Oreo

Annyira sokan mondtátok, hogy Oreo-t már otthon is lehet kapni, hogy így már nem is kell!!! Pfujjj!
:D

Dolgok, amiért már most elviselhetetlenül hiányzik Amerika

A magasröptű, szabadság, egyenlőség, testvériség, jólét, megbecsültség, megélhetés körön kívül egy kis délutáni fun nektek! Csokorba szedtem, hogy mik azok a dolgok, termékek, amik nélkül már most nem tudom elképzelni az életem. :) Aztán lehet nevetni, meg fujjogni a kis elamerikanizálódott Ágin! :D





Listerine fogkrém
Aki valaha használt már Listerine szájvizet, az többé nem tudja abbahagyni. Na ugyanilyen a fogkrém is...






LactAid termékek
Laktózmentes tejcsi, cottage cheese, kakaó, és laktát tabletta. Drága még itt is, de közel sem annyira, mint otthon lesz, már ha lehet egyáltalán kapni.

Kockázott görögdinnye és ananász
Az Albertsons (itteni Spar kb) kiváló találmánya a kockázott gyümölcs. A lustaság határtalan, de a vicc, hogy még árban is sokkal jobban megéri! Nincs más dolgod, csak hammm, megenni!




Blueberry
A legnagyobb istenkirályság ez a gyümölcs! Mindenhogy imádom. Palacsintában és cottage cheese-ben a legjobb!
De "csak úgy" magában is nagyon fini!






Bacon
Hát igen... tudom... sajnálom. Nem véletlenül dagadt itt mindenki, a bacon itt népeledel. És nem véletlenül szeretik. Magas tápérték, alacsony kalóriatartalom, zsír alig, hogy csak egy-két rá NEM jellemző tulajdonságot mondjak. De az íz... Néha nyakon borítanám még egy kis csoki vagy juharsziruppal is, mint ők... :)

Red Lobster
Elképesztően jó tengeri kaják, rák, homár, lazac, mindenféle hal, kagyló, rák, rák, rák, rák, rák és a choclate chip lava cake... Na meg rák!!! Vagyis Shrimp, a világ legjobb kajája, bármikor, bármennyit, egy Bahama Mama mellett! Yumm!!!





Oreo 

Erről végképp nem mondok semmit... A Pilóta Keksz Original a világ legjobbja, sajnos. Holtversenyben az 1dolláros Pringles Chips-szel, de büszkén mondhatom, hogy már legalább 3 hónapja nem vettem ilyet. Kár, hogy az első kettőben viszont túl sokat.

Ross - Dress for Less

A ruhabolt, ami olyan, mint egy nagy turkáló és outlet mix, de csak új cuccokkal. Calvin Klein, Tommy Hilfiger, Guess, adidas, Kenneth Cole fillérekért. Sajnos függőséget okoz, de nem értem, hogy Európában miért kérnek ezekért a cuccokért tízszer ennyit.


Amazon.com
A hely, ahonnan mindent, de mindent megrendelhetsz, ha Amerikában tartózkodsz, és amerikai kártyád van. 3-28 nap között, a holdról is ideér amit kértél, feleannyiért, mintha boltban vetted volna. Nem kell gondolkozni, felmész, beírod, rákattintasz, kifizeted, megkapod. Ennyi!




Szerintem még lesz ennek folytatása....

Getting ready... T-26

Idén sokkal gyorsabban telik az idő, mint tavaly. Ez a tudományos megállapításom. Most éppen elmorzsoltam egy-két igazi könnycseppet, mert elképzeltem, ahogy a reptéren majd átölelem anyuékat. Nem kéne romantikus számokat hallgatnom...

Ellenben megtanulhatnék osztódni, mert pocsék érzés, hogy nem tudok egyszerre két (három) helyen lenni, így nem láthatok egyszerre mindenkit. :( Mondjuk sokat segítene, ha a családom nem két különböző országban, három különböző helyen élne, de hát ez van. Én vagyok a negyedik helyen lévő, nincs jogalapja a panasznak.

Nem sok minden történt a héten. A szálloda üres, nem nagyon van meló, három szabadnapom volt, amit sajnos a meggyógyulással kellett töltenem. Szerencsére nagyjából sikerült, remélem legalábbis, mert holnap már dolgozom, egészen jövőhét szerdáig, amikor is megint három offom van, de nem is baj, millió a dolog. 

