Arra már kint is kínosan ügyletem, hogy kövessem az idő múlását, és a nevesebb fordulókon, mint amilyen a hónapforduló is, legyen egy-egy bejegyzés. :) A hétvége első fele sűrűre sikerült, ezért egy nap csúszással ugyan, de itt a mostani adag.
Egy hónapja és egy napja vagyok "nem ott". Azért nem írom, hogy itthon, mert az annyira nem állná meg a helyét. A "ne sírjál, ez a hazád, tegyél érte" érzetűek miatt, pedig nem írhatom azt, hogy Agyarországon, vagy kedvenc nevem szerint Neverland-ben. Szóval marad a "Nem ott", tehát az nem az Egyesült Államokban.
Az idő úgy múlt el, hogy szinte észre se vettem. Már magam is unom az "Amerikában..." kezdetű mondataimat, ugyanakkor még mindig borzalmasan hiányzik szinte minden onnan. Annyira távolinak tűnik most, mégis annyira vágyom rá, hogy újra lássam!
Sajnos az álláskeresés egyelőre nem megy túl jól, és őszintén szólva más sem, mert egy picit el vagyok csúszva tér-idő tekintetében. Ügyeket intéztem, járogatok edzeni is, de azért túl sokat eddig semmihez nem tettem hozzá, és nem azért mert nem akarok, hanem mert valahogy elvagyok az én kis légüres, ingerszegény teremben. Holnap mondjuk hétfő, új nap, új hét, új remények. Tervek már vannak, a megvalósítás meg remélhetőleg majd elkezdődik. Beszélek már magammal, hogy legyen így.
Mondták azt is, hogy európaiasan nézek ki megint. Nos igen, ha ez a gondterhelt, kevésbé mosolygó arcot jelenti, akkor valóban.
Hiányzik az angol beszéd is, idegesít az igénytelen magyar is, amit nap, mint nap hallok magam körül. (persze tudom, én sem vagyok egy Eszterházy..)
Rácsodálkozom az emberi taplóságra is, viszonylag sűrűn, de erről majd később.
Kicsit vissza az időben. Pénteken néhány barátom volt nálam vacsorázni, ami nagyon jól sikerült. Szerintem. Meg szerintem szerintük is. Igazi amcsi menüvel készültem, brokkoli krémleves, spicy chicken wings, ceasar salad, chocolate lava cake, minden nagyon yummy lett. :)
Szombaton meg barátnőimmel töltöttük az estét/délutánt, először a belvárosban, ahol egy Padthai nevű helyen ettünk keleti kaját, utána a nagyon fancy Sugar Shop-ban vettünk sütit, meg marshmallow-t. Jó az a hely, egy csepp Amerika, nyalókák, jelly beans, hello kitty, stb. és a süti is fincsi volt.
Utána borozgattunk, sajtot és almát ettünk, majd "belevetettük magunkat a pesti éjszakába".
A Deák tér környékén voltunk, ahol a Kolor nevű helyen kötöttünk ki, aminek számomra nem csak a K-val írt neve okozott csalódást, hanem a hangulata is. Minden tömve volt a környéken, de sajna a zene, amit ezeken a hipster, szupertrendi belvárosi szórakozóhelyeken játszanak, valahogy nem jön be.
Messzemenő totálisan lesújtó következtetéseimet ebből az egy helyből vonom le, teljesen szubjektív alapon, és hozzáteszem, nekem ez az egész contemporary subculture, ez a hipster izé, a szűk piros, kék, skinny farmerba öltözött, 20 kilós, sztk keretes szemüveges fiúkkal éppannyira nem jön be, mint a negyvenes, szteroidot toló, bőrdzsekis gyúrórudik a lobogtatott audi kulccsal. Ami tök jó, hogy mindenhol biciklik vannak a városban, éjjel-nappal, bármerre jársz. Most rajzanak már a jóidőben az országútisok is, úgyhogy vigyázzatok rájuk nagyon! A másik, szintén megatrendi Trafiq nevű helyre már a türelmetlenségünk és a 20 méteres sor látványa miatt nem mentünk be, de talán nem is baj. Itt külön vicces volt a majom overallba öltözött raszta, akinek a feladata, a várakozó vendégek úttestről való letakarítása és csitítása volt. Zseniális koncepció, tényleg. :) Szóval viszonylag hamar feladtuk, azzal az egyébként szerintem nem normális következtetéssel, hogy éjfél előtt sehol nincs buli (amúgy a belvárosban attól tartok, olyan, amilyet mi szeretnénk éjfél után sincs, de ezt rójuk fel a magas igényeknek, és a relatíve alacsony alkoholszintnek, mert voltak ott olyan lányok, akik már Bódi Margóra itták magukat). Ellenben Coloradoban például ilyen időtájt már tetőfokára hágott a hangulat, igaz fél kettőkor már mehettél is haza, mert csukták a kapukat. Mögötted.
