Hogy miért jobb utolsó bussernek lenni, mint hostessnek? Az ma kiderült.
Mert ha 6:30-kor te nyitsz, viszonylag nehéz elviselni a közel 7 óra egy helyben állást, amiben a dögunalom és a bolondokháza váltakozik "Good morning"-gal és "Thank you! Have a nice day!"-jel...
Ma viszont, mivel nem jött be az egyik busserünk (ez még mindig lerámolós pincért jelent), én lehettem az, a másik magyar sráccal. Hát kb fél 9-től egyig nem álltunk meg. Asztalt leszed, terítőt lecserél, felterít, asztalt leszed, terítőt lecserél, felterít... Megállás nélkül. :) igazából mókás, pörögtünk nagyon. Kellett is elnézést kérni, de magyarul egyszerűbb és főleg gyorsabb volt kommunikálni.
Meg is lettünk dicsérve. Az ok egyszerű. Ha gyorsak vagyunk, és gyorsan terítjük újra a pályát, akkor többször fordulnak meg az asztalok, több vendég pedig = több jatt/bevétel = boldog felszolgáló/supervisor. És ezt ők is tudják. Ezért itt hálásak, ha jól dolgozol, és mivel kitippelnek (magyarul kapunk a jattból) nekünk is az az érdekünk, hogy jó legyen. :)
Meg járulékos előnyként ismét nem kellett a hostess pultban hallgatnom a magasröptű elmélkedéseket, amiktől már a hajam az égnek áll!
Most úgy fekszem le, hogy elmormolok vagy 100 imát, hogy holnap sikerrel járjak a HR-en!
Szorítsatok!
Puszi
Napi fun: ma megkérdezték tőlem, hogy a nametag-ünk (névtábla) köszönget-e magától, mert nem hiszik el, hogy itt mindenki mindig minden vendégnek köszön. Hát ez a 5star, 5dimond szolgáltatás... Cukik voltak, így a nap végén! :)
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. április 29., vasárnap
2012. április 27., péntek
Változáss kell!!! Akarom! Szorítsatok!
Halihó!
Na előkerültem. Ez a hét sem volt egyszerű. Most volt ugye, hogy "szeretett éttermemben" csak 32 órám volt, ezért banquetten extráztam szerda este és csütörtökön egész nap. Mindkettő nagyon vicces volt. Szerdán két műszak között hazajöttem és aludtam egy órát, ezért is gondolom, hogy ha lenne "Gyors- és rövidtáv alvó világbajnokság", azt tutira megnyerném. Aztán visszamentem és döbbenetemre Danival dolgoztunk együtt, úgyhogy ketten jól elvoltunk. Az öreg, aki felügyelt minket jófej volt, de elég fáradt, úgyhogy - mivel nem is igen volt mit - nem sok mindent csinált. A supervisorunk egy látszatra kb 23 éves szlovák srác volt, a bartender meg Noah, Ildi barátja. 8 órán keresztül elég jól elvoltunk, a supv. mondta is, hogy milyen jó, hogy mi nem olyanok vagyunk, akik csak felveszik az extra órát és nem csinálnak semmit, hanem dolgozunk. :) Aztán csütörtökön jött a 12 órás extra hosszú shift. A captain (supervisor, felügyelő, akárhogy hívjuk) valami elképesztően édes "nyanya" volt. Imádtam. Egész nap dícsért minket, a nap végén, amikor meg már leszakadt a lábam, és csak azt vártam, hogy vízszintbe rakhassam magam, megölelt és még egyszer megköszönte, hogy ilyen ügyes voltam, és ilyen sokat segítettem nekik. Tettem mondjuk mindezt nem kevés pénzért, de amúgy is szívesen. Mondjuk érdekes, hogy más departmenteken elég jó a munkám, meg megértenek, meg én is megértem őket, meg jól érzem magam, stb... Pedig azért itt is van egy két vicces sztori. Pl az egyik ilyen magasabb rendű felszolgáló (egy duracell nyuszi japánból, kellően erős akcentussal, és stílussal, de azért jófej lett a végére ő is :) ), kért tőlem chaffing pastát. Én épp üldögéltem, mert mondták, hogy lehet, és hát bazira nem értettem mi a nyavaja az, amit kér, mert valami tök más szót használt rá. Mondtam is, hogy nem értem, mire felhúzta az orrát, és elviharzott. Ekkor jött a mexikói csajszi, és kérdeztem, hogy mi a franc az, amit kérdeztem, írja már körbe, mert megcsinálnám, csak nem tudom mit kell. Erre mondja, hogy tűz a kávé alá... Ja, hogy chaffing pasta! :D Már hozom is! :))) Aztán elnézést kértem, hogy nem tudtam, hogy "az" az, de miután rájöttem, már ki is cseréltem, és ezzel el is volt intézve. És egyébként most is egész nap egy "jamával" (jamaicai - a szerk.) dolgoztam, úgyhogy ismét szétröhögtem magam. Érdekes, mennyivel kellemesebb tud lenni egy kemény nap, ha az embert megfizetik és nem b@szogatják.
Sajna a jövőheti beosztásom megint szopó... 36 óra, két és fél szabadnap és nem tudtam extrát felvenni, mert nem volt. Úgyhogy direkt örülök, hogy a mait, amikor lett volna, törölték... Így aztán kurva kipihent leszek. Viszont ma voltam az megfelelő embernél, és ha minden jól megy, már nem sokáig lesz így. Nagyon szorítsatok! Nem akarom elkiabálni, mert félek, de imádkozom, hogy összejöjjön, amit ígértek! Hiszem, ha látom! Szorítsatok!!!!!!!!!!!
Ja, amúgy kaptunk egy új hostesst, valami Brittany, gondolom nem amerikai... mi más lenne.
Napi viccesség: 25 $-ért Guess farmer shortot, további 10$-ért Guess tunikát vettem. Lehet utálni! Megjött a paycheckem. Végre normális összeg, még úgy is, hogy még mindig vontak le belőle, és a lakást is ki kell fizetnem, ami az árammal együtt nem 200, hanem 225 $
Itt lehet kapni csokis és cookies&cream ízű Gold Fisht! Nyugi, nem mertem megvenni.
Ja, és teljes kiőrlésűt is...
Na most viszont megyek, mert holnap kezdek a bányában ismét.
De utálom...
Viszont délután remélem jó idő lesz, mert akkor napozok végre megint! :)
Na előkerültem. Ez a hét sem volt egyszerű. Most volt ugye, hogy "szeretett éttermemben" csak 32 órám volt, ezért banquetten extráztam szerda este és csütörtökön egész nap. Mindkettő nagyon vicces volt. Szerdán két műszak között hazajöttem és aludtam egy órát, ezért is gondolom, hogy ha lenne "Gyors- és rövidtáv alvó világbajnokság", azt tutira megnyerném. Aztán visszamentem és döbbenetemre Danival dolgoztunk együtt, úgyhogy ketten jól elvoltunk. Az öreg, aki felügyelt minket jófej volt, de elég fáradt, úgyhogy - mivel nem is igen volt mit - nem sok mindent csinált. A supervisorunk egy látszatra kb 23 éves szlovák srác volt, a bartender meg Noah, Ildi barátja. 8 órán keresztül elég jól elvoltunk, a supv. mondta is, hogy milyen jó, hogy mi nem olyanok vagyunk, akik csak felveszik az extra órát és nem csinálnak semmit, hanem dolgozunk. :) Aztán csütörtökön jött a 12 órás extra hosszú shift. A captain (supervisor, felügyelő, akárhogy hívjuk) valami elképesztően édes "nyanya" volt. Imádtam. Egész nap dícsért minket, a nap végén, amikor meg már leszakadt a lábam, és csak azt vártam, hogy vízszintbe rakhassam magam, megölelt és még egyszer megköszönte, hogy ilyen ügyes voltam, és ilyen sokat segítettem nekik. Tettem mondjuk mindezt nem kevés pénzért, de amúgy is szívesen. Mondjuk érdekes, hogy más departmenteken elég jó a munkám, meg megértenek, meg én is megértem őket, meg jól érzem magam, stb... Pedig azért itt is van egy két vicces sztori. Pl az egyik ilyen magasabb rendű felszolgáló (egy duracell nyuszi japánból, kellően erős akcentussal, és stílussal, de azért jófej lett a végére ő is :) ), kért tőlem chaffing pastát. Én épp üldögéltem, mert mondták, hogy lehet, és hát bazira nem értettem mi a nyavaja az, amit kér, mert valami tök más szót használt rá. Mondtam is, hogy nem értem, mire felhúzta az orrát, és elviharzott. Ekkor jött a mexikói csajszi, és kérdeztem, hogy mi a franc az, amit kérdeztem, írja már körbe, mert megcsinálnám, csak nem tudom mit kell. Erre mondja, hogy tűz a kávé alá... Ja, hogy chaffing pasta! :D Már hozom is! :))) Aztán elnézést kértem, hogy nem tudtam, hogy "az" az, de miután rájöttem, már ki is cseréltem, és ezzel el is volt intézve. És egyébként most is egész nap egy "jamával" (jamaicai - a szerk.) dolgoztam, úgyhogy ismét szétröhögtem magam. Érdekes, mennyivel kellemesebb tud lenni egy kemény nap, ha az embert megfizetik és nem b@szogatják.
Sajna a jövőheti beosztásom megint szopó... 36 óra, két és fél szabadnap és nem tudtam extrát felvenni, mert nem volt. Úgyhogy direkt örülök, hogy a mait, amikor lett volna, törölték... Így aztán kurva kipihent leszek. Viszont ma voltam az megfelelő embernél, és ha minden jól megy, már nem sokáig lesz így. Nagyon szorítsatok! Nem akarom elkiabálni, mert félek, de imádkozom, hogy összejöjjön, amit ígértek! Hiszem, ha látom! Szorítsatok!!!!!!!!!!!
Ja, amúgy kaptunk egy új hostesst, valami Brittany, gondolom nem amerikai... mi más lenne.
Napi viccesség: 25 $-ért Guess farmer shortot, további 10$-ért Guess tunikát vettem. Lehet utálni! Megjött a paycheckem. Végre normális összeg, még úgy is, hogy még mindig vontak le belőle, és a lakást is ki kell fizetnem, ami az árammal együtt nem 200, hanem 225 $
Itt lehet kapni csokis és cookies&cream ízű Gold Fisht! Nyugi, nem mertem megvenni.
Ja, és teljes kiőrlésűt is...
Na most viszont megyek, mert holnap kezdek a bányában ismét.
De utálom...
Viszont délután remélem jó idő lesz, mert akkor napozok végre megint! :)
2012. április 23., hétfő
2012. április 22., vasárnap
Egyet előre, kettőt hátra
Esküszöm már utálom magam a rinyálásért, de ilyen nincs, mint ami ebben az étteremben. :(
Történt, hogy ma hívatott a manager. Az első pont szerint csendesebb lettem az utóbbi időben.
Nos, igenbazdmeg, mert utálok itt lenni, ezért igyekszem ilymódon kizárni a faszságokat. Vigyorgok a vendégre, megcsinálom a munkám és ennyi. Nem tudom mit vár... A következő pont szerint viszont le kellett adnom egy extra shiftet (-120$), mert túl sokat dolgozom. Hátafaszom most már de tényleg. Mit vár egy 32 órás beosztás után? Hogy otthon üljek négy napig?
Mert hogy az egészségem, tralala.... Aham, ha éhendöglök, az tényleg egészségesebb.. Ja és negnyugtatott, hogy ne aggódjak, hamarosan úgyis csak dupla shiftjeim lesznek. Mennyire jó, 7.20 $-ért kelhetek korán és végezhetek későn és végképp nem tudok majd extrázni, de ez milyen jó nekem.
Tényleg az van, hogy amikor próbálok előre mozdulni, szabadulni innen, vagy pénzt keresni, akkor belém rúgnak. Mindezt a saját érdekemben. De persze máshol nem zavarja a menágereket az ötven-hatvan óra.
Komolyan nem tudom már mit csináljak. Meg fogok hülyülni. Hányok az egész helytől. Ez fog az egészségemre menni!
Btw, tegnap napoztunk Ildivel, sikerült is leégni. :) májusban meg úgy tűnik megyünk Denverbe a vidámparkba. Arra mondjuk kértem szabadnapot, de bármibe, hogy nem fogom megkapni, mert vasárnap lesz...
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
Történt, hogy ma hívatott a manager. Az első pont szerint csendesebb lettem az utóbbi időben.
Nos, igenbazdmeg, mert utálok itt lenni, ezért igyekszem ilymódon kizárni a faszságokat. Vigyorgok a vendégre, megcsinálom a munkám és ennyi. Nem tudom mit vár... A következő pont szerint viszont le kellett adnom egy extra shiftet (-120$), mert túl sokat dolgozom. Hátafaszom most már de tényleg. Mit vár egy 32 órás beosztás után? Hogy otthon üljek négy napig?
Mert hogy az egészségem, tralala.... Aham, ha éhendöglök, az tényleg egészségesebb.. Ja és negnyugtatott, hogy ne aggódjak, hamarosan úgyis csak dupla shiftjeim lesznek. Mennyire jó, 7.20 $-ért kelhetek korán és végezhetek későn és végképp nem tudok majd extrázni, de ez milyen jó nekem.
Tényleg az van, hogy amikor próbálok előre mozdulni, szabadulni innen, vagy pénzt keresni, akkor belém rúgnak. Mindezt a saját érdekemben. De persze máshol nem zavarja a menágereket az ötven-hatvan óra.
Komolyan nem tudom már mit csináljak. Meg fogok hülyülni. Hányok az egész helytől. Ez fog az egészségemre menni!
Btw, tegnap napoztunk Ildivel, sikerült is leégni. :) májusban meg úgy tűnik megyünk Denverbe a vidámparkba. Arra mondjuk kértem szabadnapot, de bármibe, hogy nem fogom megkapni, mert vasárnap lesz...
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. április 20., péntek
Egy hosszú hét krónikája
Hu, ma végre van egy kis időm szusszanni egyet. Mondjuk tényleg nem sok, csak a délután, de legalább van egy fél délutánom, mielőtt megyek vissza dolgozni.
Ez a hét elég kemény lett, de csak $ jelek lebegnek a szemem előtt, meg a végcél, egy jó kis autó, egy kis utazás, tartalék.
Vasárnap írtam utoljára, most péntek van. A vasárnap... na az kemény volt. Az esti shiftem után átmentem termet őrizni, ahol olyan technika volt a backstage-ben, hogy szerintem értékben több, mint a magyar államadósság. A Loss Prevention nagyon vicces részleg. Szigorúak, néha nem túl kedvesek, de nagyon mókás arcok. Mindig szerettem a secusokat, mert különleges humoruk van. A supervisor is hatalmas forma volt. De a legjobb bennük, hogy ha hülye vagy, elmondják még 3x, ha még akkor sem érted, jönnek és segítenek. Sok szabály van, de a legfontosabb, hogy ne aludj el. A 6,5 órás shift nagyon mókás volt, leülhettem, kaptunk éjjel kaját, járkáltam, rádión beszélgettünk, és hála az első amerikában elfogyasztott Red-bullomnak, nem is aludtam el. :)
Ellenben a reggel a CC-ben borzalmas volt. Le kellett mennem a mosdóba felpofozni magam, mert alig tudtam ébren maradni. Szinte nem volt vendég, és csak ott álltunk és bóbiskoltam a reggelim után, a kávé már semmit nem ért.
Aztán délután aludtam három órát mozdulatlanul, úgyhogy az este már jobb volt. Kedd semmi extra, szerdán és csütörtökön viszont banquetten voltam.
Az első nap nem nagyon értettem mi van, főleg mert kaptam egy jamaicai csajt társnak, és hát a jamaicai angol... Hát, az a nem mindegy! :D Hatalmas! Egy büdös szót nem értettem abból, amit a "jamák" egymás közt beszéltek. De amúgy jó arcok nagyon, nem szakadtunk meg, üdítőkkel rohangáltam egész nap, meg lerámoltunk, 15 $-os órabérért. Nem olyan rossz. A lábam mondjuk leszakadt, főleg tegnap. Szintén banquett volt, a fél műszak unatkozással telt, majd ezúttal egy Yuriy nevű társat kaptam Minskből. Na hát ő is nagyon kész van. Ezek igazi formák, ahogy mondta, ők tudják igazán, hány csillag, hány gyémánt a hotel! És dolgoznak, mint a barom, de mindemellett teljesen őrültek. :) Olyanokat borultam rajtuk! :) Kemény ez a banquett, meg tudni kell, mi merre van, de itt legalább valamit tanulhatok. És ezért is jöttem ki, többek között...
Szeretett munkahelyemen lesz jövőhéten két fél (kedd-szerda este), meg két egész (csütörtök-péntek) szabadnapom, úgyhogy ezen felbuzdulva vettem is fel újabb 27 órát a banquetten. Ebből az egyik 12 órás shift. Kicsit para, de hát majd megoldom valahol. Viszont így újból előkerült a cipő probléma, mert amit felvehetek a kis piros szoknyácskámhoz, na abban nem lehet talpalni ennyit...
Tehát a jövőhetem is zúzós lesz, de annyi baj legyen. Pénz, alvás, kaja, autó. Ezek a preferenciáim.
Ja, a levelezek a visa sponsorommal a baleset miatt, úgy tűnik bíróságra kell mennem, de egyelőre nem értem miért. Asszem ez a paraszt rendőr azt írta a papírra, arab barátunknak hála, hogy én rossz sávban mentem, ami nem igaz. Mert ő akart megelőzni jobbról a felvezető sávban... Szóval angolban és faszságokban jártas barátaim segítségét várom az alábbi postacímen, hogy ezt hogyan lehet nekik úgy elmagyarázni, hogy felfogják. Ja, és persze az ügyintéző negyedjére sem értette meg, hogy nem kaptam számlát, mert nem voltam kórházban. Ez egy elég csúnya story lesz, már látom. :(
Remélem otthon mindenki jól van, írjatok, olvassatok, már csak 270 hiányzik, és meglesz a 3000-es látogatottság! :)
Ez a hét elég kemény lett, de csak $ jelek lebegnek a szemem előtt, meg a végcél, egy jó kis autó, egy kis utazás, tartalék.
Vasárnap írtam utoljára, most péntek van. A vasárnap... na az kemény volt. Az esti shiftem után átmentem termet őrizni, ahol olyan technika volt a backstage-ben, hogy szerintem értékben több, mint a magyar államadósság. A Loss Prevention nagyon vicces részleg. Szigorúak, néha nem túl kedvesek, de nagyon mókás arcok. Mindig szerettem a secusokat, mert különleges humoruk van. A supervisor is hatalmas forma volt. De a legjobb bennük, hogy ha hülye vagy, elmondják még 3x, ha még akkor sem érted, jönnek és segítenek. Sok szabály van, de a legfontosabb, hogy ne aludj el. A 6,5 órás shift nagyon mókás volt, leülhettem, kaptunk éjjel kaját, járkáltam, rádión beszélgettünk, és hála az első amerikában elfogyasztott Red-bullomnak, nem is aludtam el. :)
Ellenben a reggel a CC-ben borzalmas volt. Le kellett mennem a mosdóba felpofozni magam, mert alig tudtam ébren maradni. Szinte nem volt vendég, és csak ott álltunk és bóbiskoltam a reggelim után, a kávé már semmit nem ért.
Aztán délután aludtam három órát mozdulatlanul, úgyhogy az este már jobb volt. Kedd semmi extra, szerdán és csütörtökön viszont banquetten voltam.
Az első nap nem nagyon értettem mi van, főleg mert kaptam egy jamaicai csajt társnak, és hát a jamaicai angol... Hát, az a nem mindegy! :D Hatalmas! Egy büdös szót nem értettem abból, amit a "jamák" egymás közt beszéltek. De amúgy jó arcok nagyon, nem szakadtunk meg, üdítőkkel rohangáltam egész nap, meg lerámoltunk, 15 $-os órabérért. Nem olyan rossz. A lábam mondjuk leszakadt, főleg tegnap. Szintén banquett volt, a fél műszak unatkozással telt, majd ezúttal egy Yuriy nevű társat kaptam Minskből. Na hát ő is nagyon kész van. Ezek igazi formák, ahogy mondta, ők tudják igazán, hány csillag, hány gyémánt a hotel! És dolgoznak, mint a barom, de mindemellett teljesen őrültek. :) Olyanokat borultam rajtuk! :) Kemény ez a banquett, meg tudni kell, mi merre van, de itt legalább valamit tanulhatok. És ezért is jöttem ki, többek között...
Szeretett munkahelyemen lesz jövőhéten két fél (kedd-szerda este), meg két egész (csütörtök-péntek) szabadnapom, úgyhogy ezen felbuzdulva vettem is fel újabb 27 órát a banquetten. Ebből az egyik 12 órás shift. Kicsit para, de hát majd megoldom valahol. Viszont így újból előkerült a cipő probléma, mert amit felvehetek a kis piros szoknyácskámhoz, na abban nem lehet talpalni ennyit...
