2013. április 8., hétfő

Telt, múlt az idő

Lassan egy hónapja lesz, hogy itthon vagyok Neverland-ben, ami egyrészt nagyon rövidnek tűnik, mert alig találkoztam még az emberekkel, akiket egy évig nélkülöztem, másrészt olyan, mintha egy éve itthon lennék.
Az első két hetem csak az utazgatással telt, most kb 1,5 hete már a "kis világomban" vagyok. Egyedül, eléggé, bár mindennel, még gépjárművel is ellátva, de nem a pesti lakásban, ami kicsit körülményessé teszi a bejárkálást (mondjuk leginkább azért, mert itt nem 3.20$ egy gallon benzin :D ).
Aminek örülök, hogy már nagyon sokakkal sikerült találkoznom, és megállapíthatom, mintha mi sem történt volna... Leszámítva, hogy mindenkinek megváltozott az élete. Új barát, gyerek, házasság, új munka, lakás, hobbi, mindent. Én meg úgy érzem magam, mint egy UFO, aki épp csak kiruccant az űrbe, aztán mire hazaért, eltelt az idő, és megváltozott a kis bolygója, de ő meg ugyanolyan maradt. Na jó, nem ugyanolyan, de nem lett UFO férje, nem vár kis UFO-t és még munkanélküli is, csak kicsit át lett programozva.
Na ezzel a képzavarral remélem sikerült mindent érzékeltetnem. :D
Mindegy, még van néhány köztársasági pénzem, úgyhogy egyelőre nem rinyálok, próbálom élvezni, hogy azt csinálok, amit akarok, hogy 9-10 órát alszom és vasárnap nem csörög reggel 4.15-kor az órám, de nem mondom, hogy nem hiányzik. Kicsit haszontalannak is érzem magam, még ha épp van is, ami nyomja a vállam, ráadásul egyre jobban, ezért minél előbb túl kellene rajta esni (SZAKDOGA).

Mondjuk voltam egy-két interjún is, de egyelőre semmi. :S Vagy nincs még info, vagy nem most keresnek, vagy nemtom. Erről inkább majd írok egy külön bejegyzést, főleg, ha lesz már valami konkrét fejlemény. Egyelőre leginkább csak várakozás van, főleg az "álom melóra", ahol már 4 hete a második körre várok, de hát nem eszik forrón a kását. Máshova meg nem nagyon akarok (egyelőre) menni úgyhogy, ahogy mondani szoktuk: ez ilyen szopó.
Egyúttal vegyük is ezt a bejegyzést interaktív álláshirdetésnek is: ha valaki tud munkát egy ilyen rendkívül talpra esett, okos, cuki, Amerikát megjárt csajnak, ne habozzon. :) (1/2 vicc - a szerk. ezt ide kell írnom, mert még valaki véresen komolyan veszi, aztán kapom az ívet. :D )
Szóval nehéz, az van.
Amúgy szerintetek el lehet gyorsan felejteni az angolt? Mármint én mániákusan angol filmeket nézek, mert meggyőződésem, hogy már most romlott a beszédkészségem, és kifejezetten rossz érzés, hogy nem tudok senkivel angolul beszélni. :(
Mondjuk a macskámat ma angolul is elküldtem a picsí@ba, mert délután kiszökött, én meg paragép módjára kibömbölt szemmel néztem, ahogy a kerítés túloldaláról röhög rám, és továbbmegy. Aztán - bár ezt többen állították, csak nem hittem el - az éhség hazahozta a kis hálátlan "dögöt" (imádom ám, azért hisztiztem, ugye), és elmehettem edzeni (csakaspinning), nem kellett a teraszon éjszakázva várni, hogy őfelsége haza szíveskedjen fáradni.
Ennek is hála, hogy eléggé fáradt vagyok (az összefüggéstelen gondolatok megértése végett), és bár a medvehagymás (legjobb, tavaszi kötelező) laktózmentes kőrözött tavaszi ízvilágának teljes hatása alatt vagyok még mindig, inkább iszom egy kis bort (igen, olyat, ami finom, magyar, dry = not sweet, de tényleg) és lefekszem aludni, miután a - már nem is annyira jó - KissÁdám hülyeségeit meghallgattam a tv-ben.
Folyt köv
Ő pedig a MiniÖrdög, még fiatal korában, aki miatt ma lábon hordtam ki  három szívrohamot <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése