A legutóbbi blogbejegyzésem után megfogadtam, hogy pozitívan fogok a dolgokhoz hozzá állni. Ennek hála, és annak, hogy valaki, aki olvasta a blogot gyakorló rontáslevevő/átok/ördögűző, azóta minden jóra fordult.
Kezdjük a legjobbal: eladtam Bubukát! Igaz, hogy még így is buktam rajta egy elég nagy összeget, de jelentős pluszban vagyok a roncstelephez képest. Felraktam a helyi hirdetőoldalra 500 dollárral olcsóbban, mint eredetileg, és láss csodát, jöttek is a komoly érdeklődők. Annyira jól sikerült, hogy némi alkudás után az első el is vitte. :) Örömbódottá!!! :)
A laptop problémám is megoldódott, kemény 380 dollárért vettem egy számomra tökéletesen csodálatos Toshiba laptopot. Sorban már ez a harmadik Toshiba gépem, Windows (idegesítőrandommegjelenőablakok) 8 van rajta, nagy, szép, vékony, annyit tud, amennyi nekem bőven sok, úgyhogy Örömbódottá ismét! A Walmartban, ahol vettük először azt állították nincs már, pedig direkt megnéztem neten, és azt írták, hogy van. Nagyjából a következő párbeszédet folytattam le az eladóval:
- Nincs.
- Olyan nincs, hogy nincs.
- Akkó' van.
És lett, az utolsó darab. :)
Közben a héten volt 3 szabadnapom, valamennyit pihentem is, plusz egy modul (mondjuk a leghosszabb) van már csak a bartender tanfolyamomból, úgyhogy most már talán sikerül befejeznem. Sajna az edzéshez elég fáradt vagyok, de igyekszem minden nap csinálni valamit, ma például lesétáltam shoppingolni, de nem találtam semmi jót. Költségtakarékos volt. :D
Melóban most van, jövőhéten lesz egy csomó room service extrám is, most egy gimnasztika versenyre jött egy csomó vendég, egész jól jattolnak, remélem a holnapi brunch is hasonló lesz. Mostantól a jövőre takarékoskodás és a "must have" dolgok beszerzése a cél. A nagy dolgokat szerencsére már megvettem, repjegy a zsebben, satöbbi. Mondjuk nem hinném, hogy ez a maradék 2,5 hónap anyagilag olyan nagy durranás lesz, de a Lake Terrace továbbra is az egyik legjobb hely, úgyhogy nem panaszkodom, tényleg.
Ja és tervezünk egy NBA meccset februárra! :) Denver Nuggets - Los Angeles Lakers, mondjam, hogy régi álmom, vagy kitaláljátok magatoktól?
Most viszont megyek aludni, reggel 5.30-tól vár a bánya. A bejárás elég érdekes, fuvart lejmolni, a jövőhét kicsit necces is lesz, mert mindenki nyaral, de majd megoldódik valahogy. Azért vagyunk elegen, sőt még az amerikai kolléganőim is felajánlották, hogy bevisznek. Azért ez cuki tőlük. Reggel is a supervisorunkkal mentünk be. És már csak 52 nap és 13 óra. A visszaszámlálóm szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése