Atyaég, azt se tudom mióta nem írtam blogot. Pontosabbam nem tudom mióta nem volt időm blogot írni.
Mióta transzferáltam a Lake Terracera ( ahol egyébként hétfő óta server vagyok hell yeah!!! :D)...
...
Na ezt a múltkor Room Service-en kezdem el írni mert bazi uncsi volt, csak nem volt időm befejezni, mert a szupervigyor (supervisor) kitalálta, hogy inkább csináljunk egy cleaning duty-t, vagyis takarítsunk ki, mert az viccesebb, mint csak úgy ücsörögni. Mondjuk ez tény.
Szóval telik az idő, nem kicsit, hanem nagyon. Nagyon sokat dolgoztam (tudom, uncsi), és letettem a server vizsgákat is, úgyhogy - mint említettem - most már rendes pincérként nyomulok. Mondjuk egyelőre még szopóágon, a legrosszabb asztalokat kapom, de azért még mindig jobb, mint trainee órabérben lenni. A trénerem amúgy egy nagyon cuki csaj volt, imádom, nagyon segítőkész. 24 éves és két gyereke van. Ofkorsz.
Most már a teljes a magyar banda Viki, Zsófi, Móni és én ott nyomul, úgyhogy valahogy csak túléljük ezt a telet. :) A csapat amúgy viselhető, van egy-két csaj (mert hogy csak csajok vannak, vagyis volt egy jama, Steve, de ő megy most haza) akitől agyfaszt kapok, de annyira nem gáz.
A brunch mindig vicces, 11-12 óra megállás nélküli munka, egész jó pénz, sok vendég.
A héten voltam Keeping the Stars trainingen is, vagyis megtanultam, hogyan kell megtartani a Broadmoor Forbes által "adományozott" öt csillagját. Amúgy ezek nem szarral gurigáznak, tényleg egy rakat standardnek kell megfelelni, hogy az inspectorok (ellenőrök) elégedettek legyenek. Mondjuk attól nem félek, hogy nincsenek ők is egy picit "háziasítva", de azért biztos nem véletlenül verik ezeket a fejünkbe.
Szóval a training nem volt nagy durranás, amolyan amerikai agymosás szerűség, de egy dologra azért rájöttem: tök felesleges 6 (mire végzek már lehet 8) évet töltöttem el azzal, hogy haszontalan információkat tanuljak, mert annak, amit a BGF-en tanítanak szállodából meg vendéglátásból még véletlenül sincs köze a szolgáltatáshoz. Itt ugyanis mindenki magasról tesz arra, hogy hogy néz ki a szoba, meg a szálloda (persze, szép meg makulátlan, meg minden), de mégis azt mondják, hogy ilyen szép meg tiszta, meg csilivili szállodát bárhol találsz, a lényeg a személyzete, tehát rajtunk van. És hogy csakis miattunk jön ide a vendég, mert mi ennyire udvariasak és segítőkészek vagyunk, és MI nyújtunk élményt nekik. Azért ez elgondolkodtató. Mert itt tényleg mindenki a vendégért van, és a vendég panasz az a legrettenetesebb szó a házban, attól mindenki retteg, ezért mindent megtesz, hogy elkerülje. Nem vagyok én sem másképp. Ha dolgozom, a permanens broodmoor mosoly folyton ott figyel az arcomon. Non-stop. Mese nincs.
Ennek hála nagyon sok jófej vendéget összeszedek.
Erről jut eszembe.
A vendégeim az alábbi típusokba sorolhatók:
Alap, hogy 5 percen belül megkérdezik: Where are you from? Azaz szabadfordításban: honnan jöttél, mert hallom, hogy akcentusod van, és annyit vágok, hogy nem amerikai, de az életben nem hallottam még ilyet.
Ezek után:
A: Ooooh, Hungary. Nice = fogalmam sincs, de biztos szép hely... Attól függően mennyire látom értelmét, néha elkezdem magyarázni, hogy Juróp, és gyakorlaton vagyok, bla-bla.
B: Ooooh, Hungary. I was there many years ago / A couple months ago / 10 days ago (az utóbbival, aki 10 napja volt ott, pl ma találkoztam). It is a beautiful place. I know, Buda and Pest, very nice. You have a lot of church. Chain bridge, of course. Beautiful. How long have you been here? Oh, your english is very well. how can I pronounce your name? Égi?
Vagyis nem csak, hogy tudja hol van, de imádta, természetesen az összes turista látványossághoz elvitték, szigorúan csak Budapesten, nagy többség mondjuk dunai hajóúton volt, ismerik a gulyást és nagyon kedvesek a fura akcentusú kelet-európai intern-nel.
C: Oh Hungary, i was there last month / week. Business. Sárvár, beautiful place, close to Austria. Very nice. Oh, internship. Great. What do you learn? Good luck, nice to meet you... how can I pronounce your name? Égi?
Ők az üzletemberek, akik többnyire nem csak Pestet ismerik. Szeretik. Néha eldiskurálunk a gazdasági helyzetről. Mindig mondom, hogy a kormányunk nincs a helyzet magaslatán, de nem akarok panaszkodni, mert az olyan magyaros és köszönöm, nekem itt most nagyon jó. Ha megkérdezik, hogy akkor a gyakorlat után majd otthon ugye manager leszek, mindig röhögök egy jót. :D
D: How can I pronounce your name? Is that Ági? Oh, te is magyar vagy?
És igen, ez sem ritka. Legalább 4-5 (ha nem több) különböző magyar vendéggel találkoztam, amiben az a vicces, hogy mégis mekkor az eséye annak, hogy 1300 fő közül pont az én 10 fős asztalomnál ül egy, vagy hogy a banquett bárban egy nő elkezd velem beszélgetni és két lépésből odáig jutunk, hogy szól a Davidnek, aki magyarországon focizott és a többi nyelv mellett pl magyrul is bazi jól beszél sok év után.
Valljuk be, nem sok. Alapvetően. De egyre inkább úgy érzem, magyarként a világon nem tudsz elbújni. Vagy tudnak rólunk, vagy a leglehetlenebb helyeken, pl Manitou Springsben futsz össze velük az utcán.
Kinek van tippje miért van ez?
Vajon azért, mert otthon azt mondják: El lehet menni! És el is megyünk...
És eme filozófiai fejtegetés végére az aktuális kedvencem:
Kb az első hetemen kaptam egy asztalt, ahol egy nő ült két gyerekkel, meg a "lehet, hogy jön a férjével". A mellettük lévő asztalon a nagyi már megkajált, úgyhogy amíg a nő próbált enni, ő foglalkozott a gyerekekkel. Kicsit fel is húztam magam, hogy a f.szért kell mindent megkérdeznem kétszer, mert sehogy se érti, ennél azért már jobb az angolom, meg hogy még egy kis tejet, meg kanalat, meg cheerios-t meg a franc tudja még mit ne hozzak még, mert így, meg úgy. Na mondom, a hülye külföldi... Erre a reggeli végén, mikor viszem a csekket, jön a kérdés: Te magyar vagy? :D Szokásos diskurálás, ölelgetés, de kár, hogy csak ma megyünk el, pedig milyen jó volt magyarokkal találkozni.
Legközelebb (remélhetőleg holnap, vagy legkésőbb kedden) elmesélem, hogyan szúrom már ki élből az európaikat, országra pontosan!
Most jó éjt!
Holnap megyünk megnézni az Air Force Academy-t (remélhetőleg fiúkat is látunk), este banquett shift, kedden certified server vizsga, szerdán esti room service, de amúgy napközben itthon vagyok.
Puszkány
És hiányoztok
Szabó Ági
NEM Az iPhone készülékemről küldve
2012. október 10., szerda
2012. szeptember 28., péntek
Egy nehéz hét éjszakája
Apa kezdődik! Apa kezdődik!
Holnap jön az újabb vicces hét, itt a várva-várt pénzes zsák, akarom mondani csoport. Lake Terrace, Banquets Bar duplák hétfőig, majd Lake Terrace Room Service duplák, és pénteken szabadnap. Addig meg már csak kettőt alszunk!
:D
Szóval drágáim, írjatok, küldjétek a csít és reméljétek, hogy rongyosra keresem magam, mert nagyon szeretnék elmenni Miami-ba!
Ja, és szőke vagyok, megint! :)
Pussszzz
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
Holnap jön az újabb vicces hét, itt a várva-várt pénzes zsák, akarom mondani csoport. Lake Terrace, Banquets Bar duplák hétfőig, majd Lake Terrace Room Service duplák, és pénteken szabadnap. Addig meg már csak kettőt alszunk!
:D
Szóval drágáim, írjatok, küldjétek a csít és reméljétek, hogy rongyosra keresem magam, mert nagyon szeretnék elmenni Miami-ba!
Ja, és szőke vagyok, megint! :)
Pussszzz
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. szeptember 25., kedd
Hiking-working-sleeping-dreaming
Hahó everyone!
Rég nem jelentkeztem. Mondjam, hogy miért, vagy kitaláljátok? :D
Working:
Jelenleg még mindig trainee vagyok a Lake Terrace-on, de tök jó, mert a trainerem nagyon jófej, rengeteget tanít és hagy dolgozni. Ma már volt, hogy egyszerre 3 asztalt is hagyott, higy a-z-ig egyedül csináljak. Én meg igyekszem nagyon okos lenni, hogy a manager (ahogy mi hívjuk: Zsuzsi néni - a szerk.) boldog és elégedett legyen velem. Maximalista, minden szinten. Csupa rosszat hallottam róla, pedig eddig velem nagyon rendes volt. Nem cseszeget. Még... :D mondjuk nem is nagyon adok rá okot, úgyhogy ez így jó
Vasárnap már a brunch is jó volt, nem volt olyan agyhalál, mint múltkor. Mondjuk azért reggel 5.30-tól délután ötig megállás nélkül(!) dolgozni annyira nem vicces, de megéri.
Mellette PM-en extrázok Room Servicen, ami jó, mert nem szakadok meg, de néha (nem ma, amikor blogot is van időm írni, annyira szar az este) egész jó pénzeket is le lehet akasztani.
Ja, és a vicc kedvéért most betréneltetem magam banquet bartendernek is, hogy a hétvégén, mikor jön a batárnagy csoport a bárokban tudjak extrázni. Szép, tiszta, mókás meló és legalább tanulok valami újat is. A csapat nagyon jófej és nyugisabb, mint banquet servernek lenni. :)
Hiking:
Voltunk hegyet mászni. Hát az valami bazi jó volt!!! Yuriy volt a túravezetőnk a banquet-ről, vele jött még az egyik co-captain Mitchel (fiú) és Vali. Kb az út negyedéig bántam a percet, mikor ezt kitaláltuk, és azt hittem nem éljük túl. Vali is szidott, és nagyon nem volt őszinte a mosolyunk... Főleg mikor 1,5-es függőleges sziklákon mászkáltunk, meg bokrokon át (még mindig tiszta karcolás vagyok tőlük).
De aztán nagyon belejöttünk ès tökre élveztem. Gyönyörű helyeken voltunk, lélegzetelállító ez a táj, és a mozgás is jól esett, mert sajnos arra mostanában nagyon nincs időm és ezt érzem is, meg meg is látszik. :S
De attól tartok hamarosan leül a hotel és lesz szabadidőm, és akkor irány a 24hrs Fitness meg a spinning! Nagyon várom!
Visszatérve, lefele "síeltünk" a kavicsokon, futottunk a COG trail sínjei mellett, barlangot néztünk, szuper volt!
Sleeping:
Na ez a legnagyobb gondom. A héten még oké vagyok az alvással, de múlthéten volt olyan, hogy úgy aludtam 6 órát egy nap, hogy éjjel 4-et, délután kettőt. És ez a 6 óra amúgy már tök jónak számít.
Sajna a Red Bull függôségem kezd visszatérni. A kv-t nem tudom meginni napközben, viszont valamit muszáj tolnom, hogy ébren maradjak. És a power bar továbbra is a barátom reggeli helyett. Annyira jó lenne elmenni valahova pár napra pihenni...
Dreaming:
Ma délután a beauty sleepem alatt (így hívom a 20-60 perces két shift közötti "szépítő" alvásokat) végig a Broadmoorral álmodtam, hogy egész délután egy VVIP vendégnek ugrálok és mindig elbaszok valamit. Annyira realisztikus volt, h fél órával később ébredtem, mint akartam. :) Mindez valószínűleg azért mert a vendégünk volt reggel McCain szenátor és még két másik szenátor, aki Obama ellen indult a republikánusok jelöltjeként a 2008-as választásokon.
Hogy itt mennyire hájpolják a politikusokat, azt például az illusztrálja, hogy volt olyan vendég, aki ki akarta fizetni a szenátor asztalának reggelijét, örömködtek, hogy egy helyen reggelizhetnek vele, fotózkodni akartak, ilyesmi. Kb mintha hollywoodi sztár lenne. Mondjuk azt hiszem jó eséllyel ő volt a legismertebb ember, akivel valaha találkoztam.
Amúgy már javában tart a kampány, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek, mi lesz még itt, meg ki lesz a president of the US... :)
Na most ennyit, kerestem vagy 6 $-t, úgyhogy szerintem elcutoltatom magam. Megpróbálok mielőbb válaszolni mindenkinek!
Pusza
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
Rég nem jelentkeztem. Mondjam, hogy miért, vagy kitaláljátok? :D
Working:
Jelenleg még mindig trainee vagyok a Lake Terrace-on, de tök jó, mert a trainerem nagyon jófej, rengeteget tanít és hagy dolgozni. Ma már volt, hogy egyszerre 3 asztalt is hagyott, higy a-z-ig egyedül csináljak. Én meg igyekszem nagyon okos lenni, hogy a manager (ahogy mi hívjuk: Zsuzsi néni - a szerk.) boldog és elégedett legyen velem. Maximalista, minden szinten. Csupa rosszat hallottam róla, pedig eddig velem nagyon rendes volt. Nem cseszeget. Még... :D mondjuk nem is nagyon adok rá okot, úgyhogy ez így jó
Vasárnap már a brunch is jó volt, nem volt olyan agyhalál, mint múltkor. Mondjuk azért reggel 5.30-tól délután ötig megállás nélkül(!) dolgozni annyira nem vicces, de megéri.
Mellette PM-en extrázok Room Servicen, ami jó, mert nem szakadok meg, de néha (nem ma, amikor blogot is van időm írni, annyira szar az este) egész jó pénzeket is le lehet akasztani.
Ja, és a vicc kedvéért most betréneltetem magam banquet bartendernek is, hogy a hétvégén, mikor jön a batárnagy csoport a bárokban tudjak extrázni. Szép, tiszta, mókás meló és legalább tanulok valami újat is. A csapat nagyon jófej és nyugisabb, mint banquet servernek lenni. :)
Hiking:
Voltunk hegyet mászni. Hát az valami bazi jó volt!!! Yuriy volt a túravezetőnk a banquet-ről, vele jött még az egyik co-captain Mitchel (fiú) és Vali. Kb az út negyedéig bántam a percet, mikor ezt kitaláltuk, és azt hittem nem éljük túl. Vali is szidott, és nagyon nem volt őszinte a mosolyunk... Főleg mikor 1,5-es függőleges sziklákon mászkáltunk, meg bokrokon át (még mindig tiszta karcolás vagyok tőlük).
De aztán nagyon belejöttünk ès tökre élveztem. Gyönyörű helyeken voltunk, lélegzetelállító ez a táj, és a mozgás is jól esett, mert sajnos arra mostanában nagyon nincs időm és ezt érzem is, meg meg is látszik. :S
De attól tartok hamarosan leül a hotel és lesz szabadidőm, és akkor irány a 24hrs Fitness meg a spinning! Nagyon várom!
