2013. augusztus 21., szerda

Agi goes to UK

Most egy kis időre - de remélem nem örökre - ideje lezárni ezt a blogot, és nyitni egy új fejezetet, ha már az élet, a legmókásabb forgatókönyv író, átszerkesztette az egészet. Egyúttal ajánlom figyelmekbe az új blogot, amit a www.agigoestouk.blogspot.com címen érhettek el. Könnyű lesz megjegyezni, igaz? :) 
Ugyanitt szeretném megköszönni a rengeteg pozitív visszajelzést, a közel 30000 oldalmegjelenítést és azt, hogy rég nem látott ismerősök kerültek a blognak hála közelebb hozzám. Nincs annál jobb érzés, mint amikor évek óta nem látott emberek úgy kezdik a beszélgetést, hogy "olvastam a blogodat...". Ha semmi mást nem is értem el vele, már ezért is megérte.
Ígérem, az Ági goes to UK bloggal sem fogok semmit másképp csinálni! :)
Kövessétek, lájkoljátok hamarosan elkészülő facebook oldalán és jelezzetek majd vissza! 
Ott találkozunk! 
Enjoy!



--
Szabó Ági

2013. május 20., hétfő

Egy újabb lellei hétvége emlékére

Lassan már kezdek hozzászokni az otthontalanok bőrönből éléséhez. :) Az elmúlt pár hét ugyanis az Üröm-Budapest-Balatonlelle tengelyen zajlott.
Az előző vasárnapunk elég kalandosra sikeredett, mivel a használatomra bocsátott P.206-os kiskorú gépjármű az M7-es autópálya velencei pihenőhelyénél megadta magát.
Hívjukaput,nemveszifel,visszahív,üzemanyag?,vanbenne,nembajtegyélbele,nemsegít,bikázzadbe,bikakábel?,vegyélegyet,nemindulbe,mostmá'füstölis,zseniális,hívjunkautómentőt,vanhaverittvanmindjárt,1.5óra,nemvoltolcsó,tesógyereértünk,végreotthon - röviden a történet. Kicsit drága volt hazafele a benzin... De legalább az autómentőre pakolt autó című fotókollekcióm gyarapodott. :S Egyelőre egy önindítócserénél tartunk,de vmi gebasz még van, úgyhogy megy az imádkozás. Persze a vidéki lét még azért is jó, mert autó nélkül gyakorlatilag halott vagy... Na de mindegy. Van viszont jó dolog is, ezzel meg valami lesz, olyan még úgyse volt, hogy sehogyse lett volna. Springsben is ugyanekkora szopó volt, mikor Bubu hisztizett, ha nem nagyobb. Itt legalább vannak közlekedési alternatívák, még ha kevésbé kényelmesek is. :)
Most pl a MÁV (Megint Állunk Valamiért) első osztályát élvezzük. :)
Végre megvehettem életem első 26 éven aluli kedvezményes jegyét. :D Kár, hogy ezt már csak egy hónapig élvezhetem. :D
Nem baj, szeptembertől már remelhetőleg teljesen más kihívásokkal kell szembenéznem. :) Agi goes to another country anyway!!! :D
Nem sokáig hagylak titeket küldöldi kalandok nélkül! Addig pedig majd élvezhetitek az igazi balatoni beszámolókat és a költözési előkészületeket. Mindent szépen a maga idejében. ;)

Az iPhone készülékemről küldve

2013. május 10., péntek

Balatonlellei különkiadás

Jajj drága blogolvasóim... Eléggé magatokra hagytalak titeket, sajnálom.
Ági élete a feje tetejére állt, hogy finoman fogalmazzak.
Most, immáron a harmadik hétvégémet töltöm Balatonlellén, hála ex-főnökömnek, aki meginvitált.
Elég jó hely, nyáron talán csak Balatonfüred lehetne jobb, de majd arra is sort kerítünk.