Hétfőn voltunk kirándulni, megnéztük (megint) az Airforce Academy-t, kiderült, hogy a Chapel alatt, mármint ugyanabban az épületben, van a protestánson kívül egy katolikus templom, egy zsinagóga és egy budhista ima terem is, hogy mindenk lelki igényét kielégítsék. Mondjuk ezt eddig pont nem tudtuk. És úgy van kialakítva a két templom egymás alatt, hogy még az orgonák hangja se szivárog át. 

A Broadmoor szervezte ezt az emloyee trip-et, és szerintem - annak ellenére, hogy elég kevesen voltunk - ez egy tök jó ötlet, főleg az international-ek számára. 

Délután az Olympic Training Centerben voltunk. A californiai Chula Vista-ban lévő és a New York állam beli Lake Placid mellett a  springsi a harmadik olimpiai edzőtábor, egyben a legfontosabb is az USA-ban. Ez ugye mellesleg magaslati edzőtábor is. Egyszerre 557 embert tud itt edzeni, akiknek szállást és étkezést is biztosítanak, saját dietetikusokkal és szakácsokkal. Ezen kívül sportgyógyászati és sport tudomány kutatóközpont is van itt, és leírhatatlanul sok olimpiai és paralimpia sportág résztvevőinek biztosítanak itt edzési lehetőséget. Többnyire szponozorok által támogatva, szerintem nagyjából a magyar egészségügy költségvetéséből, profi szinten, olyan tisztelettel övezve a sportolókat, ami példaértékű. (köszi Á.)

A legnagyobb élmény itt számomra az volt, hogy láttam a medencét, ahol Ryan Lochte és Michael Phelps is ezdett. Van egy feelingje... De van túlfűtött birkózóterem, kerekesszékes röplabda pálya, meg minden, amit akartok. Nagyon szuper hely. Bele sem gonolok, mi lenne, ha otthon csak egy fele ilyen komplexumunk lenne, fele ennyi pénzzel... 

Néhány kép róla:

Csodálatos látvány

Orgona a protestáns templomban

Katolikus templom

Minden egyes üvegben el van helyezve egy kereszt

Zsinagóga. Mert EZ a szabadság és vallásszabadság országa

Budhista imaszoba

USOC Olympic Training Center Colorado Springs

Van mivel edzeni...

Visitor Center

Az Olimpiai Lángok

:)

Imádom ezt a helyet!!!

Back to reality

Fényes jókedvemhez nagyban hozzájárul, hogy tegnap, a szabadnapomon, sikerült összeszednem valami torokfájós göthőt, amivel ma dolgozhattam, majd egész délután fetrenghettem, hogy holnap, a szabadnapomon, majd már hátha jobb lesz... De leginkább az álláskeresés örömei vidítanak fel.
Mert hogy keresem, keresem, de megint csak drága kishazánk szépségei veszik el a kedvem, és még csak nem is azért, mert otthon keresem, hanem mert otthoni cég kell ahhoz, hogy máshol keressek... Ez már bőven sok.
Hogy otthon keresek-e? Nem szeretnék, köszönöm. Most megint elköteleztem magam a vendéglátás mellett, ami szerintem otthon még mindig nincs, hacsak az elmúlt évben nem történt valami csoda. De szerintem Matolcsy kiemelkedően jól teljesítő gazdaságpolitikáján kívül nagyobb siker nem volt egyik iparágban sem. Úgyhogy bármily kecsegtető is a már majdnem nyolcvanezres minimálbér, amire a kegyes és hegyekben álló munkáltatók esetleg be is jelentenek, én köszönöm, azt hiszem nem kívánok otthon mirelit GGGGordon Blőt árulni. Asszem...
A másik opció meg a multi. Ha kellek. Ezt egyelőre hagyjuk meg D tervnek.
Szóval orientálódnék én vissza, de amikor már azt hiszem, hogy egy egészen jó, pofás kis önéletrajzot kalapáltam össze, meglátom valaki másét, ami ezerszer jobb, és elmegy az összes kedvem. Pedig ez önbizalom nélkül nem megy. Ha a beszari vagy, megérzik, nem fogsz majd kelleni. Tudom, hogy igenis elő kell adnom, hogy én vagyok a legnagyobb istencsászár. Csak nehéz. Mert nézhetnék a végzettségemhez mérten megfelelőnek tűnő manageri/supervisori pozíciókat, csak attól még igen messze vagyok, pincérnek meg azért már egy picit sok. Mármint így első ránézésre, én is megkérdezném, hogy  "anyukám, mit akarsz te itt?". Mondjuk erre annyit válaszolnék, hogy magyar vagyok. U know... Unortodox gazdaság politik, Victor the President, pípöl vid pésönt.
De nem is csak a pénz. Persze, főleg az, de a tudat, hogy nem akarok Depresszióban élni, nem akarom minden nap magyarázni az eladónak, hogy te vagy értem és nem fordítva, és nem akarok a kutyaszaros pesti utcán azon merengeni, hogy egy kávét ihatok-e még, vagy inkább vegyek 20 deka párizsit.
És nem azért mert a fene nagy Ámerikában be lettem képzelődve, és már ákcentussal beszélek a csóró Magyarországról, hanem mert megtapasztaltam, hogy tisztességes munkával máshol lehet tisztességes életet élni, és ezt nem csak én, hanem mindenki más is megérdemelné!
Szociálisan érzékeny lelkem viszont hamar a darabjaira hullana szét, ezért inkább még sem adom fel, hanem holnap új nap, keresek tovább.
Ötleteket szívesen várok!

