Incline: az eddigi leghülyébb ötlet. :D

Ma, ahogyan azt tegnap elterveztük, elmentünk inclineolni. Végül csak hárman, és el sem tudjátok hinni, mennyire hülye ötlet volt. :)
Képzeljétek el az elképzelhetetlent és szorozzátok meg tízzel.
A pokolba (és végül a mennyországba) vezető lépcsősor Manitu Springsből indul, és valamivel több, mint fél km hosszú. Az alja körülbelül 2100 m magasságban kezdődik (egyszerű fejszámolás: a teteje 2600 méter fölött van). Nos, amikor megláttam élőben, már tudtam, hgoy ennek nem lesz jó vége. :) Brutálisan meredek, brutálisan hosszú lépcsősor vasúti gerendákból, egészen a hegytetőig. Nincs más út, ha elindultál, csak fölfele. Nagy igazság, hogy nem (lett volna) szabad hátranézni. Egyszerre elképesztő és félelmetes. Egész Manitu és Colorado Springs a lábaink előtt hever, oldalt a Pikes Peak, fölötted a hegycsúcs a végeláthatatlan lépcsőkkel.
A farmer (mint később kiderült) nagyon hülye ötlet volt. Délután egy körül indultunk és nagyon erősen tűzött a nap, ezen kívül nem is ez a legkényelmesebb viselet. És a sima talpú sportcipő sem a legtökéletesebb választás. Nagyjából félúton meg akartam halni, de miután hátra néztem és rájöttem, hogy ez egyáltalán nem volna lehetetlen, inkább másztam tovább... elég sokszor meg kellett állnunk pihenni, bár Ildi nagyon keményen nyomta. :) Az  út vége volt a legdurvább. Amikor már azt hiszed felértél, még van előtten vagy 100 lépcső. Elképzelhetetlen érzés volt viszont a csúcsról lenézni. Alattunk feküdt az egész város. Szinte a világ végéig el lehetett látni. Óriási élmény volt!
Fotókat itt találtok róla (nyilvános link, nem kell hozzá facebook fiók)

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2938617145934.2123362.1276296065&type=3&l=4689d45e62

Ellenben most már úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, úgyhogy alszom is, mert ez egy hosszú hétvégének ígérkezik, Húsvéttal (sonka nélkül... :( ), holnap traininggel, meg munkával szombat-vasárnap szinte biztos.

Puszi

 

(a kaja ötleteket továbbra is várom)