Épp elgondolkoztam, hogy kellene valami kiegészítő elfoglaltságot keresnem, amikor ez megtalált. :)
Nem hiszek a véletlenekben. :D
Közben meg volt a hajós interjúm is. Eléggé laza volt, skypeon csináltam a kikötőben. Éppen hogy csak nem ültem ki a partra. :D Fel is vettek. Csak közben történt ez-az.
Először is, én Miami kikötőből szerettem volna egy gyönyörűszép, nagy Royal Carribean hajón dolgozni, aztán a hat hónap alatt mind a két shift offomon kiszállni és megcsodálni a fehér homokos tengerpartot. :D
Ehhez képest, a Celebrity Cruise Line-on ajánlottak Amsterdamből vagy valahonnan angliából induló hajóra.
És itt jön a legjobb rész. Eddig is úgy voltam már vele, hogy a magyar cégektől mentsen meg az ég, de ezt szerencsére a közvetítő cég sem tudta megcáfolni. Már kint is elég érdekes stílusban sikerült velük leveleznem, kb mintha szívességet tennének nekem azzal, hogy én rajtuk keresztül akarok dolgozni, amiért fizetek egyszer én, egyszer meg a cég, ahová közvetítenek. Utána elmentem a személyes interjúra, ahol viszonylag normálisak voltak, bár ott is volt egy-két pont, ahol azért nyeltem nagyokat, majd hosszas hallgatás után egyszer csak hívtak, hogy na akkor interjú.
Közben egy kedves ismerősömmel beszélgettem, akivel - mivel a cél még mindig visszajutni az Álmok Földjére - arra jutottunk, hogy Londonban kellene szétnéznem, keresni egy olyan szálloda láncot, aminek van észak-amerikai érdekeltsége, és ott karriert építeni. Csak ugye közben jött ez a dolog...
Vissza megint a hajóra. Az interjú nem volt nagy szám, alap kérdések, elég közvetlen volt a csajszi is. Egy spanyol nő interjúztatott Madridból. Úgy volt, hogy még aznap lesz válasz, de természetesen a közvetítő iroda bezárt 4kor, hétvégére kuss van. :D Kedden reggel hívtak, hogy "nyertem". És ez volt az összes info. Se egy írásos ajánlat, se valami konkrét. Csak ennyi. Jöhetsz, ha akarsz. Igen vagy nem.... Unprofessional. Ez az egyetlen szó, ami eszembe jut. És ez elég gáz.
Gyors fel is hívtam a volt barátomat, aki le is lombozott, hogy az nem jó nekem, annyira ne örüljek.
Utána olvastam, elég érdekeseket írtak róla. Nem feltétlenül pozitívat. Szóval eddigre már azt sem tudtam, mit akarok.
Aztán még más is "bekavart". Mert ugye amikor valamit nem akarsz, nem keresel, nem hiányzik az életedből, akkor belesétál. És elveszi az eszed. És mindent átértékelsz. És már nem annyira hangzik jól, hogy elmész gályarabszolgának, mert lehet, hogy valami mást akarsz, valami teljesen új dolgot, ami elsőre, de még másodjára is őrültségnek tűnik.
És ez téged nem érdekel.
Na hát itt tartok most. :D
Szép hétvégét!
Az enyém biztosan az lesz! :)

2013. április 14., vasárnap

Egy hónapja és egy napja itthon

Arra már kint is kínosan ügyletem, hogy kövessem az idő múlását, és a nevesebb fordulókon, mint amilyen a hónapforduló is, legyen egy-egy bejegyzés. :) A hétvége első fele sűrűre sikerült, ezért egy nap csúszással ugyan, de itt a mostani adag.

Egy hónapja és egy napja vagyok "nem ott". Azért nem írom, hogy itthon, mert az annyira nem állná meg a helyét. A "ne sírjál, ez a hazád, tegyél érte" érzetűek miatt, pedig nem írhatom azt, hogy Agyarországon, vagy kedvenc nevem szerint Neverland-ben. Szóval marad a "Nem ott", tehát az nem az Egyesült Államokban.

