A legutóbbi blogbejegyzésem után megfogadtam, hogy pozitívan fogok a dolgokhoz hozzá állni. Ennek hála, és annak, hogy valaki, aki olvasta a blogot gyakorló rontáslevevő/átok/ördögűző, azóta minden jóra fordult.
Kezdjük a legjobbal: eladtam Bubukát! Igaz, hogy még így is buktam rajta egy elég nagy összeget, de jelentős pluszban vagyok a roncstelephez képest. Felraktam a helyi hirdetőoldalra 500 dollárral olcsóbban, mint eredetileg, és láss csodát, jöttek is a komoly érdeklődők. Annyira jól sikerült, hogy némi alkudás után az első el is vitte. :) Örömbódottá!!! :)
A laptop problémám is megoldódott, kemény 380 dollárért vettem egy számomra tökéletesen csodálatos Toshiba laptopot. Sorban már ez a harmadik Toshiba gépem, Windows (idegesítőrandommegjelenőablakok) 8 van rajta, nagy, szép, vékony, annyit tud, amennyi nekem bőven sok, úgyhogy Örömbódottá ismét! A Walmartban, ahol vettük először azt állították nincs már, pedig direkt megnéztem neten, és azt írták, hogy van. Nagyjából a következő párbeszédet folytattam le az eladóval:
- Nincs.
- Olyan nincs, hogy nincs.
- Akkó' van.
És lett, az utolsó darab. :)
Közben a héten volt 3 szabadnapom, valamennyit pihentem is, plusz egy modul (mondjuk a leghosszabb) van már csak a bartender tanfolyamomból, úgyhogy most már talán sikerül befejeznem. Sajna az edzéshez elég fáradt vagyok, de igyekszem minden nap csinálni valamit, ma például lesétáltam shoppingolni, de nem találtam semmi jót. Költségtakarékos volt. :D
Melóban most van, jövőhéten lesz egy csomó room service extrám is, most egy gimnasztika versenyre jött egy csomó vendég, egész jól jattolnak, remélem a holnapi brunch is hasonló lesz. Mostantól a jövőre takarékoskodás és a "must have" dolgok beszerzése a cél. A nagy dolgokat szerencsére már megvettem, repjegy a zsebben, satöbbi. Mondjuk nem hinném, hogy ez a maradék 2,5 hónap anyagilag olyan nagy durranás lesz, de a Lake Terrace továbbra is az egyik legjobb hely, úgyhogy nem panaszkodom, tényleg.
Ja és tervezünk egy NBA meccset februárra! :) Denver Nuggets - Los Angeles Lakers, mondjam, hogy régi álmom, vagy kitaláljátok magatoktól?
Most viszont megyek aludni, reggel 5.30-tól vár a bánya. A bejárás elég érdekes, fuvart lejmolni, a jövőhét kicsit necces is lesz, mert mindenki nyaral, de majd megoldódik valahogy. Azért vagyunk elegen, sőt még az amerikai kolléganőim is felajánlották, hogy bevisznek. Azért ez cuki tőlük. Reggel is a supervisorunkkal mentünk be. És már csak 52 nap és 13 óra. A visszaszámlálóm szerint.
2012 márciusában veszek egy mély levegőt és egy évre az Egyesült Államokba költözöm - a szabadság, a lehetőségek, az álmok országába! Egy tökéletesen idegen országba, ahol még nem tudom mi vár rám és nem tudom, hogy fogom megoldani az problémákat, de próbálom mindezt egy nagy-nagy kihívásnak tekinteni! Család és barátok nélkül, de meghódítom a világot! Erről fog szólni ez a blog... Enjoy!
2013. január 19., szombat
2013. január 10., csütörtök
Update - How I hate the New Year - f*ckin' 2013
Hosszú évek óta tudom, hogy a január, meg úgy általában az új év nekem nem hoz szerencsét... A franc se tudja miért, de ebben a hónapban nekem semmi se szokott összejönni.
Az elmúlt 10 nap mérlege: Bubika nagyon lebetegedett, és Ágika nem fogja sok-sok dollárért meggyógyítattni, mert 60 nap múlva már megy haza. Így viszont nem biztos, hogy lesz olyan, aki megveszi, már alapból nagyon bukó áron. Ha pedig így lesz, pár ezer dollárból pár százra fog redukálódni a roncstelepen...
Hála annak, hogy emiatt gyomorgörcsöm van napok óta, a munka sem msgy úgy. Nyilván nem poénból mondják, hogy csőstől jön a baj... Valamelyik nap (nem miattam, hanem a konyha balfaszkodása miatt) felállt egy asztalom (nem, nem maga a tárgy) és kisétáltak fizetés nélkül, mert túl sokat kellett várniuk. Ezután 45 perces kihallgatáson vettem részt a főnökömmel, miután addigra már 2x elbőgtem magam emiatt. :( Ez annyira gáz, főleg, hogy szerintem nem tajtam múlt legfőképpen. Mondjuk nagyon nem basztal le, sőt kedvesek voltak, de ez akkor is rosszul érint.
Fáradt is vagyok, fizikailag is, lelkileg is, erre ma rákészülök, hogy megnézem a Csak egy kis pánikot, erre nem indul a gépem csak csökkentett módban, hiába nyomkodtam, indítottam újra százszor... Délután még semmi baja nem volt. Remélem Tony, a szomszéd meg tudja csinálni!
Szal mostmár kicsikét tele a f@szom, na...
Nem tud valaki rontást / rossz karmát / balszerencsét / balf@szkodást - vagy nevezzük bárhogy - levenni rólam??? Lécci-lécci!!!
Nem tudta megcsinálni, minimum az eredeti telepítő lemez kéne hozzá (nyilván otthon van, hol lenne másutt), de mivel 5 (vagy hat?) éves, inkább egy új gép... Mert azért lássuk be, iPhone-on szakdogát (vagy akár csak blogot írni) eléggé szopó...
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
Az elmúlt 10 nap mérlege: Bubika nagyon lebetegedett, és Ágika nem fogja sok-sok dollárért meggyógyítattni, mert 60 nap múlva már megy haza. Így viszont nem biztos, hogy lesz olyan, aki megveszi, már alapból nagyon bukó áron. Ha pedig így lesz, pár ezer dollárból pár százra fog redukálódni a roncstelepen...
Hála annak, hogy emiatt gyomorgörcsöm van napok óta, a munka sem msgy úgy. Nyilván nem poénból mondják, hogy csőstől jön a baj... Valamelyik nap (nem miattam, hanem a konyha balfaszkodása miatt) felállt egy asztalom (nem, nem maga a tárgy) és kisétáltak fizetés nélkül, mert túl sokat kellett várniuk. Ezután 45 perces kihallgatáson vettem részt a főnökömmel, miután addigra már 2x elbőgtem magam emiatt. :( Ez annyira gáz, főleg, hogy szerintem nem tajtam múlt legfőképpen. Mondjuk nagyon nem basztal le, sőt kedvesek voltak, de ez akkor is rosszul érint.
Fáradt is vagyok, fizikailag is, lelkileg is, erre ma rákészülök, hogy megnézem a Csak egy kis pánikot, erre nem indul a gépem csak csökkentett módban, hiába nyomkodtam, indítottam újra százszor... Délután még semmi baja nem volt. Remélem Tony, a szomszéd meg tudja csinálni!
Szal mostmár kicsikét tele a f@szom, na...
Nem tud valaki rontást / rossz karmát / balszerencsét / balf@szkodást - vagy nevezzük bárhogy - levenni rólam??? Lécci-lécci!!!
Nem tudta megcsinálni, minimum az eredeti telepítő lemez kéne hozzá (nyilván otthon van, hol lenne másutt), de mivel 5 (vagy hat?) éves, inkább egy új gép... Mert azért lássuk be, iPhone-on szakdogát (vagy akár csak blogot írni) eléggé szopó...
Szabó Ági
Az iPhone készülékemről küldve
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)