T-39

Hát srácok, azt kell mondjam, ennek annyi... 39 napom van hátra.
Igazából csak 38, mert a 39. napon már a messziből jövő megérkezé' az Liszt Ferihegyre. Naaaaagggggyon durvaaaaaa!
Kezdődik a kemény visszaszámolás, és a napok csak úgy telnek... Holnap jön el az idő, hogy ütemtervet készítek, mikor mit kell csinálni/venni/intézni.

Ma éppen bőrönd dilemában voltam, még pedig azért, mert árban ugyanannyi a kézipoggyász méretű, mint a legnagyobb hajókoffer, viszont tartok tőle, hogy ha a nagyon nagyot veszem meg, túlsúlyos lesz.  Alapvetően két bőrönddel számolok, tehát ha van valakinek tanácsa ideális méreteket illetően (jelzem továbbra is a bőröndről van szó :D ) azt szívesen fogadnám. A másikkal nincs gond, az még egy tavaly kapott kibővíthető utazótáska 1,5 kg önsúllyal, zseniális darab. Kár, hogy az alját kicsit kivágták tavaly, miközben fóliázták a köcsögök BUD-on.

Aztán ott van a lakás felszámolás problémakör, bár ez egyelőre nem tűnik bonyolultnak, úgy látszik megvannak az új lakók. A pénzt rakosgatom félre, megcsináltuk az adóvisszaigénylést is, a B'mooros papírokat meg csak az utolsó napon fogom tudni elintézni. Nagyon vicces lesz, mert 1 napom marad majd mindent leadni, szóval a pakolást is valahogy majd menet közben kell megoldani.
Nem tudom, hogy el kezdjem-e részletezni, hogy mennyire pocsék érzés a végre jól bejáratott éltetemet felszámolni itt, amit már kezdtem megszeretni/megszokni. Hogy mennyire fog hiányozni a szobám, ahol minden bútordarabnak külön sztorija van, vagy a walk-in gardrób, meg a mosogatógép, hogy a fejenként 10-15 dolláros közműszámláról már ne is beszéljünk. És itt most abba is hagyom... Azt hiszem a "mi fog innen hiányozni (minden!!!)" című bejegyzés talán még egy picit várhat. Mondjuk túl sokat nem.

Nem lesz unalmas a hátralévő idő. Beíratkoztam a suliba, megint... Immáron ha jól számolom nyolcadik éve... Oké, ebből az utolsó két félév passzív volt, és különben is, az alapdiplomám már 3 éve megvan, és a mesterből is csak a szakdoga meg az államvizsga hiányzik, de akkor is! 8??? Nagyon remélem, hogy 9. még véletlenül sem lesz. Mondjuk ehhez a sikerhez vezető úton nagy lépést tennék, ha elkezdeném írni a szakdogámat. Ez az ütemterv szerint (a holnapi átgondolás után) hétfőn fog megtörténni. Azt se tudom már mi, merre, hányóra... De banyek, valahogy muszáj leadnom, még ha vissza is dobja majd a konzulens (keményebbet nem is választhattam volna), mert különben kibaszcsiznak a suliból, az meg ennyi idő után nem lenne vicces.

Közben itt még meg csináltam a már sokat emlegetett bartender tanfolyamot (küldetk e-mailben egy szép certificate-et, erről is), meg a CPR-t, ami kb újraélesztő tanfolyamot jelent, állítólag világszerte elismert kártyát kapok róla, hogy (elvileg) tudok csecsemőt, gyermeket és felnőttet menteni, hogy ha neadjisten' megállna a szívük, vagy fulldokolnának.
Egyébként a tanfolyam maga is zseniális volt, mindamellett, hogy mennyire hasznos tudnivalók ezek. Egy olasz származású, San Diego-ból idevándorolt hapsi tarotta, és konkrétan vinnyogtunk a röhögéstől, úgy nyomta a dolgokat, de azért közben frankón elérte, hogy minden szavát megjegyezzük. Tényleg minden mentős kattant egy kicsit! :->

Voltunk szerdán bulizni is a Cowboy's nevű helyen, ami Springshez képest nem volt rossz, főleg mert tök jó volt nézni, hogy a country zenére hogyan rendeződnek random sorba az emberek (kb kétszázan) és kezdenek el tök egyszerre lépve táncolni. És ezt minden számra gond nélkül lenyomták. Nagyon jól nézett ki. És igazából rettentően irigylésre méltó, hogy nekik ez nem jelent gondot huszonévesen egy szórakozóhelyen. Hogy itt az a ciki, ha valaki nem ismeri a hagyományos country line dance-eket. Volt, aki az anyukájával jött. (Ti. a club alsó részére beengedik a 21 alattiakat is, de alkoholt le nem lehet vinni, és egy hatalmas X-et kapnak a kezükre a 21 év alattiak, hogy még véletlenül se lehessen őket kiszolgálni). Mindezt azután, hogy a bejáratnál 3-an nézik meg az igazolványodat.

Vasárnap állítólag elmegyünk a közeli csehóba megnézni a Super Bowl-t, ami kibeb@szott nagy esemény az USA-ban (tulajdonképpen azt hiszem talán ez a legnézettebb televízió műsor a Földön, horribilis reklámpénzek, direkt erre a meccsre szánt reklámok, sztár előadók, minden), ezért nagyon rosszul érzem magam, hogy halovány fogalmam sincs az amerikai fociról. De majd szerzek, mert ők erre is gondolnak, ezért a Super Bowl hivatalos oldalán van egy olyan pont, hogy Casual Guide Book, vagyis szabadfordításban Útmutató HÜLYÉKNEK. :D Hasznos olvasmány lesz!

Szerencsére a kosárlabdához kicsit jobban konyítok, és alig várom, hogy február 25-én élőben láthassam a Los Angeles Lakers-t és Kobe Bryant-et játszani! Megvannak a jegyek! Annyira elképesztő, hogy anno, mikor tizenévesen tesóm falán láttam lógni tapétaként a posztereket, olyan távolinak tűnt ez az egész. Soha el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha élőben látok majd NBA meccset, főleg egy ilyen legendát, erre tessék. Eltelt kb 10 év, és itt vagyok. Mondjuk Denver-ben majd Lakers-nek szurkolni elég gáz lesz, de hát mindegy, a játék a lényeg! :D

Nem akarom itt hagyni ezt az országot!!! :(

9 days later

A legutóbbi blogbejegyzésem után megfogadtam, hogy pozitívan fogok a dolgokhoz hozzá állni. Ennek hála, és annak, hogy valaki, aki olvasta a blogot gyakorló rontáslevevő/átok/ördögűző, azóta minden jóra fordult.
Kezdjük a legjobbal: eladtam Bubukát! Igaz, hogy még így is buktam rajta egy elég nagy összeget, de jelentős pluszban vagyok a roncstelephez képest. Felraktam a helyi hirdetőoldalra 500 dollárral olcsóbban, mint eredetileg, és láss csodát, jöttek is a komoly érdeklődők. Annyira jól sikerült, hogy némi alkudás után az első el is vitte. :) Örömbódottá!!! :)
A laptop problémám is megoldódott, kemény 380 dollárért vettem egy számomra tökéletesen csodálatos Toshiba laptopot. Sorban már ez a harmadik Toshiba gépem, Windows (idegesítőrandommegjelenőablakok) 8 van rajta, nagy, szép, vékony, annyit tud, amennyi nekem bőven sok, úgyhogy Örömbódottá ismét! A Walmartban, ahol vettük először azt állították nincs már, pedig direkt megnéztem neten, és azt írták, hogy van. Nagyjából a következő párbeszédet folytattam le az eladóval:
- Nincs.
- Olyan nincs, hogy nincs.
- Akkó' van.
És lett, az utolsó darab. :)
Közben a héten volt 3 szabadnapom, valamennyit pihentem is, plusz egy modul (mondjuk a leghosszabb) van már csak a bartender tanfolyamomból, úgyhogy most már talán sikerül befejeznem. Sajna az edzéshez elég fáradt vagyok, de igyekszem minden nap csinálni valamit, ma például lesétáltam shoppingolni, de nem találtam semmi jót. Költségtakarékos volt. :D
Melóban most van, jövőhéten lesz egy csomó room service extrám is, most egy gimnasztika versenyre jött egy csomó vendég, egész jól jattolnak, remélem a holnapi brunch is hasonló lesz. Mostantól a jövőre takarékoskodás és a "must have" dolgok beszerzése a cél. A nagy dolgokat szerencsére már megvettem, repjegy a zsebben, satöbbi. Mondjuk nem hinném, hogy ez a maradék 2,5 hónap anyagilag olyan nagy durranás lesz, de a Lake Terrace továbbra is az egyik legjobb hely, úgyhogy nem panaszkodom, tényleg.
Ja és tervezünk egy NBA meccset februárra! :) Denver Nuggets - Los Angeles Lakers, mondjam, hogy régi álmom, vagy kitaláljátok magatoktól?
Most viszont megyek aludni, reggel 5.30-tól vár a bánya. A bejárás elég érdekes, fuvart lejmolni, a jövőhét kicsit necces is lesz, mert mindenki nyaral, de majd megoldódik valahogy. Azért vagyunk elegen, sőt még az amerikai kolléganőim is felajánlották, hogy bevisznek. Azért ez cuki tőlük. Reggel is a supervisorunkkal mentünk be. És már csak 52 nap és 13 óra. A visszaszámlálóm szerint.

Update - How I hate the New Year - f*ckin' 2013

Hosszú évek óta tudom, hogy a január, meg úgy általában az új év nekem nem hoz szerencsét... A franc se tudja miért, de ebben a hónapban nekem semmi se szokott összejönni.
Az elmúlt 10 nap mérlege: Bubika nagyon lebetegedett, és Ágika nem fogja sok-sok dollárért meggyógyítattni, mert 60 nap múlva már megy haza. Így viszont nem biztos, hogy lesz olyan, aki megveszi, már alapból nagyon bukó áron. Ha pedig így lesz, pár ezer dollárból pár százra fog redukálódni a roncstelepen...
Hála annak, hogy emiatt gyomorgörcsöm van napok óta, a munka sem msgy úgy. Nyilván nem poénból mondják, hogy csőstől jön a baj... Valamelyik nap (nem miattam, hanem a konyha balfaszkodása miatt) felállt egy asztalom (nem, nem maga a tárgy) és kisétáltak fizetés nélkül, mert túl sokat kellett várniuk. Ezután 45 perces kihallgatáson vettem részt a főnökömmel, miután addigra már 2x elbőgtem magam emiatt. :( Ez annyira gáz, főleg, hogy szerintem nem tajtam múlt legfőképpen. Mondjuk nagyon nem basztal le, sőt kedvesek voltak, de ez akkor is rosszul érint.
Fáradt is vagyok, fizikailag is, lelkileg is, erre ma rákészülök, hogy megnézem a Csak egy kis pánikot, erre nem indul a gépem csak csökkentett módban, hiába nyomkodtam, indítottam újra százszor... Délután még semmi baja nem volt. Remélem Tony, a szomszéd meg tudja csinálni!
Szal mostmár kicsikét tele a f@szom, na...
Nem tud valaki rontást / rossz karmát / balszerencsét / balf@szkodást - vagy nevezzük bárhogy - levenni rólam??? Lécci-lécci!!!

Nem tudta megcsinálni, minimum az eredeti telepítő lemez kéne hozzá (nyilván otthon van, hol lenne másutt), de mivel 5 (vagy hat?) éves, inkább egy új gép... Mert azért lássuk be, iPhone-on szakdogát (vagy akár csak blogot írni) eléggé szopó...

Szabó Ági

Az iPhone készülékemről küldve