Az idő úgy múlt el, hogy szinte észre se vettem. Már magam is unom az "Amerikában..." kezdetű mondataimat, ugyanakkor még mindig borzalmasan hiányzik szinte minden onnan. Annyira távolinak tűnik most, mégis annyira vágyom rá, hogy újra lássam!
Sajnos az álláskeresés egyelőre nem megy túl jól, és őszintén szólva más sem, mert egy picit el vagyok csúszva tér-idő tekintetében. Ügyeket intéztem, járogatok edzeni is, de azért túl sokat eddig semmihez nem tettem hozzá, és nem azért mert nem akarok, hanem mert valahogy elvagyok az én kis légüres, ingerszegény teremben. Holnap mondjuk hétfő, új nap, új hét, új remények. Tervek már vannak, a megvalósítás meg remélhetőleg majd elkezdődik. Beszélek már magammal, hogy legyen így.
Mondták azt is, hogy európaiasan nézek ki megint. Nos igen, ha ez a gondterhelt, kevésbé mosolygó arcot jelenti, akkor valóban.
Hiányzik az angol beszéd is, idegesít az igénytelen magyar is, amit nap, mint nap hallok magam körül. (persze tudom, én sem vagyok egy Eszterházy..)
Rácsodálkozom az emberi taplóságra is, viszonylag sűrűn, de erről majd később.