Tehát a jövőhetem is zúzós lesz, de annyi baj legyen. Pénz, alvás, kaja, autó. Ezek a preferenciáim.
Ja, a levelezek a visa sponsorommal a baleset miatt, úgy tűnik bíróságra kell mennem, de egyelőre nem értem miért. Asszem ez a paraszt rendőr azt írta a papírra, arab barátunknak hála, hogy én rossz sávban mentem, ami nem igaz. Mert ő akart megelőzni jobbról a felvezető sávban... Szóval angolban és faszságokban jártas barátaim segítségét várom az alábbi postacímen, hogy ezt hogyan lehet nekik úgy elmagyarázni, hogy felfogják. Ja, és persze az ügyintéző negyedjére sem értette meg, hogy nem kaptam számlát, mert nem voltam kórházban. Ez egy elég csúnya story lesz, már látom. :(
Remélem otthon mindenki jól van, írjatok, olvassatok, már csak 270 hiányzik, és meglesz a 3000-es látogatottság! :)
2012. április 18., szerda
2012. április 16., hétfő
2012. április 15., vasárnap
Money-money-money...
OMG srácok, ha a héten nem döglök meg, akkor soha...
Most kezdődik a Space, ami sok vendéget, sok munkát és leginkább sok pénzt jelent. A héten lesz kb 65 órám, ami 25 túlórát is jelent. Ma dolgoztam reggel, majd aludtam 2 órát, visszajöttem, a CC-ban voltam 4et, majd eszek valamit, átöltözöm és megyek a Loss Prevention-re termet őrizni hajnal 5-ig, majd gyors tus, reggeli itt (haza menni nem éri meg), és 7re vissza, aztán alvás, újabb esti shift, majd kedden megint dupla. Szerdá reggel offom lett volna, de volt szabad lunch shift (ebédeltetés) a banketten, úgyhogy vettem fel két 5,5 órásat, egyet csütörtök estére, a másik fél szabadnapra is, de az csak este 6-ig tart, szóval lesz időm aludni még utoljára a hétvége előtt....
Azért remélem bírni fogom, mert ez így leírva elég sz@rul hangzik. Főleg a ma éjjeltől félek. A kezem is jobb már, de a nyamvadt jobbkezes szervíz kicsit para, mert azért még nem teljesen tökéletes. Ja, és a térdemen lévő bibi nem akar gyógyulni.
No mindegy. Jelenleg egyetlen dolog lebeg a szemem előtt: pénzt csinálni, még pedig sokat. Azt itt munkával lehet, ha van. Most van, és többet kereshetek két hét alatt, mint az elmúlt egy hónapban. Életem meg itt még úgysincs, úgyhogy dolgozom.
A tegnapi után ma felvettem a nem beszélgetek, csak dolgozom stîlust, nem volt kedvem ma még ezzel a faszsággal is foglalkozni.
Most elszürcsölöm az első red bullom amerikában, aztán húzok dolgozni.
Puszi
Most kezdődik a Space, ami sok vendéget, sok munkát és leginkább sok pénzt jelent. A héten lesz kb 65 órám, ami 25 túlórát is jelent. Ma dolgoztam reggel, majd aludtam 2 órát, visszajöttem, a CC-ban voltam 4et, majd eszek valamit, átöltözöm és megyek a Loss Prevention-re termet őrizni hajnal 5-ig, majd gyors tus, reggeli itt (haza menni nem éri meg), és 7re vissza, aztán alvás, újabb esti shift, majd kedden megint dupla. Szerdá reggel offom lett volna, de volt szabad lunch shift (ebédeltetés) a banketten, úgyhogy vettem fel két 5,5 órásat, egyet csütörtök estére, a másik fél szabadnapra is, de az csak este 6-ig tart, szóval lesz időm aludni még utoljára a hétvége előtt....
Azért remélem bírni fogom, mert ez így leírva elég sz@rul hangzik. Főleg a ma éjjeltől félek. A kezem is jobb már, de a nyamvadt jobbkezes szervíz kicsit para, mert azért még nem teljesen tökéletes. Ja, és a térdemen lévő bibi nem akar gyógyulni.
No mindegy. Jelenleg egyetlen dolog lebeg a szemem előtt: pénzt csinálni, még pedig sokat. Azt itt munkával lehet, ha van. Most van, és többet kereshetek két hét alatt, mint az elmúlt egy hónapban. Életem meg itt még úgysincs, úgyhogy dolgozom.
A tegnapi után ma felvettem a nem beszélgetek, csak dolgozom stîlust, nem volt kedvem ma még ezzel a faszsággal is foglalkozni.
Most elszürcsölöm az első red bullom amerikában, aztán húzok dolgozni.
Puszi
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. április 14., szombat
A nap, amikor megutáltam az amerikaiakat
Miután szerencsésen megúsztam élve a péntek 13-át, ma viszonylag pihenten mentem nyitni. Tudtam, hogy busy-k leszünk, de minden rendben volt, egészen addig, amíg kb fél órával nyitás után a supervisorom beszélni nem akart velem. A tegnapi vendég után (nagyjából annyi volt, hogy én épp egy másik asztalt ültettem, de nekik meg nem volt jó az, ahol voltak, én meg mondtam, hogy mindjárt jövök, és leültetem máshová, de addigra felbaszta az agyát, hogy én milyen hülye vagyok. Én meg szóltam a supervisoromnak, hogy legyen kedves tőle elnézést kérni a nevemben is, mert nem volt boldog, és én voltam a hibás részben), szóval ezután ma megint szájbarágósan le lettem oltva, hogy beszéljek tisztábban, meg ne használjam a british english-t, meg ne beszéljek olyan halkan, mint az európaiak, meg ne viselkedjek úgy, mint az európaiak, mert az amerikaik (akik a világon a legnagyobb istencsászárok, mert ugye csak az ő országuk létezik a földön, és semmi más), ezt nem hajlandóak elviselni, se elfogadni, és arrogánsak és utálják azt, aki nem amerikai. Na ekkor elkezdtem bőgni. Mert értem én, hogy nem tökéletes az angolom, de mondjuk egy kicsit sem segítenek, egy kicsit sem beszélnek lassabban, vagy tisztábban. És olyat én még nem hallottam, hogy a Broadmoorban valakit azért baszogassanak, mert európai. Márpedig úgy tűnik, hogy nagyon ez a helyzet, és rá is jöttem miért. Mert akárhogy számolom, ebben a tetves étteremben nincs rajtam kívül más, csak amerikai. Mindenki az. Egy beházasodott lengyel lány volt még, meg a hazáját feledett lett esti supervisor, azt' annyi. De már nekik is van zöldkártyájuk, úgyhogy amerikaiak... A legjobb az egészben, hogy ha az amerikai hostess játszik a telefonjával, belekóstol a desszertbe, vagy késik, akkor ejnye-bejnye. Ha a másik (immár citizen) hostess azt találja mondani a VIP asztalnak, hogy azért nem tud semmit ajánlani, mert sosem kóstolhatta meg, és egyébként sem ismeri az étlapot, ejnye-bejnye... ha én egy hülye idiótát fél perccel később rakok át másik asztalhoz, sűrű elnézések közepette, akkor én egy utolsó senkiházi európai vagyok. Lófaszt van itt egyenlőség. Lófaszt van itt lehetőség. Lehet, hogy más departmentekben igen, de itt aztán k*rvára nincs.
Szóval most nagyon el vagyok keseredve. Erősen gondolkozom, hogy beszéljek-e a HR-es illetékessel, hogy rakjon át valami olyan helyre, ahol nem bánnak utolsó senkiként az internekkel, mert mondjuk van belőlük 20 és egyébként mi ugyanúgy dolgozunk, mint a normális alkalmazottak...
Csak lehet olcsóbban.
Vélemény?
A nap másik fénypontja, hogy haza jöttem, és főzni akartam, de ő franciasága elpakolta az edényeit, mert tegnap Katienek ki mertem fakadni, hogy elegem van ebből a bűzből (ami a másik szobájából jön), meg abból, hogy használja a cuccaimat (hajcsat, hajgumi, headset, stb), és hogy mindig retek van, és ez csak engem zavar. Szóval gondolta, ez a tuti megoldás. Hát, én meg elmentem és vettem magmanak egy serpenyőt meg egy edényt. Jól kib@szott velem... Mellesleg úgyis visszavittem az egyik dolgozós cipőt, amit még a múltkor vettem, de nem volt kényelmes, úgyhogy gyakorlatilag becseréltem edényekre. Mondjuk ez is egy szép kör volt.
Először elmentem a Sears-be, de azt drágának találtam, majd a Safewaybe, ahol azt hittem olcsón vettem egy serpenyőt. Ezután a Ross-ba, ahol olcsóbb volt és jobb a serpenyő, ezért visszavittem a Safewaybe az öt perccel azelőtt vásároltat, majd visszamentem a Ross-ba és vettem ott.
Utána mostam és közben kivittem a szemetet, és akkor végre valami jó is történt. Ott volt egy tv asztal (mondhatni polc), "take me please" felirattal. Hát, én már csak ilyen udvarias európai vagyok, úgyhogy hazahoztam. :) Kicsit le volt kopva, de pont van fekete filctollam, úgyhogy restauráltam gyorsan. Kiváló szolgálatot fog tenni éjjeliszekrényként. :) Juppí!!!
Így viszont feleslegessé vált a ragasztott képkeret-borospohár asztalkám, ami szét is esett, mint kiderült. Szerencsére elraktam a képkeret hátulját, így egyből az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha visszavinném? Csak icipicit volt ragasztós, viszont nem találtam a számlát. Na mindegy, azért elindultam, mert mobilbankon visszakerestem a tranzakciót és hát nem ez az első cserém :)))). Nem is a 9 $ miatt aggódtam, hanem hogy újra haza kell cipelnem a nyamvadt képkeretet, aminek semmi hasznát nem veszem.
Némi tépelődés után mondták is, hogy sajna kéne a nyugta, én meg picit felemeltem a hangom, hogy sajna elvesztettem, de nézzék már meg, milyen szar ez a képkeret, félek, hogy rám esik. És mutogattam, hogy nini, itt a tranzakció a mobilbankomon, You know? No, lett is nagy öröm egyből, így már gond egy szál se, nagyon sorry, hogy ennyit kellett várni, ajándék kártya, levásárolhatom, jó lesz? Jó hát! :) Pont be is cseréltem egy reggeliző tálcára meg néhány Lindt csokira. :) Sokkal jobb lesz főleg, mert úgysincs asztalunk és székünk sem, úgyhogy legalább így lesz hol ennem normálisan.
