mert pont az ablak alatt van a matracom, és nagyon világos van, meg az legalább egy kicsit elszeparál.
Amúgy igyekszem összeszedni magam, ami nem könnyű. Reggel mindneki leüvöltött, most kicsit jobb. Ha majd az otthonomnak érzem ezt a helyet, remélhetőleg még jobb lesz. Csak még nem érzem annak.
Sok dolgot kellene még venni... na mindgy.
Most lépek. Hamarosan részletes beszámolóval jelentkezem.
Addig is írhatnátok, hogy mi van otthon.
Pusz
2012. március 24., szombat
...
Próbálom összeszedni magam, tényleg!
Holnap költözünk, remélem jót fog tenni a környezetváltozás!
Köszi mindenkinek, hogy támogat!
Puszi
Holnap költözünk, remélem jót fog tenni a környezetváltozás!
Köszi mindenkinek, hogy támogat!
Puszi
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. március 23., péntek
Néhány szó a beosztásról
Említettem már, hogy utálom az osztott műszakot? Nagy mázli, hogy egy évre megnyertem...
A jövőheti beosztásom: szo-vas reggel, este, hétfő este, kedd reggel-este, sz-cs reggel, péntek off, de lehet megkapom a lengyel lány műszakját, mert ő átmegy a golf részlegre. És ez csak 30 óra, ellenben az összes napom rámegy. :S hát ezért nem túl szimpi. :(
Na mindegy, ez van.
Amúgy be vagyok tojva, mert Basia elmegy pénteken, most hétvégén is csak ketten leszünk, szóval értem/nem értem, csinálni kell. Ettől nem múlt el a gyomorgörcsöm. :(
Jaaaaaj bakker, mikor lesz már vége ennek a szívásnak az angol miatt? :(((
Most megpróbálok aludni, mert 4.50kor kelés, s már 23.25 van.
A jövőheti beosztásom: szo-vas reggel, este, hétfő este, kedd reggel-este, sz-cs reggel, péntek off, de lehet megkapom a lengyel lány műszakját, mert ő átmegy a golf részlegre. És ez csak 30 óra, ellenben az összes napom rámegy. :S hát ezért nem túl szimpi. :(
Na mindegy, ez van.
Amúgy be vagyok tojva, mert Basia elmegy pénteken, most hétvégén is csak ketten leszünk, szóval értem/nem értem, csinálni kell. Ettől nem múlt el a gyomorgörcsöm. :(
Jaaaaaj bakker, mikor lesz már vége ennek a szívásnak az angol miatt? :(((
Most megpróbálok aludni, mert 4.50kor kelés, s már 23.25 van.
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. március 22., csütörtök
Már megint milyen helyeken jártam...
Ma volt a második nap offom, úgyhogy ismét elmentem bicózni egy órácskát, és ismét olyan helyeken voltam, hogy elakadt a lélegzetem!
Felmentem a Broadmoor fölé, kb 1960 méterre, csodálatos a kilátás a hegyekre és a városra, aztán tekeregtem még erre-arra, majd edzettem egyet TRX-szel is, úgyhogy most alig tudok megmozdulni. Holnap még munka előtt el akarok menni egy hasonló körre, mert aztán ki tudja, hogy alakul a hétvégén a munka meg a költözés miatt. Nagyon jól esik most a mozgás, szinte nincs is kedvem hazajönni biciklizésből.
Szeretem ezt a bicót is, csak ne kattogna a váltója néhány sebességnél. De mindegy is, úgyis visszaviszem, ha valami baja lesz. Meg ha nem, akkor is. :)
Egyébkènt ez most valamelyest pótolja a spinninget is, mert bedugom a fülembe az iPhone-t és csak megyek, megyek, nézem a tájat, rácsodálkozom a mókusokra, a szarvasokra, a nyíló cseresznyefára meg mindenre. Teljesen kikapcsol és feltölt. És nem utolsó sorban: már sokkal kevésbé van légszomjam. :)
Még a végén megedződöm!
Felmentem a Broadmoor fölé, kb 1960 méterre, csodálatos a kilátás a hegyekre és a városra, aztán tekeregtem még erre-arra, majd edzettem egyet TRX-szel is, úgyhogy most alig tudok megmozdulni. Holnap még munka előtt el akarok menni egy hasonló körre, mert aztán ki tudja, hogy alakul a hétvégén a munka meg a költözés miatt. Nagyon jól esik most a mozgás, szinte nincs is kedvem hazajönni biciklizésből.
Szeretem ezt a bicót is, csak ne kattogna a váltója néhány sebességnél. De mindegy is, úgyis visszaviszem, ha valami baja lesz. Meg ha nem, akkor is. :)
Egyébkènt ez most valamelyest pótolja a spinninget is, mert bedugom a fülembe az iPhone-t és csak megyek, megyek, nézem a tájat, rácsodálkozom a mókusokra, a szarvasokra, a nyíló cseresznyefára meg mindenre. Teljesen kikapcsol és feltölt. És nem utolsó sorban: már sokkal kevésbé van légszomjam. :)
Még a végén megedződöm!
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. március 21., szerda
Ruhák in the USA
Ma, hogy még jobb kedvem legyen a remek kis bicózás után, elmentem megnézni a közeli ruhaboltokat...
A Ross volt az első célpont, ami nem is volt túl jó... Egy széldzsekit vettem a bicózáshoz 14$-ért. Tudni kell, hogy itt mindenen spórolsz, és ezt jól láthatóan fel is tűntetik. Ez a dzseki pl 32$ lett volna. Vérlázító 24$os CK farmerek és Hilfiger cipők kísértettek, de szerencsére (egyelőre) lemondtam róluk.
Ezután a cipőbolt jött, ahol egész drágák a cipők, van akár 60$ért is (az majdnem 15000Ft :))) )! Hosszas hezitálás után kinéztem egy 15$ra leárazott Crocs (a Crocs imádatát csak az érti, akinek volt már a lábán) balerinát, amiről fizetéskor kiderült, hogy csak 5$. Tehát 1100 forint... Összehasonlításképp ez otthon sem lenne több 15ezernél... Röhej!!!!!!!
Ezen felbuzdulva bementem a Sears-be, amiről én valamiért azt hittem, hogy az a helyi Obi, de kiderült, hogy nem. :) Itt vettem 25$ért Everlast pulcsit, hosszú ujjú bringás pólót és egy bicós/futó nadrágot, hogy ne a farmerjaimat gyepáljam, mert azok amúgy is kényelmetlenek.
Mivel így már a széldzsekire nem is volt szükség, azt visszavittem és visszatöltötték a bankkártyámra az árát.
Én ezt nem hiszem el. :O 7000 forintot költöttem, kb 40000 ft értékű ruhára. Ilyen a világon nincs. Itt olcsóbb márkás ruhákba öltözni, mint otthon turkálósba.
A Ross volt az első célpont, ami nem is volt túl jó... Egy széldzsekit vettem a bicózáshoz 14$-ért. Tudni kell, hogy itt mindenen spórolsz, és ezt jól láthatóan fel is tűntetik. Ez a dzseki pl 32$ lett volna. Vérlázító 24$os CK farmerek és Hilfiger cipők kísértettek, de szerencsére (egyelőre) lemondtam róluk.
Ezután a cipőbolt jött, ahol egész drágák a cipők, van akár 60$ért is (az majdnem 15000Ft :))) )! Hosszas hezitálás után kinéztem egy 15$ra leárazott Crocs (a Crocs imádatát csak az érti, akinek volt már a lábán) balerinát, amiről fizetéskor kiderült, hogy csak 5$. Tehát 1100 forint... Összehasonlításképp ez otthon sem lenne több 15ezernél... Röhej!!!!!!!
Ezen felbuzdulva bementem a Sears-be, amiről én valamiért azt hittem, hogy az a helyi Obi, de kiderült, hogy nem. :) Itt vettem 25$ért Everlast pulcsit, hosszú ujjú bringás pólót és egy bicós/futó nadrágot, hogy ne a farmerjaimat gyepáljam, mert azok amúgy is kényelmetlenek.
Mivel így már a széldzsekire nem is volt szükség, azt visszavittem és visszatöltötték a bankkártyámra az árát.
Én ezt nem hiszem el. :O 7000 forintot költöttem, kb 40000 ft értékű ruhára. Ilyen a világon nincs. Itt olcsóbb márkás ruhákba öltözni, mint otthon turkálósba.
Ezen kívül még úgy tűnik hétvégén tényleg költözünk, de nem hárman, hanem 4en, mert az orosz lány is jön.
Kíváncsi vagyok milyen lesz! :)
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. március 20., kedd
2,5 nap off
Ma nem igazán történt semmi, de hogy ne maradjon el a napi post, írok. :) Úgy hallottam, egyesek ezzel kezdik a napot!