Kicsit vissza az időben. Pénteken néhány barátom volt nálam vacsorázni, ami nagyon jól sikerült. Szerintem. Meg szerintem szerintük is. Igazi amcsi menüvel készültem, brokkoli krémleves, spicy chicken wings, ceasar salad, chocolate lava cake, minden nagyon yummy lett. :)
Szombaton meg barátnőimmel töltöttük az estét/délutánt, először a belvárosban, ahol egy Padthai nevű helyen ettünk keleti kaját, utána a nagyon fancy Sugar Shop-ban vettünk sütit, meg marshmallow-t. Jó az a hely, egy csepp Amerika, nyalókák, jelly beans, hello kitty, stb. és a süti is fincsi volt.
Utána borozgattunk, sajtot és almát ettünk, majd "belevetettük magunkat a pesti éjszakába".
A Deák tér környékén voltunk, ahol a Kolor nevű helyen kötöttünk ki, aminek számomra nem csak a K-val írt neve okozott csalódást, hanem a hangulata is. Minden tömve volt a környéken, de sajna a zene, amit ezeken a hipster, szupertrendi belvárosi szórakozóhelyeken játszanak, valahogy nem jön be.
Messzemenő totálisan lesújtó következtetéseimet ebből az egy helyből vonom le, teljesen szubjektív alapon,  és hozzáteszem, nekem ez az egész contemporary subculture, ez a hipster izé, a szűk piros, kék, skinny farmerba öltözött, 20 kilós, sztk keretes szemüveges fiúkkal éppannyira nem jön be, mint a negyvenes, szteroidot toló, bőrdzsekis gyúrórudik a lobogtatott audi kulccsal. Ami tök jó, hogy mindenhol biciklik vannak a városban, éjjel-nappal, bármerre jársz. Most rajzanak már a jóidőben az országútisok is, úgyhogy vigyázzatok rájuk nagyon! A másik, szintén megatrendi Trafiq nevű helyre már a türelmetlenségünk és a 20 méteres sor látványa miatt nem mentünk be, de talán nem is baj. Itt külön vicces volt a majom overallba öltözött raszta, akinek a feladata, a várakozó vendégek úttestről való letakarítása és csitítása volt. Zseniális koncepció, tényleg. :) Szóval viszonylag hamar feladtuk, azzal az egyébként szerintem nem normális következtetéssel, hogy éjfél előtt sehol nincs buli (amúgy a belvárosban attól tartok, olyan, amilyet mi szeretnénk éjfél után sincs, de ezt rójuk fel a magas igényeknek, és a relatíve alacsony alkoholszintnek, mert voltak ott olyan lányok, akik már Bódi Margóra itták magukat). Ellenben Coloradoban például ilyen időtájt már tetőfokára hágott a hangulat, igaz fél kettőkor már mehettél is haza, mert csukták a kapukat. Mögötted.
A legjobb rész, az Arany János utcai metró megálló melletti Retró Büfében volt, ami egy lángosos igazából. Egyrészt nincs jobb, mint éjjel egykor kolbászos-sajtos lángost enni, ami hibátlan volt, méretét, a feltétet, az árát és a zsírosságát (nem túl) illetően is, ezen kívül a néni és a bácsi szövegén szakadtunk a röhögéstől. Kasza Tibiről például minden fontos dolgot megtudtunk (idézem: "olyan lófeje van, hogy nyihog ha kockacukrot lát"). :) Bárkinek ajánlom, aki éhezik az éjszakában, a tökuncsi gyros helyett remek alternatíva. Kalóriákat számolni ilyenkor már úgyis felesleges, hiszen az alkohollal több szénhidrátot viszel be, mint egy normál napon alapból. :)
Ezután az éjszakai busz várásártól kissé már elment a kedvünk, ezért hívtunk egy taxit, az egyetlent, aminek tudtam a számát és a nevét is, mivel Springsben is ez a nehéz kombináció volt, a 7 777 777-et, amit Rádió Taxinak gondoltunk. Oda is ért egy autó 5 555 555 számmal az oldalán, és furcsán nézett ránk. Fanni megkérdezte, hogy milyen néven van, mire a sofőr közölte, hogy ezen, de "amúgy ez nem így működik". A kedves úriember arra gondolt, hogy nekünk kéne megmondani, hogy milyen néven van, nem neki. Jogos, csak mondtuk, hogy tök más számot hívtunk, szóval nem értjük, hogy mi a baja. Erre közölte, hogy kb hülyék vagyunk, mert nem tudjuk, hogy a két cég "már vagy három éve ugyanaz". Mondtuk, hogy bocsi, tényleg mi vagyunk a hülyék, én finoman meg is jegyeztem, hogy akkor legalább már tudjuk, hogy melyik két számot NEM kell hívni. A paraszt még itt sem hagyta abba, mert azt mondta, hogy "jóvan, akkor nem kell hívni". Ezt mindig is irigyeltem, hogy nincs itt válság, nincs itt baj, van vendég elég, dübörög a biznisz, csak nem tudom a kedves és kiváló modorú Mr. Taxis majd miből matricázza át az autóját Tarlós bácsinak. De nem is érdekel, remélem semmiből. ECU 136 a rendszám, amibe ne üljetek be, és amúgy számlát sem ad, ha a NAV is olvasná a blogomat. :) Én meg jattot nem adtam. És még neki állt feljebb.
Na szóval ezért nem szeretek itt. Bár kint is voltak bunkók, csak arányaiban sokkal kevesebben, és valahogy azokat is meg lehetett győzni némi humorral és kedvességgel. Ezt hívtuk úgy, hogy "kill them with kindness", csak ha ezt itt előadod, még meg is vernek. :O
És tényleg nincs gond, minden szart megvesz a nép, az egész "rosszul élünk" rinyálás teljesen felesleges. Azért van az, ami van, és nem valami sokkal jobb, ami lehetne, méghozzá ugyanannyiért, vagy ingyen, mert erre is van kereslet. Ennek a taplónak is fizetnek, a szar zenéért is bemennek a szórakozóhelyekre, a romlott húst sem viszik vissza (azt a Lehel piacon adták el nekem mosolyogva, szintén számla nélkül), a retkes bkv buszra is felszállnak, a hideg-meleg, büdös MÁV-on is utaznak, a telehugyozott utcában is vesznek házat, szóval ne várjunk semmit. Amíg ezekre csak egy-két nagyarcú, külföldön járt, hazatagadó gyökér mond nemet, addig ez lesz. Enjoy!
És amúgy meg, ha ezt túl akarod élni, számíts a mikrokörnyezetedre, azokra az emberekre, akik miatt mégis mosolyogni tudsz ezen az egészen, mert tudod, hogy ők értik, tudják, és elfogadják, hogy te ilyen vagy. És egy hét, egy hónap, egy év távlatából is ugyanúgy beszélgetsz velük, mint tegnap még ha az élet és a világ fordult is azóta egy nagyot.