Ezek tényleg nagyon hülyék.
A mai napomra nincsenek szavak. Holnap kezdődik a halál 48... Kezdek szeretett éttermemben, majd haza zárás után, némi alvás, majd vissza dolgozni, lesz összesen 4 azaz 4 fő foglalásunk, majd valószínűleg haza, vagy ha én zárok, akkor maradok ott, éjszaka security shift, majd reggel megin az a szar és így tovább és így tovább... alig várom....Öljetek meg! Most!
Ja, és gondolkozom még valamin, de erről majd később.
Elegem van mára. Megiszom a Jim Beam Colám és húzok aludni!
Szóval most nagyon el vagyok keseredve. Erősen gondolkozom, hogy beszéljek-e a HR-es illetékessel, hogy rakjon át valami olyan helyre, ahol nem bánnak utolsó senkiként az internekkel, mert mondjuk van belőlük 20 és egyébként mi ugyanúgy dolgozunk, mint a normális alkalmazottak...
Csak lehet olcsóbban.
Vélemény?
A nap másik fénypontja, hogy haza jöttem, és főzni akartam, de ő franciasága elpakolta az edényeit, mert tegnap Katienek ki mertem fakadni, hogy elegem van ebből a bűzből (ami a másik szobájából jön), meg abból, hogy használja a cuccaimat (hajcsat, hajgumi, headset, stb), és hogy mindig retek van, és ez csak engem zavar. Szóval gondolta, ez a tuti megoldás. Hát, én meg elmentem és vettem magmanak egy serpenyőt meg egy edényt. Jól kib@szott velem... Mellesleg úgyis visszavittem az egyik dolgozós cipőt, amit még a múltkor vettem, de nem volt kényelmes, úgyhogy gyakorlatilag becseréltem edényekre. Mondjuk ez is egy szép kör volt.
Először elmentem a Sears-be, de azt drágának találtam, majd a Safewaybe, ahol azt hittem olcsón vettem egy serpenyőt. Ezután a Ross-ba, ahol olcsóbb volt és jobb a serpenyő, ezért visszavittem a Safewaybe az öt perccel azelőtt vásároltat, majd visszamentem a Ross-ba és vettem ott.
Utána mostam és közben kivittem a szemetet, és akkor végre valami jó is történt. Ott volt egy tv asztal (mondhatni polc), "take me please" felirattal. Hát, én már csak ilyen udvarias európai vagyok, úgyhogy hazahoztam. :) Kicsit le volt kopva, de pont van fekete filctollam, úgyhogy restauráltam gyorsan. Kiváló szolgálatot fog tenni éjjeliszekrényként. :) Juppí!!!
Így viszont feleslegessé vált a ragasztott képkeret-borospohár asztalkám, ami szét is esett, mint kiderült. Szerencsére elraktam a képkeret hátulját, így egyből az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha visszavinném? Csak icipicit volt ragasztós, viszont nem találtam a számlát. Na mindegy, azért elindultam, mert mobilbankon visszakerestem a tranzakciót és hát nem ez az első cserém :)))). Nem is a 9 $ miatt aggódtam, hanem hogy újra haza kell cipelnem a nyamvadt képkeretet, aminek semmi hasznát nem veszem.
Némi tépelődés után mondták is, hogy sajna kéne a nyugta, én meg picit felemeltem a hangom, hogy sajna elvesztettem, de nézzék már meg, milyen szar ez a képkeret, félek, hogy rám esik. És mutogattam, hogy nini, itt a tranzakció a mobilbankomon, You know? No, lett is nagy öröm egyből, így már gond egy szál se, nagyon sorry, hogy ennyit kellett várni, ajándék kártya, levásárolhatom, jó lesz? Jó hát! :) Pont be is cseréltem egy reggeliző tálcára meg néhány Lindt csokira. :) Sokkal jobb lesz főleg, mert úgysincs asztalunk és székünk sem, úgyhogy legalább így lesz hol ennem normálisan.
Ezek tényleg nagyon hülyék.
A mai napomra nincsenek szavak. Holnap kezdődik a halál 48... Kezdek szeretett éttermemben, majd haza zárás után, némi alvás, majd vissza dolgozni, lesz összesen 4 azaz 4 fő foglalásunk, majd valószínűleg haza, vagy ha én zárok, akkor maradok ott, éjszaka security shift, majd reggel megin az a szar és így tovább és így tovább... alig várom....Öljetek meg! Most!
Ja, és gondolkozom még valamin, de erről majd később.
Elegem van mára. Megiszom a Jim Beam Colám és húzok aludni!
2012. április 13., péntek
Short message
Hali!
Minden ok, csak dolgozom. Holnap lesz este offom, majd jelentkezem!
Anett, írhatnál, hogy mizu! Nixi, Erzsi, Fanni, igyekszem válaszolni is, de jöhetnek a friss infok is!
Puszi
Külön puszi a famíliámnak!
Szabó Ági
Minden ok, csak dolgozom. Holnap lesz este offom, majd jelentkezem!
Anett, írhatnál, hogy mizu! Nixi, Erzsi, Fanni, igyekszem válaszolni is, de jöhetnek a friss infok is!
Puszi
Külön puszi a famíliámnak!
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. április 12., csütörtök
2012. április 11., szerda
Don't worry
Hahó!
Köszi mindenkinek az aggódást, a leveleket, tanácsokat, meg mindent! Nagyon aranyosak vagytok, jól esett!
Jelentem, jól vagyok. A sebeim kicsit fájnak, itt-ott még fedeztem fel kék-zöld foltokat, de nagyon-nagyon olcsón megúsztam az egészet, úgyhogy don't panic!
Van már új bicóm is. Special thx for Walmart... Nem akarom itt leírni, hogy mi történt. Maradjunk annyiban, hogy a hapsi, aki elütött, reggel eljött értem, és elmentünk a Walmartba. A történet megközelítőleg azonos volt...........És mondták, hogy jó, természetesen kicseréljük, nagyon sajnáljuk, jaj-jaj. És kicserélték. Ez itt Amerika, a "beperellek b@zdmeg!" országa... Ezután mondtam a csávónak, hogy maradéktalanul boldog lennék, ha venne nekem egy biciklis kesztyűt is, meg kötszert, amibe készséggel bele is egyezett, úgyhogy tényleg minden probléma megoldódott szerencsésen. Csak nincs kulacstartó az új bicón, de ez legyen a legnagyobb bajom, majd később veszek.
Ja, azért bepróbálkozott az "add ide a papírt, amit a rendőrségtől kaptál" szöveggel, de kiröhögtem. Nem fogom hívni a biztosítóját, mert így nem ér annyit az egész, de hülye se vagyok.
Ezután csak totális menetfelszerelésben fogok biciklizni, mert ezeket a hülyéket nem lehet kivédeni így se, úgy se. Ja, és lejelentettem a visa sponsoromnak, kíváncsi vagyok ők mit fognak lépni rá. Meg arra is, mennyire fog fájni a reggel hatos utam. :S
Délután voltam a biztonsági őr egyenruhámért. Hátőőő. Csodálatos. Csak úgy, mint a beosztásom. :) Ha eltűnnék, az azért lesz, mert épp pénzt keresek, dupla meg tripla műszakokban. (vasárnap reggel - este - éjjel, hétfő reggel - este - kedd reggel - este, csak az illusztráció kedvéért. :) ).
Voltunk ma állatkertben is, szakadó esőben, így nem volt túl nagy élmény, de majd el szeretnék menni újra, mert a kilátás nagyon szép. Broadmoor ID-val 25 cent a belépő. :) Csak rájöttem, hogy nem szeretem az állatkerteket, mert sajnálom az állatokat, akik miniatűr ketrecekben élnek magányosan. :(
Ezután csak itthon ténferegtem, mostam, főztem, stb.
Vigyázzatok magatokra!
Puszi
Ui.: Apici, bocsánat, de nem fogok se visszapillantő tükröt, se oldal-kereket rakni a biciklire. Erősen kétlem, hogy segítene... :)
Köszi mindenkinek az aggódást, a leveleket, tanácsokat, meg mindent! Nagyon aranyosak vagytok, jól esett!
Jelentem, jól vagyok. A sebeim kicsit fájnak, itt-ott még fedeztem fel kék-zöld foltokat, de nagyon-nagyon olcsón megúsztam az egészet, úgyhogy don't panic!
Van már új bicóm is. Special thx for Walmart... Nem akarom itt leírni, hogy mi történt. Maradjunk annyiban, hogy a hapsi, aki elütött, reggel eljött értem, és elmentünk a Walmartba. A történet megközelítőleg azonos volt...........És mondták, hogy jó, természetesen kicseréljük, nagyon sajnáljuk, jaj-jaj. És kicserélték. Ez itt Amerika, a "beperellek b@zdmeg!" országa... Ezután mondtam a csávónak, hogy maradéktalanul boldog lennék, ha venne nekem egy biciklis kesztyűt is, meg kötszert, amibe készséggel bele is egyezett, úgyhogy tényleg minden probléma megoldódott szerencsésen. Csak nincs kulacstartó az új bicón, de ez legyen a legnagyobb bajom, majd később veszek.
Ja, azért bepróbálkozott az "add ide a papírt, amit a rendőrségtől kaptál" szöveggel, de kiröhögtem. Nem fogom hívni a biztosítóját, mert így nem ér annyit az egész, de hülye se vagyok.
Ezután csak totális menetfelszerelésben fogok biciklizni, mert ezeket a hülyéket nem lehet kivédeni így se, úgy se. Ja, és lejelentettem a visa sponsoromnak, kíváncsi vagyok ők mit fognak lépni rá. Meg arra is, mennyire fog fájni a reggel hatos utam. :S
Délután voltam a biztonsági őr egyenruhámért. Hátőőő. Csodálatos. Csak úgy, mint a beosztásom. :) Ha eltűnnék, az azért lesz, mert épp pénzt keresek, dupla meg tripla műszakokban. (vasárnap reggel - este - éjjel, hétfő reggel - este - kedd reggel - este, csak az illusztráció kedvéért. :) ).
Voltunk ma állatkertben is, szakadó esőben, így nem volt túl nagy élmény, de majd el szeretnék menni újra, mert a kilátás nagyon szép. Broadmoor ID-val 25 cent a belépő. :) Csak rájöttem, hogy nem szeretem az állatkerteket, mert sajnálom az állatokat, akik miniatűr ketrecekben élnek magányosan. :(
Ezután csak itthon ténferegtem, mostam, főztem, stb.
Vigyázzatok magatokra!