Visszatérve, lefele "síeltünk" a kavicsokon, futottunk a COG trail sínjei mellett, barlangot néztünk, szuper volt!
Sleeping:
Na ez a legnagyobb gondom. A héten még oké vagyok az alvással, de múlthéten volt olyan, hogy úgy aludtam 6 órát egy nap, hogy éjjel 4-et, délután kettőt. És ez a 6 óra amúgy már tök jónak számít.
Sajna a Red Bull függôségem kezd visszatérni. A kv-t nem tudom meginni napközben, viszont valamit muszáj tolnom, hogy ébren maradjak. És a power bar továbbra is a barátom reggeli helyett. Annyira jó lenne elmenni valahova pár napra pihenni...
Dreaming:
Ma délután a beauty sleepem alatt (így hívom a 20-60 perces két shift közötti "szépítő" alvásokat) végig a Broadmoorral álmodtam, hogy egész délután egy VVIP vendégnek ugrálok és mindig elbaszok valamit. Annyira realisztikus volt, h fél órával később ébredtem, mint akartam. :) Mindez valószínűleg azért mert a vendégünk volt reggel McCain szenátor és még két másik szenátor, aki Obama ellen indult a republikánusok jelöltjeként a 2008-as választásokon.
Hogy itt mennyire hájpolják a politikusokat, azt például az illusztrálja, hogy volt olyan vendég, aki ki akarta fizetni a szenátor asztalának reggelijét, örömködtek, hogy egy helyen reggelizhetnek vele, fotózkodni akartak, ilyesmi. Kb mintha hollywoodi sztár lenne. Mondjuk azt hiszem jó eséllyel ő volt a legismertebb ember, akivel valaha találkoztam.
Amúgy már javában tart a kampány, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek, mi lesz még itt, meg ki lesz a president of the US... :)
Na most ennyit, kerestem vagy 6 $-t, úgyhogy szerintem elcutoltatom magam. Megpróbálok mielőbb válaszolni mindenkinek!
Pusza
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
2012. szeptember 7., péntek
Shit happens - Friday 13th
Reggel ugyanis úgy döntött, hogy nem hajlandó elindulni...
Ennek hála sikeresen elkéstem, taxival kellett bemennem (nem olcsó) és egész nap gyomoridegem volt.
Természetesen még szoptunk is egy mélytorkosat így az utolsó hivatásos napomon a RS-en, mert a 6órásunk call in sickelt, én ugye kèstem és annyi orderünk volt, hogy 10.30ig meg sem álltunk. Akkor pedig megkaptam a remek 22 darabos South pick-up listemet (magyarul kurvasok koszos asztal egy nem túl közeli és kurvanagy épületenben).
Nekiálltam, viszonylag gyorsan kész is lettem, aztán még orderek, side worköm sehol, úgyhogy még negyed 4kor evőeszközt törölgettem Vandával...
Aztán taxi haza, próba elindítani Bubukát, of course sikertelenül. :S Az egyik szakács srác, Dan átjött és próbálta megfixálni, de neki se ment, még Tony szakértő tekintetei mellett sem. Úgyhogy hívtam na... Kit? Zoltánt, természetesen. Küldte a trailert, 55$ alaphangon, és majd hétfőn megnézi, folyik belőle a benzin, nem indul el.... Szinte semmi baja... Hogy a franc essen bele!!! Utáááálom!!!!!!!!! Remélem nem kell a gatyámat is rákölteni... :(((
Majd miután elment Bubuka, felmentünk Tonyékhoz, ittunk egy sört, kicsit jobb lett.
De azon kattogok, hogy hogy fogom megoldani a dolgozást, meg mindent és neeeee szopjam meg nagyon a számlával! :(((
Szorítsatok!
Btw holnap kezdek a Lake Terrace-on! Szerencsére ez is kellemesen stresszel...
Na, innen csak felfele van!!! Be positive! Várnak az új kalandok!
2012. szeptember 5., szerda
Gyorsjelentés
Fáradt vagyok. Fáradt és kimerült. Ezzel úgy nagyjából el is mondtam az elmúlt 2 hetemet. Halál volt, komolyan. Főleg ez a Labor Day. Az egész nyári rekordokat megdöntöttük. 4 napig nem volt megállás. Tegnap már elég slow volt megint, de ma újra alakult. Még 1 napom van full time-ban a room servicen, pénteken egy csodálatos 6.30-as main shifttel. South pick-up! A kedvencem! :) Fura lesz elmenni, annak ellenére is, hogy az elmúlt napokban már a pokolba kívántam az egész bagázst. Sajnos már nem nagyon voltam pozitív, mert csak arra tudok gondolni, hogy aludni akarok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Csak egyszerűen aludni!!! Nem úgy, mint az elmúlt egy hétben. Mióta voltunk a Szomjas Répában (lsd korábbi bejegyzésemet), a rekordom kb 5 óra alvás volt, dupla shiftekkel. A legszebb, hogy már akkor sem tudok aludni, ha véletlenül az ágyam környékén vagyok. Ez már a vég.
Szombaton dupla shift után elmentünk Bulizni Valival, Annával és Anettel, akinek ez volt az utolsó estéje itt. Nem akarok beszélni a vodka-sodazas eredményéről, vagy inkább következményeiről. Maradjunk annyiban, hogy egy igen szép kilépő volt, és egy darabig nem iszom az tuti...