2013. április 8., hétfő

Telt, múlt az idő

Lassan egy hónapja lesz, hogy itthon vagyok Neverland-ben, ami egyrészt nagyon rövidnek tűnik, mert alig találkoztam még az emberekkel, akiket egy évig nélkülöztem, másrészt olyan, mintha egy éve itthon lennék.
Az első két hetem csak az utazgatással telt, most kb 1,5 hete már a "kis világomban" vagyok. Egyedül, eléggé, bár mindennel, még gépjárművel is ellátva, de nem a pesti lakásban, ami kicsit körülményessé teszi a bejárkálást (mondjuk leginkább azért, mert itt nem 3.20$ egy gallon benzin :D ).
Aminek örülök, hogy már nagyon sokakkal sikerült találkoznom, és megállapíthatom, mintha mi sem történt volna... Leszámítva, hogy mindenkinek megváltozott az élete. Új barát, gyerek, házasság, új munka, lakás, hobbi, mindent. Én meg úgy érzem magam, mint egy UFO, aki épp csak kiruccant az űrbe, aztán mire hazaért, eltelt az idő, és megváltozott a kis bolygója, de ő meg ugyanolyan maradt. Na jó, nem ugyanolyan, de nem lett UFO férje, nem vár kis UFO-t és még munkanélküli is, csak kicsit át lett programozva.
Na ezzel a képzavarral remélem sikerült mindent érzékeltetnem. :D
Mindegy, még van néhány köztársasági pénzem, úgyhogy egyelőre nem rinyálok, próbálom élvezni, hogy azt csinálok, amit akarok, hogy 9-10 órát alszom és vasárnap nem csörög reggel 4.15-kor az órám, de nem mondom, hogy nem hiányzik. Kicsit haszontalannak is érzem magam, még ha épp van is, ami nyomja a vállam, ráadásul egyre jobban, ezért minél előbb túl kellene rajta esni (SZAKDOGA).

Mondjuk voltam egy-két interjún is, de egyelőre semmi. :S Vagy nincs még info, vagy nem most keresnek, vagy nemtom. Erről inkább majd írok egy külön bejegyzést, főleg, ha lesz már valami konkrét fejlemény. Egyelőre leginkább csak várakozás van, főleg az "álom melóra", ahol már 4 hete a második körre várok, de hát nem eszik forrón a kását. Máshova meg nem nagyon akarok (egyelőre) menni úgyhogy, ahogy mondani szoktuk: ez ilyen szopó.
Egyúttal vegyük is ezt a bejegyzést interaktív álláshirdetésnek is: ha valaki tud munkát egy ilyen rendkívül talpra esett, okos, cuki, Amerikát megjárt csajnak, ne habozzon. :) (1/2 vicc - a szerk. ezt ide kell írnom, mert még valaki véresen komolyan veszi, aztán kapom az ívet. :D )
Szóval nehéz, az van.
Amúgy szerintetek el lehet gyorsan felejteni az angolt? Mármint én mániákusan angol filmeket nézek, mert meggyőződésem, hogy már most romlott a beszédkészségem, és kifejezetten rossz érzés, hogy nem tudok senkivel angolul beszélni. :(
Mondjuk a macskámat ma angolul is elküldtem a picsí@ba, mert délután kiszökött, én meg paragép módjára kibömbölt szemmel néztem, ahogy a kerítés túloldaláról röhög rám, és továbbmegy. Aztán - bár ezt többen állították, csak nem hittem el - az éhség hazahozta a kis hálátlan "dögöt" (imádom ám, azért hisztiztem, ugye), és elmehettem edzeni (csakaspinning), nem kellett a teraszon éjszakázva várni, hogy őfelsége haza szíveskedjen fáradni.
Ennek is hála, hogy eléggé fáradt vagyok (az összefüggéstelen gondolatok megértése végett), és bár a medvehagymás (legjobb, tavaszi kötelező) laktózmentes kőrözött tavaszi ízvilágának teljes hatása alatt vagyok még mindig, inkább iszom egy kis bort (igen, olyat, ami finom, magyar, dry = not sweet, de tényleg) és lefekszem aludni, miután a - már nem is annyira jó - KissÁdám hülyeségeit meghallgattam a tv-ben.
Folyt köv
Ő pedig a MiniÖrdög, még fiatal korában, aki miatt ma lábon hordtam ki  három szívrohamot <3

