Lassan már kezdek hozzászokni az otthontalanok bőrönből éléséhez. :) Az elmúlt pár hét ugyanis az Üröm-Budapest-Balatonlelle tengelyen zajlott.
Az előző vasárnapunk elég kalandosra sikeredett, mivel a használatomra bocsátott P.206-os kiskorú gépjármű az M7-es autópálya velencei pihenőhelyénél megadta magát.
Hívjukaput,nemveszifel,visszahív,üzemanyag?,vanbenne,nembajtegyélbele,nemsegít,bikázzadbe,bikakábel?,vegyélegyet,nemindulbe,mostmá'füstölis,zseniális,hívjunkautómentőt,vanhaverittvanmindjárt,1.5óra,nemvoltolcsó,tesógyereértünk,végreotthon - röviden a történet. Kicsit drága volt hazafele a benzin... De legalább az autómentőre pakolt autó című fotókollekcióm gyarapodott. :S Egyelőre egy önindítócserénél tartunk,de vmi gebasz még van, úgyhogy megy az imádkozás. Persze a vidéki lét még azért is jó, mert autó nélkül gyakorlatilag halott vagy... Na de mindegy. Van viszont jó dolog is, ezzel meg valami lesz, olyan még úgyse volt, hogy sehogyse lett volna. Springsben is ugyanekkora szopó volt, mikor Bubu hisztizett, ha nem nagyobb. Itt legalább vannak közlekedési alternatívák, még ha kevésbé kényelmesek is. :)
Most pl a MÁV (Megint Állunk Valamiért) első osztályát élvezzük. :)
Végre megvehettem életem első 26 éven aluli kedvezményes jegyét. :D Kár, hogy ezt már csak egy hónapig élvezhetem. :D
Nem baj, szeptembertől már remelhetőleg teljesen más kihívásokkal kell szembenéznem. :) Agi goes to another country anyway!!! :D
Nem sokáig hagylak titeket küldöldi kalandok nélkül! Addig pedig majd élvezhetitek az igazi balatoni beszámolókat és a költözési előkészületeket. Mindent szépen a maga idejében. ;)
Az iPhone készülékemről küldve
2013. május 20., hétfő
2013. május 10., péntek
Balatonlellei különkiadás
Jajj drága blogolvasóim... Eléggé magatokra hagytalak titeket, sajnálom.
Ági élete a feje tetejére állt, hogy finoman fogalmazzak.
Most, immáron a harmadik hétvégémet töltöm Balatonlellén, hála ex-főnökömnek, aki meginvitált.
Elég jó hely, nyáron talán csak Balatonfüred lehetne jobb, de majd arra is sort kerítünk.
Épp elgondolkoztam, hogy kellene valami kiegészítő elfoglaltságot keresnem, amikor ez megtalált. :)
Nem hiszek a véletlenekben. :D
Közben meg volt a hajós interjúm is. Eléggé laza volt, skypeon csináltam a kikötőben. Éppen hogy csak nem ültem ki a partra. :D Fel is vettek. Csak közben történt ez-az.
Először is, én Miami kikötőből szerettem volna egy gyönyörűszép, nagy Royal Carribean hajón dolgozni, aztán a hat hónap alatt mind a két shift offomon kiszállni és megcsodálni a fehér homokos tengerpartot. :D
Ehhez képest, a Celebrity Cruise Line-on ajánlottak Amsterdamből vagy valahonnan angliából induló hajóra.
És itt jön a legjobb rész. Eddig is úgy voltam már vele, hogy a magyar cégektől mentsen meg az ég, de ezt szerencsére a közvetítő cég sem tudta megcáfolni. Már kint is elég érdekes stílusban sikerült velük leveleznem, kb mintha szívességet tennének nekem azzal, hogy én rajtuk keresztül akarok dolgozni, amiért fizetek egyszer én, egyszer meg a cég, ahová közvetítenek. Utána elmentem a személyes interjúra, ahol viszonylag normálisak voltak, bár ott is volt egy-két pont, ahol azért nyeltem nagyokat, majd hosszas hallgatás után egyszer csak hívtak, hogy na akkor interjú.
Közben egy kedves ismerősömmel beszélgettem, akivel - mivel a cél még mindig visszajutni az Álmok Földjére - arra jutottunk, hogy Londonban kellene szétnéznem, keresni egy olyan szálloda láncot, aminek van észak-amerikai érdekeltsége, és ott karriert építeni. Csak ugye közben jött ez a dolog...