Nagyon köszi!!! :)
Ma Five Star Dining Trainingünk volt, ami egész jó volt, de egyre jobban idegesít, hogy egyre több mindent megértek a hallott/olvasott szövegből, és még mindig nem tudom magam kifejezni. :((( Úgy érzem, mintha be lennék zárva saját magamba. Nagyon dühítő és eléggé elkeserít. Én, aki állandóan dumálok és/vagy írok, mert grafomán is vagyok, nem tudok beszélni... Nem jó érzés. Valakinek valami tipp, hogy hogyan tudnék gyorsan tenni valamit?
Tudom, mindenki azt mondja, hogy majd belejövök, türelem, stb., de az nekem nincs!!! Én bizonyítani akarok, de így nem tudok. Én szeretnék exceptional service-t nyújtani, de így nem tudok. Utálom magam most ezért.
És így hogyan fogok xtra órákat felvenni, ha azt hiszik hülye vagyok? :(
A másik, hogy lehet hétvégén költözünk. Én örülnék. Ott legalább lehet lenne kivel bandázni. :S És az se lenne baj, ha lenne net a lakásban, mert itt most már az sincs.
Kicsit egyedül érzem most magam, mert Ti, a Barátaim, nem vagytok itt. Itt meg nincs senkim. :(
És ez a bejegyzés most elég pesszimistára sikeredett. Bocsesz. Néha elgondolkozom azon, hogy le kellene ülnöm és számot kellene vetnem önmagammal. Mindazzal, amit eddig elértem, azzal, amit el akarok érni. Megtalálni, hogy ki vagyok, mit vesztettem és mit nyerhetek azzal, hogy itt vagyok? Ehhez kellene némi lelkierő. Lassan eltelt 3hét, de 49 még hátra van. Szeretném látni mi lesz egy hónap múlva, de még egy hétre sem tudok előre tervezni.
Ez az én kihívásom, tudom, hogy nekem kell megcsinálni. Nem sajnáltatni akarom magam, csak szeretném, ha tudnátok, hogy élem ezt meg. És most, hogy leírtam jobb is egy picit!
Az iPhone készülékemről küldve
Nagyon köszi!!! :)
Ma Five Star Dining Trainingünk volt, ami egész jó volt, de egyre jobban idegesít, hogy egyre több mindent megértek a hallott/olvasott szövegből, és még mindig nem tudom magam kifejezni. :((( Úgy érzem, mintha be lennék zárva saját magamba. Nagyon dühítő és eléggé elkeserít. Én, aki állandóan dumálok és/vagy írok, mert grafomán is vagyok, nem tudok beszélni... Nem jó érzés. Valakinek valami tipp, hogy hogyan tudnék gyorsan tenni valamit?
Tudom, mindenki azt mondja, hogy majd belejövök, türelem, stb., de az nekem nincs!!! Én bizonyítani akarok, de így nem tudok. Én szeretnék exceptional service-t nyújtani, de így nem tudok. Utálom magam most ezért.
És így hogyan fogok xtra órákat felvenni, ha azt hiszik hülye vagyok? :(
A másik, hogy lehet hétvégén költözünk. Én örülnék. Ott legalább lehet lenne kivel bandázni. :S És az se lenne baj, ha lenne net a lakásban, mert itt most már az sincs.
Kicsit egyedül érzem most magam, mert Ti, a Barátaim, nem vagytok itt. Itt meg nincs senkim. :(
És ez a bejegyzés most elég pesszimistára sikeredett. Bocsesz. Néha elgondolkozom azon, hogy le kellene ülnöm és számot kellene vetnem önmagammal. Mindazzal, amit eddig elértem, azzal, amit el akarok érni. Megtalálni, hogy ki vagyok, mit vesztettem és mit nyerhetek azzal, hogy itt vagyok? Ehhez kellene némi lelkierő. Lassan eltelt 3hét, de 49 még hátra van. Szeretném látni mi lesz egy hónap múlva, de még egy hétre sem tudok előre tervezni.
Ez az én kihívásom, tudom, hogy nekem kell megcsinálni. Nem sajnáltatni akarom magam, csak szeretném, ha tudnátok, hogy élem ezt meg. És most, hogy leírtam jobb is egy picit!
Az iPhone készülékemről küldve
2012. március 19., hétfő
2012. március 18., vasárnap
Első és második nap a Charles Courtban
Hú, hol kezdjem? Az elmúlt két nap eléggé busy volt. Mostantól mindenre ezt a szót fogom használni, mert itt mindenki mindenre ezt a szót használja. Busy, not busy, not so busy. Magyarul van meló, nincs meló, nincs túl sok meló, még magyarabbul, lesz pénz, nem lesz pénz, nem lesz elég pénz. :D
Péntek reggel volt az első műszakom reggel héttől 11.50-ig, majd este 5.30-tól 8.30-ig. A hostess munka itt annyit tesz, hogy van egy pódiumunk, egy számítógépes rendszerünk, és amikor érkezik a vendég, nekünk kell az asztalához kísérni, oda adni neki a menüt és az ölébe teríteni a szalvétát. Ezen kívül riportokat kell készíteni a konyhának, a felszolgálóknak, stb. Itt minimum 3x a nevükön kell szólítani a vendégeket egy étkezés alkalmával, ezért a felszolgálóknak kis cetliken kell leadni az infokat. Nem hülye rendszer. Maga a munka nem is tűnik bonyolultnak, bár sokfelé kell figyelni, szemmel kell tartani a pályát, mégis a legnagyobb gondom továbbra is a nyelv. Cindney az amerikai lány csukott szájjal beszél és bazi gyorsan, alig értem, de ami sokkal gázabb, hogy Cissy, a supervisor is úgy beszél, hogy nemtommivan. :O Egyedül Basia a lengyel lány az, akit nagyjából értek, mert ő tudja, hogy milyen szar itt kelet-európainak lenni. Mindenki mondja, hogy don't worry, majd megértem, de ez engem baszottul idegesít. Főleg, ha a vendég nevét nem értem pl. A héten lesz 3 nap offom (k-sz-cs, bár kedden five-star, five-dimond dinning trainingünk lesz) és erősen rá kell feküdnöm az angolra. (Anett, ha unatkozol, segíthetsz!
Egyébként nem rossz a munka, néha unalmas, néha busy :), de jó lenne, ha az önkifejezéssel nem lennének problémáim, mert akkor hamar megtudnám mutatni, hogy milyen ügyes vagyok, és nem lenne gyomorgörcsöm állandóan. Szóval igyekszem, meg trainee vagyok, meg minden, de nem szoktam hozzá, hogy valamit nem tudok 100%-osan megcsinálni...
Tegnap összefutottam egy volt évfolyamtársammal, Ádámmal, akivel egyébként nem csíptük egymást túlzottan, de most határozottan jófejnek mutatkozott. :) Hiába, az emberek változnak. Ő is bíztatott, nyugtatgatott, tanácsokat adott, jó volt vele dumálni ma is. Sosem néztem volna ki belőle, hogy lesz valaki, de örülök, hogy nem lett igazam, és ha ő itt tudott maradni közel egy éve, akkor nekem is menni fog!
Az itteni társasági életem egyébként nem sok semmi, de őszintén szólva egyelőre nem is vágyom bulikra. Legfőképp, mert amíg nincs pénzem, és millió másra is kell, addig nem akarok ilyesmire pazarolni. Mint ahogyan taxira sem, ezért kb mindenki csodabogárnak néz, hogy biciklivel járo
:O Ez volt a héten a másik bazi érdekes story.
Az úgy van, hogy ezt az utat kell megtennem, ha dupla shiftem van (reggel-este) 2x oda-vissza. A visszaút elhanyagolható, tekintettel arra, hogy az a "lefele út" a hegyről. Sokkal érdkesebb az odaút. Még nem mértem meg, hogy mennyi a szintkülönbség, de szerintem azért van egy pár méter, mert 2 pihenőt be kell iktatnom felfelé. (((az előző bringával ezt nem tudtam volna megtenni))) Szóval a távolság 3 mérföld, az átszámítva 4,8 km. Nem vészes. Az eddigi legjobb időm felfele 20 perc, meg kell javítanom. :) Szóval a lényeg, hogy hülyének néznek és lesajnálnak (úgy finoman), hogy biciklivel járok, és nem tudom megértetni velük, hogy egyikre sincs szükség. Ez van és kész. Nem mondom, hogy ez életem legjobb dolga, de ez a bicikli össze-vissza 200 $ volt, egy autó 2000. Azok közül, amiket most vettek a többiek, szinte mindenkinek bedöglött már, mindet javítani kellett. Igaz, én is kétszer vettem biciklit, csak ugye ezt mind szó nélkül visszacserélték a Walmartban. Ma még a pislákoló kis bicikli lámpákat és a kettétört 5$-os napszemüvegemet is visszavittem. Ééééés visszaadták az árát!!! Szinte már ég a pofám... :D
Tehát a képlet egyszerű, mivel nincs 2000(vagy több dollárom), hogy autót vegyek, taxira pedig nem fogok kidobni 10 $ utanként, ellenben be kell járnom dolgozni valahogy és nem vagyok nyomorék... This is my challange, ahogy azt már mondtam is.