Puszi
Ui.: Apici, bocsánat, de nem fogok se visszapillantő tükröt, se oldal-kereket rakni a biciklire. Erősen kétlem, hogy segítene... :)
Az élet szinte unalmas lenne...
..ha az embert nem ütnék el jobbról, szabálytalanul közlekedő autósok. Törént ugyanis, hogy midőn a vacsorámon merengve szabályosan közlekedtem hazafelé az én kis drágámon, egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy nem tudom mi van. :( Csak arra emlékszem, hogy valami nagy és kemény (egy Suzuki, mindig is utáltam a Suzukikat) súrlódik az oldalamon, majd bamm, az aszfalton vagyok. Az első sokk után, miután megállapítottam, hogy élek, felálltam és elkezdtem üvöltözni, hogy "te hogy kerültél ide, és mi a franc történt???" A jobb oldalon álló autóban ülő hölgy mondta el, hogy a f@szkalap, aki jobbról kanyarodott, meg akarta őt előzni jobbról, mint később kiderült azért "mert nem tudta, hogy az a sáv megszűnik". Illusztrálom, úgy egyszerűbb.
Szóval, ahogy a képen is látszik, én egyenesen haladtam, jobbra tartva a sávomban, amibe becsatlakozott a kereszteződés után lévő szintén jobbra kanyarodó felvezető sáv, ami megszűnik. Így ugye,én a középső sávba kerültem egy kis időre, és ott jobbra tartva haladtam. Viszont jött mögöttem a hölgy, aki valószínűleg kitakart a paraszt előtt aki megdöbbenésében, hogy nem tudja megelőzni jobbról a másik autót, legjobbnak látta, ha a kormányt rámrántja, és elüt... A fék gondolom nem ismert találmány náluk (nem a napon barnult közép barnára...) Nyilván nem így gondolta, de akkor sem értem, hogy ezt minek szánta??? A bicikliző ember sok mindenre felkészül. Kátyúra, emelkedőre, lejtőre, esőre, hóra, hülye autósokra akik ledudálják, arra, hogy ha balra kanyarodik, elütik szemből, stb-stb. De arra, hogy elüti egy jobbról előző autó, ami miatt majdnem beesik egy másik alá... arra nem készül fel.
Igazából mákom volt, mert csak a jobb térdem meg a tenyerem ütöttem meg csúnyán, és le is horzsolódott mindkettő (nyilván csak ma volt rajtam rövid bringás nadrág az utóbbi két hétben...), és bevertem a bal térdem, azon pár zúzódás van. A fejemnek, meg más testrészemenk (na jó, a váz megnyomott "ott") nem lett baja. :S Ellenben a biciklimmel, ami szerintem kuka, és ez a legrosszabb az egészben.
Elhajlott az első villa, a kormány, a jobb fékkar, 8-as lett az első kerékben, kitört pár küllő a hátsóból és lefittyent a váltó. A festést hagyjuk... holnap majd teszek fel erről is képeket.
Néhány perccel később odaért a rendőrség és a mentők (ők lefertőtlenítették a sebeimet), majd volt akkora szerencsém, hogy épp arra járt Norbi és Iván, akik rájöttek, hogy ez a szerencsétlen én vagyok, és megálltak. Később ők hoztak haza, nagyon rendesek voltak, segítettek biznyákolni a barommal, meg a rendőrökkel is. Sokkosan nem túl vicces angolul elmagyarázni, hogy "elütöttekbammeg". Szóval ezúton is köszi nekik!
A legdühítőbb, hogy itt a bicó volt az egyetlen közlekedési eszközöm. Azért vettem, mert jó, gyors, kényelmes és mert nincs pénzem se taxira, se autóra, és gyalog nem lenne túl vicces bejárni naponta 2x oda-vissza. Ja, és mert nem akarok állandóan megkérni valakit, hogy vigyen be...
Erre tönkreteszik. Elveszik az egyetlen "vagyonomat", az eszközt, amivel pénzt tudok csinálni. Üvölteni tudnék. Bár azon is és a síráson is túl vagyok.
A paraszttal (nem tudok rá más szót használni), elvileg honap 2kor találkozom. Adni akart 100$, új biciklire, amivel kitörölhetem a... szóval nem fogadtam el. Elvileg van biztosítása, ami ki is fizetné. 1 hónap múlva... kösssz. És addig mi az anyámmal járjak be??? Úgyhogy abban maradtunk, hogy holnap elvisz és megcsináltatjuk a biciklit. Aham... az kb 2x annyiba fog kerülni, mint egy új. Úgyhogy ötletem sincs, mit csináljak. :( A csodálatos fizetésemnek, meg a 300$-os mindenfélére levonásoknak hála nincs pénzem és nem is akarok a saját pénzemen újat venni. Mivel nem az én hibám volt!!! Annyira igazságtalanság.
És az igazságtalanság most fizikailag is fáj. :( Meg mindenhogy. Eléggé kivagyok, és teljesen kétségbe estem. Viszont fél kettő, úgyhogy azt hiszem megpróbálok aludni.
Folyt. köv....
 |
| South Gate sucks |
Igazából mákom volt, mert csak a jobb térdem meg a tenyerem ütöttem meg csúnyán, és le is horzsolódott mindkettő (nyilván csak ma volt rajtam rövid bringás nadrág az utóbbi két hétben...), és bevertem a bal térdem, azon pár zúzódás van. A fejemnek, meg más testrészemenk (na jó, a váz megnyomott "ott") nem lett baja. :S Ellenben a biciklimmel, ami szerintem kuka, és ez a legrosszabb az egészben.
Elhajlott az első villa, a kormány, a jobb fékkar, 8-as lett az első kerékben, kitört pár küllő a hátsóból és lefittyent a váltó. A festést hagyjuk... holnap majd teszek fel erről is képeket.
Néhány perccel később odaért a rendőrség és a mentők (ők lefertőtlenítették a sebeimet), majd volt akkora szerencsém, hogy épp arra járt Norbi és Iván, akik rájöttek, hogy ez a szerencsétlen én vagyok, és megálltak. Később ők hoztak haza, nagyon rendesek voltak, segítettek biznyákolni a barommal, meg a rendőrökkel is. Sokkosan nem túl vicces angolul elmagyarázni, hogy "elütöttekbammeg". Szóval ezúton is köszi nekik!
A legdühítőbb, hogy itt a bicó volt az egyetlen közlekedési eszközöm. Azért vettem, mert jó, gyors, kényelmes és mert nincs pénzem se taxira, se autóra, és gyalog nem lenne túl vicces bejárni naponta 2x oda-vissza. Ja, és mert nem akarok állandóan megkérni valakit, hogy vigyen be...
Erre tönkreteszik. Elveszik az egyetlen "vagyonomat", az eszközt, amivel pénzt tudok csinálni. Üvölteni tudnék. Bár azon is és a síráson is túl vagyok.
A paraszttal (nem tudok rá más szót használni), elvileg honap 2kor találkozom. Adni akart 100$, új biciklire, amivel kitörölhetem a... szóval nem fogadtam el. Elvileg van biztosítása, ami ki is fizetné. 1 hónap múlva... kösssz. És addig mi az anyámmal járjak be??? Úgyhogy abban maradtunk, hogy holnap elvisz és megcsináltatjuk a biciklit. Aham... az kb 2x annyiba fog kerülni, mint egy új. Úgyhogy ötletem sincs, mit csináljak. :( A csodálatos fizetésemnek, meg a 300$-os mindenfélére levonásoknak hála nincs pénzem és nem is akarok a saját pénzemen újat venni. Mivel nem az én hibám volt!!! Annyira igazságtalanság.
És az igazságtalanság most fizikailag is fáj. :( Meg mindenhogy. Eléggé kivagyok, és teljesen kétségbe estem. Viszont fél kettő, úgyhogy azt hiszem megpróbálok aludni.
Folyt. köv....
2012. április 8., vasárnap
Húsvéti semmi extra
Valami csoda történt, vagy talán mert mindenki az összes többi étteremben és rendezvényteremben lévő brunch-on volt, ma egész nyugis vasárnapunk volt. Ennek különösen azért örültem, mert még mindig nem tudok aludni, már Nervenpflegevel sem, pedig nem mondhatnám, hogy nem vagyok fáradt. :( A lengyel csajszi jött volna ma harmadik hostessnek, de reggel írt egy sms-t az amerikai kolléganőmnek, hogy "kibicsaklott a bokája". Aham... na mindegy, végül nem lett gáz, de azért nahát.
A managerem ma aláírta végül az extra óra papíromat, nagy duzzogva, hiába mondtam neki, hogy amikor felvettem a shiftet, még úgy volt, hogy zárva leszünk. A másik meg, hogy ott egy hat órás shift alatt 1,5x annyit keresek, mint itt egy nap alatt. Nem mintha nem lennék betojva az éjszakai terem őrzéstől, de pénz beszél, kutya ugat, biztonsági őr meg még úgysem voltam. Szóval elég durva heteim lesznek. Jön a Space, ez: http://www.nationalspacesymposium.org/, úgyhogy nagyon-nagyon busy-k leszünk. Ha jól számoltuk ma, 8 vagy 9 dupla shiftünk lesz, ami halál, főleg úgy, hogy NEM TUDOK ALUDNI!!!
Remélem viszont, a paycheckemen is meg fog látszani, hogy dolgozunk, jó lenne elkezdeni spórolni az autóra, mert őszre mindenképp kell, meg persze nem volna baj, ha maradna némi pénzem, tudnék venni ezt-azt, stb.
Most megpróbálkozom megint az alvással, viszonylag korán, így este 10 körül, hátha...
Még egyszer boldog Húsvétot, a lányoknak sok locsolót mára (remélem itt egy hülye sem lesz, aki kitalálja). Az én húsvéti sonkámról készült képet az előző postban tekinthetitek meg.
Ja, és kaptam ma Easter egg-et a CC-ban, és Katie-től pedig egy Lindt nyuszit, aminek rögtön meg is ettem a hátsófelét. :D
A managerem ma aláírta végül az extra óra papíromat, nagy duzzogva, hiába mondtam neki, hogy amikor felvettem a shiftet, még úgy volt, hogy zárva leszünk. A másik meg, hogy ott egy hat órás shift alatt 1,5x annyit keresek, mint itt egy nap alatt. Nem mintha nem lennék betojva az éjszakai terem őrzéstől, de pénz beszél, kutya ugat, biztonsági őr meg még úgysem voltam. Szóval elég durva heteim lesznek. Jön a Space, ez: http://www.nationalspacesymposium.org/, úgyhogy nagyon-nagyon busy-k leszünk. Ha jól számoltuk ma, 8 vagy 9 dupla shiftünk lesz, ami halál, főleg úgy, hogy NEM TUDOK ALUDNI!!!
