Az élet szinte unalmas lenne...

..ha az embert nem ütnék el jobbról, szabálytalanul közlekedő autósok. Törént ugyanis, hogy midőn a vacsorámon merengve szabályosan közlekedtem hazafelé az én kis drágámon, egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy nem tudom mi van. :( Csak arra emlékszem,  hogy valami nagy és kemény (egy Suzuki, mindig is utáltam a Suzukikat) súrlódik az oldalamon, majd bamm, az aszfalton vagyok. Az első sokk után, miután megállapítottam, hogy élek, felálltam és elkezdtem üvöltözni, hogy "te hogy kerültél ide, és mi a franc történt???" A jobb oldalon álló autóban ülő hölgy mondta el, hogy a f@szkalap, aki jobbról kanyarodott, meg akarta őt előzni jobbról, mint később kiderült azért "mert nem tudta, hogy az a sáv megszűnik". Illusztrálom, úgy egyszerűbb.

South Gate sucks

Szóval, ahogy a képen is látszik, én egyenesen haladtam, jobbra tartva a sávomban, amibe becsatlakozott a kereszteződés után lévő szintén jobbra kanyarodó felvezető sáv, ami megszűnik. Így ugye,én a középső sávba kerültem egy kis időre, és ott jobbra tartva haladtam. Viszont jött mögöttem a hölgy, aki valószínűleg kitakart a paraszt előtt aki megdöbbenésében, hogy nem tudja megelőzni jobbról a másik autót, legjobbnak látta, ha a kormányt rámrántja, és elüt... A fék gondolom nem ismert találmány náluk (nem a napon barnult közép barnára...) Nyilván nem így gondolta, de akkor sem értem, hogy ezt minek szánta??? A bicikliző ember sok mindenre felkészül. Kátyúra, emelkedőre, lejtőre, esőre, hóra, hülye autósokra akik ledudálják, arra, hogy ha balra kanyarodik, elütik szemből, stb-stb. De arra, hogy elüti egy jobbról előző autó, ami miatt majdnem beesik egy másik alá... arra nem készül fel.
Igazából mákom volt, mert csak a jobb térdem meg a tenyerem ütöttem meg csúnyán, és le is horzsolódott mindkettő (nyilván csak ma volt rajtam rövid bringás nadrág az utóbbi két hétben...), és bevertem a bal térdem, azon pár zúzódás van. A fejemnek, meg más testrészemenk (na jó, a váz megnyomott "ott") nem lett baja. :S Ellenben a biciklimmel, ami szerintem kuka, és ez a legrosszabb az egészben.
Elhajlott az első villa, a kormány, a jobb fékkar, 8-as lett az első kerékben, kitört pár küllő a hátsóból és lefittyent a váltó. A festést hagyjuk... holnap majd teszek fel erről is képeket.
Néhány perccel később odaért a rendőrség és a mentők (ők lefertőtlenítették a sebeimet), majd volt akkora szerencsém, hogy épp arra járt Norbi és Iván, akik rájöttek, hogy ez a szerencsétlen én vagyok, és megálltak. Később ők hoztak haza, nagyon rendesek voltak, segítettek biznyákolni a barommal, meg a rendőrökkel is. Sokkosan nem túl vicces angolul elmagyarázni, hogy "elütöttekbammeg". Szóval ezúton is köszi nekik!
A legdühítőbb, hogy itt a bicó volt az egyetlen közlekedési eszközöm. Azért vettem, mert jó, gyors, kényelmes és mert nincs pénzem se taxira, se autóra, és gyalog nem lenne túl vicces bejárni naponta 2x oda-vissza. Ja, és mert nem akarok állandóan megkérni valakit, hogy vigyen be...
Erre tönkreteszik. Elveszik az egyetlen "vagyonomat", az eszközt, amivel pénzt tudok csinálni. Üvölteni tudnék. Bár azon is és a síráson is túl vagyok.
A paraszttal (nem tudok rá más szót használni), elvileg honap 2kor találkozom. Adni akart 100$, új biciklire, amivel kitörölhetem a... szóval nem fogadtam el. Elvileg van biztosítása, ami ki is fizetné. 1 hónap múlva... kösssz. És addig mi az anyámmal járjak be??? Úgyhogy abban maradtunk, hogy holnap elvisz és megcsináltatjuk a biciklit. Aham... az kb 2x annyiba fog kerülni, mint egy új. Úgyhogy ötletem sincs, mit csináljak. :( A csodálatos fizetésemnek, meg a 300$-os mindenfélére levonásoknak hála nincs pénzem és nem is akarok a saját pénzemen újat venni. Mivel nem az én hibám volt!!! Annyira igazságtalanság.
És az igazságtalanság most fizikailag is fáj. :( Meg mindenhogy. Eléggé kivagyok, és teljesen kétségbe estem. Viszont fél kettő, úgyhogy azt hiszem megpróbálok aludni.
Folyt. köv....