Mondjuk a szemem nagyon fáj a széltől, de ma vettem műkönnyet, így már picit jobb. Ja, és persze új szemcsit is. Meg új lámpákat, hogy lássak is valamit, mert az Old Broadmoor Road-nak (mondtam már, hogy itt mindent így hívnak??? :D) van két olyan része, ahol tök sötét van.
Ja, és voltam ma a Walmartban is, ami - mily meglepő - szintén dombtetőn van. Szintén nincs messze, de ott van egy olyan emelkedő, ahol szégyen, de fel kellett tolnom kb 20 m-en a bicót, mert nem tudtam megrakni... De majd rágyúrok arra is. Elvégre nem fogok csak azét drágábban vásárolni, mert lusta vagyok feltekerni a 20 percre lévő boltig. Pfffff.... Iron Lady leszek. E! :)))
És még valami. Ma tök fáradtan esek be a lakásra, erre látom, hogy kaptunk két filippínó csaj lakótársat. :D Nagyon kis viccesek, szerencsére még rosszabbul beszélnek angolul, mint én. Igyekszem segíteni nekik is, pl megmutattam, hogy melyik a lopható wifi hálózat, és a lakás melyik pontján van, elnavigáltam őket a shoping centerig, ilyesmi. Ők is épp elég messziről jöttek, szóval mi itt mind egy cipőben járunk. :)Itt, a demokrácia fellegvárában, mind egyenlőek vagyunk, még ha ezt egyesek teljes mértékben figyelmen kívül is hagyják...
2012. március 16., péntek
2012. március 15., csütörtök
Végre a Charles Court-ban
Ma túlestünk az első kerékpáros bevetésen Danival, akinek egy hasonló kaliberű sz@r biciklit sikerült szerezni, mint amilyet nekem elsőre. Igaz, ő ezt 20 $-ból megúszta egy ismerős által, de vért izzadt szegény, én meg várhattam rá minden emelkedő tetején. Valószínűleg reggel 6kor nem fogom ezt mondani, de ma élveztem a munkába menést a napsütésben.
Természetesen az idióta záras lakatomat nem tudtam kinyitni, de aztán a securitys néni segítségével sikerült, és mentünk is a beverages (ital) trainingre. Kb azt hadarták el másfél órában, amit otthon italismeret órán tanultunk fél évig, szóval sokkal nem lettem okosabb. Ezután felvettem a uniformom a megfelelő részlegen, és ezután 20 percet csesztem el a 30 perces ebédszünetemből, mert ismét nem tudtam kinyitni a lakatot. Megint a néni segített, kb ötödjére, nem győztem elnézést kérni. Persze mondták, hogy semmi gond, de ez olyan ciki... Nagyon ari volt, végül adott egy másik lakatot, hogy gyakorolhassam itthon. :) Azóta ezzel játszom! :D Itt tényleg így mennek a dolgok, ha hülye vagy, akkor is segítenek.
A mellékelt ábrán a csini blézeremet is megnézhetitek.
Az 5 perc alatt elfogyasztott szendvics után átmentünk a Charles Court-ba, leendő munkahelyemre, ahol restaurant training volt, elmondták, hogy mit merről hány perc alatt kell megcsinálnunk egy vendéggel. Ez mondjuk elég komoly, és a Penrose Room-ban (Five-Star, Five-Diamond) még durvább. A Charles Court "csak" 4Star, 4Diamond... :D
A training végén megkaptam a beosztásomat is, nem is olyan szörnyű, mint számítottam.
Szombaton reggel, este, vasárnap reggel, hétfőn este és péntek este dolgozom. Lehetne sokkal rosszabb is, mert pl a banquett-esek egész jövőhéten offon vannak. Így van rá esélyem, hogy legalább kapok valamennyi fizut is jövőhéten, ha már utána úgyis minden frinc-francot levonnak belőle. A második paycheckemből sezerintem egy cent sem fog maradni, de ez majd még a jövő zenéje.
Most már tényleg azon izgulok, hogy hogy fogom megérteni őket, és hogy fogom tudni megcsinálni (az egyesek szerint amúgy nem túl nehéz) munkát. Tényleg az a bajom, hogy megértsem, és szépen elmondjam, amit el kell mondanom. K*rva angol, hogy miért nem volt soha normális tanárom... :((( Most nem paráznám magam halára egy egyszerű kérdőmondaton.
Na meg persze azon, hogy anyum kórházban van. :( Remélem jobban van, mert reggel óta senki nem írt, hogy mi van vele. :(
Ugyanitt viszont boldog szülinapot kívánnék a világ legjobb tesójának is! Boldog szülcsinapcsit Norbert!
Hiányoztok! Most mindneki, a cicám is, meg úgy minden.
Lehet a fáradtság teszi, hogy elérzékenyültem így a bejegyzés végére...
Minden esetre szorítsatok majd nekem! Szombat reggel 7-kor indul a móka!
Természetesen az idióta záras lakatomat nem tudtam kinyitni, de aztán a securitys néni segítségével sikerült, és mentünk is a beverages (ital) trainingre. Kb azt hadarták el másfél órában, amit otthon italismeret órán tanultunk fél évig, szóval sokkal nem lettem okosabb. Ezután felvettem a uniformom a megfelelő részlegen, és ezután 20 percet csesztem el a 30 perces ebédszünetemből, mert ismét nem tudtam kinyitni a lakatot. Megint a néni segített, kb ötödjére, nem győztem elnézést kérni. Persze mondták, hogy semmi gond, de ez olyan ciki... Nagyon ari volt, végül adott egy másik lakatot, hogy gyakorolhassam itthon. :) Azóta ezzel játszom! :D Itt tényleg így mennek a dolgok, ha hülye vagy, akkor is segítenek.
A mellékelt ábrán a csini blézeremet is megnézhetitek.
Az 5 perc alatt elfogyasztott szendvics után átmentünk a Charles Court-ba, leendő munkahelyemre, ahol restaurant training volt, elmondták, hogy mit merről hány perc alatt kell megcsinálnunk egy vendéggel. Ez mondjuk elég komoly, és a Penrose Room-ban (Five-Star, Five-Diamond) még durvább. A Charles Court "csak" 4Star, 4Diamond... :D
A training végén megkaptam a beosztásomat is, nem is olyan szörnyű, mint számítottam.
Szombaton reggel, este, vasárnap reggel, hétfőn este és péntek este dolgozom. Lehetne sokkal rosszabb is, mert pl a banquett-esek egész jövőhéten offon vannak. Így van rá esélyem, hogy legalább kapok valamennyi fizut is jövőhéten, ha már utána úgyis minden frinc-francot levonnak belőle. A második paycheckemből sezerintem egy cent sem fog maradni, de ez majd még a jövő zenéje.
Most már tényleg azon izgulok, hogy hogy fogom megérteni őket, és hogy fogom tudni megcsinálni (az egyesek szerint amúgy nem túl nehéz) munkát. Tényleg az a bajom, hogy megértsem, és szépen elmondjam, amit el kell mondanom. K*rva angol, hogy miért nem volt soha normális tanárom... :((( Most nem paráznám magam halára egy egyszerű kérdőmondaton.
Na meg persze azon, hogy anyum kórházban van. :( Remélem jobban van, mert reggel óta senki nem írt, hogy mi van vele. :(
Ugyanitt viszont boldog szülinapot kívánnék a világ legjobb tesójának is! Boldog szülcsinapcsit Norbert!
Hiányoztok! Most mindneki, a cicám is, meg úgy minden.
Lehet a fáradtság teszi, hogy elérzékenyültem így a bejegyzés végére...
Minden esetre szorítsatok majd nekem! Szombat reggel 7-kor indul a móka!
2012. március 14., szerda
Majdnem két hete itt
A holnapi national holiday-re való tekintettel nem hagylak titeket bejegyzés nélkül, bár igazából ma semmi extra nem történt.
Egyre hosszabbak itt a napok. Reggel, tekintettel arra, hogy a shuttle ugyanakkor jött, mint máskor, de nekünk csak egy órával később kezdődött a trainingünk, egy órával korábban értem be a Broadmoorba. Az idő eltöltése végett körbesétáltam, nagyon szépek voltak a hegyek a hajnali napsütésben (ígérem, az első paycheckemből veszek egy kompatibilis (110V működő) elemtöltő szettet, és csinálok képet a normális fényképezővel is). Ezután megreggeliztem a Café-ban, kemény 50 centért (kávé+péksüti=110 Ft... vicc), majd ki lettünk okosítva munkahelyi viselkedésből. Kb mindenért felnyomhatnak, és te is bármiért felnyomhatod a kollégáidat, és jó eséllyel ki is rúgják, de hát ez itt Amerika.
Ezután egy mikrobiológia órára hajazó (nagyjából HACCP-nek megfelelő) teszt volt, amit 100%-ra teljesítettem, utána egy alkohol felszolgálással kapcsolatos, ami elég durva volt. Hogy kérj ID-t, hogy kell viselkedni a részeggel, mennyi a törvényes véralkohol szint, stb. Volt egy két kérdés, amit nem is értettem, tippelni meg köztudott, hogy nem tudok, de azért 78%-ra az is meglett. Úgyhogy ez is pipa.
Ezután a többieket elkisérte a managere, és kaptak beosztást, az enyém viszont nem jött, úgyhogy azt majd holnap, úgyis lesz a Charles Courtban trainingünk.
Elmentem a uniform-ért is, ami viszont nem lett kész, úgyhogy az egyetlen amit el tudtam intézni, az az öltöző lakat-szerzés volt. Ez is valami. :)
Délután Daniékkal vásároltunk a Walmartban, vicces volt. Vettem bukót, fejlámpát meg napszemcsit, mert holnap bizony már bicóval kell közlekednem befelé. :) Jó móka lesz, kíváncsian várom!
Azért a biztonság kedvéért teszek el váltás ruhát.
Most jött el a pont, hogy nagyon izgulok, hogy meg fogom-e érteni a manageremet és hogy milyen lesz a beosztásom....
Jaaaj.
Majdnem két hete itt vagyunk. Nagyon durva!
Egyre hosszabbak itt a napok. Reggel, tekintettel arra, hogy a shuttle ugyanakkor jött, mint máskor, de nekünk csak egy órával később kezdődött a trainingünk, egy órával korábban értem be a Broadmoorba. Az idő eltöltése végett körbesétáltam, nagyon szépek voltak a hegyek a hajnali napsütésben (ígérem, az első paycheckemből veszek egy kompatibilis (110V működő) elemtöltő szettet, és csinálok képet a normális fényképezővel is). Ezután megreggeliztem a Café-ban, kemény 50 centért (kávé+péksüti=110 Ft... vicc), majd ki lettünk okosítva munkahelyi viselkedésből. Kb mindenért felnyomhatnak, és te is bármiért felnyomhatod a kollégáidat, és jó eséllyel ki is rúgják, de hát ez itt Amerika.
Ezután egy mikrobiológia órára hajazó (nagyjából HACCP-nek megfelelő) teszt volt, amit 100%-ra teljesítettem, utána egy alkohol felszolgálással kapcsolatos, ami elég durva volt. Hogy kérj ID-t, hogy kell viselkedni a részeggel, mennyi a törvényes véralkohol szint, stb. Volt egy két kérdés, amit nem is értettem, tippelni meg köztudott, hogy nem tudok, de azért 78%-ra az is meglett. Úgyhogy ez is pipa.
Ezután a többieket elkisérte a managere, és kaptak beosztást, az enyém viszont nem jött, úgyhogy azt majd holnap, úgyis lesz a Charles Courtban trainingünk.
Elmentem a uniform-ért is, ami viszont nem lett kész, úgyhogy az egyetlen amit el tudtam intézni, az az öltöző lakat-szerzés volt. Ez is valami. :)
Délután Daniékkal vásároltunk a Walmartban, vicces volt. Vettem bukót, fejlámpát meg napszemcsit, mert holnap bizony már bicóval kell közlekednem befelé. :) Jó móka lesz, kíváncsian várom!
Azért a biztonság kedvéért teszek el váltás ruhát.
Most jött el a pont, hogy nagyon izgulok, hogy meg fogom-e érteni a manageremet és hogy milyen lesz a beosztásom....
Jaaaj.
Majdnem két hete itt vagyunk. Nagyon durva!
2012. március 13., kedd
Azt hittem, ilyen csak a könyvekben van...
...hogy a mosogató (steward) és a Penrose Room felszolgáló (U know it's five-star, five-diamond restaurant) ugyanolyan orientációs trainingen vesz részt. Hogy ugyanúgy köszönt minket az igazgató, és hogy itt tényleg a VENDÉG az első. Nagyon úgy fest, hogy ellenben az otthoni szemlélettel, mi szerint a vendég az első, de egyébként ezt kb csak a tulajdonos meg esetleg a menedzser(ek) gondolják így, itt tényleg ő az első. Ha véletlenül ezt valaki mégsem így gondolná, azért a biztonság kedvéért nyomatékosítják bennünk, hogy 170 ember áll mögöttünk ugyanazért az állásért... És tényleg.
Igazából még most sem értem, hogy vettek ide fel, de azért kezdek büszke lenni magamra, vagyis inkább arra, hogy ha minden jól megy, a következő egy évben itt dolgozhatok.
Úgy tűnik nagyon nem lőttem mellé, amikor azt fogalmaztam meg magamban, hogy én ide azért szeretnék kijutni, hogy megtanuljak szolgáltatást nyújani. Hát, ha valahol, akkor itt lesz rá lehetőségem.
Egyébként a President beszéde szinte megindító volt, tipikus amerikai-álom story, hogy hogyan lett ő igazgató. De ami a legdurvább, hogy tényleg leszállt közénk, egy igazi, élő ember, közvetlen, elhivatott, tényleg példaértékű.
Ez itt Amerika.
A mai orientáció után elmentünk kajálni (igen, megint hamburgert ettem! és finom volt... :D ), majd felpróbáltuk a uniformot. Rettentően rikító piros kosztümöm lesz, halvány mosogatólé színű blúzzal. :) A blézer egyébként elég jól néz ki, meg igazából az egész szett nagyon elegáns, más kérdés, hogy a térd alá érő ceruzaszoknyában az amúgy is mérsékelt magasságom kifejezett alacsonyságba csap át. Szerencsére nem sajnálták az anyagot sem az összeállításból, így nyáron valószínűleg meg fogok benne gyulladni, de annyi baj legyen. Hogy majd leveszem a kabátot? Pfff... az nem broadmoor standard. :)
Ezek után hazajöttem, és beborultam az ágyba, de a délutáni szundi és a hamburger, plusz a tény, hogy kicsi lett rám az első méret a szoknyából kellő lelkifurdalást okozott, úgyhogy bicóra pattantam és eltekertem a Broadmoorig. Nagy szerencse, hogy hegynek felfele kell menni...
És a vicc, hogy igazából nem is ezzel van a baj, mert még izomerővel bírnám, de egyszerűen kiköpöm a tüdőmet, olyan légszomjam van. 1800 méter azért megteszi a hatását...
Egyébként az út hossza nem vészes, odafele kb 20 perc, visszafele (lejtőn) 10. Még azt kell kitalálnom, hogy hogy fogok tudni átöltözni és letusolni, bár lehetőség elvileg van a hotelben. Kicsi mínusz, hogy így a hétkor kezdődő műszakomhoz kb 6kor el kell indulnom itthonról.
Mindezt megideologizáltam... Ez nagyjából annyit jelent, hogy ez itt most az én személyes kihívásom. A 2500 fős alföldi faluból, a kétmilliós Budapesten keresztül az észak-amerikai Colorado Springsig jutottam. Ennek oka van. Mint ahogy annak is, hogy most biciklivel kell bejárnom. Minden nap le kell küzdenem a saját hegyemet, amit (ha nem is szó szerint, de...) én választottam (igaz Annám???). Viszont minden nappal egyre erősebb leszek, és minden alkalommal, amikor bejutok a világ egyik legjobb hoteljének második legjobb éttermébe dolgozni, több leszek és egyre közelebb kerülök a céljaimhoz.
És hogy ennek még nem kevés köze van a Spinninghez is, az sem véletlen... :)
Szóval miután most először legyőztem az én hegyemet, hazajöttem és nyomtam egy szolid TRX edzést is, hogy végleg megöljem a hamburgert, majd egy laza teljeskiőrlésű pennével készült tésztasalival zártam a napot.
Most még szerintem elkezdem nézegetni a guidebook-ot, hogy okos legyek, és várom a holnapot. :)
A szexuális zaklatás és egyéb témakörök érintése után elvileg találkozunk a leendő managereinkkel és talán már beosztást is kapunk. Plusz szereznem kell egy lakatot (az öltöző szekrényhez) és elhozhatjuk a uniformokat is.
Izgi nap lesz!
Muszáj itt mindent megtennem, mert ahogy a mai hírekből is kiderült (amikbe nem bírtam ki, hogy ne olvassak bele), drága kis hazánkban nem lesz jobb a helyzet.