2013. március 22., péntek

Music is my drug

Tulajdonképpen a lelki vívódásaimról is írhatnék a jövőmmel kapcsolatban, de most inkább valami sokkal "mélyebb" téma... :)
Sokat írtam arról, hogy bármi is történt velem, bármennyire is jó volt, vagy rossz volt az éppen aktuális helyzetem, a barátaim mellet egy dolog mindig is meghatározta a hangulatom, ez pedig a zene.
Voltam r'n'b fan 14 évesen, 16 évesen techno-t és rave-et hallgattam, aztán lettem Tankcsapda és AC/DC rajongó, majd pedig elektronikus nyálzene (Dávid Guetta, és társai) fogyasztó, de már jó ideje, ha zenéről van szó, csak az elektronikus jöhet szóba, azon belül is a minőségi deep house, tech-house, némi minimal, olykor (ex)Coronita-s szeletelés, egy kis progi. (nem véletlenül volt a Miami Space Club is az álomlistámon)
Réggebben ezek a zenék kifejezetten idegesítettek, de másik nagy szerelmemnek, a spinningnek hála, rájöttem, hogy sokkal több van bennük, mint gondolnád. Minden hangulatra, minden érzésre találsz megfelelőt, csak a minőség számít és az ütem, ennyi az egész.
Könnyű, ha valaki mutatja az utat a sötét ösvényen ;-)
A srácok ezt képviselik. Érdemes lecsekkolni a mixeket, én kivétel nélkül mindegyiket imádom! Instant élmény, fogyasszátok egészséggel! :)

Az egyik kedvencem:

The 1st hour of a 2 hrs back-2-back podcast featuring Nick Curly, Layo & Bushwacka, Maya Jane Coles & Shur-I-Kan. Mixed by swn & mikeewhite.

És még több itt a facebook oldalukon!
Enjoy!

2013. március 18., hétfő

Here I am waiting...

Az elmúlt egy hét eseménydúsra sikerült. Épp ilyenkor indultam útnak Colorado Springs-ből, hogy aztán egy hat reptéren és negyven órán át tartó repülés után Budapestre érkezzek.
Olyan, mintha egy éve lett volna.