A legjobb rész, az Arany János utcai metró megálló melletti Retró Büfében volt, ami egy lángosos igazából. Egyrészt nincs jobb, mint éjjel egykor kolbászos-sajtos lángost enni, ami hibátlan volt, méretét, a feltétet, az árát és a zsírosságát (nem túl) illetően is, ezen kívül a néni és a bácsi szövegén szakadtunk a röhögéstől. Kasza Tibiről például minden fontos dolgot megtudtunk (idézem: "olyan lófeje van, hogy nyihog ha kockacukrot lát"). :) Bárkinek ajánlom, aki éhezik az éjszakában, a tökuncsi gyros helyett remek alternatíva. Kalóriákat számolni ilyenkor már úgyis felesleges, hiszen az alkohollal több szénhidrátot viszel be, mint egy normál napon alapból. :)
Ezután az éjszakai busz várásártól kissé már elment a kedvünk, ezért hívtunk egy taxit, az egyetlent, aminek tudtam a számát és a nevét is, mivel Springsben is ez a nehéz kombináció volt, a 7 777 777-et, amit Rádió Taxinak gondoltunk. Oda is ért egy autó 5 555 555 számmal az oldalán, és furcsán nézett ránk. Fanni megkérdezte, hogy milyen néven van, mire a sofőr közölte, hogy ezen, de "amúgy ez nem így működik". A kedves úriember arra gondolt, hogy nekünk kéne megmondani, hogy milyen néven van, nem neki. Jogos, csak mondtuk, hogy tök más számot hívtunk, szóval nem értjük, hogy mi a baja. Erre közölte, hogy kb hülyék vagyunk, mert nem tudjuk, hogy a két cég "már vagy három éve ugyanaz". Mondtuk, hogy bocsi, tényleg mi vagyunk a hülyék, én finoman meg is jegyeztem, hogy akkor legalább már tudjuk, hogy melyik két számot NEM kell hívni. A paraszt még itt sem hagyta abba, mert azt mondta, hogy "jóvan, akkor nem kell hívni". Ezt mindig is irigyeltem, hogy nincs itt válság, nincs itt baj, van vendég elég, dübörög a biznisz, csak nem tudom a kedves és kiváló modorú Mr. Taxis majd miből matricázza át az autóját Tarlós bácsinak. De nem is érdekel, remélem semmiből. ECU 136 a rendszám, amibe ne üljetek be, és amúgy számlát sem ad, ha a NAV is olvasná a blogomat. :) Én meg jattot nem adtam. És még neki állt feljebb.
Na szóval ezért nem szeretek itt. Bár kint is voltak bunkók, csak arányaiban sokkal kevesebben, és valahogy azokat is meg lehetett győzni némi humorral és kedvességgel. Ezt hívtuk úgy, hogy "kill them with kindness", csak ha ezt itt előadod, még meg is vernek. :O
És tényleg nincs gond, minden szart megvesz a nép, az egész "rosszul élünk" rinyálás teljesen felesleges. Azért van az, ami van, és nem valami sokkal jobb, ami lehetne, méghozzá ugyanannyiért, vagy ingyen, mert erre is van kereslet. Ennek a taplónak is fizetnek, a szar zenéért is bemennek a szórakozóhelyekre, a romlott húst sem viszik vissza (azt a Lehel piacon adták el nekem mosolyogva, szintén számla nélkül), a retkes bkv buszra is felszállnak, a hideg-meleg, büdös MÁV-on is utaznak, a telehugyozott utcában is vesznek házat, szóval ne várjunk semmit. Amíg ezekre csak egy-két nagyarcú, külföldön járt, hazatagadó gyökér mond nemet, addig ez lesz. Enjoy!
És amúgy meg, ha ezt túl akarod élni, számíts a mikrokörnyezetedre, azokra az emberekre, akik miatt mégis mosolyogni tudsz ezen az egészen, mert tudod, hogy ők értik, tudják, és elfogadják, hogy te ilyen vagy. És egy hét, egy hónap, egy év távlatából is ugyanúgy beszélgetsz velük, mint tegnap még ha az élet és a világ fordult is azóta egy nagyot.