This is my challage.
Igazából még most sem értem, hogy vettek ide fel, de azért kezdek büszke lenni magamra, vagyis inkább arra, hogy ha minden jól megy, a következő egy évben itt dolgozhatok.
Úgy tűnik nagyon nem lőttem mellé, amikor azt fogalmaztam meg magamban, hogy én ide azért szeretnék kijutni, hogy megtanuljak szolgáltatást nyújani. Hát, ha valahol, akkor itt lesz rá lehetőségem.
Egyébként a President beszéde szinte megindító volt, tipikus amerikai-álom story, hogy hogyan lett ő igazgató. De ami a legdurvább, hogy tényleg leszállt közénk, egy igazi, élő ember, közvetlen, elhivatott, tényleg példaértékű.
Ez itt Amerika.
A mai orientáció után elmentünk kajálni (igen, megint hamburgert ettem! és finom volt... :D ), majd felpróbáltuk a uniformot. Rettentően rikító piros kosztümöm lesz, halvány mosogatólé színű blúzzal. :) A blézer egyébként elég jól néz ki, meg igazából az egész szett nagyon elegáns, más kérdés, hogy a térd alá érő ceruzaszoknyában az amúgy is mérsékelt magasságom kifejezett alacsonyságba csap át. Szerencsére nem sajnálták az anyagot sem az összeállításból, így nyáron valószínűleg meg fogok benne gyulladni, de annyi baj legyen. Hogy majd leveszem a kabátot? Pfff... az nem broadmoor standard. :)
Ezek után hazajöttem, és beborultam az ágyba, de a délutáni szundi és a hamburger, plusz a tény, hogy kicsi lett rám az első méret a szoknyából kellő lelkifurdalást okozott, úgyhogy bicóra pattantam és eltekertem a Broadmoorig. Nagy szerencse, hogy hegynek felfele kell menni...
És a vicc, hogy igazából nem is ezzel van a baj, mert még izomerővel bírnám, de egyszerűen kiköpöm a tüdőmet, olyan légszomjam van. 1800 méter azért megteszi a hatását...
Egyébként az út hossza nem vészes, odafele kb 20 perc, visszafele (lejtőn) 10. Még azt kell kitalálnom, hogy hogy fogok tudni átöltözni és letusolni, bár lehetőség elvileg van a hotelben. Kicsi mínusz, hogy így a hétkor kezdődő műszakomhoz kb 6kor el kell indulnom itthonról.
Mindezt megideologizáltam... Ez nagyjából annyit jelent, hogy ez itt most az én személyes kihívásom. A 2500 fős alföldi faluból, a kétmilliós Budapesten keresztül az észak-amerikai Colorado Springsig jutottam. Ennek oka van. Mint ahogy annak is, hogy most biciklivel kell bejárnom. Minden nap le kell küzdenem a saját hegyemet, amit (ha nem is szó szerint, de...) én választottam (igaz Annám???). Viszont minden nappal egyre erősebb leszek, és minden alkalommal, amikor bejutok a világ egyik legjobb hoteljének második legjobb éttermébe dolgozni, több leszek és egyre közelebb kerülök a céljaimhoz.
És hogy ennek még nem kevés köze van a Spinninghez is, az sem véletlen... :)
Szóval miután most először legyőztem az én hegyemet, hazajöttem és nyomtam egy szolid TRX edzést is, hogy végleg megöljem a hamburgert, majd egy laza teljeskiőrlésű pennével készült tésztasalival zártam a napot.
Most még szerintem elkezdem nézegetni a guidebook-ot, hogy okos legyek, és várom a holnapot. :)
A szexuális zaklatás és egyéb témakörök érintése után elvileg találkozunk a leendő managereinkkel és talán már beosztást is kapunk. Plusz szereznem kell egy lakatot (az öltöző szekrényhez) és elhozhatjuk a uniformokat is.
Izgi nap lesz!
Muszáj itt mindent megtennem, mert ahogy a mai hírekből is kiderült (amikbe nem bírtam ki, hogy ne olvassak bele), drága kis hazánkban nem lesz jobb a helyzet.
This is my challage.
2012. március 12., hétfő
Orientáció: Első nap
Hát ezen is túlestem. Első nap a hotelban, van Broadmoor ID-m, botrányos képpel :D, ezt-azt még értettem is abból, amit mondtak, lejártuk a lábunkat, voltunk a Penrose Room-ban, ami Colorado állam egyetlen five-star, five-diamond étterme és olyan a panorámája, mintha festve lenne... :O elképesztően szép a hotel.
És hatalmas.
Training után elmentünk Daninak (ex-hök elnökünk) számlát nyitni, bevásárolni, stb. Jó, hogy most már valakinek én is tudtam segíteni. :)
Most még van némi elektronikus ügyintézni valónk, de hulla vagyok, úgyhogy elborulok lassan. Jelentkezem!
És hatalmas.
Training után elmentünk Daninak (ex-hök elnökünk) számlát nyitni, bevásárolni, stb. Jó, hogy most már valakinek én is tudtam segíteni. :)
Most még van némi elektronikus ügyintézni valónk, de hulla vagyok, úgyhogy elborulok lassan. Jelentkezem!
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. március 11., vasárnap
Funny Sunday
Nos, először is szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy hála nektek, drága BARÁTAIM, akik ezt a blogot olvassátok és írtok nekem, még nem dőltem a kardomba, mert mindenki igyekezett megynyugtatni!
Ezúton is, még egyszer: nagyon-nagyon köszi! :-*
És akkor lássuk, mi történt a hétvégén!
Szombaton nagy lelkesedéssel felvettem a bringás szettem, hogy majd jól eltekerek a Broadmoorig, meg vissza, amikor is kb 50 méter után leesett a lánc a csodálatos, $60-os kerékpáromról. Oké-oké, gondoltam, hazatoltam, visszaraktam, elindultam újra. Nagyjából az 5 percre lévő shoppokig jutottam, de addigra kétszer leizzadtam, és úgy éreztem, mintha visszafele haladnék. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ez a tragacs nem kap több esélyt...
Este átjött néhány magyar a Wildridge-ből, az itteniek közül ketten és a két nagyon segítőkész puerto ricoi srác, akik itt a magyarok nagy barátai. Ittunk néhány - meglepően jó - sört, de semmi xtra, szocializálódásnak éppen jó volt.
Ismét okosabb lettem egy ex-charles court hostessnek köszönhetően, úgyhogy ki is tűztem magam elé a mindenki által erősen ajánlott bankett tréning mielőbbi elvégzését. Bár egyelőre még a holnapi orientáció miatt izgulok picit.
Reggeli után (és a lopott netnek hála, a reggeli melletti körbeszkájpolás után) elindultam a 'zistencsapásával vissza a walmartba. Otthon is nagy tapasztalatra tettem szert a vásárlói jogok érvényesítését illetően, ezért emiatf nem aggódtam. Sokkal inkább féltem az örökkévalóságig tartó, 2,7 mérföldes úttól, s mint kidült, aggodalmam nem volt alaptalan....
Szédítő, kb 5km/h-s sebességgel haladtam 105ös pedálfordulat mellett kék villámommal a cél felé.
Legalább 2 utcányit haladtam, az első technikai szünetig, amikor meg kellett igazítanom a láncot. Már ekkor megállt mellettem egy úr, valami terepjárófélével, de itt még udvariasan visszautasítottam a fuvart, mert kemény vagyok, mint a fagyott egér... És a mamám mindig azt mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel...
Haladtam még megközelítőleg 20 métert, amikor rájöttem, hogy haladásomat erősen gátolja az a tény, hogy befogott a hátsó fék. És nem enged ki.
Ekkor már láttam a rám váró poklot, és hangos káromkodás mellett elkeztem tolni a.... a.... Szóval ezt a vasra hegesztett két kereket. Elvégre alig 2 mérföldre voltam már csak.
És megjelent Robert, a Jamaicából ideimportált katona, a jóképességű Acura-val. Nos, gondoltam még egyszer nem szopatom meg magam, így elfogadtam a segítséget. :)
A csomagtartójában szerencsére hulla nem - csak néhány karton doboz volt - amit gyorsan átdobott a hátsó ülésre és már vitt is a walmartba.
Közben kiderült, hogy sexy az akcentusom, szóba került, hogy van-e barátom és volt-e már fekete, de mivel a GPS szerint jó irányba haladtunk, nagyon nem aggódtam. Robert nagyon szeretné, ha egyszer megmasszíroznám. Én szépen megköszöntem a fuvart, és nevetve közöltem, hogy Thailand nem = Hungary :). Később még hív. Csak addig álljon fél lábon, amíg felveszem! :) de amúgy tényleg nagyon hálásvagyok, hogy megkímélt egy 50 perces szenvedéstől.