Mondjuk Anett sem az official way-t választotta a hazamenésre, de szerencsére azért csak megoldódtak a dolgok és már otthon van (sajnos :( ).
És igen, megint előkerült a téma. A héten búcsúbulik tömkelege van, már nem is számolom hányan mennek/mentek haza. Alig maradunk itt szerintem. A durva, hogy azt bánom, hogy az elején ennyire antiszociális voltam a csodálatos körülményeknek és a remek lakótársaknak hála. Így most olyan emberek kezdenek el hiányozni, akiket annyira nem is ismertem. De mivel itt sok választási lehetőséged nincs, így azokhoz kezdesz el kötődni, akikhez lehet. És mivel amúgy is kellően instabil és mazochista vagyok, még fel is erősítem magamban ezeket az érzelmi hullámokat.
Nem jó, tudom. Lehet kritizálni, meg okoskodni, de akkor is ez vagyok én, ahogy már leírtam, nem a változások embere.
Ezek a fáradtsággal kombinálva remek kombót alkotnak, jó úton haladok a teljes depresszió felé. Bár Áron és Mikee két új mixe és a zeneterápia valamelyest segített, de lehet az edzés sem lenne haszontalan. Lassan azt sem tudom merre van a gym, annyira nem volt se időm, se erőm lemenni. És már nem is lesz ugyanaz... Hiányozni fog a másik TRX az enyém mellől. :((((
Lehet vissza kellenem térni a Spinning terembe, így fél év után.
Amint megkapom a beosztásaimat, kitalálom, hogy mit kezdjek az életemmel a következő 6 hónapban, mert úgy érzem hosszú lesz ez a tél...
Ja, meg van az új uniformom, csodálatos ez is, majd rakok fel képet. Szombaton elvileg már a Lake Terrace-on kezdek, de a mostani managerünk azért nagyon jó fej és elvileg már be is osztott jövőhéten PM shiftekre. Mert ugye úgy fogok dolgozni, hogy reggel 6-tól kb egyig, kivéve vasárnap, amikor a Brunch van, mert akkor 5.30-tól délután 4-ig 5-ig. És így ugye vehetek majd fel esti shifteket banquetten meg RS-en. Aludni meg majd, hát valamikor...
És ma úgy elterveztem, hogy a meeting után (ahol egyébként elmondták, hogy milyen jól dolgozunk), eszem valami finomat, mert vettünk gyümölcsöt, majd lefekszem és bambulok ki a fejemből és holnap a tréningig nem kelek fel, amikoris hazaérve a boltból, realizáltam, hogy a jobb oldali ablakot nem lehet felhúzni többet. Úgyhogy "rácsöriztem" Zoltánra a Red Rock Auto Clinic-ben, hogy akkor jönnék, ha nem gond... Komolyan nem hiszem el basszus, hogy ezzel az autóval mindig van valami és én itt szopok vele....
....Néhány órával később....
Zoltán kegyetlen fazon. Kiszól az ajtó mögül: The window is closed. Don't open this anymore.... :D Magyarul most már azt sem lehet lehúzni. De azért az autó még jó. :D Hülyék kedvéért megkértem, hogy ragassza is le a gombokat ducktape-pel. :D 20$-ba fájt, de már nem is lett volna pofám eljönni fizetés nélkül. Ezt is poénkodva kérdezte meg, hogy "na mi van? akarsz itt pénzt hagyni?" :). Áldás ez a hapsi, komolyan mondom.
Most pedig lefekszem és mereven fogok magam elé bambulni, ahogy elterveztem, amíg el nem alszom és remélem holnap délig nem kelek fel!
Zeneterápia indul: SWN & Mikee House Moments
Szombaton dupla shift után elmentünk Bulizni Valival, Annával és Anettel, akinek ez volt az utolsó estéje itt. Nem akarok beszélni a vodka-sodazas eredményéről, vagy inkább következményeiről. Maradjunk annyiban, hogy egy igen szép kilépő volt, és egy darabig nem iszom az tuti...
Mondjuk Anett sem az official way-t választotta a hazamenésre, de szerencsére azért csak megoldódtak a dolgok és már otthon van (sajnos :( ).
És igen, megint előkerült a téma. A héten búcsúbulik tömkelege van, már nem is számolom hányan mennek/mentek haza. Alig maradunk itt szerintem. A durva, hogy azt bánom, hogy az elején ennyire antiszociális voltam a csodálatos körülményeknek és a remek lakótársaknak hála. Így most olyan emberek kezdenek el hiányozni, akiket annyira nem is ismertem. De mivel itt sok választási lehetőséged nincs, így azokhoz kezdesz el kötődni, akikhez lehet. És mivel amúgy is kellően instabil és mazochista vagyok, még fel is erősítem magamban ezeket az érzelmi hullámokat.
Nem jó, tudom. Lehet kritizálni, meg okoskodni, de akkor is ez vagyok én, ahogy már leírtam, nem a változások embere.
Ezek a fáradtsággal kombinálva remek kombót alkotnak, jó úton haladok a teljes depresszió felé. Bár Áron és Mikee két új mixe és a zeneterápia valamelyest segített, de lehet az edzés sem lenne haszontalan. Lassan azt sem tudom merre van a gym, annyira nem volt se időm, se erőm lemenni. És már nem is lesz ugyanaz... Hiányozni fog a másik TRX az enyém mellől. :((((
Lehet vissza kellenem térni a Spinning terembe, így fél év után.
Amint megkapom a beosztásaimat, kitalálom, hogy mit kezdjek az életemmel a következő 6 hónapban, mert úgy érzem hosszú lesz ez a tél...
Ja, meg van az új uniformom, csodálatos ez is, majd rakok fel képet. Szombaton elvileg már a Lake Terrace-on kezdek, de a mostani managerünk azért nagyon jó fej és elvileg már be is osztott jövőhéten PM shiftekre. Mert ugye úgy fogok dolgozni, hogy reggel 6-tól kb egyig, kivéve vasárnap, amikor a Brunch van, mert akkor 5.30-tól délután 4-ig 5-ig. És így ugye vehetek majd fel esti shifteket banquetten meg RS-en. Aludni meg majd, hát valamikor...
És ma úgy elterveztem, hogy a meeting után (ahol egyébként elmondták, hogy milyen jól dolgozunk), eszem valami finomat, mert vettünk gyümölcsöt, majd lefekszem és bambulok ki a fejemből és holnap a tréningig nem kelek fel, amikoris hazaérve a boltból, realizáltam, hogy a jobb oldali ablakot nem lehet felhúzni többet. Úgyhogy "rácsöriztem" Zoltánra a Red Rock Auto Clinic-ben, hogy akkor jönnék, ha nem gond... Komolyan nem hiszem el basszus, hogy ezzel az autóval mindig van valami és én itt szopok vele....
....Néhány órával később....
Zoltán kegyetlen fazon. Kiszól az ajtó mögül: The window is closed. Don't open this anymore.... :D Magyarul most már azt sem lehet lehúzni. De azért az autó még jó. :D Hülyék kedvéért megkértem, hogy ragassza is le a gombokat ducktape-pel. :D 20$-ba fájt, de már nem is lett volna pofám eljönni fizetés nélkül. Ezt is poénkodva kérdezte meg, hogy "na mi van? akarsz itt pénzt hagyni?" :). Áldás ez a hapsi, komolyan mondom.
Most pedig lefekszem és mereven fogok magam elé bambulni, ahogy elterveztem, amíg el nem alszom és remélem holnap délig nem kelek fel!
Zeneterápia indul: SWN & Mikee House Moments
2012. augusztus 31., péntek
A Szomjas Répa - És így múlik el fél év....
Fél év. Igen. Otthoni idő szerint pontosan 3,5 óra múlva lesz fél éve, hogy felszállt a gépem Liszt Ferihegyről.
Nem tudom elhinni. Annyi minden kavarog most bennem, hogy nehéz mondatokba foglalnom.
Először is masszív depresszióm van. Egész este Adele-től a Someone like you-t hallgattam. Na, ha valami nem használ ilyen állapotban, akkor ez szám.
Telihold is van. Pláne nem jó. És már megint mindenki elmegy. :((( Mármint nem mindenki, de megint sok olyan ember, akit igazából alig ismertem, mégis tudom, hogy jó emberek, akiket jobban meg kellett volna ismerni. És a "volna" a lényeg. Ha még egyszer csinálhatom majd, másképp fogom. Tanultam. Nem élünk kétszer, most kell jobban csinálni. Remélem azért még mindenkivel fogok valahol, valamikor találkozni.
Honvágyam is van. Sz@r kimondani, de tényleg. Hiányoznak a szüleim, meg a tesóim, meg a barátaim. Hiányzik egy rozéfröccs a Gödörnél (tudom, már Akvárium klubnak hívják), és feltekernék a várba, hogy lenézzek a Parlamentre, és lássam Budapestet olyannak, amilyen azokon a képeken volt, amit valamelyik reggel az egyik vendégem mutogatott nekem a telefonján. Nagyon édesek voltak.
Imádom ezt az országot, és azt gondolom alapvetően nem szeretem Magyarországot, de az az életem azért hiányzik. Mármint a jó részei. Jaj, annyira nehéz ezt megfogalmazni. Az, aki élt már távol, remélem érti. A többiek meg próbáljanak megérteni, hátha....
Magányos is vagyok. Fél éve egyedül nehéz. Megint eljutok arra a szintre, hogy egy próbababához is odabújnék. Dorothy ismét nem találja az útját.
Vajon mi lesz a következő hat hónapban? Jobb lesz? Rosszabb lesz? Lesznek új barátok? Mit csináljak másképp?
Megkaptam az utolsó schedule-ömet is a Room Service-re, 8-tól megyek a Lake Terrace-ra. Kicsit félek. A főnök néni eléggé híres, vagyis inkább hírhedt... De majd igyekszem nem okot adni a baszogatásra. Járok Hotel Management Trainingre is, ahol az Executive Commitee tagjai tartanak nekünk előadásokat a szálloda működéséről. Az első csütörtökön volt. Ann Alba, a resident manager tartotta, és nagyon jó volt! Egy csomó tök hasznos dolgot mondott, meg olyan szenvedéllyel beszélt a munkájáról, hogy megint rájöttem, legjobb lenne, ha azzal foglalkoznék, amivel éppen lehetne, mondjuk a karrieremmel, ahelyett, hogy azon kesergek, hogy egyedül vagyok. Szóval ez pl egy pozitív dolog.
Hamarosan indítok két másik projektet is, remélem mindkettő pozitív lesz a jövőre nézve.
Ma voltunk Kristóféknál és "összekukáztunk" pár dolgot a lakásba, meg a szobámba. Ezúton is köszi a segítségért a fiúknak! Jelentem, megtelt a szobám. Nem fér be más. Fél év után otthon érzem itt magam. De ahogy a srácokat néztem, már most kijelenthetem: nem várom a hazaköltözést. Ez egy igazi tortúra. És nem, innen nem lehet egy bőrönddel hazamenni... de még kettővel sem! :D És a sok kacatot, amit felhalmozol, mind el kell adni, ajándékozni, vagy ki kell dobni. Nagyon durva. Egy évre építesz életet, aztán 3-4 nap alatt jó eséllyel örökre magad mögött hagyod. Őrület.
Szomjas Répa. Nos ez igazából Thirsty Parrot, vagyis szomjas papagáj lenne, egy bar a downtownban, ahova tegnap spontán módon lementünk Valival és Annával és a drága Valim azt bírta mondani a taxisnak, aki egy állat volt (végig arról beszélt, hogy Magyarországnak háborúzni kéne Romániával, az elszakított területekért meg az indiánoknak is itt Amerikában, és hogy amúgy mi muszlimok vagyunk? Esküszöm leesett az arcom, akkora kretén volt), hogy a Thirsty Carrot-ba (szomjas répába) megyünk. Azóta ezen röhögünk. :D
Btw a hely nagyon mókás volt, épp salsa est volt, elég jól nyomták. A lányok piája (Malibu ananászlé, amit én ajánlottam nekik, mivel Pina Colada nem volt itt sem) nagy népszerűségre tett szert, mert megkérdezték többen, hogy mit isznak. :D
Ezután átmentünk az "oda többet nem megyünk" Mansion-be, ami kivételesen pozitív csalódást okozott. Elég jó volt a társaság is, a zene is, úgyhogy alapvetően jól elvoltunk. Főleg mert kb 3 hete készülünk lemenni a downtown-ba, csak kb hullák vagyunk mindannyian.
Ja, és Labor Day lesz, vagyis a munka ünnepe, amit mi valóban munkával fogunk ünnepelni, meg egy agyontöltött szállodával, ahol a csillárról is social guestek lógnak most, úgyhogy ha eltűnnék, hát ezért....
Napi önismereti bölcsesség:
Én nem vagyok a változások embere. Másképp fogalmazva gyűlölöm a változást. Rettentő nehezen alkalmazkodom, utálom az új szituációkat, utálok új emberek közé kerülni, de ha valamit/valakit megkedvelek, borzalmasan nehezen engedem el. Így aztán maradjunk annyiban, rendesen szivatom magam pl olyanokkal, hogy egy ennyire változó környezetbe költözöm a világ végére... Lehet, hogy ez az egy év arra lesz jó, hogy ezen csiszoljak?
I'm no Angel
Nem tudom elhinni. Annyi minden kavarog most bennem, hogy nehéz mondatokba foglalnom.
Először is masszív depresszióm van. Egész este Adele-től a Someone like you-t hallgattam. Na, ha valami nem használ ilyen állapotban, akkor ez szám.
Telihold is van. Pláne nem jó. És már megint mindenki elmegy. :((( Mármint nem mindenki, de megint sok olyan ember, akit igazából alig ismertem, mégis tudom, hogy jó emberek, akiket jobban meg kellett volna ismerni. És a "volna" a lényeg. Ha még egyszer csinálhatom majd, másképp fogom. Tanultam. Nem élünk kétszer, most kell jobban csinálni. Remélem azért még mindenkivel fogok valahol, valamikor találkozni.
Honvágyam is van. Sz@r kimondani, de tényleg. Hiányoznak a szüleim, meg a tesóim, meg a barátaim. Hiányzik egy rozéfröccs a Gödörnél (tudom, már Akvárium klubnak hívják), és feltekernék a várba, hogy lenézzek a Parlamentre, és lássam Budapestet olyannak, amilyen azokon a képeken volt, amit valamelyik reggel az egyik vendégem mutogatott nekem a telefonján. Nagyon édesek voltak.
Imádom ezt az országot, és azt gondolom alapvetően nem szeretem Magyarországot, de az az életem azért hiányzik. Mármint a jó részei. Jaj, annyira nehéz ezt megfogalmazni. Az, aki élt már távol, remélem érti. A többiek meg próbáljanak megérteni, hátha....
Magányos is vagyok. Fél éve egyedül nehéz. Megint eljutok arra a szintre, hogy egy próbababához is odabújnék. Dorothy ismét nem találja az útját.
Vajon mi lesz a következő hat hónapban? Jobb lesz? Rosszabb lesz? Lesznek új barátok? Mit csináljak másképp?
Megkaptam az utolsó schedule-ömet is a Room Service-re, 8-tól megyek a Lake Terrace-ra. Kicsit félek. A főnök néni eléggé híres, vagyis inkább hírhedt... De majd igyekszem nem okot adni a baszogatásra. Járok Hotel Management Trainingre is, ahol az Executive Commitee tagjai tartanak nekünk előadásokat a szálloda működéséről. Az első csütörtökön volt. Ann Alba, a resident manager tartotta, és nagyon jó volt! Egy csomó tök hasznos dolgot mondott, meg olyan szenvedéllyel beszélt a munkájáról, hogy megint rájöttem, legjobb lenne, ha azzal foglalkoznék, amivel éppen lehetne, mondjuk a karrieremmel, ahelyett, hogy azon kesergek, hogy egyedül vagyok. Szóval ez pl egy pozitív dolog.