Remélem viszont, a paycheckemen is meg fog látszani, hogy dolgozunk, jó lenne elkezdeni spórolni az autóra, mert őszre mindenképp kell, meg persze nem volna baj, ha maradna némi pénzem, tudnék venni ezt-azt, stb.
Most megpróbálkozom megint az alvással, viszonylag korán, így este 10 körül, hátha...
Még egyszer boldog Húsvétot, a lányoknak sok locsolót mára (remélem itt egy hülye sem lesz, aki kitalálja). Az én húsvéti sonkámról készült képet az előző postban tekinthetitek meg.
Ja, és kaptam ma Easter egg-et a CC-ban, és Katie-től pedig egy Lindt nyuszit, aminek rögtön meg is ettem a hátsófelét. :D
2012. április 6., péntek
40 felett
Woooow, megkaptam a jövőheti beosztást, ééééés akár 43 órám is lehet!!! Elképesztő! Ez már pont elég a levonásokra, még a végén, ha a következő hét is hasonló lesz (itt a beosztás szombattól péntekig szól), az is lehet, hogy marad is pénzem. Plusz vettem ma fel egy hat órás éjszakai shiftet a Loss Prevention-on (az a helyi biztonsági szolgálat), és ma abszolváltam a bankett traininget is, úgyhogy belevethetem magam végre a munkába. Már most látom, hogy hulla leszek, és ezért fogok rinyálni, de jelzem, a dupla shift továbbra is szopó... Főleg, ha közben lesz éjszakai shiftem is. Úgyhogy majd legyetek nagyon megértőek és kommenteljetek aranyosakat. Köszi!
A bankett training egyébként egyszerre volt vicces, hasznos és bazira dühítő is. Vicces volt, mert Bruce, az egyik captain nagyon jó forma, mókásan adta elő a dolgokat. Hasznos azért volt, mert azt hittem, hogy nem fogok tudni jobbkézbe tányért pakolni, de tudtam. Ti. itt - legalábbis a Banquett Department-en - a bal oldalról szolgálnak fel, ezért jobb kézbe kell pakolni, és bal kézzel, bal oldalról szervírozni, ami pont az ellenkezője az európainak (miért is nem lepődök meg). Ez elég nehéz úgy, ha 8 éve jobb kézzel szervírozol, jobb oldalról. De megcsináltam, sőt én tök ügyes voltam a többiekhez képest. Nem mondom, hogy nem áll görcsbe a karom a 4 tányértól, de elviszem, ha arról van szó. A hármat meg röhögve. Mondjuk 800-1000 főre nem csak három az a három, de remélhetőleg majd tudok ott extrázni és gyakorolni. Azt hiszem ez a training sokak kedvét elvette a banquettől. :)
Ezért volt tehát mókás és hasznos. Dühítő pedig azért, mert mi magyarok továbbra is parasztok vagyunk. Szerintem. Aztán lehet utálni ezért, meg okoskodni, mert ugye sok itt a szép, okos és gazdag világlegjobbembere, de én továbbra is gyűlölöm, hogy ha van köztünk egy külföldi (ez most Katie, az orosz lány volt), akkor folyamatosan magyarul pofázunk. Pontosabban inkább pofáznak. Nem győztem elnézését kérni tőle. Egyszerűen nem vették észre magukat. Én próbáltam fordítani neki, aztán csak annyit mondtam, hogy örüljön, hogy nem érti azt a sok zagyvaságot, amit összehordanak.
Persze én voltam a bunkó, hogy szóba álltam a külföldivel. Hát shit.... Azért itt sem bújik ki a magyar a bőréből. Mondjuk a legalja az volt, amikor a trainer előtt is magyarul beszéltek. Kíváncsian várom, hogy mikor fognak ezért beszólni. Oké, hogy vagyunk itt vagy negyvenen, de azért.... na mindegy. Én nem vegyülök. Inkább járom a saját, magyarmentes utamat.
A másik "vicces" sztori a mai igen laza estén az volt, amikor a VIP asztal megkérdezte a lengyel lányt, hogy mit ajánl neki, mire ő azt válaszolta, hogy nem tudja, mert még semmit nem kóstolt az étteremben. Erre az asztaltársaság visszamondta a supervisornak, aki elmondta a másik supervisornak, és nem kicsit akadtak ki, hogy hogy mondhatott ilyet. Mondjuk szerencsére megint kollektíven lettünk lehülyézve, pedig nekem eszembe sem jutna ilyet mondani. Inkább kamuznék valamit, mert nagyjából tudom, mi van az étlapon. (((ez nem csak nekem kéne tudni)))
Szóval pfff... az emberek hülyék, úgyhogy egy út van csak számomra, valahogy többet tenni. Do extra miles. Mert ha ez sikerül, sok minden sikerülhet.
Szóval tessék szorítani, jó tanácsokat adni, én pedig most húzok aludni, mert 5 óra 50 perc múlva kelnem kell. :S
Ez lesz az első reggeli nyitásom. Félek.
Ui.: bazira izomláz van a hátsómban a tegnapi incline-tól.... :D
A bankett training egyébként egyszerre volt vicces, hasznos és bazira dühítő is. Vicces volt, mert Bruce, az egyik captain nagyon jó forma, mókásan adta elő a dolgokat. Hasznos azért volt, mert azt hittem, hogy nem fogok tudni jobbkézbe tányért pakolni, de tudtam. Ti. itt - legalábbis a Banquett Department-en - a bal oldalról szolgálnak fel, ezért jobb kézbe kell pakolni, és bal kézzel, bal oldalról szervírozni, ami pont az ellenkezője az európainak (miért is nem lepődök meg). Ez elég nehéz úgy, ha 8 éve jobb kézzel szervírozol, jobb oldalról. De megcsináltam, sőt én tök ügyes voltam a többiekhez képest. Nem mondom, hogy nem áll görcsbe a karom a 4 tányértól, de elviszem, ha arról van szó. A hármat meg röhögve. Mondjuk 800-1000 főre nem csak három az a három, de remélhetőleg majd tudok ott extrázni és gyakorolni. Azt hiszem ez a training sokak kedvét elvette a banquettől. :)
Ezért volt tehát mókás és hasznos. Dühítő pedig azért, mert mi magyarok továbbra is parasztok vagyunk. Szerintem. Aztán lehet utálni ezért, meg okoskodni, mert ugye sok itt a szép, okos és gazdag világlegjobbembere, de én továbbra is gyűlölöm, hogy ha van köztünk egy külföldi (ez most Katie, az orosz lány volt), akkor folyamatosan magyarul pofázunk. Pontosabban inkább pofáznak. Nem győztem elnézését kérni tőle. Egyszerűen nem vették észre magukat. Én próbáltam fordítani neki, aztán csak annyit mondtam, hogy örüljön, hogy nem érti azt a sok zagyvaságot, amit összehordanak.
Persze én voltam a bunkó, hogy szóba álltam a külföldivel. Hát shit.... Azért itt sem bújik ki a magyar a bőréből. Mondjuk a legalja az volt, amikor a trainer előtt is magyarul beszéltek. Kíváncsian várom, hogy mikor fognak ezért beszólni. Oké, hogy vagyunk itt vagy negyvenen, de azért.... na mindegy. Én nem vegyülök. Inkább járom a saját, magyarmentes utamat.
A másik "vicces" sztori a mai igen laza estén az volt, amikor a VIP asztal megkérdezte a lengyel lányt, hogy mit ajánl neki, mire ő azt válaszolta, hogy nem tudja, mert még semmit nem kóstolt az étteremben. Erre az asztaltársaság visszamondta a supervisornak, aki elmondta a másik supervisornak, és nem kicsit akadtak ki, hogy hogy mondhatott ilyet. Mondjuk szerencsére megint kollektíven lettünk lehülyézve, pedig nekem eszembe sem jutna ilyet mondani. Inkább kamuznék valamit, mert nagyjából tudom, mi van az étlapon. (((ez nem csak nekem kéne tudni)))
Szóval pfff... az emberek hülyék, úgyhogy egy út van csak számomra, valahogy többet tenni. Do extra miles. Mert ha ez sikerül, sok minden sikerülhet.
Szóval tessék szorítani, jó tanácsokat adni, én pedig most húzok aludni, mert 5 óra 50 perc múlva kelnem kell. :S
Ez lesz az első reggeli nyitásom. Félek.
Ui.: bazira izomláz van a hátsómban a tegnapi incline-tól.... :D
2012. április 5., csütörtök
Incline: az eddigi leghülyébb ötlet. :D
Ma, ahogyan azt tegnap elterveztük, elmentünk inclineolni. Végül csak hárman, és el sem tudjátok hinni, mennyire hülye ötlet volt. :)
Képzeljétek el az elképzelhetetlent és szorozzátok meg tízzel.
A pokolba (és végül a mennyországba) vezető lépcsősor Manitu Springsből indul, és valamivel több, mint fél km hosszú. Az alja körülbelül 2100 m magasságban kezdődik (egyszerű fejszámolás: a teteje 2600 méter fölött van). Nos, amikor megláttam élőben, már tudtam, hgoy ennek nem lesz jó vége. :) Brutálisan meredek, brutálisan hosszú lépcsősor vasúti gerendákból, egészen a hegytetőig. Nincs más út, ha elindultál, csak fölfele. Nagy igazság, hogy nem (lett volna) szabad hátranézni. Egyszerre elképesztő és félelmetes. Egész Manitu és Colorado Springs a lábaink előtt hever, oldalt a Pikes Peak, fölötted a hegycsúcs a végeláthatatlan lépcsőkkel.
A farmer (mint később kiderült) nagyon hülye ötlet volt. Délután egy körül indultunk és nagyon erősen tűzött a nap, ezen kívül nem is ez a legkényelmesebb viselet. És a sima talpú sportcipő sem a legtökéletesebb választás. Nagyjából félúton meg akartam halni, de miután hátra néztem és rájöttem, hogy ez egyáltalán nem volna lehetetlen, inkább másztam tovább... elég sokszor meg kellett állnunk pihenni, bár Ildi nagyon keményen nyomta. :) Az út vége volt a legdurvább. Amikor már azt hiszed felértél, még van előtten vagy 100 lépcső. Elképzelhetetlen érzés volt viszont a csúcsról lenézni. Alattunk feküdt az egész város. Szinte a világ végéig el lehetett látni. Óriási élmény volt!
Fotókat itt találtok róla (nyilvános link, nem kell hozzá facebook fiók)
Képzeljétek el az elképzelhetetlent és szorozzátok meg tízzel.