Ezután már minden sima volt. Sokat nem kellett magyaráznom, mert hála a kitekert csavarnak, a hátsó fék addigra totál szétesett. Visszakaptam a 65 dolláromat és elhoztam a 180 dolláros új pacit! :) GMC márkájú, nem túl nehéz, sárga-fekete országúti. Csak úgy hasít! Halad, ha tekerek!!! Ez kell nekem! Remélem szerencsésebb leszek vele, mint az elődjével , bár eddig nagyon szimpatikus "srác"!
Fel is vittem a lakásba. Este még lehet visszaviszem a lakatot is, és kicserélem egy erősebbre. :)
Holnap hétfő, már 10 napja itt vagyunk, lejárt a szárító is, úgyhogy most megyek!
To be continued...
Ezúton is, még egyszer: nagyon-nagyon köszi! :-*
És akkor lássuk, mi történt a hétvégén!
Szombaton nagy lelkesedéssel felvettem a bringás szettem, hogy majd jól eltekerek a Broadmoorig, meg vissza, amikor is kb 50 méter után leesett a lánc a csodálatos, $60-os kerékpáromról. Oké-oké, gondoltam, hazatoltam, visszaraktam, elindultam újra. Nagyjából az 5 percre lévő shoppokig jutottam, de addigra kétszer leizzadtam, és úgy éreztem, mintha visszafele haladnék. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ez a tragacs nem kap több esélyt...
Este átjött néhány magyar a Wildridge-ből, az itteniek közül ketten és a két nagyon segítőkész puerto ricoi srác, akik itt a magyarok nagy barátai. Ittunk néhány - meglepően jó - sört, de semmi xtra, szocializálódásnak éppen jó volt.
Ismét okosabb lettem egy ex-charles court hostessnek köszönhetően, úgyhogy ki is tűztem magam elé a mindenki által erősen ajánlott bankett tréning mielőbbi elvégzését. Bár egyelőre még a holnapi orientáció miatt izgulok picit.
Reggeli után (és a lopott netnek hála, a reggeli melletti körbeszkájpolás után) elindultam a 'zistencsapásával vissza a walmartba. Otthon is nagy tapasztalatra tettem szert a vásárlói jogok érvényesítését illetően, ezért emiatf nem aggódtam. Sokkal inkább féltem az örökkévalóságig tartó, 2,7 mérföldes úttól, s mint kidült, aggodalmam nem volt alaptalan....
Szédítő, kb 5km/h-s sebességgel haladtam 105ös pedálfordulat mellett kék villámommal a cél felé.
Legalább 2 utcányit haladtam, az első technikai szünetig, amikor meg kellett igazítanom a láncot. Már ekkor megállt mellettem egy úr, valami terepjárófélével, de itt még udvariasan visszautasítottam a fuvart, mert kemény vagyok, mint a fagyott egér... És a mamám mindig azt mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel...
Haladtam még megközelítőleg 20 métert, amikor rájöttem, hogy haladásomat erősen gátolja az a tény, hogy befogott a hátsó fék. És nem enged ki.
Ekkor már láttam a rám váró poklot, és hangos káromkodás mellett elkeztem tolni a.... a.... Szóval ezt a vasra hegesztett két kereket. Elvégre alig 2 mérföldre voltam már csak.
És megjelent Robert, a Jamaicából ideimportált katona, a jóképességű Acura-val. Nos, gondoltam még egyszer nem szopatom meg magam, így elfogadtam a segítséget. :)
A csomagtartójában szerencsére hulla nem - csak néhány karton doboz volt - amit gyorsan átdobott a hátsó ülésre és már vitt is a walmartba.
Közben kiderült, hogy sexy az akcentusom, szóba került, hogy van-e barátom és volt-e már fekete, de mivel a GPS szerint jó irányba haladtunk, nagyon nem aggódtam. Robert nagyon szeretné, ha egyszer megmasszíroznám. Én szépen megköszöntem a fuvart, és nevetve közöltem, hogy Thailand nem = Hungary :). Később még hív. Csak addig álljon fél lábon, amíg felveszem! :) de amúgy tényleg nagyon hálásvagyok, hogy megkímélt egy 50 perces szenvedéstől.
Ezután már minden sima volt. Sokat nem kellett magyaráznom, mert hála a kitekert csavarnak, a hátsó fék addigra totál szétesett. Visszakaptam a 65 dolláromat és elhoztam a 180 dolláros új pacit! :) GMC márkájú, nem túl nehéz, sárga-fekete országúti. Csak úgy hasít! Halad, ha tekerek!!! Ez kell nekem! Remélem szerencsésebb leszek vele, mint az elődjével , bár eddig nagyon szimpatikus "srác"!
Fel is vittem a lakásba. Este még lehet visszaviszem a lakatot is, és kicserélem egy erősebbre. :)
Holnap hétfő, már 10 napja itt vagyunk, lejárt a szárító is, úgyhogy most megyek!
To be continued...
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. március 9., péntek
Nem jó, ha túl sok időd van gondolkozni....
Nos, az elmúlt két napom nem telt túl jó hangulatban. Igyekszem nem károgni a blogon, de nem fogom leírni, hogy minden mennyire happy, amikor nem az.
Feszültségem legfőbb oka, hogy egyre rosszabb dolgokat hallok a pozíciómról, ami egyben azt is jelenti, hogy egyre romlanak az anyagi kilátásaim. Ez az étterem, ahol ugye én fogok dolgozni, egyrészt nem egész nap tart nyitva, hanem reggel és este, másrészt viszont azt sem minden nap.
Tegnap Ildi körbevitt a szállodában, ami gyönyörű (néhol túl szép is J ), és megmutogatta a legfontosabb részeket, a cantint, az éttermemet, egy-két szintet, a főbb épületeket, és megnéztük azt is, hogy pl pont a trainingem utáni héten az egész étterem zárva lesz. Így mondjuk viszonylag nehéz lesz dolgozni és pénzt keresni… De a legjobb, hogy abból, amit meg sem keresek, már rögtön levonják a lakás díját, a visa sponsor díjat, és még a munkaruháért is a depositot. Remélem azért a végén még nem nekem kell fizetni…
Ezzel a lendülettel még távolabb került az autóvásárlás, mert jelenleg úgy tűnik, ez a pénz éhen halni sem lesz elég, nem hogy autót venni és fenntartani. Persze mindenki nyugtat, hogy csak az első hónap nehéz, meg hogy majd jön a szezon, és akkor jó lesz, meg tudok extrázni, stb. Ebből egyelőre semmit sem érzékelek, hiszen már 8 napja itt vagyok, és még mindig nem voltam a hotelben úgy igazán, csak kapom innen-onnan a híreket és instrukciókat, a pénz egyre csak fogy, és igazából annyira felhergelem saját magam, hogy minden kedvem elment az egésztől. És akkor még ott van, hogy továbbra is aggódom, hogy hogyan fogom őket megérteni.
Nem vagyok most jól, és mivel ez a blog egyfajta emlék/útikönyvként is szeretném, ha funkcionálna, ezt is le kell írnom, hogy hiteles legyen.
Nagyon sok jó dolog van itt, csodálatos a természet, az időjárás, szimpatikusak az emberek is. De én elsősorban két dolog miatt jöttem ki, nyelvet tanulni és a pénzt keresni (mikor, milyen sorrendben). Ez egyben a két legnagyobb kihívás is, és nem, egyáltalán nincs itt kolbászból a kerítés. Viszont szerencsére kb 10.000 km-re vagyok Magyarországtól, úgyhogy valahogy muszáj lesz ezt megoldani, mert nagyon-nagyon nem szeretnék kudarcot vallva hazakullogni. Lehet, hogy ehhez majd mosogatnom kell… de remélem legalább majd angolul.
2012. március 8., csütörtök
Gyorsjelentés
A lakás kérdés kicsit megcsavarodott, most úgy néz ki, hogy árpilis elején egy francia lányhoz költözünk be ketten. Így a két szobás lakásban leszünk 3an, ami kényelmes. Szimpatikus lány, de tegnap a lakás körüli mizéria miatt 2 évet öregedtem kb... a magyar vér sehol nem válik vízzé. Ehhez csak ennyit fűznék hozzá.
Ma nincs túl jó kedvem, nem igazán látom a végét ennek az egésznek, úgyhogy inkább nem írok túl sokat, majd csak ha lesz vidám téma.
Remélem ilyen lesz a délutáni hotel látogatás Ildivel.
See you soon
Ma nincs túl jó kedvem, nem igazán látom a végét ennek az egésznek, úgyhogy inkább nem írok túl sokat, majd csak ha lesz vidám téma.
Remélem ilyen lesz a délutáni hotel látogatás Ildivel.
See you soon
2012. március 6., kedd
Zűrös kedd...
Hú, hát most van miről beszámolnom, már érzem, hogy Amerikában vagyok.
Hol is kezdjem? Először is, végre találkoztam Ildivel, aki csoporttársam volt a kvifen és elvitt hozzájuk a wildridge-be. Tényleg jó kis környék, cuki apartmanokkal. Rögtön közölte is, hogy jó lenne mielőbb dönteni, mert nagyon fogynak a költözhető apartmanok...
Faggattam közben a munkáról is, és mint kiderült, az én ki hostess pozícióm egyrész osztott műszakú, másrészt (bocsi) "szopóág", de hát ez van, do my best... Ha ehhez szopni kll, akkor sincs mese. Majd meglátjuk.
Ezután találkoztunk Imivel aki - mily meglepő, szintén csoporttársam volt - lakást keres, mert mégsem tudott beköltözni az eredetileg tervezettbe. El is mentünk rögtön a saleses csajhoz, aki szintén közölte, hogy jó lesz sietni, mert már csak 4 lakás van szeptemberig.
Némi szervezés után meg is állapodtunk, hogy holnap letesszük a kauciót a 2 szobás apartmanért és egyelőre 3an költözünk április elsején. Nagyon-nagyon jó lenne!!!
Ebben szintén Ildi fog segíteni. Ezúton is köszi neki!!!
Hol is kezdjem? Először is, végre találkoztam Ildivel, aki csoporttársam volt a kvifen és elvitt hozzájuk a wildridge-be. Tényleg jó kis környék, cuki apartmanokkal. Rögtön közölte is, hogy jó lenne mielőbb dönteni, mert nagyon fogynak a költözhető apartmanok...
Faggattam közben a munkáról is, és mint kiderült, az én ki hostess pozícióm egyrész osztott műszakú, másrészt (bocsi) "szopóág", de hát ez van, do my best... Ha ehhez szopni kll, akkor sincs mese. Majd meglátjuk.
Ezután találkoztunk Imivel aki - mily meglepő, szintén csoporttársam volt - lakást keres, mert mégsem tudott beköltözni az eredetileg tervezettbe. El is mentünk rögtön a saleses csajhoz, aki szintén közölte, hogy jó lesz sietni, mert már csak 4 lakás van szeptemberig.
Némi szervezés után meg is állapodtunk, hogy holnap letesszük a kauciót a 2 szobás apartmanért és egyelőre 3an költözünk április elsején. Nagyon-nagyon jó lenne!!!
Ebben szintén Ildi fog segíteni. Ezúton is köszi neki!!!
A lakás mizéria után átvitt a walmart-ba, ahol sikerült vennem egy látszólag 88$-os mountain bikeot (utálom magam ezért és azonnal akarom vissza a Csepelemet, most!!!). Szóval, vettem még lakatot és lámpát, Pringlest 1$-ért és fizettem 99$-t, amit sehogyse értettem, de erre még visszatérünk.
El is indultam hazafelé az Ildi által javasolt bicikli úton, iphonenomon a GPS-szel, mi bajom lehet. Hát ...
Először is: gyűlölöm az ostoba, lassú, szutyok mountain bikeot!!!
Másodszor: a (nem vicc) shimano váltója kb annyira az, mint én...
Harmadszor: találkoztam egy a kutya és a farkas közötti lénnyel (nem bántott)
Maaaaajd: sikeresen túlmentem a célon és mivel nem tudtam sehogyse átmenni a 2X4 sávos highway-n, vissza kelett fordulnom. Itt már eléggé kivoltam. És akkor jött a legjobb rész: leesett a lánc és sehogyse tudtam kiszedni és visszarakni. Na mondom ez pont olyan, mint a Gyilkos Elmékben, mindjárt jön a sorozatgyilkos pszichopata, majd miután kitépte a màjam, ott maradok és felfalnak a mókusok... És ekkor jött a megmentőm: Dan!!!
Kb 10 perc küzdelem után megjavította azt a sz@rt, és közben elcsevegtünk. Kérdezte, hogy ugye ott fogok dolgozni? Úgy látszik már ismernek minket... :D
Aztán elmentünk a "buddy"jához, aki kicsit előrébb várt rá. A kérdésenre, hogy mivel tartozom, csak annyit mondtak, hogy: vigyem vissza a walmart a ezt a tragacsot és hívjam őket, ha normális biciklit akarok... :))) ez itt USA. Megáll, segít, kérdez, elnavigál.
Erősen elgondolkoztam. Egyrészt, hogy mi lett volna, ha Dan és Dave nincs ott, másrészt, hogy igazuk van. Ez a "kerékpárszerűség" még azt a 60$-t sem éri meg, amiért ideadták...
Anyagi okokból kap még egy esélyt, egy utat a broadmoorig, de lehet hétvégén inkább visszaviszem.. :S
Ezzel a körrel nem lopta be magát a szívembe. :(
Most a tonhalas fussillim (home made) után csak egy zuhanyra és egy Gyilkos elmék epizódra vágyom...
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. március 5., hétfő
4 napja Colorado Springs-ben
Bizony, már négy napja itt vagyunk. Eléggé hihetetlen…
Szombaton vettünk telefonkártyát, amin van egy minimális adatforgalom is, így kevésbé érzem magam elzártnak az otthoniaktól, és tudok beszélni az itteniekkel. Ezen kívül voltunk a Walmart-ban bevásárolni, ahol kultúrsokkom lett. Nem tudom, hogy csak én csodálkozom-e rá, vagy minden európai, de a két literes Listerine (szájvíz), az egy gallonos tej (3,7 l), a kb 7 dl-s Nivea tusfürdő és társai kiverték a biztosítékot… Ezen kívül a már sokat emlegetett borzalmas kaja az, ami kicsit megvisel, bár bízom benne, hogy a szombati vásárlás során vett alapanyagokból sikerül majd valami ehetőt csinálnom (1.38$ teljes kiőrlésű Barilla Spaghettit vettem, ami otthon 600 Ft-ba kerül J). Minden műanyag, és mindennek legalább 4 sor az összetevője (vettünk olyan sajtot, amiben nem volt tej), és ebből az első három helyen szerepel a szója és a kukorica szirup (ezt talán már írtam is). Szóval lehet, hogy én el fogok szegényedni és/vagy fogyni, mert itt a többség – legalábbis az árukínálatból ítélve – zacskós levesen, zacskós tésztán és mindenféle előre csomagolt „ételeken” él. A felvágottak 3 dkg-s szeletekre vannak vágva, és tényleg fehér a tojás héja (bár az például tojás ízű, úgyhogy az eggs&sausages felkerült az étlapomra). Úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban, pedig igyekeztem ezekre felkészülni, de úgy látszik nem sikerült.
A szombati nap másik pozitívuma, hogy beszéltem egy most kint lévő volt csoporttársammal, aki ismét sok hasznos infoval látott el, plusz összeszervezett minket két másik magyar lánnyal, akik szintén most jöttek ki. Ez a lakás-keresés-találás-lakótárs vadászat dolog is elég meredek. A két lányzó például ki van akadva, hogy a hely, ahol lakunk, a helyi getto… Annyira szerintem nem szörnyű a helyzet, de ne is legyen semmi, ami ezt megcáfolja.
Utána olvastam egy-két dolognak, hogy ne legyek tudatlan, és minél jobban megértsem/megismerjem a várost, és többek között azt is megtudtam, hogy itt viszonylag magas a latin amerikaiak és a feketék aránya. Na és??? Ők helyi lakosok, maximum nekik lehet okuk tőlünk tartani, elvégre mi vagyunk az alienek. Állítólag többen túlélték a kint létet Colorado Springsben, úgyhogy a megfelelő óvatosság és elővigyázatosság mellett, én az ilyen nézeteket elítélem.
Mindenesetre jó volna mielőbb lakótársakat és lakást találni, a mindenki által erősen ajánlott Wildridge-ben. És mielőbb be kell szereznem egy biciklit is, és bár szívem szerint országútit vennék, lehet valami chopper-szerűség lesz belőle, mert azzal kényelmesebb munkába járni. Az autóvásárlás egyelőre szerintem kivitelezhetetlen (én leghamarabb 3 hét múlva kapok fizetést, amiből már levonják a mostani lakás felét, szóval az első hónap anyagi szempontból elég necces). Pikk-pakk el lehet költeni a dollárokat. Sokat gondolkozom például az árszínvonalon. A kaja drágának tűnik, de igazából szerintem az itteni fizetésekhez képest nem az, sőt jó néhány dolog olcsóbb, mint otthon. A mindennapos termékek kb olyan áron vannak, mint Németországban, csak itt nem 3€ egy darab sajt, hanem 3$. És egyébként minden sokkal nagyobb kiszerelésben van, tehát arányaiban végképp olcsóbb. Csak mondjuk amíg nem kapok fizetést, addig ezt nehéz elhinni/megélni.
Krisztinek hétfőn (ma) kezdődik az orientációja, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak neki mondani.
Én ma igyekeztem nagyon hasznosan tölteni az időt, úgyhogy elsétáltam a Broadmoor-ig. Oda-vissza kb 1,5 óra alatt megvolt, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra. 2x2,7 mérföld, bicóval szerintem egy fél óra kényelmes tempóban. J Remélem mielőbb tudok egyet venni, jelenleg nincs jobb ötletem, és ez még praktikusnak is tűnik. Plusz ugye én szeretek bicózni (miss u Áron, Spinning és csodálatoscsepelbikeom).
Egyébként totális extázisban sétáltam végig az utat. Annyira gyönyörű itt minden!!! Teljesen lenyűgöz ez a táj, egyszerűen leírhatatlan. Mondjuk sokat jelentett a megfelelő navigáció is. Ezúton köszönném meg Steve Jobs-nak az iPhone-t, a Google-nek a Google Maps-et, valamint a GPS kifejlesztőinek áldásos tevékenységét. J Nem tudtam eltévedni. :D
Visszafele még jobb volt, szerencsére elég átláthatóak itt az utak. Mondjuk azt hiszem nincs közvilágítás… legalábbis én nem láttam. Ez kicsit aggaszt… Remélem Maci Lacival sem fogok találkozni útjaim során.
A séta után ebédeltem (azt hiszem, nyitok egy új blogot „megfőzni Amerikát” témában, ahol a túlélő receptjeimet fogom megosztani), most pedig netezés után kipróbálom a laundryt a frissen beszerzett kártyámmal! Nagyon izgulok. J Remélem nem lesznek S-es méretűek.
Pussz
2012. március 4., vasárnap
2012. március 3., szombat
gyorshír
Halihó!
Holnap vasárnap, valószínűleg nem fogok tudni netezni. Don't panic!
Jelentkezem!
Puszi
Holnap vasárnap, valószínűleg nem fogok tudni netezni. Don't panic!
Jelentkezem!
Puszi
2012. március 2., péntek
.JPG)
Első reggeli, első ebéd
Húú, voltunk ma kint vásárolni. Vettünk néhány alap dolgot, mert a bútorokon kívül semmi sincs a lakásban. Vettem plédet, hajszárítót, néhány tisztálkodási szert, tányért, ilyesmiket. Hasznos, praktikus, nélkülözhetetlen kellékek a kolesz-fílingez...
Főztem is már, paradicsomos tésztát, konzervből. :S Megkövezem magam érte, de mentségünkre legyen mondva, hogy lesétáltuk. Itt ugye ez a 10 perc hatalmas távolság, olyannyira, hogy hazafelé le is dudáltak minket, hogy elvihetnek-e... Nagyon kemény ez az ország. Mindenki mindenhova autóval megy. A közlekedés itt számomra az egyik sötét ló.
A másik a kaja. Mindenben, de tényleg mindenben soya (soya bean,soya bean wheat) és corn syrup van... minden édes. Ja, és nagy. Ha még nem mondtam volna. Vettem egy hajszárítót ugye, ami "travel"-nek van kikiáltva, mert összehajtható. Na az kb akkora, mint otthon a nagyobb fajta. Gallon, pound, inch... :D :D vicces... nagyon vicces. Mint az a kereszteződés, amiben 4 Stop tábla van. Értelmezhetetlen.
Ja, és a gyönyörű idő után, most így délután kettőkor elkezdett szakadni a hó!
Lassan szerintem megyünk és lakhatóvá tesszük a lakásunkat.
Jelentkezem!
Pusz :D
Főztem is már, paradicsomos tésztát, konzervből. :S Megkövezem magam érte, de mentségünkre legyen mondva, hogy lesétáltuk. Itt ugye ez a 10 perc hatalmas távolság, olyannyira, hogy hazafelé le is dudáltak minket, hogy elvihetnek-e... Nagyon kemény ez az ország. Mindenki mindenhova autóval megy. A közlekedés itt számomra az egyik sötét ló.
A másik a kaja. Mindenben, de tényleg mindenben soya (soya bean,soya bean wheat) és corn syrup van... minden édes. Ja, és nagy. Ha még nem mondtam volna. Vettem egy hajszárítót ugye, ami "travel"-nek van kikiáltva, mert összehajtható. Na az kb akkora, mint otthon a nagyobb fajta. Gallon, pound, inch... :D :D vicces... nagyon vicces. Mint az a kereszteződés, amiben 4 Stop tábla van. Értelmezhetetlen.
Ja, és a gyönyörű idő után, most így délután kettőkor elkezdett szakadni a hó!
Lassan szerintem megyünk és lakhatóvá tesszük a lakásunkat.
Jelentkezem!
Pusz :D
Hello Colorado! 1.0
Megérkeztünk. Végre teljesült az álmom, volt egy 32 órás napom... :)
Nagyon kellemes utunk volt, egy-két izgi részt leszámítva.
Budapestről Düsseldorfba repültünk, ahol lett volna 50 percünk átszállni, ha az ottani köd miatt BUD-ról 30 perc késéssel indulunk. Így maradt 20, de szerencsére átértünk és a csomagjainkat is átpakolták. Ottani idő szerint kb fél 1kor el is indultunk.
A 8 óra 45 perces repülőút viszonylag gyorsan eltelt, a Lufthansa gondoskodott róla, hogy ne unatkozzunk az Airbus 330-on.
Chicagoi idő szerint kb fél3kor érkeztünk az O'Hare reptère. Nagyjából akkora, mint Szeged :)...
3 biztonsági ellenőrzés volt, a 2-nál Krisztit választották ki csomag ellenőrzésre, így kb egy fél órára elhagytuk egymást, mert nekem közben át kellett mennem a 2es Terminálra, ami majdnem a másik felén van, de szerencsére van vonat.
Ott volt egy kis időnk, pl hamburgert enni. Plusz lehuppant mellénk a United Airlines-os pilóta (aki egyébként a gépünket vezette Colorado Springsbe) és elkezdtünk vele beszélgetni, miután mogyoróval kínált minket ... 100% Amerika
A coloradoi út 2és fél óra volt egy nagyon pici gépen, Michael nevű pilótánkkal, of course. :)
A coloradoi reptérre kijött értünk Kriszti egyik barátnője. A hotelben felvettük az apartman kulcsait, ami tök jó lenne, ha lenne net meg használati eszközök. Meg fűtés... Bár tuti mi vagyunk a bénák, de este nem tudtuk elindítani azt, úgyhogy végig fagyoskodtuk az éjszakát. De elvileg ezt is megoldják, és úgy tűnik itt az irodában net is van.
Nagyon furàn érzem magam, most még eléggé kivagyok... :S na de: keep smiling!
Még jelentkezem!
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
Nagyon kellemes utunk volt, egy-két izgi részt leszámítva.
Budapestről Düsseldorfba repültünk, ahol lett volna 50 percünk átszállni, ha az ottani köd miatt BUD-ról 30 perc késéssel indulunk. Így maradt 20, de szerencsére átértünk és a csomagjainkat is átpakolták. Ottani idő szerint kb fél 1kor el is indultunk.
A 8 óra 45 perces repülőút viszonylag gyorsan eltelt, a Lufthansa gondoskodott róla, hogy ne unatkozzunk az Airbus 330-on.
Chicagoi idő szerint kb fél3kor érkeztünk az O'Hare reptère. Nagyjából akkora, mint Szeged :)...
3 biztonsági ellenőrzés volt, a 2-nál Krisztit választották ki csomag ellenőrzésre, így kb egy fél órára elhagytuk egymást, mert nekem közben át kellett mennem a 2es Terminálra, ami majdnem a másik felén van, de szerencsére van vonat.
Ott volt egy kis időnk, pl hamburgert enni. Plusz lehuppant mellénk a United Airlines-os pilóta (aki egyébként a gépünket vezette Colorado Springsbe) és elkezdtünk vele beszélgetni, miután mogyoróval kínált minket ... 100% Amerika
A coloradoi út 2és fél óra volt egy nagyon pici gépen, Michael nevű pilótánkkal, of course. :)
A coloradoi reptérre kijött értünk Kriszti egyik barátnője. A hotelben felvettük az apartman kulcsait, ami tök jó lenne, ha lenne net meg használati eszközök. Meg fűtés... Bár tuti mi vagyunk a bénák, de este nem tudtuk elindítani azt, úgyhogy végig fagyoskodtuk az éjszakát. De elvileg ezt is megoldják, és úgy tűnik itt az irodában net is van.
Nagyon furàn érzem magam, most még eléggé kivagyok... :S na de: keep smiling!
Még jelentkezem!
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)