Hamarosan indítok két másik projektet is, remélem mindkettő pozitív lesz a jövőre nézve.
Ma voltunk Kristóféknál és "összekukáztunk" pár dolgot a lakásba, meg a szobámba. Ezúton is köszi a segítségért a fiúknak! Jelentem, megtelt a szobám. Nem fér be más. Fél év után otthon érzem itt magam. De ahogy a srácokat néztem, már most kijelenthetem: nem várom a hazaköltözést. Ez egy igazi tortúra. És nem, innen nem lehet egy bőrönddel hazamenni... de még kettővel sem! :D És a sok kacatot, amit felhalmozol, mind el kell adni, ajándékozni, vagy ki kell dobni. Nagyon durva. Egy évre építesz életet, aztán 3-4 nap alatt jó eséllyel örökre magad mögött hagyod. Őrület.
Szomjas Répa. Nos ez igazából Thirsty Parrot, vagyis szomjas papagáj lenne, egy bar a downtownban, ahova tegnap spontán módon lementünk Valival és Annával és a drága Valim azt bírta mondani a taxisnak, aki egy állat volt (végig arról beszélt, hogy Magyarországnak háborúzni kéne Romániával, az elszakított területekért meg az indiánoknak is itt Amerikában, és hogy amúgy mi muszlimok vagyunk? Esküszöm leesett az arcom, akkora kretén volt), hogy a Thirsty Carrot-ba (szomjas répába) megyünk. Azóta ezen röhögünk. :D
Btw a hely nagyon mókás volt, épp salsa est volt, elég jól nyomták. A lányok piája (Malibu ananászlé, amit én ajánlottam nekik, mivel Pina Colada nem volt itt sem) nagy népszerűségre tett szert, mert megkérdezték többen, hogy mit isznak. :D
Ezután átmentünk az "oda többet nem megyünk" Mansion-be, ami kivételesen pozitív csalódást okozott. Elég jó volt a társaság is, a zene is, úgyhogy alapvetően jól elvoltunk. Főleg mert kb 3 hete készülünk lemenni a downtown-ba, csak kb hullák vagyunk mindannyian.
Ja, és Labor Day lesz, vagyis a munka ünnepe, amit mi valóban munkával fogunk ünnepelni, meg egy agyontöltött szállodával, ahol a csillárról is social guestek lógnak most, úgyhogy ha eltűnnék, hát ezért....
Napi önismereti bölcsesség:
Én nem vagyok a változások embere. Másképp fogalmazva gyűlölöm a változást. Rettentő nehezen alkalmazkodom, utálom az új szituációkat, utálok új emberek közé kerülni, de ha valamit/valakit megkedvelek, borzalmasan nehezen engedem el. Így aztán maradjunk annyiban, rendesen szivatom magam pl olyanokkal, hogy egy ennyire változó környezetbe költözöm a világ végére... Lehet, hogy ez az egy év arra lesz jó, hogy ezen csiszoljak?
I'm no Angel
2012. augusztus 26., vasárnap
Manitou Springs
Ma laza vasárnapi programként elmentünk a Texas Road House-ba enni egy isteni 8oz sirloin steaket grillezett rákkal, majd kinéztünk Manitou Springsbe, a szomszédos "hippi" kisvárosba, amit imádok. Annyira mókás az a hely. Olyan, mintha valami giccstengerbe kerülnél, van mindenféle ajándékbolt, natúr kozmetikum boltok, póló bolt, gumikacsa bolt, mindenbolt, de tényleg. És ez az egész egy nagyon cuki egyvelegben a csehókkal, fagyizókkal és éttermekkel. Meseszép kis hely.
El is töltöttünk egy pár órát ott, ettünk fagyit a Pikes Peak fagyizóban, vettem kalózos gumikacsa kulcstartót a gumikacsa boltban, játszottunk valami nagyon mókás lovacskás játékot, láttunk papagájokat, és voltunk olyan body care shopban, ahol a natúr krémeket az általad kiválasztott illat-eszenciákkal mixelik össze. Zseniális hely! A szanaszét száradt kezeimet remélem helyre teszi az a krém, amit vettem! :)
Egy szó, mint száz, szupi kis nap volt! Imádom ezt a várost! Meg a steaket! :)
Képek facebookon, amihez itt a nyilvános link is: i love Manitou Springs
El is töltöttünk egy pár órát ott, ettünk fagyit a Pikes Peak fagyizóban, vettem kalózos gumikacsa kulcstartót a gumikacsa boltban, játszottunk valami nagyon mókás lovacskás játékot, láttunk papagájokat, és voltunk olyan body care shopban, ahol a natúr krémeket az általad kiválasztott illat-eszenciákkal mixelik össze. Zseniális hely! A szanaszét száradt kezeimet remélem helyre teszi az a krém, amit vettem! :)
Egy szó, mint száz, szupi kis nap volt! Imádom ezt a várost! Meg a steaket! :)
Képek facebookon, amihez itt a nyilvános link is: i love Manitou Springs
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)