A pokolba (és végül a mennyországba) vezető lépcsősor Manitu Springsből indul, és valamivel több, mint fél km hosszú. Az alja körülbelül 2100 m magasságban kezdődik (egyszerű fejszámolás: a teteje 2600 méter fölött van). Nos, amikor megláttam élőben, már tudtam, hgoy ennek nem lesz jó vége. :) Brutálisan meredek, brutálisan hosszú lépcsősor vasúti gerendákból, egészen a hegytetőig. Nincs más út, ha elindultál, csak fölfele. Nagy igazság, hogy nem (lett volna) szabad hátranézni. Egyszerre elképesztő és félelmetes. Egész Manitu és Colorado Springs a lábaink előtt hever, oldalt a Pikes Peak, fölötted a hegycsúcs a végeláthatatlan lépcsőkkel.
A farmer (mint később kiderült) nagyon hülye ötlet volt. Délután egy körül indultunk és nagyon erősen tűzött a nap, ezen kívül nem is ez a legkényelmesebb viselet. És a sima talpú sportcipő sem a legtökéletesebb választás. Nagyjából félúton meg akartam halni, de miután hátra néztem és rájöttem, hogy ez egyáltalán nem volna lehetetlen, inkább másztam tovább... elég sokszor meg kellett állnunk pihenni, bár Ildi nagyon keményen nyomta. :) Az út vége volt a legdurvább. Amikor már azt hiszed felértél, még van előtten vagy 100 lépcső. Elképzelhetetlen érzés volt viszont a csúcsról lenézni. Alattunk feküdt az egész város. Szinte a világ végéig el lehetett látni. Óriási élmény volt!
Fotókat itt találtok róla (nyilvános link, nem kell hozzá facebook fiók)
Ellenben most már úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, úgyhogy alszom is, mert ez egy hosszú hétvégének ígérkezik, Húsvéttal (sonka nélkül... :( ), holnap traininggel, meg munkával szombat-vasárnap szinte biztos.
Puszi
(a kaja ötleteket továbbra is várom)
2012. április 4., szerda
Barkács szerda
A tegnapi havazás után ma végre le tudtuk festeni a rakalpokat (csiszolás után, természetesen), így délutánra elkészült a már bemutatott dizájn elem. Lehetne szebb, jobb, de a miénk, hárman csináltuk, tök jó móka volt. Tervbe vettem egy hasonló ágy készítését is, amnint lesz rá pénzem...
Közben Katievel főztem ma. Pontosabban, ő akart főzni, de nem tud (nagyon cuki, mert legalább próbálkozik), így feltuningoltam a kezdeményezését, és csináltam neki fini kaját, amit magasan értékelt. Csak úgy, mint a tegnapi csokis muffinomat, amiből betegre zabáltuk magunkat. Este átjött Ildi is, jól elbeszélgettünk négyesben.
Katie nagyon aranyos lány, igazából nagyon gazdagok, de ennek ellenére ugyanúgy elment virágot ültetni extra órában, és abszolút reálisan látja a dolgokat, pedig csak 20 éves. E mellett nagyon kedvesen tanít angolul, sokat segít, jól el lehet vele lenni. Sokkal normálisabbak ők, mint az átlag magyarok itt. :S Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, és tudom, hogy sokan olvassák ezt a blogot, és sokaknak nem fog tetszeni, de ez van. Lehet én vagyok itt különc, mert "öreg vagyok", más körülmények között éltem eddig, más tapasztalataim vannak, de nekem az, ahogy az itteniek viselkednek, többnyire nem szimpatikus. És a külföldiek is azt mondják, hogy furák és zárkózottak a magyarok, és nem barátkoznak másokkal. Hát én meg nem azért jöttem, hogy magyarokkal legyek Amerikában, úgyhogy végülis úgy tűnik ez nagyon kapóra jön. Egész nap angolul kell beszélnem, ha nem akarok a szobámban kuksolni, és ez megfizethetetlen. :) Kár, hogy Katie csak fél évig lesz itt, már most hiányzik!
Holnap (ott ma) megyünk inclineingolni vagy inclineolni, vagy valami ilyesmit csinálni. Magyarul megmászunk egy k*rvahosszú lépcsősort. Részletek itt: http://www.manitouincline.net/main.htm
Na ide például magyarokkal megyek. Ildi szervezi, remélem jó móka lesz. Ha másért nem, a mozgás véget biztos. Diétáznom kell. Nem is elsősorban amiatt, hogy híztam valamennyit, hanem mert nem vagyok jól ezektől a kajáktól. Állandóan fáj a hasam, és nem érzem jól magam a bőrömben. Nagyon igyekszem normálisan enni, de otthon kb 1,5 éve nem ettem pl fehér kenyeret, itt meg egy hónapig igen, ugyanez a helyzet a tejjel, amiből egy litert 1 hét alatt ittam meg, csak a kávéhoz, itt meg nap mint nap iszom, és ez szerintem szintén nem tesz jót. Úgyhogy most kénytelen leszek kiokoskodni, hgoy mit ehetek és mit nem. Az Oreo például már 1 hete lekerült a listáról, és kenyér helyett is már csak Wasa-t eszem.
Igazából lehet ezen nevetni, hogy "na, én megmondtam, hogy hízni fogsz...", de bazira nem vicces, mert tényleg, fizikailag vagyok rosszul ezektől a kajáktól. Akinek van valami használható ötlete, mit tehetnék, ne habozzon megosztani! :)
Most megpróbálok aludni, mert napok óta nem sikerül éjjel egy előtt, úgyhogy jó éjt, vagy kinek mit! Nektek szép napot! :D
Közben Katievel főztem ma. Pontosabban, ő akart főzni, de nem tud (nagyon cuki, mert legalább próbálkozik), így feltuningoltam a kezdeményezését, és csináltam neki fini kaját, amit magasan értékelt. Csak úgy, mint a tegnapi csokis muffinomat, amiből betegre zabáltuk magunkat. Este átjött Ildi is, jól elbeszélgettünk négyesben.
Katie nagyon aranyos lány, igazából nagyon gazdagok, de ennek ellenére ugyanúgy elment virágot ültetni extra órában, és abszolút reálisan látja a dolgokat, pedig csak 20 éves. E mellett nagyon kedvesen tanít angolul, sokat segít, jól el lehet vele lenni. Sokkal normálisabbak ők, mint az átlag magyarok itt. :S Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, és tudom, hogy sokan olvassák ezt a blogot, és sokaknak nem fog tetszeni, de ez van. Lehet én vagyok itt különc, mert "öreg vagyok", más körülmények között éltem eddig, más tapasztalataim vannak, de nekem az, ahogy az itteniek viselkednek, többnyire nem szimpatikus. És a külföldiek is azt mondják, hogy furák és zárkózottak a magyarok, és nem barátkoznak másokkal. Hát én meg nem azért jöttem, hogy magyarokkal legyek Amerikában, úgyhogy végülis úgy tűnik ez nagyon kapóra jön. Egész nap angolul kell beszélnem, ha nem akarok a szobámban kuksolni, és ez megfizethetetlen. :) Kár, hogy Katie csak fél évig lesz itt, már most hiányzik!
Holnap (ott ma) megyünk inclineingolni vagy inclineolni, vagy valami ilyesmit csinálni. Magyarul megmászunk egy k*rvahosszú lépcsősort. Részletek itt: http://www.manitouincline.net/main.htm
Na ide például magyarokkal megyek. Ildi szervezi, remélem jó móka lesz. Ha másért nem, a mozgás véget biztos. Diétáznom kell. Nem is elsősorban amiatt, hogy híztam valamennyit, hanem mert nem vagyok jól ezektől a kajáktól. Állandóan fáj a hasam, és nem érzem jól magam a bőrömben. Nagyon igyekszem normálisan enni, de otthon kb 1,5 éve nem ettem pl fehér kenyeret, itt meg egy hónapig igen, ugyanez a helyzet a tejjel, amiből egy litert 1 hét alatt ittam meg, csak a kávéhoz, itt meg nap mint nap iszom, és ez szerintem szintén nem tesz jót. Úgyhogy most kénytelen leszek kiokoskodni, hgoy mit ehetek és mit nem. Az Oreo például már 1 hete lekerült a listáról, és kenyér helyett is már csak Wasa-t eszem.
Igazából lehet ezen nevetni, hogy "na, én megmondtam, hogy hízni fogsz...", de bazira nem vicces, mert tényleg, fizikailag vagyok rosszul ezektől a kajáktól. Akinek van valami használható ötlete, mit tehetnék, ne habozzon megosztani! :)
Most megpróbálok aludni, mert napok óta nem sikerül éjjel egy előtt, úgyhogy jó éjt, vagy kinek mit! Nektek szép napot! :D
Raklap asztal
2012. április 3., kedd
Danone Pure
Senki nem veszi szerintem, pedig 100x jobb, mint a sima, olcsóbb is, csak nincs természetellenesen piros színe.
2012. április 2., hétfő
Walmart Tour
Mára néhány szösszenet a Walmartból, ahová sikerült 4 fokban (20 fokkal hidegebb van, mint tegnap), orkán erejű szélben elmennem, majd hazajönnöm egy fullosan megpakolt táskával, amit alig bírtam el. De legalább hazfele hátszél volt... Ismét elcsodálkoztam, hogy ebben az országban tényleg mindent lehet kapni. Elképesztő. Bármennyi pénzt el tudnék költeni, úgyhogy ha van nektek felesleges, küldjétek nyugodtan, szuper cuccokat veszek belőle! :D
A bevásárlás után palacsintát sütöttem a csajoknak, ami igen viccesre sikeredett. Tekintve, hogy nincs habverőnk, sem tálunk, egy üvegben mixeltem a tésztát, de ez a liszt nagyon csomósodik. Úgyhogy leszűrtem, mert szűrőnk végre van. :) A második körből először kifelejtettem az olajat, úgyhogy az meg leragadt. Közben Katie is elkezdett főzni, de összkeverte a gombokat, és bekapcsolta a palacsintás tányér alatt is a tűzhelyet, ami miatt szétrepedt a tányér, és a ráégő palacsinta miatt bekapcsolt a füstjelző. :) Charlotte ekkor igen hülyén nézett (ő egyébként szakács), de végül hatalmas röhögés lett belőle. Csináltunk csokiszószt és megtöltöttük eperrel, úgyhogy nagy sikert aratott. :) Ezután Charlotte kitalálta, hogy vegyünk egy kanapét 75 $-ért, de előtte venni kellett kötelet, hogy el tudja hozni a muksó, akitől vettük. 12$ volt, nem is örült Charlotte, egészen addig, amíg nem közöltem vele, hogy ne aggódjon, úgyis visszahozzuk. :))) És így is lett. Mondtam, hogy sajna nem elég hosszú (25 méter volt), de határon voltam, hogy ne azt mondjam, hogy "Bocsánat, de ez nem megfelelő, mert utálom ezt a barna színt." :D Esküszöm erre se mondanának semmit. Elképesztő ez az ország. :D Ezután a következő projektünköz mentünk alapanyagot vadászni, de erről majd holnap, ha sikerül! Ismét barkács szakkörös cucc lesz, nagyon izgatott vagyok! Kezd felszerelődni a lakás, így sokkal jobb. Bár pénzem semmi, de legalább elfoglaljuk magunkat. Folyt.köv....