aZút

A repülőút - előzetes aggodalmaim ellenére - viszonylag sima volt, Salt Lake City-ig egy kis lélekvesztővel, Los Angeles-ig egy B737-essel utaztam, LAX reptéren egy vodka soda-val alapoztam meg a Miami-ig tartó utam, ami szintén B737-essel történt, és szintén nagyon kellemes volt, mert egy ablak melletti ülést kértem, és egy egész sort kaptam, valamint a Delta jóvoltából végül a csomagjaim rendben és ingyen utazták át keresztbe-hosszába Amerikát.
Miamiba viszont már hulla fáradtan érkeztem. Felszedtem a bőröndöket, megkerestem az Air Berlin check-in desk-jét, megreggeliztem, majd megkérdeztem, hogy mikor adhatom fel a csomagjaimat. Nagyon kedvesen, de közölték a telefonos ügyfélszolgálaton, hogy sajnos csak 12-től. Ekkor volt 7.20... Hamar eldöntöttem, hogy addig nem fogom kibírni hulla fáradtan, tusolás és alvás nélkül, úgyhogy besétáltam 3 percre lévő MIA Airport hotelbe, ahol a spanyolul hablatyoló kollégával gyorsan le is szerveztem egy pinduri, de nagyon szép, tiszta szobát napközbeni használatra, igen kedvező áron. :) Letusoltam, aludtam, átöltöztem, és "frissen-fitten" mentem le egy óra körül becsekkolni. Ezután is volt mondjuk még 4 órám gépindulásig, de a szállodából 2-ig ki kellett csekkolnom, meg egyébként sem a helyszínről akartam lekésni a gépet. A kapunál még ebédeltem egyet, majd ötkor menetrend szerint el is indult a gépem. Közben persze egyből kiszúrtam egy magyar párt gyerekkel, mondjuk nem volt nehéz, ők voltak az egyedüli utasok "mackóban" (melegítőben, sport ruházatban, az Eszterházy stítlusához szokott olvasók kedvéért).
Egy nagyon kedves lengyel származású, Miamiban élő aneszteziológus néni mellett ültem, aki eléggé beszédes volt, de szerencsére vicces is, viszont hosszan ecsetelte, hogy mely vallási felekezet tagjait nem szívleli, én meg azt sem tudtam, merre pislogjak. A kaját kicsit lassan sikerült kihozniuk, így aludtam is előtte egy kicsit, amit utána viszont nem nagyon sikerült. Az Air Berlin úgy általában nekem nem jött be. Sem különösebben olcsó nem volt, sem különösebben jó. A stewardes kiröhögött, mikor megkérdeztem, hogy van-e alkohol szervíz a gépen... A330-mal jöttünk, de gyakorlatilag kényelmetlenebb volt, mint bármelyik kisgép, annyira kevés hely volt a lábamnak, plusz állandó fingszag (elnézést, de ezt nem tudom körülírni másképp) terjedt. (mondjuk erről nyilván nem a légitársaság tehet, bár én nem adnék vacsorára brokkolit egy tizeniksz órás úton). Ellenben az utak során kb harmincszor meghallgattam a Maroon5 Overexposed albumát, a Dark Knight Rises-t valamint a The Word című mozikat is, többek között. :) És akkor végre megérkeztem Berlinbe, ahol várhattam újabb négy órát, és nem volt laktózmentes, se szójatejük a kávémhoz, így tisztán ittam a dupla espressot, amitől kihordtam lábon egy szívrohamot. :)  Itt ismét vettem internetet, így skypeoltam mindenkivel, meguntam kétszer az életem, mert ez a Berlin-Tegel reptér elég furi, plusz ugye a német nem annyira az én nyelvem, de végre felszálltunk. Itt ismét rámtört a fáradtság, és annyira nem örültem, hogy pont most kell majd meghalnom egy propelleres minigépen. Ez annyira megrémisztett, hogy már a felszállás közben elaludtam, és BUD felett ébredtem. A csomagokat itt is rendben megkaptam, és akkor ott állt anyu meg tesóm. :))))
Meglepően jó állapotban voltam, az éjszakai repülésnek hála jet lag-em azóta sincs. Sushit és kolbászt vacsoráztam, és végre nem volt mindennek édes utóíze.

Elsőpárnap

Szerdán estére már totál kikészültem, de 11-ig kibírtam kb, így reggel ismét csak normálisan és kipihenten ébredtem. Szakadó esőre... Egyébként jelzés értékű, hogy ahová érkezem, elromlik az idő, úgyhogy mennem kéne...
Szóval csütörtökön a reggelt egy állásinterjún kezdtem, és nagyon-nagyon remélem, hogy összejön. Egyelőre nem látom akadályát, bár most arra várok, hogy mikor lesz a második forduló, mert lesz, és megyek, az már biztos, csak még az időpont bizonytalan. Nagyon szeretném ezt az állást, úgyhogy mindent meg fogok tenni az érdekében, de azért még nézelődök, meg 30-ra is van már egy interjú kilátásban.
Őszintén remélem, hogy nem szeretnék sokáig itthon maradni. És nem azért, mert annyira Amerikában akarnék élni. Nagyon jó hely, szeretek ott dolgozni, meg minden, de leginkább tanulni, fejlődni és pénzt keresni akarok visszamenni. No meg feszegetni a határaimat, kipróbálni, hogy mit bírok, meddig bírom.
Az életem jelenleg két bőröndben van, őszintén mondom, hogy nem vágyom másra, csak hogy az a két bőrönd valami viszonylag fix helyen legyen, ne ide-oda pakolgassam Magyarország-Ausztria viszonylatban. :S Ezért szeretném, ha mielőbb lenne lehetőség visszamenni dolgozni, meg mert már most unatkozom.
A csütörtök délutánom-estém is élménydúsra sikerült, és mennyire jóóóó volt újra látni titeket!!!
Szuper délután és este volt, remélem lesz még egy-két alkalom, mert amit oly sokszor leírtam kintről is: TI hiányoztatok a legjobban!!! Nagyon sokan eljöttetek és teljesen meghatódtam! Akik pedig nem tudtak eljönni, remélem minél előbb találunk alkalmat a találkozásra!