Vissza megint a hajóra. Az interjú nem volt nagy szám, alap kérdések, elég közvetlen volt a csajszi is. Egy spanyol nő interjúztatott Madridból. Úgy volt, hogy még aznap lesz válasz, de természetesen a közvetítő iroda bezárt 4kor, hétvégére kuss van. :D Kedden reggel hívtak, hogy "nyertem". És ez volt az összes info. Se egy írásos ajánlat, se valami konkrét. Csak ennyi. Jöhetsz, ha akarsz. Igen vagy nem.... Unprofessional. Ez az egyetlen szó, ami eszembe jut. És ez elég gáz.
Gyors fel is hívtam a volt barátomat, aki le is lombozott, hogy az nem jó nekem, annyira ne örüljek.
Utána olvastam, elég érdekeseket írtak róla. Nem feltétlenül pozitívat. Szóval eddigre már azt sem tudtam, mit akarok.
Aztán még más is "bekavart". Mert ugye amikor valamit nem akarsz, nem keresel, nem hiányzik az életedből, akkor belesétál. És elveszi az eszed. És mindent átértékelsz. És már nem annyira hangzik jól, hogy elmész gályarabszolgának, mert lehet, hogy valami mást akarsz, valami teljesen új dolgot, ami elsőre, de még másodjára is őrültségnek tűnik.
És ez téged nem érdekel.
Na hát itt tartok most. :D
Szép hétvégét!
Az enyém biztosan az lesz! :)
Ági élete a feje tetejére állt, hogy finoman fogalmazzak.
Most, immáron a harmadik hétvégémet töltöm Balatonlellén, hála ex-főnökömnek, aki meginvitált.
Elég jó hely, nyáron talán csak Balatonfüred lehetne jobb, de majd arra is sort kerítünk.
Épp elgondolkoztam, hogy kellene valami kiegészítő elfoglaltságot keresnem, amikor ez megtalált. :)
Nem hiszek a véletlenekben. :D
Közben meg volt a hajós interjúm is. Eléggé laza volt, skypeon csináltam a kikötőben. Éppen hogy csak nem ültem ki a partra. :D Fel is vettek. Csak közben történt ez-az.
Először is, én Miami kikötőből szerettem volna egy gyönyörűszép, nagy Royal Carribean hajón dolgozni, aztán a hat hónap alatt mind a két shift offomon kiszállni és megcsodálni a fehér homokos tengerpartot. :D
Ehhez képest, a Celebrity Cruise Line-on ajánlottak Amsterdamből vagy valahonnan angliából induló hajóra.
És itt jön a legjobb rész. Eddig is úgy voltam már vele, hogy a magyar cégektől mentsen meg az ég, de ezt szerencsére a közvetítő cég sem tudta megcáfolni. Már kint is elég érdekes stílusban sikerült velük leveleznem, kb mintha szívességet tennének nekem azzal, hogy én rajtuk keresztül akarok dolgozni, amiért fizetek egyszer én, egyszer meg a cég, ahová közvetítenek. Utána elmentem a személyes interjúra, ahol viszonylag normálisak voltak, bár ott is volt egy-két pont, ahol azért nyeltem nagyokat, majd hosszas hallgatás után egyszer csak hívtak, hogy na akkor interjú.
Közben egy kedves ismerősömmel beszélgettem, akivel - mivel a cél még mindig visszajutni az Álmok Földjére - arra jutottunk, hogy Londonban kellene szétnéznem, keresni egy olyan szálloda láncot, aminek van észak-amerikai érdekeltsége, és ott karriert építeni. Csak ugye közben jött ez a dolog...
Vissza megint a hajóra. Az interjú nem volt nagy szám, alap kérdések, elég közvetlen volt a csajszi is. Egy spanyol nő interjúztatott Madridból. Úgy volt, hogy még aznap lesz válasz, de természetesen a közvetítő iroda bezárt 4kor, hétvégére kuss van. :D Kedden reggel hívtak, hogy "nyertem". És ez volt az összes info. Se egy írásos ajánlat, se valami konkrét. Csak ennyi. Jöhetsz, ha akarsz. Igen vagy nem.... Unprofessional. Ez az egyetlen szó, ami eszembe jut. És ez elég gáz.
Gyors fel is hívtam a volt barátomat, aki le is lombozott, hogy az nem jó nekem, annyira ne örüljek.
Utána olvastam, elég érdekeseket írtak róla. Nem feltétlenül pozitívat. Szóval eddigre már azt sem tudtam, mit akarok.
Aztán még más is "bekavart". Mert ugye amikor valamit nem akarsz, nem keresel, nem hiányzik az életedből, akkor belesétál. És elveszi az eszed. És mindent átértékelsz. És már nem annyira hangzik jól, hogy elmész gályarabszolgának, mert lehet, hogy valami mást akarsz, valami teljesen új dolgot, ami elsőre, de még másodjára is őrültségnek tűnik.
És ez téged nem érdekel.
Na hát itt tartok most. :D
Szép hétvégét!
Az enyém biztosan az lesz! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)