.JPG) |
| Gluténmentes minden. Ez olyan, mint a cukormentes. Mindenből van, és egyáltalán nem kerül sokkal többe, mint a normál. Vérlázító, hogy otthon meg mennyit elkérnek érte... :( |
 |
| Gluténmentes minden 2. |
.JPG) |
| Narancslevek és narancsleveknek látszó folyadékok... A legkisebb kiszerelés természetesen a fél gallon. |
.JPG) |
| Rák 5$ért. Tépem a hajam! |
.JPG) |
| Energia porok. 100% mesterséges összetevők |
.JPG) |
| És a napi kedvencem Light Pringles chips... Vadászom már a light szalonnát is. :) |
2012. április 1., vasárnap
Taktikát váltottam
Pénteken offos voltam, így pihenten érkeztem szombaton munkába, aminek meg is látszott az eredménye, mert elég nyugis reggelünk volt. Az este egy picit sűrűbb volt, de az is problémamentesen zajlott. Én zártam, és volt egy Chef's table-ünk, ami annyit tesz, hogy egy külön teremben Mr. Barnhill kreációit kóstolhatják meg a résztvevők. Nem kevés pénzért. :) A társaság feje egy nagyon VIP rendszeres vendégünk volt, aki elég furi figura, igazi gentleman, és minden egyes alkalommal el kell neki mondani, hogy ejtik és hogyan betűzik a nevem. Amikor távoztak, kaptam tőle egy névjegyet (azóta sem tudom miért, mert nem értettem pontosan, de jó lenne, ha a hipermenő egészségközpontjában dolgozhatnék valamikor (work in progress, valahol a szakmámba vág). Ezen kívül megkért, hogy küldessem a szobájába a könyvét, ami 10$ tip-et is jelentett egyben. :) Megérős. Ezek után k*rvára remélem, hogy jó szobába küldettem, mert ha nem, legközelebb megöl. Tudja a nevem. :D
Ma (vasárnap) a szokásos őrület volt reggel. A Lake Terrace-ban ilyenkor brunch van (ahogy azt Valéria - egy távoli blogolvasó, aki hamarosan visszatér a Broadmoorba jól meg is fogalmazta), ami egy hatalmas helyi "ünnep", vasárnapi zabálás, a név pedig a breakfast(reggeli) és a lunch(ebéd) szavak összevonáséból ered (szintén Vali blogjából idézve az a ReBéd :) ).
Nálunk csak reggeli van, büfével, ami ilyenkor szerintem simán felér egy brunch-csal, mert dől be a nép. Mi reggelire nem csinálunk foglalást, így viszont ma is várólistánk volt, elég hosszú. Mivel amúgy mi a hostess pultban nem voltunk túl "busy"-k, ismét beálltam bussernek (ez még mindig asztal lerámolást jelent). Meg kell mondjam, egyre jobban nyomom, már kb fele annyi idő alatt újraterítek egy asztalt, mint az elején. Igaz, hogy a karom leszakad, de a régi jó pincér mondás szerint "nem loptam a lábaimat", úgyhogy én aztán nem megyek 3x az asztalhoz, inkább viszek el mindent egyszerre, ha megszakadok is.
Elég jól pörögtem én is, így hozzájárulhattam ahhoz, hogy gyorsabban pörögjön a "plaCC" (CC=Charles Court, :D ma jól mennek a szóviCCek is hehe).
Én zártam, már nem nagyon voltam képben, de megnyugvással töltött el, hogy minden sima volt (Ellenben a múlthét vasárnappal, ami után kaptunk egy panaszlevelet, mert állítólag a vendég 1,5 órát várt és azt mondtuk neki, hogy azért, mert nincs elég felszolgáló. Mondjuk ez kapásból nem igaz, mert csak egy órát várt, és ilyet tuti nem mondtuk, de mivel az összes többi étteremre is tett valami megjegyzés, csak megállapítottuk, hogy valószínűleg a kompenzációra játszik, amit meg is fog kapni...)
Ezután viszont megdícsért a supervisorom, hogy milyen sokat segítettem és, hogy emiatt a felszolgálók le akarnak tippelni, ami egyébként a CC-ban nagyon nem divat, mondván, hogy nem dolgozunk eleget (időben) busserként. Totál ledöbbentem, de nagyon jól esett, akármennyi is lesz! Mondjuk mivel nincs un. "tip-number"-öm(vagy number-em???), majd az amcsi csajon keresztül fogom megkapni, úgyhogy kíváncsi leszek... De behajtom rajta!
Úgy látszik bejön a taktika váltás, úgyhogy folytatni fogom ezt...
A 16 alapvető standardünk utolsó pontja szerint: "Go the extra miles!" azaz nagyjából tegyünk egy lépéssel többet. Teszek, mindenkiért. :)
Basszus, csak ne lenne 5 nap offom és utána botrányos fizetésem... az még sokat dobna a hangulatomon. :D
Ja, állítólag kész van a Social Security Card-om, úgyogy most már teljesen hivatalos amerikai munkavállaló vagyok. Juhú!
A jövőhétre angol tanulást, edzést és főzőcskézést tervezek, mivel időm, mint a tenger. Ezen kívül az ikonikus újságok alapos végignyálazása is a programok közt szerepel.
Azt hiszem, picivel már jobban vagyok az angollal is , ma délután a filmet is jobban értettem. Katie jó mester, lehet vele beszélgetni, ami bár eléggé alap egyelőre, de nagyon hasznos.
És a végére, mivel nagy sikert aratott, az újabb érdekességek:
Ma (vasárnap) a szokásos őrület volt reggel. A Lake Terrace-ban ilyenkor brunch van (ahogy azt Valéria - egy távoli blogolvasó, aki hamarosan visszatér a Broadmoorba jól meg is fogalmazta), ami egy hatalmas helyi "ünnep", vasárnapi zabálás, a név pedig a breakfast(reggeli) és a lunch(ebéd) szavak összevonáséból ered (szintén Vali blogjából idézve az a ReBéd :) ).
Nálunk csak reggeli van, büfével, ami ilyenkor szerintem simán felér egy brunch-csal, mert dől be a nép. Mi reggelire nem csinálunk foglalást, így viszont ma is várólistánk volt, elég hosszú. Mivel amúgy mi a hostess pultban nem voltunk túl "busy"-k, ismét beálltam bussernek (ez még mindig asztal lerámolást jelent). Meg kell mondjam, egyre jobban nyomom, már kb fele annyi idő alatt újraterítek egy asztalt, mint az elején. Igaz, hogy a karom leszakad, de a régi jó pincér mondás szerint "nem loptam a lábaimat", úgyhogy én aztán nem megyek 3x az asztalhoz, inkább viszek el mindent egyszerre, ha megszakadok is.
Elég jól pörögtem én is, így hozzájárulhattam ahhoz, hogy gyorsabban pörögjön a "plaCC" (CC=Charles Court, :D ma jól mennek a szóviCCek is hehe).
Én zártam, már nem nagyon voltam képben, de megnyugvással töltött el, hogy minden sima volt (Ellenben a múlthét vasárnappal, ami után kaptunk egy panaszlevelet, mert állítólag a vendég 1,5 órát várt és azt mondtuk neki, hogy azért, mert nincs elég felszolgáló. Mondjuk ez kapásból nem igaz, mert csak egy órát várt, és ilyet tuti nem mondtuk, de mivel az összes többi étteremre is tett valami megjegyzés, csak megállapítottuk, hogy valószínűleg a kompenzációra játszik, amit meg is fog kapni...)
Ezután viszont megdícsért a supervisorom, hogy milyen sokat segítettem és, hogy emiatt a felszolgálók le akarnak tippelni, ami egyébként a CC-ban nagyon nem divat, mondván, hogy nem dolgozunk eleget (időben) busserként. Totál ledöbbentem, de nagyon jól esett, akármennyi is lesz! Mondjuk mivel nincs un. "tip-number"-öm(vagy number-em???), majd az amcsi csajon keresztül fogom megkapni, úgyhogy kíváncsi leszek... De behajtom rajta!
Úgy látszik bejön a taktika váltás, úgyhogy folytatni fogom ezt...
A 16 alapvető standardünk utolsó pontja szerint: "Go the extra miles!" azaz nagyjából tegyünk egy lépéssel többet. Teszek, mindenkiért. :)
Basszus, csak ne lenne 5 nap offom és utána botrányos fizetésem... az még sokat dobna a hangulatomon. :D
Ja, állítólag kész van a Social Security Card-om, úgyogy most már teljesen hivatalos amerikai munkavállaló vagyok. Juhú!
A jövőhétre angol tanulást, edzést és főzőcskézést tervezek, mivel időm, mint a tenger. Ezen kívül az ikonikus újságok alapos végignyálazása is a programok közt szerepel.
Azt hiszem, picivel már jobban vagyok az angollal is , ma délután a filmet is jobban értettem. Katie jó mester, lehet vele beszélgetni, ami bár eléggé alap egyelőre, de nagyon hasznos.
És a végére, mivel nagy sikert aratott, az újabb érdekességek:
 |
| Mindenmentes Kóla |
- Olcsóbb a lime, mint a citrom (kb ugyanakkora szemek 50 illetve 69 Centbe kerülnek - LOL)
-
Szalonnás Kóla Minden létező üdítőből (és minden létező ételből is egyébként) van Diet(cukormentes, light) verzió. Van Diet Canada Dry, Diet Mountain Dew, Diet Cola, Diet Fanta, Diet minden. Sőőőt! Van coffeinmentes Diet Cola... Gyakorlatilag tömény foszforsav minden nélkül. Amerika, én így szeretlek! :)
- És egy super fake amit egy blogon találtam, ami remekül megragadja a fentiek lényegét: Baconflavored Diet Coke (azaz szalonna ízű diétás cola, igazából ezen sem lepődnék meg...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)