Azóta

15-én akartunk volna indulni Ausztriába, ha az időjárás, majd később mindenki más, nem döntött volna úgy, hogy ezt megakadályozza. Reggel már a teljes M1, M7 útzárra ébredtünk, de azért reménykedtünk, hogy délutánig el tudunk indulni. Nem tudtunk. Ezután a 16-a reggeli indulás mellett döntöttünk, ami végül Szlovénia felé kerüléssel sikerült is az M7-esen, ahol simán ki tudtunk jönni, összesen csak 1 óra meg néhány autópálya matrica többlettel.
Itt sajna az apummal találkozás nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, szintén részben az időjárásnak köszönhetően, de mindegy már, nem nagyon tudunk ezen változtatni.
Kundl amúgy gyönyörű, meg a környék is, mégiscsak Alpok, hegyek, tehénszag, minden ami kell. :) És persze esik az eső.
Bár igazából itt is hiányzik Amerika, úgyhogy nem jó ez így, az emberek itt sem annyira kedvesek, ráadásul a dombornyomott Visa kártyámra, ami kint kb a legaljának számít, itt úgy néznek, mint tyúk a piros kukoricára, plusz nagyítóval ellenőrzik az aláírsom a számlán. Nyilván loptam...
Voltunk viszont síelni, pontosabban én csak forraltboroztam a hüttében, és az szintén nagyon szép meg jó, meg friss volt. Kicsit megfagytam háromszor, de a hegyi levegő az páratlan.
No de visszatérve ez a hóhelyzet dolog azért minden határon túlment, vérciki, és egyben mérhetetlenül felháborító is a XXI. században, elvileg "Európában". Ez mindent elmondd erről az országról, amit ugye fehér  lovon, kokárdával kell védeni, hogy milyen kurva jó...

Csak előre

Próbálom nem engedni, hogy leszívják az energiám, de nagyon nehéz. Lépten-nyomon van valami, ami szar, és így nagyon nehéz tartani magam. Elszoktam már ettől az egy év alatt. Ott elég messze voltam attól, hogy az ilyeneket felvegyem, de itt minden körülöttem zajlik, és ez kiborít. És lehet szidni, lehet fikázni, de nekem ez már nem megy. Nem bírom. Az a kib@szott műmosoly hiányzik, amit az elején annyira utáltam. Hogy ne rúgjanak fel a metrón, hogy ne csak a sz@r jöjjön a hírekből, hogy ne kelljen félnem, hogy kirabolnak Pesten...
Azt mondták el lehet innen menni... Én szeretnék is, még ha a szívem szakad is meg azok hiánya miatt, akikről már szót ejtettem fentebb.
De erről is ennyit.
Azért vannak tervek, például meglátogatni még anyumékat, barátokkal lenni Pesten (valahol), és fizikailag felkészíteni magam a következő munkámra, mert ez a "borzalmas aljameló", amit végeztem, azért tény, ami tény kicsit megviselt. És nem csak a "szörnyű elhízásom" miatt, hanem mert nem nagyon volt időm és energiám a testemmel foglalkozni, úgyhogy ez az új szuper-projekt! Időm, mint a tenger... :))))